Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-01-04 / 874. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1936 január 4. A transzferáló kocsi nyomában AVAGY: HOGY KOMMUNIZÁLJÁK GÖMBÖSÉK ADÓBA AZ UTOLSÓ BÚTORT EL. Lassan roskadásig megtelik a kocsi. Egymás hegyén-hátán állnak a holmik. Pillanatonként egymáshoz ütődnek az ügyvéd, az orvos, hivatalnok, háziasz- szony elnyűtt cókmókjai, amelyek ha élőkké változnának, bizonyára úgy éreznének, mint gazdáik, akik most a bérkaszárnyák megkopasztott lakásaiban lelki szemeik előtt -az elhurcolt bútorokat varázsolják vissza . . . Gyi te! . . . — mordul a kocsis hangja, — Indulunk a hób- elevancért. Fájdalmasan nyikorognak a kerekek. Mintha azok is éreznék, hogy szomorú útra indulnak. Mellettem duzzadt aktatáskával, szótlanul lépked az adó- végrehajtó. A városisapkás altiszt bemondja az első stációt. A hatalmas stráfkocsi tetején egykedvűen verik a blattot a rakodómunkások. őket most nem érdekli a világ sora. Fontos, hogy jó lap legyen. A többit egye a kő. A Lipótvárosban járunk. Ebben az egykor exkluzív életet élő, gazdag városrészben, ahol a jó békevilágban ismeretlen fogalom volt a transzferálás. Most amerre kocsink elhalad, ijedt arcok kandikálnak kifelé a boltajtók mögül és szinte halljuk a mellekből felszakadó megkönnyebbülés sóhaját: Hál’ Istennek, nem hozzánk ... Egy hatalmas bérpalota előtt megállunk. Az adóvégrehajtó aktatáskájában kotorász, kihúz egy csomót és már indulunk fel az emeletre. AZ ÜGYVÉDNÉL. II. emelet 5. A csengő vészt- jóslóan berreg. Az ajtó kitárul. Az ügyvéd ur nincs otthon. ő a városban szaladgál. Hátha történnek még csodák és sikerül felhajtania 10—20 pengőket, amivel egy-két hétre kitolhatja a mai szégyenteljes transzferálást. — Uram, legyen türelemmel — kezdi, miközben fátyolozott szemében megjelennek a nyomor gyöngycseppjei. — Az uram minden pillanatban megjöhet. Biztosan hoz pénzt. Sokan Ígértek neki . . . Leülünk az ezerrojtos bőrfotelekre. Csak a falióra egyhangú ketyegése hat zavarólag ebben a halálos, néma csendben. Múlnak a percek. Eltelik egy negyedóra, a végrehajtó nem várhat tovább. Int az altisztnek és a munkások kezdik kirámolni a lakást. Pontosan 12 perc múlva kietlen sivárság üli a szobákat. Csak a bútorok alatt felgyülemlett porlepte pihék szálldos- nak vigan a levegőben. Az ablakokon beszűrődő fénysugár egy szomorú asszony feje köré fon arany glóriát. AZ ORVOSNÁL. Egy emelettel feljebb. Fényesre csiszolt réztábla hirdeti, hogy ebben a lakásban a szenvedő emberek kapnak gyógyító irt. Ugylátszik, a doktor ur csak a saját maga baja ellen nem talál orvosságot. Legalább is a mi megjelenésünk ezt igazolja. Fehérköpenyes, középkorú férfi tessékel befelé: a lakás gazdája. Szótlanul veszi át a transztferálásról szóló végzést. Kezében reszket a papírlap és anélkül, hogy egy arcizma is megrándulna, megszólal: — Igen. Tessék! A végrehajtó meglepetten tekint az orvosra. — Fizessen doktor ur valamit. 30 pengővel el lehet a dolgot intézni. — Harminc pengő ... — válaszolja az orvos, miközben gúnyos mosoly játszadozik ajka körül. — Nézzen ide, uram! Reszkető kézzel nyúl a bejegyzési könyv után, idegesen lapozgatni kezd. — Tessék, olvassa! Tegnap kilenc betegem volt. Egyik sem fizetett. Orvdsi esküm kötelez, hogy gyógyítsam őket és ez igy megy hónapok óta, miközben korgó gyomorral szédülök az éhségtől . . . Bevezet a konyhába, a gáz kikapcsolva. Egyet kattint a villanykapcsolón, az is . . . A végrehajtó maga is felsóhajt. A nyomor akkumulátora mit tehet egyebet. Teljesiti kötelességét. Pár perc múlva lenn vagyunk az utcán, az ügyvéd ur lim-lom- jai már ott ölelkeznek az orvos holmijával. Egy felforditott fogas, mint egy felkiáltójel ágaskodik a kocsi közepén, mig az egymásra borult bútorok a kocsi rázkódtatására a nyomor diadalmi táncát lejtik. A VILLANYSZERELŐNÉL. — Transzferálni jöttem — állít be az üzletbe a végrehajtó. — Volt egy kis munkám, valamit tudok fizetni — mondja megszeppenve a főnök —, miközben hét pengőt szurkol le nagy keservesen. A végrehajtó kiállítja a nyugtát és máris indulunk tovább. Rémült, ezerráncu, töpörödött anyóka sir, jajveszékel, amikor megtudja, hogy mi járatban vagyunk nála. — Nincs egy fillérem sem — hajtogatja százszor. t— Tizenkét pengőm marad havonta az albérlőktől, a többit a házbérre fizetem. Körülnézünk a lakásban. Csupa ágy és asztal, meg egypár szék. Már amit lehetett, elvittek innen. Árverést tartottak itt a közelmúltban. Megkönyebbüléssel veszi tudomásul az öreg nénike, hogy nem bántják őt. Bucsuzásul a kijáratnál még megkérdezi: — Igaz, hogy visszakapjuk a hadikölcsönt ? Megnyugtatjuk. Miközben beteszi az ajtót, utánunk szól: — Ne féljenek gyermekeim, akkor mindent megfizetek' maguknak. Hasznos Tudnivalók Mennyi szeszes italt szaDad inni? — Hogy mennyi szeszes italat ihatik az ember a nélkül, hogy egészségének kárára volna, az nagyon individuális dolog, mert a különböző szervezetű emberek nem egyformán tűrik meg az alkoholt. De a kísérletekből, a mit végeztek, annyi mégis kitűnt, hogy ép szervezetű, erőteljes, fejlett ember harmincöt gramnál többet az alkoholból megemészteni nem tud egy nap alatt. Miután a szeszes italok különböző mennyiségben tartalmazzák az alkoholt, ezt a harmincöt gra- mos maximumot alapul lehet venni arra nézva, hogy pálinkából, borból, sörből mennyi fogyasztható el egy nap alatt ártalom nélkül. A gabonapálinka alkoholtartalma harminc százalék, naponta tehát nem szabad inni belőle többet, mint egy decit. A konyakban már negyven, sőt hatVanöt percent is szokott lenni az alkoholból, ebből tehát jóval kisebb az a napi mennyiség, a melyet elfogyasztani szabad, még pedig a gyöngébbik fajtából nem egészen egy decit, az erősebbikből alig féldecit. A bor alkoholtartalma körülbelül ki- lenc-tizenegy százalék lévén, abból naponta legfeljebb három-négy decit volna szabad fogyasztani. Minél régib és erősebb a bor, természetesen annál kevesebbet kellene belőle inni. A sör szesztartalma rendesen három-öt-percent, ebből tehát egy féllitert is megihatik az ember naponta. Ezek volnának körülbelül azok a makszi- mális mennyiségek, melyek a legszokásosabb szeszes italokból az egészség veszélyeztetése nélkül naponta megengedhetők volnának. De vájjon akad-e ember, a ki ilyen kevéssel beéri? Gombák. — Az az általánosan elterjedt nézet, hogy a gombák nagyon táplálók, tévesnek bizonyult. Mint az újabban végzett pontos vegyi vizsgálatok kiderítették, a gombák sok vizet és igen kevés tápláló anyagot tartalmaznak. Még a legjobb fajtájú gombák, mint az úri gomba, csiperkegomba, szarvasgomba tápláló értéke is minimális. A friss gombának a kilencven százalék viz és csak mintegy öt percentje fehérje, a többi emészthetetlen sejtanyag. És ez á kevés fehérje se mind olyan, hogy a szervezet kihasználhatná. A gomba fehérnyéjének legnagyobb része ugyanis igen nehezen emészthető meg, e tekintetben még a nehezen kihasználható rozskenyérnek is mögötte áll. Mig ugyanis a húsnak fehér- nyéjéből mintegy 99 százalék emészthető meg, a rozskenyéréből körülbelül 86, az úri gombában foglalt fehérjének csak a 79 percentje emésztődik meg. Nagy viz- és csekély tápláló anyag tartalmánál fogva a gomba, mint tápszer, tehát nem, mint eddig hitték, a húsfélékhez, hanem a főzelékfélékhez nevezetesen pedig a káposztafélékhez áll közel. Legjobb esetben tehát arra alkalmas, hogy ezeket a főzelékféléket pótolja, de nem a húst és még a hüvelyeseket sem. A fogszuvasodás előidézésében a fogak tisztátlanul tartásán kívül a hajlamnak is lényeges szerepe van. A diszponzició- val szemben két utón küzdhetünk. Egyik az energikus, természetes rágás, mely nemcsak a legjobb tisztitó, hanem a rágószervek és nyálmirigyek fokozott vérellátása által valószínűleg kémiai utón is befolyásolja a szuvasodásra való hajlamot. A másik ut, a caries- re való hajlamnak táplálkozás utján való befolyásolása, még egyelőre kevéssé ismeretes. Mai tudásunk szerint a mészsóknak, a C- és D-vitaminnak tulajdonítunk nagy fontosságot a fog- káriesz megelőzésében. Kétségtelen, hogy fájó fogak, vagy fájdalmas foghus, vagy csak rossz szokás következtében csökkentett rágás nagymértékben elősegíti a fogak szuvasodását. Éppen ezért igen fontos, hogy a gyermekek, amint tej- zápfogaik áttörtek, azonnal kapjanak a hig ételek mellett kemény, szívós táplálékot is, hogy ezáltal hozzászoktassuk őket a rágószerveik fokozottabb igénybevételéhez. Egészséges fogsornak sohasem fog ártani a rágás. Igen fontos, hogy ne csak a fogakat keféljük, hanem a foghust is. Egészséges foghus elbírja a kemény kefével való kefélést is; ha pedig nem bírja el, akkor beteg és kezeltetni kell. Ajánlatos a gyermekeket a harmadik életévüktől kezdve fogorvoshoz vinni, hogy a tejfogak szuvasodását már korán felismerhesse, mert ilyenkor a káriesz kezelése könnyű, nem fájdalmas és eredményes, mig ha már a fogbél és a gyökér is beteg, akkor csak igen kellemetlen, hosszadalmas esetleg fájdalmas kezeléssel érhetünk célt, ami a gyermekeket legtöbbször még későbbi éveire is elijeszti a fogorvostól. OLVASD AZ IndustrialWorkert Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
