Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-01-04 / 874. szám

1936 január 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal FERDESÉGEK AHOGYAN BISCHOFF JÓZSEF LÁTJA. EGY SIKERÜLT GYŰLÉSRŐL Szervezkedjünk iparilag, hogy a háború ne találjon készületlenül A társulat meghívására egy jólsikerült gyűlést tartottak a Firestone Tire and Rubber Com­pany munkásai a társulat club­házában december hó 16-án reggel 10 órai kezdettel. Ugyan­is minden év december havában rendezik le az évi rendes köz­gyűlést a gyár részvényesei, — mivel a Firestone-ban min­den munkás részvényes is egy­úttal — igy történt meg az, hogy a megjelenés tömeges volt. Evvel nem mondottuk azt, hogy más alkalmakkor nem jelennek meg tömegesen a kom­pánia meghívására. Ott van­nak sport estélyeken, meg smo- kerokon mindenkor, amikor a kompánia vagy a főhajcsárok azt úgy kívánják, csak azzal a külömbséggel, hogy a más ösz- sze jöveteleken belépő jegyet kell hogy váltson, ezen az ösz- szejövetelen pedig a társulat fizette azt a másfél órát, amit ott töltöttek. A gyűlés megkezdése előtt, minden jelen voltnak egy szi­vart nyomtak a szájába, termé­szetes az, hogy a bagót már előzőleg kiköpették. A szivar­ral a szájban megteremtették azt a bizonyos légkört és kör­nyezetet, amely a munkás kül­sőt erre a másfél órára azzá formálta, amilyennek lenni kell ott, ahol részvényesek vagy gyártulajdonosok gyüléseznek. A gyűlést N. főlakáj nyitot­ta meg a társulat alapítójának azon érdemei méltatásával, amit a társulat megalakításá­val szerzett, — mondván a fő- kizsákmányolóra célozva — “ő az egyedüli, akinek azt köszön­hetjük, hogy ma itt együtt le­hetünk. Az ő szorgalma és a fáradtságot nem ismerő mun­kálkodása teremtette meg a megélhetési forrásunknak az alapját, ezenkívül az érdekkör­be vont be avval, hogy részvé­nyessé tette meg a munkásokat és alkalmat és utat nyitott a meggazdagodáshoz.” E szavak elhangzása után a jelen voltak, teljesen elfelejtették a robotot, képzeletben lent voltak valahol a napsütéses Floridában, ahol a jóltáplált és jólgondozott gyermekeik hancuroznak a szép és tiszta zöld pázsiton. Ezek után a főhajcsár követ­kezett, aki a bókot megköszön­ve a következő szavakkal tisz­telte meg az egybegyűlteket: “Fellow stockholders.” Erre a megszólításra, a szokottnál na­gyobbat szívtak az ajándék szi­varon, a füst megtöltötte az egész termet és igy az anyagi gondoktól és nehéz munkától koramegvénült redőbe húzódó arcokat nem lehetett látni, mert a füst eltakarta. Majd igy foly­tatta: “Én mint a végrehajtó tanács elnöke, oda fogok hatni, hogy a részvényesek érdekei meglegyenek védve és a hasz­not amelyre a részvények után jogosultak megkapják és önök, mint a társulat részvénytulaj­donosai számíthatnak az én mindenkori támogatásomra. A gyümölcsöztetés végett be­fektetett pénzük nemcsak biz­tonságban van, de oda fogunk hatni, hogy gyümölcsözzön is. Önök megfogják kapni ami önö­ket joggal illeti, ha máskép nem megy, meggyorsítjuk a munkát és ha lesz olyan, aki a nagyobb iramot nem bírja, azt átadjuk a jótékonysági in­tézménynek. És ha ez nem hozná meg a kívánt eredményt, lefogjuk vágni a bért, de uraim, a rész­vényesek érdekeit egyszer és mindenkor megvédjük.” Evvel a ceremónia végett ért a szivar elfogyott, a füst eloszlott és a redőbe húzódó ar­cok újra a maguk valóságuk­ban voltak láthatók. A jelen voltak másfélórai kép­zelt urizálás után újra vissza­mentek javakat termelni a pusz­ta megélhetésért. A főhajcsár pedig utasítást ad a profit saj­toló kezelőinek, hogy csavar­janak egy nagyott úgy, hogy nyekkennyen bele a proli. A nagy iramba beleszédülve látja maga előtt családját, aki­nek a legszerényebb kívánságát az alacsony fizetés miatt telje­síteni nem tudja. Látja a szám­lák sokasságát, amelyek nem hogy fogynának, hanem szapo­rodnak. És ez mind azért, mert minden évben egy szivart kap, és úri megszólítást, és elhitetik vele azt, hogy részvényes. Az évnek minden napján, amikor a profit érdek úgy kí­vánja egy állatot megszégyení­tően huzza az igát a címzetes részvényes. Ugyan akkor az iga­zi részvényesek az év minden napján az életben gyönyörköd­nek. Az IWW a munka elosztást szorgalmazza olyan formán, hogy mindenki egyformán já­ruljon hozzá azon dolgoknak az előállításához ami mindenki ré­szére széppé és kellemessé te­szi az életet. Csatlakozzunk hozzá mert ez a bérmunkások szervezete. Akron, 1935 dec. Minden nap elmúltával közele­dünk egy újabb világháború kitöréséhez. A fekete inges fas- cisták hadat üzentek ethiopia népének. Az olasz és ethiopiai proletárok már gyilkolják egy­mást. A világ bérrabszolgái — nagyon kis — elenyésző töme­gének kivételével < — szájhős- ködő demonstrációknál, érték­telen népgyüléseknél egyebet nem tesz. A szicialista s kom­munista pártok vezérei, már hónapok óta készítik elő a világ bérrabszolgáit egy újabb vér­fürdőre. Eme pártok vak és ész­nélküli, szívtelen vezérei hata­lomra vágynak, abban sántikál- nak, hogy egy háború kitörése esetén — Amerikában vagy más országokban — belforradal- mat röktönöznek. Ezek a bér­rabszolgák vérében fürdő pió­cák nem keresik, az okokat csak háború legyen s pont. Minden háború, bármely nemzet vegyen abban részt az “igazság, szabadság, egyenlő­ség” nevében folyik. Mindegyik fél a barbarizmust kívánja el­nyomni a kiömlő proletárok, bérrabszolgák vérével. Minden háborúnak a hátterében a ma­gántulajdon, a profit istene van, amely nem ösmer hazát, civilizációt. Minden nemzet szemforgató, hazug uralkodói, papjai az is­tenhez fohászkodnak, hogy az ő fegyvereiket, bombáikat, mér­ges gázaikat áldja meg. Ame­rika egyik liberális írója Mark Twain harmic esztendővel eze­lőtt az alábbi imát irta, mely hasonló ahoz, amelyet ma az olasz vagy ethiopiai tudatlan nép küld fohászul egy és ugyan­azon istenéhez. “Óh istenem, mindenható atyám, segítsd meg a mi had­seregünket, hogy azok gránátjai darabokra szaggassák az ellen­ség katonáit, segíts meg ben­nünket, hogy gyönyörű szép mezőiket halvány, lélektelen testük takarja be. Segíts meg bennünket, hogy házaikat, la­kásaikat a földig pörzsölhessük le. Segíts meg bennünket, hogy védtelen özvegyik és árváik fájdalmas szivét téphessük ki s szüntessük meg dobogni. Se­gíts meg bennünket, hogy gyer­mekeikkel egyetemben földön futókká tegyük őket, lerongyo­lódott testüket az éhség és szom­júság gyötörje.” “A mi szeretetünket, óh is­ten, hallgasd meg kérésünket! Akadályozd meg előhjrladásai- kat, könnyeikkel öntözd utaikat, amelyen haladnak. A fehér ha­vat, lábaikból kicsurgó vérrel fesd vörösre. Hozzád fordulunk, óh te mindenható, te vagy a jó­ság a szeretet, aki még sohasem hagytál el bennünket, hallgasd meg könyörgésünket, óh isten! Segítsd győzelemre hadseregün- cet most és mindörökké Amen.” Ez a tudatlan és vezérekre hallgató nép morálja. Az isten nevében kész a testvér, az apa gyilkolásra. És amikor eme szomorú álla­potok uralkodnak, a világ ma­roknyi osztálytudatos bérrab­szolgái vak, esztelen vezéreik­re hallgatva háború és háború között külömbséget tesznek s mint a bigott, vallásos ember, saját fegyvereik győzelméért esdekelnek. Készek imperialis­ta országok hadseregeivel pár­huzamosan haladni, gyilkolni az elnyomott s kizsákmányolt bér­rabszolgákat, saját osztálytár­saikat. A világ iari munkásainak Egy Nagy Szervezete nem ös­mer háború, és háború között külömbséget. Egyetlen kérlel­hetetlen háborút ösmer s ez az osztályharc, mely megszüntetni kívánja a magántulajdont, a profit és bérrendszert, ame­lyek, minden háborúnak, osz­tályharcnak az egyetlen okozó­ja. Osztálytudatás bérrabszolga, nem a szinpatájzerek táborából nézi eme nehéz küzdelmet, ha­nem egész emberré, harcosává válik az Ipari Demokráciának. A pittsburghi Modern Színkör a Világ Ipari Mun­kásai Szervezetének a közreműködésével 1936 ja­nuár 10-én, pénteken este 8 órai kezdettel a Croation National Hallban (Horvát Hall) 822 North Canal St., N. S. Pittsburgh színre hozza PIKA PÁL által irt és nagy sikert aratott 4 felvonásos társadalmi drá­mát: Kik a Bűnösök Belépőjegy előre váltva 35 cent, a pénztárnál 40 cent adóval együtt. A ze­nét Nagy Árpád és Bald­win József zenekara szol­gáltatja. ÚTIRÁNY: Pittsburgh- ból jövők vegyék a 2-es és 3-as villanyosokat, leszál­lás az Ohio és Madison Ave. sarkán, onnan le a vasutig, majd balra egy pár lépés a terem. A HALÁL KARJAIBA KÜLDIK (Folyt, az 1-ső oldalról.) mü lap korántsem az, aminek sokan hiszik, hogy mert anar­chista lapnak nevezzük, talán gyilkosságokra és robbantások­ra buzdít. Dehogy is. A “MAN” egy forradalmi szellemben irt lap, mely törekszik felvilágosí­tani az elnyomottakat, harcol a fascizmus ellen és általában az emberi jogokért. És mert Ferraro és Sollitto helyet adtak ezen lap szerkesztőségének, nemkívánatos elemek lettek ez országban. Ezért a “rettenetes” bűnért szakítják el őket bará­taik és családjaiktól és dobják Mussolini fascistáinak karjai­ba, ahol a legenyhébb bünte­tés hosszú évekre szóló börtön vár rájuk, habár tekintve a jelen fejtetőre állított olasz- országi viszonyokat, mint is­mert anti-fascisták az akasz­tófára is kerülhetnek. Bár a munkaügyi hivatal nagylelkűen megengedte nekik, hogy önként hagyhatják el az országot, azonban útlevéllel nem látják e Őket, ami nélkül pedig ma egyet­len országba sem engedik be. A két olasz munkás megmen­tésére csak egyetlen biztos esz­köz van és ez: az ipari mun­kásság Általános Sztrájkja. Erre azonban a munkásság bi­zonyos százalékának szervezve kellene lenni, ami sajnos hi­ányzik. A következő rendelke­zésre álló mód, hogy munkás­szervezetek és egyének a távi­ratok és levelek ezreivel árasz- szák el a munkaügyi hivatalt és tiltakozzanak Ferraro és Sol­litto deportálása ellen. Cim: Secretary of Labor, Famcis Perkins, Washington, D. C.

Next

/
Thumbnails
Contents