Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-15 / 880. szám
1936 február 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal Mik a munkásság feladatai? (LEFKOVITS MTÁRS FELOLVASÁSA A CLEVELAND WEST SÍDÉI CSOPORTNÁL.) E kérdés a hatodik esztendeje tartó és még mindég mélyebbre nyúló munkanélküliség folytán lett nemcsak időszerű, de fontos is az amerikai munkásság részére, mert a helyzetnek a megjavítására történő eddigi kísérletek eredményre nem vezettek. Sőt kétségtelen bizonyítékot láthatunk arra nézve, hogy polgári elgondolással a termelés kerekét állandó működésben tartani nem tudják. Ebben a kérdésben az IWW- nak közel harminc esztendős álláspontja van, amelyet a termelési eszközök állandó fejlődése nemcsak igazolt, de amint kimutatni fogjuk, az egyetlen feladata lett a munkásosztálynak a nyomor, a nélkülözésben való megsemmisülése ellen. Az IWW. mint a munkásosztálynak a szervezete, nemcsak a bajok és azok következményeivel foglalkozik, de azok eredetével is igyekszik megismertetni a munkásokat, mert ez ismeret nélkül maga a munkás sohasem lesz képes azon változtatni, mivel a jóakarat, a bátorság bármilyen értékes megnyilvánulás is a munkásmozgalomban, az értelem nélkül nem vezethez eredményre. Meg kell tehát először ismernünk azt az okot, amelynek következménye képen több mint húsz millió bérmunkás előtt zárultak be a gyárak kapui. Nem szorul bővebb ismertetésre, hogy milyen bámulói voltunk azoknak a gépeknek, amelyek az elmúlt huszonöt esztendőben egyre nagyobb mennyiségben vonultak be a munkatermekbe, hogy meggyorsítsák és fokozzák a termeltetés rendszerét. A gyors és fokozott rendszerű termelés következménye az lett, hogy először kevesebb munkásra volt szükség a termelvény előállításához, másodszor nemcsak a kereslet piacát, de a kész árukat befogadó raktárakat is hamarab megtöltötték áruval, amiáltal a munkás, aki egyrészt a gép munkába állításával lett munkanélkülivé, másrészt a gépmellett maradottak is az esztendő nagyobb részét a gyáron kívül töltik — és igy a felhalmozott árukra nem akad elegendő vevő. Ha tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy a munkásosztály sok millió tagját kizárólag az a körülmény teszi vásárlóvá és fogyasztóvá, ha munkaerejét értékesíteni tudja, akkor tisztán áll előttünk a munkásság helyzetének az oka. Húsz millió dolgos munkáskéz volt tétlenül csak ebben az országban még röviddel ezelőtt, akiknek hozzátartozóival ötven millióra becsülték azok számát, akiknek nem volt módjuk szükségletük kielégítésére. Vájjon megritkultak-e az ötven millió nyomorgónak láttára a gyárakban alkalmazott gépek száma? vagy meglassult-e azoknak termelő képessége ? Valamennyien tudjuk ennek az ellenkezőjét, hogy a gépek beállítása és azok munkája megsokszorozódott. Fölöslegessé téve legalább tízmillió munkást, vagyis a mai termeltetési rendszer mellett legalább is tízmillió azoknak a munkásoknak a száma, akik állandóan a munkanélküliek listáján szerepelnek és ezért a nélkülözés és a nyomorral küzdenek. Nem azt mondjuk ezzel, hogy azok, akik ma munkanélkül vannak, hogy többé nem kerülnek a gyárak kapuján belül, no nem, mert bekerülhetnek ők is, de ugyan akkor a most bent levők kerülnek a munkanélküliek listájára. És ezt egy a napokban történt eseménnyel fogjuk illusztrálni, amikor a gyár vállalata még hasznot is csinált abból, hogy emberek ezreit állította be a munkába. A Ford detroiti telepén történt, hogy az “emberbarát” gyáros bejelentette, hogy 4000 munkást fog a napokban munkába állítani. Az ország összes lapjai az első oldalokon Írták ezt meg, ami nehéz amerikai dollárokat jelent a Ford automobilok reklámja szempontjából, de nemcsak itt vált jövedelmezővé Fordnak a 4000 munkás beállítása, hanem magánál a műveletnél is, mert a dolgozók közül 4000-t lefizettek. Az újonnan felvett munkások az első 30 napban napi négy dollárt kapnak, azután öthónapig öt dollárt és csak a hatodik hónapban kapják meg azt a napi hat dolláros fizetést, amelyért a most elbocsátott 4000 munkás dolgozott. Vagyis, itt is kerek 600.000 dollárt keresett a Ford vállalat. De tudnunk kell azt is, hogy akik a munkagépek mellett nem felelnek meg, azokat azonnal lefizetik, elküldik, vagyis az újonnan alkalmazott munkások ugyan annyit termelnek a négy dolláros fizetésért, mint az elbocsátott munkások a napi hat dollárokért. Azt mondottuk, hogy a mai termeltetési rendszerben állandósult a munkanélküliek száma és mivel a termelési eszközök, a gépek még mindég fejlődnek, tökéletesebbek lesznek, a munkás részére a munkaalkalom is egyre kevesebb lesz. Nemcsak a technokraták által a gépek kezelésére alkalmatlanoknak nyilvánítottak, de a fiatal munkások milliói is munkanélküliekké vállnak, amely tény adja az előadás tárgyát, hogy “mik a munkásság feladatai” és teszi a kérdést általánossá azok részére, akik már munkanélkül vanak s azokra nézve akik még a gyárkapukon belül vannak. Mielőtt tárgyunk lényegére térnénk, vessünk egy pillantást még a munkán lévők helyzetére, munkakörülményére. Azt látjuk, hogy nemcsak a munkás termelő képességét fokozták fel nagy százalékban, de ugyan akkor a munkás, aki egy ötödrészét a neki juttatott munkabérből megtudta ezelőtt vásárolni az általa termelt dolgoknak, ma még az ötvenedik részét sem tudja megvenni a neki juttatott munkabérből. Ennek a termeltetés terén uralkodó helyzetnek hü tükrét adják azok az elkeseredett és nagy arányú munkabeszüntetések, amelyek az egyes munkatelepeken, de nem ritka eset, hogy egész iparokban harcba kényszerítik a munkásokat. Sajnos az eredmény legtöbbször nincs arányban a hozott áldozatokkal, de ennek magyarázata kívül esik mai tárgyunkon. Az elmondottak csak a száraz tények, az események összefoglalása, de nem szeretnénk, ha bárki is abból arra következtetésre jutna, hogy mi hívei lennénk annak, hogy a húszmillió munkás munkanélküliségét okozó gépeket semmisítsék meg és a termelés folyjon tovább az emberi munkaerő kihasználásával. Tulajdonképen a gépeket a fejlődés szükségszerűsége állítja a munkába, mert például cipőt, újságot és sok másegyebet, amire a ma emberének feltétlen szüksége van, a népesség szaporodásával nehéz volna, ha egyáltalán lehetséges lenne a. szükségletet kielégíteni, de máskülönben a gépnek nemcsak a profit hajtás a hivatása, hanem az emberi munkaerőnek a meg- kimélése, amelyet a gondolkodó ember más dolgoknál tud hasznosítani. A munkás feladata tehát annak kell lenni, hogy elsősorban munkához jusson, másodsorban, hogy munkájáért olyan fizetést kapjon amelyből emberi életet élhessen. Nem a helyeslés nyilvánításának a kedvéért tesszük e kijelentést, de munkásmozgalmi tapasztalatunk, hogy helyes szervezkedéssel a munkások nemcsak ennyit, de többet, mindent elérhetnek, amit akarnak. Azt mondottuk előadásunk bekezdésében, hogy az IWW- nak harminc esztendős álláspontja van a munkásság feladatait illetőleg, amelyet a termelési eszközök fejlődése még jobban igazolt. Ez az álláspont a munkásokat ipari szervezetben tömöríteni és az ipari szervezeteket EGY NAGY SZERVEZETBE hozni. Mi az ipari szervezet? A kérdésre a rövid válasz: a munkásoknak a munkatelepen való szervezete, amelynek a telep minden bérért dolgozó munkása tagja, tekintet nélkül arra, hogy ott milyen szerszámmal dolgozik. Az egy iparban dolgozók az egész ország területén tartoznak az ipari szervezethez. És valameny- nyi ipar munkásai, mint például a szállításban alkalmazott munkások ipari szervezete, a gépiparban alkalmazott munkások ipari szervezete, a nyomdaiparban alkalmazott munkások ipari szervezete, az élelmezési iparban alkalmazott munkások ipari szervezete és a többi iparokban alkalmazott munkások ipari szervezetei együttesen alkotják az EGY NAGY SZERVEZETET, amelyet az IWW, a Világi Ipari Munkásainak Szervezete mint a neve is mutatja nemcsak az Egyesült Államokban, nem egyes országokban akarja megvalósítani, de az egész világ munkásságát EGY SZERVEZETBE kívánja tömöríteni. Az ipari szervezetnek az IWW tanításában nem az egyedüli célja a munkásokat tagsági kártyával ellátni, hanem amint azt már megjegyeztük értelemmel, tudással, a munkásosztály és a munkáltató osztály közötti ellentét megismerésével felszerelni. Ez az alap vitte az IWW-t keresztül az elmúlt harminc esztendő minden támadásán. Ez a tudás szereli fel az ipari union- istákat az “egy mindért, mind egyért” felismerés gyakorlati alkalmazására. Nem a sötétségben tapogatód- zunk, amikor azt állítjuk, hogy ha az IWW csak fele annyi taggal rendelkezett volna mint az American Federation of Labor, a gépeknek nem lett volna alkalmuk a húszmillió munkást tétlenségre kárhoztatni, mert a termelés fejlődésének arányában a munkások bérének is lépést kellett volna tartani és a gyors termeltetés folytán a munkaidőnek kellett volna úgy megrövidülni, hogy minden munkás a munkán maradjon olyan munkabér mellett, hogy megtudja vásárolni a maga és családja részére a szükségleteket. A depressziós évek elején, amikor a magukat munkás szervezetnek nevezők a helyzet orvoslásaként ingyen leves és alamizsna segélyek kiutalásáért szólították harcba a munkanélküliek táborát, az IWW egyetemes konvenciója Chicagóban, áttanulmányozva az ország ipari fejlődését és termelési rendszerét, felhívást bocsátott az ország dolgozóihoz, hogy a munkaidejüket vágják le napi négy órára és heti négy napra, ami által több millió munkás kerülhet vissza a munkára és egy- időben ezek azonal piacot is jelentenek a termelés kerekének a mozgásban való tartásához. A munkán levő munkás nagy érdeke, hogy a munkanélküliek munkához jussanak, mert hiszen annál szabadabban állapíthatja meg a maga munkaerejének az eladását valamint munkaidejét, amelynek a több munkás munkába állítása céllal kell, hogy történjen. Ugyan akkor a munkanélküli munkásnak segíteni kell a munkán levőket ebbeni harcuk sikerre vitelében. Hogy az IWW nem az elméletek, nem a rendeletek kiadásának a szervezete, hanem gyakorlati tényezője a munkásosztálynak igazolja harminc észtén múltja, amelynek egy kis része az elmúlt két esztendőben Clevelandon folyt le és amelynek eredményeként itt tiz gyártelep több mint kétezer munkása dolgozik a helyzethez és a szervezet erejéhez képest megrövidített munkaidő mellett és megjavított fizetésekkel. Ezeket az eredményeket akkor szerezték maguknak az ipari szervezet kapcsán ezek a munkások, amikor más szervezetek műhelyeiben munkabér levágások, munkaidő hosszabbitások voltak. A ma társadalmi rendszerének gondos tanulmányozása szerkezetének és összetételének a megvizsgálása annak a felismerésére kell, hogy juttassa a munkásosztályt, hogy önmaga erejével való kiharcolás nélkül nem kaphat senkitől és semmi olyat, ami az ő és a munkás- osztály érdekét szolgálná. Amit a tőkés osztály alamizsna ként ad, az csak kolduskenyér lehet, Ide amint arra számos példa (Folyt, a 6-ik oldalon.)
