Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-08 / 879. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 február 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Subscription Rates: One Year ___ $2.00 Six Months ________ 1.00 Single Copy ________ 5c Bundle Orders ...... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <a^fi|^>42 “Prosperitás” volt szolga munkanélkül. Érthető-e, hogy miért lehetetlenség a mai társadalmi rendszer keretein belül megoldani a munkanélküliség problémáját?! Az Egyesült Államok elnöke egyik legutóbbi beszédében be- ösmerte, hogy “ha az iparok vissza esnének az 1929-es kerékvágásba akkor is több mint 20 százaléka az ipari bérrabszolgáknak munkanélkül maradnának s ennek az egyedüli oka a gépek fejlődése.” 1935 tavaszán a munkaügyi minisztérium ipari felülvizsgáló bizottsága jelentette, hogy “az újabb és fejlettebb géprendszer folytán az ipari munkás termelő képessége 29 százalékkal emelkedett az 1929-es bérrabszolga termelő képessége felett.” Mindez szomorú jelenség a bérrabszolgák számára a mai társadalmi rendszerben. A géprendszer csodás, bámulatos szörnyetege állandó folyamatként szorítja ki a bérrabszolgák millióit a termelés színteréről, a kegyetlen nyomor, szenvedés kínzó karjaiba. “E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen eset sérelmet az összeség sérelmének tekinti.” Ez az Ipari Demokrácia! (A. K.) A múlt év a kizsákmányoló osztály részére “prosperitás” volt. A “Bérmunkás” előző számaiban felsoroltunk már egy jó csomó bizonyítékot az elmúlt év “prosperitásáról.” így az év elején a kormány külömböző minisztériuma számot ad az 1935-ik évi aktivitásról. Ugyancsak beszámolnak a külömböző ipari telepek mágnásai az előző évi termelésről s ugyanakkor jelentést tesznek az 1936-os évre tervbe vett mennyiség előállításáról. Hogy 1935-ben tényleg prosperáltak a hatalmas ipartelepek mágnásai ezt a legjobban bizonyítja az ipari és kereskedelem egyetlen megbízható fokmérője a börze — “Stock Market.” — 1934 december 31-én az összes részvények értéke a new yorki börze palotában 34 billió dollár értéket képviselt, 1935 december 31-én pedig 46 billió dollár értéket. 1935-ben 1549 társaság az 1929-es év vagy azt megközelítő osztalékot fizetett részvényei után. Több mint 800 társaság extra osztalékot fizetett részvényeseinek. A szövő és az acél ipar termelése 1935 novemberében hatalmasabb volt mint bármely évben 1929 óta. 1935-ben a cipő gyárak több cipőt termeltek mint bármely esztendőben fenállásuk óta. Automobil és az olaj termékek előállítása 1935-ben meghaladta az 1929-es évet. A Wall streeti mogulok egyik-másika az 1936-ik esztendőre az ipari tren, vagyis a termelésben nagy visszaesést jósolnak s eme jóslatukat alátámasztják azzal az érvvel, hogy 1936-ban elnök választás lesz s ennek bizonytalan kimenetele a pénzintézeteket az ipari mágnásokat megfontolásra készteti. Az “Uj Osztás” kormányának újbóli hatalomra jutása “bizonytalanságban” “reszketésben” tartja az ipari mágnásokat, nagyon megvannak ijedve, hogy az “Uj Osztás” kormánya fog uralkodni a következő négy esztendőben. 1933 március hava óta uralkodik az “Uj Osztás” kormánya s 1933 óta a nagyiparok profit fokmérője állandóan felfelé halad, 1935-ben is az “Uj Osztás” kormánya uralkodott és a kizsákmányoló osztály túlnyomó része az 1929-es évi “prosperitás” sőt egyesek még annál is magasabb profitot élveztek dacára annak, hogy ebben az országban hivatalos kimutatás szerint 1935 december 31-én 11 millió 672 ezer volt a tényleges munkanélküliek száma. Eme imperialista prosperitásban az ipari bérrabszolgák átlagos évi keresete egyenlő volt a depresszió legmagasabb évével 1932-vel. A munkanélküliség 50 százalékkal magasabb mint 1931-ben. Az Egyesült Államok demokrata kormánya, amely negyedik esztendeje veri a mellét, hogy “Uj Osztás” lesz megfelejtkezett az “elfeledet emberekről.” — Forgotten men. — Hiszékeny milliók, akik az “Uj Osztás” kormányától várták a nyomor, szenvedés aluli felszabadulásukat, behunyt szemmel vakon imádták mert a kormány alamizsnát osztogatott, le- alázóan sovány morzsákat azok számára, akik az összes javak egyedüli előállítói. Ma a kormány beszüntette a közvetlen segélyezést, a munkanélküliek tiz és százezreit az összes államoktól átvette, akiknek óriási részét haszontalan munkával foglalkoztatja havi 19—94 dollárért, akiknek nem jutott szövetségi alkalma- zós, azokat az egyes államok tartják el, az államok által törvénybe iktatott fogyasztási adó által befolyt összegegből. A mai társadalmi rendszerben amikor az áramerő korszakát éljük, még annak a bérrabszolgának is gondolkodnia, meglátnia kell a technika hatalmas fejlődését, aki még szellemileg az ökrös fogat korszakában él. Tudnia kell, hogy a természet szükséges kincseit a világ külömböző részében raktározta el, melyeket ma az ember a fejlett géprendszerrel, a gőz, gáz és villamosság segélyével rohamosan felszínre hoz, a bámulatosan kifejlett szállítás és közlekedés eszközeivel villám gyorsan a külömböző országok hatalmas ipari telepeire szállít, hogy azokból hasznos szükségleti cikkeket termeljenek. A termelés gyorsasága, az áramerő hatalma csodákat müvei. Az Egyesült Államok területén 1935 október első hetében annyi áramot termeltek és fogyasztottak el, hogyha azt a munkát, amelyet az áramerő végzett, kézi erővel kellene előállítani, akkor éppen 400 millió ember heti hatnapos, napi 8 órás munkaidejére volna szükség. Ha ezt a 400 millió embert, három láb távolságban egymásmellé állítanák, kerek 230 ezer mértföldet foglalna el, vagyis kilencszer övezné körül a földtekét. Amennyi munkaerőt képvisel ez a 400 millió ember ugyanannyi áramerőt használt fel az Egyesült Államok egyetlen egy hét alatt. Érthető mostmár, hogy miért van 11 millió 672 ezer bérrabA legfontosabb kérdés Az United Mine Workers of Amerika bányász szervezet, amelynek elnöke John Lewis több mint kétezer delegátussal tartja konvencióját az ország fővárosában Washington, D. C.- ben. A küldöttek, sok száz mértföldről sereglettek a konvencióra, mert sok mondani valójuk van az elnöknek úgy, mint az union egész vezetőségének, akik kiilön-külön és együtt véve hozzájárultak, hogy a bánya telepek bérrabszolgái Kivannak téve a bánya bárók kénye-kedvének és ha panaszra mennek vagy pláne a bérek alacsonysága ellen lépnek akcióba, nemcsak a gun- menek hordáival, de magával az unióval is szemben találják magukat. Több mint három ezer levél érkezett a konvencióhoz az egyes bányász localoktól, amelyek mindegyike telve van olyan panaszokkal, mint amilyenekről lapunk más helyén is írunk. Ezeknek a panaszoknak, illetve azok orvoslásának a kérelmét több mint egy ezret már a bizottság, amely azokat a konvenció elé volna hivatva terjeszteni semmisített meg, ugyan annyit meg olyan formában terjeszt elő, hogy azt a tekervényes utakat nem ismerő bányász küldött meg sem ért. Esztendő óta nincs bányász szó, hogy amögött meg nem húzódna a panasz, amely őket a munkatelepen éri, de az unió úgy gúzsba kötötte a munkásokat, hogy ellene nem tudnak tenni semmit. És ennek az uniónak az elnöke az a John Lewis, aki a legforradalmibb napilap szerint a leghivatottabb az ipari szervezet kiépítésére az amerikai munka telepeken. Jellemző ennek az újságnak a forradalmiságára, hogy a most ülésező bányász konvenciónak nem az ipari szervezet építését, vagy azzá való alakulását tartja első feladatának, amelyért Lewis “harcba” kész szállni az American Federation ofLabor egész vezér karával, hanem a bányászok minden elnyomatásával szemben azt ajánlja, hogy az egybegyült delegátusok első feladatuknak tartsák a Farmer Labor Party-hoz való csatlakozásukat, azzal az indokolással, hogy ha a közelgő választásoknál a kormányzat gépezetéhez ez az uj párt kerül a sztrájkok és egyébb bányász megmozdulásoknál sem rendőr, sem seriff vagy milícia nem lesz a bánya bárók oldalán a munkások ellen. Nem fogjuk ezt az állítást most new yorki és wisconsini esetekkel megcáfolni, hanem csak azt mondjuk, hogy ha a bányászok igazi ipari uniót építenek ki minden bánya telepre, úgy nem a rendőr, a seriff nem lesz a nyakukon, de nem lesznek sztrájkjaik, mert bent a munkán intézik el minden bajos dolgukat. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke_ mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik osoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
