Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-01-18 / 876. szám
1936 január 18. BÉRMUNKÁS 7 oldal KÓSZA GONDOLATOK IRTA: TUTURUTU BANDI. Nem újdonság a, hogy kósza gondolataim az újság olvasó elé traktálom. Rigi kitróbált eszköz ez az kezembe, hogy elmondhassam azt, ami a szivem nyomi. Oszt úgy vagyok mán vele, hogy mindig akad, ami a szivemre nehezedik oszt ijenkor úgy irzem, hogy a mi nekem fáj — az minden öntudatos munkásnak is fáj. Azir jelentkezem hát, ha egy kicsit mög is tipázva, a rigi formába, hogy elmongyam a magam vi- leminyit az világ sorjárul. Az olvasó ne várjik tüllem sokat, mer akkor égisz bizonyosan csalódni fog. Van a Bérmunkásnak akárhány olvasója, aki jobban irti a dogokat, mint jó magam, még az irásho is jobban irtenek, mer, hogy szó köztünk maraggyik én se nagyon járo- gattam az iskolába. Kipzeljik csak az olvasó maga elé egy falusi fiút, aki már csak azir se járhat oskolába, mer fát kő menni lopni az gróf Majláth erdejibül, hogy legyik mivel melegen tartani az viskót. Mög azir se ment oskolába, mer a kántor-tanitó a kocsmába tőtöt- te az idej it, mög az is bosszan- tota, hogy minden reggel egy darab lopott fát kellett a hóna alá venni oszt elvini az oskolába, hogy annak a “bütykös” tanítónak is legyik tüzelni valója. Szóval magam is csak ojan munkás vagyok, mint az olvasó, oszt ha onnan indulunk ki, hogy mink azir beszilgetünk igy el egymással, mer közös az irdekeink, akkor égisz biztosan mögirtjük majd egymást. Lesz ugyan rá eset, mikor nizet el- tirisek is előfordulnak köztünk, de ezt is mögirtissel kezelve úgy fogjuk elintézni, hogy annak mindig jó vige lesz. Az öntudatos munkás sose kitel— Köszönöm . . . bocsásson meg . . . talán sokat táncoltam, azért szédültem el. — Kis lánykám, menj, feküdj le nyugodtan, én is tiz perc múlva lefekszem . . . Még benézek hozzád jó éjt kívánni! A lány visszavonult, James visszaült a helyére. Az öreg ur megszólalt: — Fiatal barátom, nem szívesen fosztom ki ... de végre is maga licitált feljebb. Na mije van? James mosolyogva dobta az asztalra a kártyáját. De hirtelen elhalványult: az a négy király volt nála, amit ő előbb biztosan az öreg urnák osztott ki. Az öreg ur pedig mosolyogva mutatott fel négy ászt! Amikor az öreg ur “jó éjt mondani” benézett a kis unokája kabinjába, igy szólt a kis lányhoz: — Lucy, ezt az ájulást jól csináltad. Ez a James nálam is különb mester. A te ájulásod nélkül nem tudtam volna a kártyáinkat kicserélni. Mi jó társascég vagyunk együtt — nagypapa és ártatlan unoka! . . . Talán megihatunk áldomásul egy pohár pezsgőt . . . kedik annak a munkástársnak a szavába, akirül mög van győződve, hogy minden cselekvisi őszinte. Itt oszt elkerültünk ahho is, amikor könnyen tudjuk demonstrálni, hogy vágynak köztünk ojanok is, akiknek a szava sose vót őszinte, oszt, hogy nem is lesz — azt mög ük bizonyitik a legjobban. Vegyük példának okáir az amerikai magyarság rákfenijit — az Uj Előrét, mög azokat, akik ebbül az ujságbul ilnek. Ugye mi jen zord emberek vó- tak ezek, oszt hogy forrongtak itt. ítélkeztek ilők mög halottak felett. Mindenbe bele kon- tárkodtak. Lassankint azonban kezdtik kiismerni ükét, a biz- nic rosszul ment. Oszt mit csinál a szatócs ha a biznic nem megy? Megbukik. Hát ezek is megbuktak oszt más uj áruval jelentkeznek. Nevet is cseréltek. Az uj név: egysigfront. De ettül egy kicsit mög szidül- tek a minap, merhogy egy ve- zir cikket eresztettek mög ar- rul, hogy ük valóba mög változtak. Asszongyák, hogy változik a világ, hát ük is mög változtak. Evvel asszondik a mi változó kommunistáink, hogy ük a világ legjobb, legcigiresebb opportunisták Beismertik, hogy a könnyű ilet jobb, mint az elvi möggyőződis. Megszokták mán, hogy ük roncsák a magyarok levegő j it, hát megaka- rik tartani azt a kis hatalmat, amit úgyis csalással szereztek mög. Oszt az égisz kommunyis- ta mozgalom ijen. Mondom, az egysigfront az a járszallag amékhe hozá akarik kötni a munkást, hogy mos mán nem csak a hívőket bolondiccsák, de az égisz magyarságot. Asszondik a templomba járó bodinak, hogy az ü papja ezentúl jó fiú, pedig eddig mindig a papokat ütöttik, abbul kollektáltak. Mit gondolj ik mos a bodi a bol- sheviki erkölcsrül? Mikor hazudott az Uj Előre — a múltban, vagy a jelenben? Én asszon- dom, hogy ma ip úgy hazudik, mint a múltban. Mer mikor az egysigfrontrul van szó, akkor az aki komojan veszi az osz- tájharcot mögnizi, hogy mit mondnak errül a Comintern teoretikus fojóiratai. Azokrul a fojóiratokrul van szó, mejek a direktívát adik meg a párt fi- zetet alkalmazottyainak. Az Uj Előre mög a Daily Worker a “lot féker” szerepit tőtik be. Mindenrül beszilnek, mindent oda ígérnek mindenkinek csak házhejet vásároljik a balek. A balek csak kisőbb veszi iszre, hogy a szerződisbe nem az van, amit a lot féker Ígért. Ezir mondom in, hogy aki a kommu- nyistákkal köt egysigfrontot — az jól teszi, ha bele niz .a szerződisbe mielőtt aláiri azt. Idizni fogok nihány szakaszt az kommunyista szerződisbül, hogy világosan lássa mindenki, hogy aki szocilista, liberális vagy hazafi riszt vesz az egy- sigfontba, annak kutya kötelessige a saját sírját mögásni. íme a szentirás: A “Communist International” 1934 dec. 20-iki számából: “. . . De mi nem titkoljuk az egységfront főcélját. Az egységfront főcélja megkönnyíteni a szocdem tömegeknek az át- jövetelét a kommunizmus oldalára a szovjet hatalom győzelméért. Ez volt és marad a mi főcélunk az egységfront uj taktikájával. A mi egységfront taktikánkat koordinálni kell ezzel és alárendelni ennek.” A “Communist” 1935 januári számából: “. . . . az egységfront a jelen időben a fő ut amelyen a tömegek föl lesznek készítve a szovjet hatalomért harcolni a kommunista párt vezérsége alatt.” Earl Browder, a párt fővezére, a szovjet hatalom amerikai régense Írja a “Communist” 1933 augusztusi számában : “Az egységfront nem egy béke paktum a reformerekkel. Az egységfront egy módszere a küzdelemnek a reformerek ellen, a szocialfascisták ellen, a tömegek birtoklásáért . . . Elfeledték az okát, hogy miért hoztuk létre az egységfrontot velük? Precizen azért, mert nekünk el kell venni követőiket tőlük.” Ebből minden nyitott szemű ember láthati, hogy hány hét a világ. Oszt, hogy mi minden alkalmat főhasználok annak bizonyítására, hogy a kommu- nyisták nem őszintik, minden nyílt mög titkos bolshi, haragszik rám. Fáj nekik, hogy nem vagyok sirásó, pláne a fáj nekik, hogy a magam sírját nem óhajtom mögásni. De in nem vagyok kommunyista oszt ebbe az országba ciltalannak tartom a diktatúrát. Ellene vagyok az összes diktatúráknak, a fegyveres felkelisnek. Nem küdök senkit a barrikádra, mer magam se óhajtok oda menni. Nem hiszek az egyódalu egysigfront- ba, mejnek valódi cilja az egy- sigbontás. Mög azután hallgatásra kinyszeriti azt,' aki riszt vesz benne, de a kommunyis- ták továbbra is főj tátik az aknamunkát, amit a fenti idézetek is bizonyitik. Mán pedig in most akarom elintizni, hogy mi jen rendszer válcsa fő a dü- ledező kapitalizmust. Nem akarom bevárni, hogy esetleg a kommunyisták kerüljenek hatalomra, mer akkor úgy intiznek majd el, hogy kivigeznek, vagy koncentrációs táborba küdnek. De vitatkozni égisz bisztosan nem fognak velem. A diktatúra termiszete, hogy elfojcsa az ellenvileminyt. Ezir mondom in, hogy az egysigfrontba csak a vegyik riszt, aki hive a diktatúrának. De mig jobban teszi az egysigfrontos, ha belip a kommunyista pártba, mer tu- lajdonkippen ott a heje, hogy az ipari demokrácia hívei is lássák kivel van dóguk. Vissza szívom a jó tanácsot — az egysigfrontos ne lipjik be a kommunyista pártba, merhogy az Uj Előre mán bejelentette, hogy nem lesz párt. Rosszul megy a biznic. Az ir- telmes munkás nem dűl be többé, hát asszondik az Lőre-isták, hogy mindenki lipjik be az IWO betegsegijzőbe. Ezentúl lesz betegpinz azok számára is, akik apsztézen betegek: egy heti segéj lesz mongyuk 10 forradalmi dollár. A tagokat a forradalmi felhevülis fogi lázba tartani, amire mög az egysigfrontos forradalmi doktorok pesze, hogy nem fognak ráfizetni. Szóval lesz dáridó, de mikor az Lőre híveit berendeli a betegsegijzőbe, akkor egyúttal elismeri, hogy eddig is igazam vót, mikor a mellett kardoskodtam, hogy a kommunyista mozgalom nem szógáli az osztályharcot. De tán jobb lesz, ha idézek az hivatalos rendeletből nihány mondatot, amibül ippeg eleget lehet kiolvasni. Az Uj Előre december 19-iki szábában jelent meg az önvallomás “Egy alapvető kérdés” címen. Nekik alapvető kirdis az is, hogy ki mennyi betegsegijt húz. íme: “Eddigi elszigeteltségünk egyik jellemzője az volt, hogy külső munkát a tömegek közt, unionokban, egyletekben keveset végezve, magunk és saját szervezeteink közül forogtunk. IWO-nak és MSz-nek, Női Csoportnak, Műkedvelőknek stb., rendszerint ugyanazok voltak a tagjai, csak az egyik esté “IWO,” a másikon “MSz,” a harmadikon “Női Csoport,” stb. gyűlésnek nevezték magukat. “így azután volt rengeteg gyűlés, sürgés, forgás, nagyon “biziek” voltunk és úgy tűnhetett föl, hogy “tömegmozgalmat” csinálunk. De mindig ugyanazok maradtunk. Nem nőttünk. Közben pedig mindenki elfáradt mégis, háromnégyfajta munkával. Rengeteg mulatság, egymással való versenyzés. És mégis meddő munka. Sem uj tömegek, sem kielégítő eredmények a széttépett- ség és duplikáció következtében.” Mondok nagyon rosszul állhat a forradalmi szína, ha mán ük maguk is beismerik, hogy mindennek vige van, ha már betegsegijzőbe mondik, hogy “csoportosuljon minden erő.” Hát ezir nyalogatik ük a papokat, az intellektueleket. Hát ezir változott mög a világ. Hát ezir tűnt el az “harmadik periódus.” Tán még emlikeznek a jó időkre, mikor csak a vót az igazi, valódi foradalmár, aki letette az hüsig esküt a “harmadik periódusra,” merhogy igy kívánta ezt Stalin. Hej! Akkor vót a jó világ. A bócher gyerekek össze ültek kisütni, hogy mikor lesz itt a sült galamb. Akik asszonták, hogy 1930 május elsejin fog bevonulni a szovjet hatalom idevalósi régense az Union Square-re — azok mög maradtak fizetett vezireknek. De azok, akik asz- szonták tróbálják mög úgy mög csinányi ezt a harmadik periódust, hogy az nyúlós legyik — hát azoknak külön pártot kellett alakitaniok, hogy legyik hun vezirkedni. Azóta a harmadik periódus nem csak nyúlós lett, de ma mán valósággal pocsojává változott. A helyzet furcsaságára jellemző, hogy a mindenkit becsmirlő, mindig hazug mög tisztátalan eszközökkel dogozó kommunyis- tákat pont a liberálisok tróbá- lik kihúzni az pocsojábul.
