Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-22 / 881. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1936 február 22. ERRŐL JUT ESZEMBE... KOMMUNIZMUS ÉS RHEUMATIZMUS. Furcsán hangzik a cim és az elmondása is ferde volt egy szocialista vezértől, de hát azok a kik tapsolni akarnak vagy szeretnek egy ügyesen beállított frázis beszédnek, azok jól érezték magukat. Nem állítom azt, hogy a tapsoló tömeg nem Ítélte el a véleménye folytán a néhány hét előtt brutálisan meggyilkolt Josef Shoemaker szervező gyilkosait, de a szimpátia nem elég ahoz, hogy az előőrsön levő szervezőink biztonságosabb körülmények között végezzék nagy feladataikat. Norman Thomas a következő szavakkal fordult a rendőrséghez pár hét előtt Tampa, Fla.-ban. Nem jöttem ide hozzátok mert nektek segítségre van szükségetek, (ezzel a szavaival azt fejezte ki, hogy a rendőrség ész dolgában szegényül áll.) De eljöttem azért, hogy inspirációt szerezzek abból a ferdeségből a mit elkövettek és hogy ki költöztessem a városotokból, az államból és az egész országból azt a sadista brutális szokásotokat, nem a városotokat, nem is az államot, s nem az országot teszem felelőssé az ilyen cselekvéseitekért, de azt az emberi anyagot a mely nem ismer intelligenciát és közöttetek még a legnagyobbak sem tudják a kommunizmus és a rheumatizmusi különbséget. A mi még említésre alkalmas a beszédjéből, ezekután a közönséghez szólt még, ti pedig tudjátok meg, hogy Amerika a szabad választók hazája és választások idején becsületes jelöltekre adjátok le szavazataitokat, a kik meg védenek benneteket a brutális sadistákkal szembe. S a közönség tapsoló kedvével véget ért a gyűlés. Másnap a Tampa Morning Tribune vezér cikkbe hozta a fent leirt és hallott beszédet, a következő kommentáral. A szocialista vezér vizitjének csak örvendünk nagy segítséget ad azoknak a kik sértve érezték magukat s erőt a rendőrség és a városi tisztviselőségnek, csak örülni tudunk az elhangzott beszédnek. A kérdés felmerül, hogy mit szólnak ehez az utóbbi kommen- tához a szinpatizálók ezrei, nem képzelem el, hogy ehez is tapsolnának annál biztosan intelligensebbek, de vajon elégséges-e ahoz az a rokonszenv mellyel az előadónak adóztak, hogy olyan jól meg mondta a nyuzóinak, hatósági közegeinek. Mivel a vezértől nem kaptak más útbaigazítást mint, hogy tisztességes szocialista jelöltekre adjátok le szavazataitokat, s hogy csak ennyi alapigazság gyökerezzik meg bennök, ennélfogva a szimpatizálás nem is lehet másra jó, mint jelölteket a bársony székekbe emelni és a rheumatizmusnál nagyobb mértékben megmarad a fájdalmas nyomor. A mely nyomor végett menek a szervezőink tizei, százai az osztálytudatlanok közzé, hogy osztálytudatot, egyesülést, servezetet hozzanak létre gazdasági téren, azokon a helyeken ahol a kizsákmányolás folyik az iparokban, ahol a gépek fejlődése folytán naponta ezreket vágnak ki a nincstelenségnek kitéve, melyből e megoldhatatlannak látszó katasztrofális társadalmi nyomor fejlődött. Megoldhatatlan is marad, sót súlyosbodni fog napról-napra, ha a tapsoló szokásunktól nem térünk el és csak birálgatunk ilyen szadista cselekedeteket, addig a szervezőink nem lesznek védve, de magunk sem. Nem tudom azt, hogy a pártvezérek köré csoportosultak tudnak-e annyira gondolkodni, hogy meglássák azt, hogy ha a munka színterén az iparokba volnának szervezve csupán harminc százalékos volna az ipari szervezett erő, forradalmi alapon mint ahogy az IWW igyekszik csoportosítani, vájjon volna-e a bitorló osztálynak olyan mersze, hogy szervezőinket orozva legyilkoltassa. Nem hiszem. Aztán még másra is alkalmas volna, arra, hogy alamizsna helyett emberségesebb életett tudnának teremteni, minden embert vissza helyezhetnénk a munkára megrövidített munka órákkal és munkás törvényeket nem semmisíthetnének meg a diktátorok. E sorok írója ismer odafent a nagy ipari városokban harminc éves szocialistákat ma ugyan már bordó vörös kommunisták, de nem hinném el, hogy ma már rendelkeznek annyi meglátással, hogy át fognák egy forradalmi alapon álló ipari szervezetnek a horderejét, nekik jó lesz a faker Lewis-féle ipari szervezet is, mi a külömb- ség, ezt már ők nem birálgat- ják. A1 Capone vagy Lewis. A kettő között a kQülömbség any- nyi, még az előbbi a polgári társadalmat fosztogatta, gyil- koltatta, az utóbbi a bányászokat liferálta, áruba bocsátotta* sőt sokszor az ő tudtával gyilkolták is. A lapjuk az Előre, később az Uj Előre többször mondott Ítéleteit az árulásai felett s az mind tudva van, minek hozzak én fel példákat, vannak arra hivatott bányászok, akik meg is teszik. És tudva ezt, ma mégis jó Lewis. Hogy miért jó, azt megfogják tudni egy-két éven belül, s ismételten meg lesz állapítva, hogy tévedtünk, erre pedig valamelyik vezér lesz hivatva megmondani, akkor midőn a hu,sos fazéktól kilesz rúgva. Ha a véletlen úgy hozná, hogy a pártvezérek kipusztulnának, nekik azonnal újat kellene csinálni, mert nem volna a ki magyarázza a helyes utat. Ja a vezér szava szent. De jó is arra, hogy a lázadó rabszolgákat olyan utón tartsák, hogy meg ne sérüljenek a mi kenyér adóink. Browder, Thames, Le- wisnek a tudatával fogják gyilkolni majd a harcos munkásokat, azokat a kik a jelenbe már állást foglalnak, az újfajta gúzsbakötés ellen. A Shoemaker sorsára jutnak a harcos bányászok is akik nem fognak szemet hunyni, mert bőrükön érzik Lewis késének acél pengéjét. J. S. Fia. MILYEN VOLT A PUHASZÉN BÁNYÁSZ HELYZETE 1930-TÓL MOSTANÁIG WEST VIRGINIÁBAN ÉS MÁSUT IRTA: SZABÓ MÁTYÁS. Szabó mtárs leírásában használt kifejezések a bányászok előtt otthonos, mig a más ipari munkásoknak több esetben ismeretlen. A magunk részéről nem változtattunk azon, mert azt óhajtjuk, hogy a Bérmunkás minden olvasója első kézből, közvetlen a bányaiparban dolgozóktól ismerje meg azt az unió “vezért,” akit a bányászok béklyóba verése után, az amerikai munkások megváltójaként tolnak az előtérbe. Szerk. Most már fölszerelve az UMW kártyával dolgoztunk tovább és vártuk a következményeket. Egy hétre a beszen ez- kedés után, gyűlésre lettünk össze hiva, azt mondták a tisztviselők, hogy a company befogja tetetni a mázsát a legrövidebb időn belül (ami — hónap után meg is történt,) addig is fog caréjától fizetni 1 dollár 45 centet masina után és 1 dollár 68-at pick után. A káréba vízszintesen megrakva 3 és 7 tized tonna ment. A piszkos bagdaszért, amiért előbb 92 centet fizettek káré- jától, most még nem tudták megmondani, hogy mit fogunk kapni, azt mondták, hogy be kell jelenteni a básznak és az beírja. A piszkos bagdaszt, amit a masina kivágott, káréba kellett rakni mindenkinek. Volt olyan is, akinek már 40 bag- dasz kárét beirt a bász, de fizetést érte nem kaptak soha, a beígért 1 dollár 45 cent helyett csak 1.20-at fizettek, 25 centet lefogtak minden kárétól lövésre A kárét, ha csak csapósán volt megrakva dockolták, ami abból állt, hogy lefogtak káré- jától 500—700—1000 és 1200 fontig is. Mázsa nem volt, káré- számra ladoltunk és mégis fontszámra dockolták, aszerint vontak le a fizetésünkből. Később a bász már nem irta be a piszkos bagdasz kárékat, azt mondta, hogy járdonként fogunk érte kapni. A bottom szenet, amit azelőtt beraktuk, hátra kellett dobálni és a bónát, amit azelőtt nem nagyon válogattuk ki, most erősen követelték, hogy kiválogassuk, mert a szerződésben az van, hogy kötelesek vagyunk tiszta szenet rakni. Dockolták a bonéért, dockolták a mother coalért, amit az előttszintén alig válogattunk ki. Dockolták ha a kárét nem raktuk teteje- sen. Követelték a piszkos bagdaszt káréba rakni, a barmot és a mother coalt, hátra dobálni, katonként ez kitett 2—3 kárét és ezért kaptuk a szerződésben megszabott 20—25 cent járadékot. Hat hónapra a beszervezés után betették a mázsát, meg volt az öröm, most már nem járdszámra, hanem tonnra rakjuk a szenet, de az öröm nem sokáig tartott, mert a compánia lefogott kárénként piszkos szénre (még ha tiszta szenet rakott is) 200 fontot, később 300-at, végül 450 fontot minden kárétól. A két compánia police egyike compánia checkweigh men, a másik meg szén inspektor szerepét töltötte be. Aki a szenet lőtte, rhost már nekünk kellett, hogy fizessük, minden tonna után 1 és fél centet, ezt még akkor is meg kellett fizetni ha pick szénben dolgoztunk és nem kellett lőni, a pick szénben 8 hattized centel többett fizettek eleinte, de később már csak a rossz plé- zekben fizették, ebből kifolyólag 1934-ben sztrájk lett, de két napi sztrájk után az union tisztviselők leszerelték a sztrájkot, a compánia pedig, mint “jogtalan sztrájkéért minden bányásztól lefogott 4 dollárt. Ezt az elégedetlenséget igy elfojtották, de jött helyette a másik. A munkások sokallot- ták, hogy lövésért minden káré után lefogtak 25 centet, ezt úgy intézték el, hogy azután minden egyes lövésért számítottak 40 centet és 1 cent taxre, de ez az intézkedés csak a pick- szeneseknek volt jó, de a masina szénben egy katba 4—6 és 6 cardotot is kellett lőni, (cardot, vagyis hideg gáz) igy minden 5-ik dollár amit kerestünk lövésre ment. Ez volt a helyzetünk Glen Rogers, W. Va.-ban azután, hogy John L. Lewis ránk adta atyai áldását, 1934 szeptemberben eljöttem onnan és a helyzet ma ott ugyanolyan, mint akkor volt, azóta sem javult. (Folytatjuk.) Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
