Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-02-15 / 880. szám

1936 február 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal Mik a munkásság feladatai? (LEFKOVITS MTÁRS FELOLVASÁSA A CLEVELAND WEST SÍDÉI CSOPORTNÁL.) E kérdés a hatodik esztende­je tartó és még mindég mé­lyebbre nyúló munkanélküliség folytán lett nemcsak időszerű, de fontos is az amerikai mun­kásság részére, mert a helyzet­nek a megjavítására történő eddigi kísérletek eredményre nem vezettek. Sőt kétségtelen bizonyítékot láthatunk arra nézve, hogy polgári elgondolás­sal a termelés kerekét állandó működésben tartani nem tud­ják. Ebben a kérdésben az IWW- nak közel harminc esztendős ál­láspontja van, amelyet a ter­melési eszközök állandó fejlő­dése nemcsak igazolt, de amint kimutatni fogjuk, az egyetlen feladata lett a munkásosztály­nak a nyomor, a nélkülözésben való megsemmisülése ellen. Az IWW. mint a munkásosztálynak a szervezete, nemcsak a bajok és azok következményeivel fog­lalkozik, de azok eredetével is igyekszik megismertetni a mun­kásokat, mert ez ismeret nélkül maga a munkás sohasem lesz képes azon változtatni, mivel a jóakarat, a bátorság bármilyen értékes megnyilvánulás is a munkásmozgalomban, az érte­lem nélkül nem vezethez ered­ményre. Meg kell tehát először ismer­nünk azt az okot, amelynek kö­vetkezménye képen több mint húsz millió bérmunkás előtt zá­rultak be a gyárak kapui. Nem szorul bővebb ismertetésre, hogy milyen bámulói voltunk azoknak a gépeknek, amelyek az elmúlt huszonöt esztendőben egyre nagyobb mennyiségben vonultak be a munkatermekbe, hogy meggyorsítsák és fokoz­zák a termeltetés rendszerét. A gyors és fokozott rendszerű ter­melés következménye az lett, hogy először kevesebb munkás­ra volt szükség a termelvény előállításához, másodszor nem­csak a kereslet piacát, de a kész árukat befogadó raktárakat is hamarab megtöltötték áruval, amiáltal a munkás, aki egy­részt a gép munkába állításá­val lett munkanélkülivé, más­részt a gépmellett maradottak is az esztendő nagyobb részét a gyáron kívül töltik — és igy a felhalmozott árukra nem akad elegendő vevő. Ha tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy a munkásosz­tály sok millió tagját kizáró­lag az a körülmény teszi vásár­lóvá és fogyasztóvá, ha munka­erejét értékesíteni tudja, akkor tisztán áll előttünk a munkás­ság helyzetének az oka. Húsz millió dolgos munkáskéz volt tétlenül csak ebben az ország­ban még röviddel ezelőtt, akik­nek hozzátartozóival ötven mil­lióra becsülték azok számát, akiknek nem volt módjuk szük­ségletük kielégítésére. Vájjon megritkultak-e az öt­ven millió nyomorgónak láttá­ra a gyárakban alkalmazott gé­pek száma? vagy meglassult-e azoknak termelő képessége ? Valamennyien tudjuk ennek az ellenkezőjét, hogy a gépek be­állítása és azok munkája meg­sokszorozódott. Fölöslegessé té­ve legalább tízmillió munkást, vagyis a mai termeltetési rend­szer mellett legalább is tízmil­lió azoknak a munkásoknak a száma, akik állandóan a mun­kanélküliek listáján szerepelnek és ezért a nélkülözés és a nyo­morral küzdenek. Nem azt mondjuk ezzel, hogy azok, akik ma munkanélkül vannak, hogy többé nem kerül­nek a gyárak kapuján belül, no nem, mert bekerülhetnek ők is, de ugyan akkor a most bent levők kerülnek a munkanélkü­liek listájára. És ezt egy a na­pokban történt eseménnyel fog­juk illusztrálni, amikor a gyár vállalata még hasznot is csi­nált abból, hogy emberek ezre­it állította be a munkába. A Ford detroiti telepén tör­tént, hogy az “emberbarát” gyáros bejelentette, hogy 4000 munkást fog a napokban mun­kába állítani. Az ország összes lapjai az első oldalokon Írták ezt meg, ami nehéz amerikai dollárokat jelent a Ford auto­mobilok reklámja szempontjá­ból, de nemcsak itt vált jöve­delmezővé Fordnak a 4000 mun­kás beállítása, hanem magánál a műveletnél is, mert a dolgozók közül 4000-t lefizettek. Az újon­nan felvett munkások az első 30 napban napi négy dollárt kapnak, azután öthónapig öt dollárt és csak a hatodik hó­napban kapják meg azt a napi hat dolláros fizetést, amelyért a most elbocsátott 4000 munkás dolgozott. Vagyis, itt is kerek 600.000 dollárt keresett a Ford vállalat. De tudnunk kell azt is, hogy akik a munkagépek mellett nem felelnek meg, azo­kat azonnal lefizetik, elküldik, vagyis az újonnan alkalmazott munkások ugyan annyit termel­nek a négy dolláros fizetésért, mint az elbocsátott munkások a napi hat dollárokért. Azt mondottuk, hogy a mai termeltetési rendszerben állan­dósult a munkanélküliek szá­ma és mivel a termelési eszkö­zök, a gépek még mindég fej­lődnek, tökéletesebbek lesznek, a munkás részére a munkaalka­lom is egyre kevesebb lesz. Nemcsak a technokraták által a gépek kezelésére alkalmatlanok­nak nyilvánítottak, de a fiatal munkások milliói is munkanél­küliekké vállnak, amely tény adja az előadás tárgyát, hogy “mik a munkásság feladatai” és teszi a kérdést általánossá azok részére, akik már munka­nélkül vanak s azokra nézve akik még a gyárkapukon belül vannak. Mielőtt tárgyunk lényegére térnénk, vessünk egy pillantást még a munkán lévők helyzeté­re, munkakörülményére. Azt látjuk, hogy nemcsak a munkás termelő képességét fokozták fel nagy százalékban, de ugyan akkor a munkás, aki egy ötöd­részét a neki juttatott munka­bérből megtudta ezelőtt vásá­rolni az általa termelt dolgok­nak, ma még az ötvenedik ré­szét sem tudja megvenni a ne­ki juttatott munkabérből. En­nek a termeltetés terén uralko­dó helyzetnek hü tükrét adják azok az elkeseredett és nagy arányú munkabeszüntetések, amelyek az egyes munkatele­peken, de nem ritka eset, hogy egész iparokban harcba kény­szerítik a munkásokat. Sajnos az eredmény legtöbbször nincs arányban a hozott áldozatok­kal, de ennek magyarázata kí­vül esik mai tárgyunkon. Az elmondottak csak a szá­raz tények, az események össze­foglalása, de nem szeretnénk, ha bárki is abból arra követ­keztetésre jutna, hogy mi hí­vei lennénk annak, hogy a húsz­millió munkás munkanélkülisé­gét okozó gépeket semmisítsék meg és a termelés folyjon to­vább az emberi munkaerő ki­használásával. Tulajdonképen a gépeket a fejlődés szükségszerűsége állít­ja a munkába, mert például ci­pőt, újságot és sok másegyebet, amire a ma emberének feltét­len szüksége van, a népesség szaporodásával nehéz volna, ha egyáltalán lehetséges lenne a. szükségletet kielégíteni, de más­különben a gépnek nemcsak a profit hajtás a hivatása, hanem az emberi munkaerőnek a meg- kimélése, amelyet a gondolkodó ember más dolgoknál tud hasz­nosítani. A munkás feladata tehát an­nak kell lenni, hogy elsősorban munkához jusson, másodsorban, hogy munkájáért olyan fizetést kapjon amelyből emberi életet élhessen. Nem a helyeslés nyil­vánításának a kedvéért tesszük e kijelentést, de munkásmoz­galmi tapasztalatunk, hogy he­lyes szervezkedéssel a munká­sok nemcsak ennyit, de többet, mindent elérhetnek, amit akar­nak. Azt mondottuk előadásunk bekezdésében, hogy az IWW- nak harminc esztendős állás­pontja van a munkásság felada­tait illetőleg, amelyet a ter­melési eszközök fejlődése még jobban igazolt. Ez az álláspont a munkásokat ipari szervezet­ben tömöríteni és az ipari szer­vezeteket EGY NAGY SZER­VEZETBE hozni. Mi az ipari szervezet? A kérdésre a rövid válasz: a munkásoknak a mun­katelepen való szervezete, amelynek a telep minden bér­ért dolgozó munkása tagja, te­kintet nélkül arra, hogy ott mi­lyen szerszámmal dolgozik. Az egy iparban dolgozók az egész ország területén tartoznak az ipari szervezethez. És valameny- nyi ipar munkásai, mint például a szállításban alkalmazott mun­kások ipari szervezete, a gép­iparban alkalmazott munkások ipari szervezete, a nyomdaipar­ban alkalmazott munkások ipari szervezete, az élelmezési iparban alkalmazott munkások ipari szervezete és a többi iparokban alkalmazott munkások ipari szervezetei együttesen alkotják az EGY NAGY SZERVEZETET, amelyet az IWW, a Világi Ipari Munkásainak Szervezete mint a neve is mutatja nemcsak az Egyesült Államokban, nem egyes országokban akarja megvalósí­tani, de az egész világ munkás­ságát EGY SZERVEZETBE kí­vánja tömöríteni. Az ipari szervezetnek az IWW tanításában nem az egyedüli célja a munkásokat tagsági kár­tyával ellátni, hanem amint azt már megjegyeztük értelem­mel, tudással, a munkásosztály és a munkáltató osztály közötti ellentét megismerésével felsze­relni. Ez az alap vitte az IWW-t keresztül az elmúlt harminc esz­tendő minden támadásán. Ez a tudás szereli fel az ipari union- istákat az “egy mindért, mind egyért” felismerés gyakorlati alkalmazására. Nem a sötétségben tapogatód- zunk, amikor azt állítjuk, hogy ha az IWW csak fele annyi tag­gal rendelkezett volna mint az American Federation of Labor, a gépeknek nem lett volna al­kalmuk a húszmillió munkást tétlenségre kárhoztatni, mert a termelés fejlődésének arányá­ban a munkások bérének is lé­pést kellett volna tartani és a gyors termeltetés folytán a munkaidőnek kellett volna úgy megrövidülni, hogy minden mun­kás a munkán maradjon olyan munkabér mellett, hogy meg­tudja vásárolni a maga és csa­ládja részére a szükségleteket. A depressziós évek elején, ami­kor a magukat munkás szerve­zetnek nevezők a helyzet orvos­lásaként ingyen leves és ala­mizsna segélyek kiutalásáért szólították harcba a munkanél­küliek táborát, az IWW egye­temes konvenciója Chicagóban, áttanulmányozva az ország ipa­ri fejlődését és termelési rend­szerét, felhívást bocsátott az ország dolgozóihoz, hogy a mun­kaidejüket vágják le napi négy órára és heti négy napra, ami által több millió munkás kerül­het vissza a munkára és egy- időben ezek azonal piacot is je­lentenek a termelés kerekének a mozgásban való tartásához. A munkán levő munkás nagy érdeke, hogy a munkanélküliek munkához jussanak, mert hi­szen annál szabadabban állapít­hatja meg a maga munkaere­jének az eladását valamint mun­kaidejét, amelynek a több mun­kás munkába állítása céllal kell, hogy történjen. Ugyan akkor a munkanélküli munkásnak se­gíteni kell a munkán levőket ebbeni harcuk sikerre vitelé­ben. Hogy az IWW nem az elméle­tek, nem a rendeletek kiadásá­nak a szervezete, hanem gya­korlati tényezője a munkásosz­tálynak igazolja harminc ész­tén múltja, amelynek egy kis része az elmúlt két esztendőben Clevelandon folyt le és amely­nek eredményeként itt tiz gyár­telep több mint kétezer munká­sa dolgozik a helyzethez és a szervezet erejéhez képest meg­rövidített munkaidő mellett és megjavított fizetésekkel. Ezeket az eredményeket akkor szerez­ték maguknak az ipari szerve­zet kapcsán ezek a munkások, amikor más szervezetek műhe­lyeiben munkabér levágások, munkaidő hosszabbitások vol­tak. A ma társadalmi rendszeré­nek gondos tanulmányozása szerkezetének és összetételének a megvizsgálása annak a felis­merésére kell, hogy juttassa a munkásosztályt, hogy önmaga erejével való kiharcolás nélkül nem kaphat senkitől és semmi olyat, ami az ő és a munkás- osztály érdekét szolgálná. Amit a tőkés osztály alamizsna ként ad, az csak kolduskenyér lehet, Ide amint arra számos példa (Folyt, a 6-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents