Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-01-18 / 876. szám
1936 január 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal HÁBORÚ ÉS AZ OSZTÁLYHARC “LEGYEN A SZÓRAKOZÁS ÉS MULATÁS JOGA A MUNKÁSOKÉ” Az osztálytudatos szervezett munkások az egész világon szolidaritást kell, hogy vállaljanak a kizsákmányoló osztály profit rendszerének fentartásá- ért folyó háborúk minden fajtája ellen. A világ forradalmárjai elszántan harcolnak, hogy felvilágosítsák a bérrabszolgák millióit egy osztály és háború nélküli társadalom építésére, egy oly társadalom építésére, amelyben nem lesz magántulajdon, profit, bérrendszer. Ezeknek a megszüntetésével kivan zárva a háború, az emberiség mészárlása. A kizsákmányoló osztály háborúi ellen minden időben nagyobb tömegeket lehet harcba állítani mint az osztály nélküli társadalom megvalósítása érdekében. A mai társadalmi rendszerben nem lehet béke, mert a kapitalizmus, a minden háborúnak szülőanyja, egy elkerülhetetlen folyamata a nagy tőke nemzetközi terjeszkedésének a világ piac uralmáért. A kapitalizmus nem egyöntetű a háborúk előkészítésében, folytatásában. Saját soraikban széleskörű béke áramlat folyik. Ezt a mozgalmat pacifista mozgalom öleli magába a társadalom minden ellemeiből, ennélfogva a gazdasági alapja kizárólagosan kisburzsuj, éltető erejét azon kapitalisták közül meríti, akiknek nincsen semmi hasznuk a háborúból, sőt annak folyása anyagi károkat okoz számukra, s közülük nagyon sokat teljesen megsemmisít. A pacifisták mozgalmát béke időben a legtöbb egyház támogatja, sőt némely vallás még háború esetén is. Ezen vallás követői inkább a börtönbe mennek mint a háború sánc árkaiba. Ezeket “lelkiismeretes ellenzőknek” nevezik. Mindenesetre nem ők az egyedüliek, akik inkább a börtönt, mint a sánc árkot választják. Sokkal nagyobb számban vannak azok, akik osztálytudatos szempontból ellenzik a háborút, megtagadják a sorozásra jelentkezést, a katonai szolgálatot, a kapitalizmus érdekeiért való önfeláldozást, írnak, beszélnek a háború ellen, bármily áldozatok árán még háború esetén is. Ezért aztán forró szurok, tollazás, lincselés, hosszú évekre terjedő börtön jár. Csak a vak politikusok, a farizeusok, a meg- hunyászkodók, a megalkuvók, nem emlékeznek arra, hogy az elmúlt világ háborúban itt ebben a burzsoa demokráciát dédelgető országban egyetlen egy szervezet akadt, az IWW, amelynek tagjainak ezreit bör- tönözték be a háború elleni állásfoglalás, agitálás, irás vádjai alapján. A nemzetközi nagytőke és az ország keretein belül harácsoló kisbirtokos, iparos, kereskedő érdekei nem azonosak a háborúban a nagytőke érdekeivel. A kisiparos nem termel árut külországok részére, nincsenek ottan befektetései, ennélfogva a háborúnak, fegyverkezésnek ellenzője, pacifista. Nagyon sokan a bérrabszolgák közül is hívei, követői ennek a mozgalomnak sőt az úgynevezett “munkás” politikai pártok az egész világon csaknem kivétel nélkül fertőzve vannak a burzsoázia eme intézményével. A világtörténelem szomorú bizonyítéka, hogy a pacifista mozgalmak minden időben az imperializmus kezére játszanak. Amikor megszólalnak az ágyuk, a fegyverek, a bombák “veszélyben a haza, a jog, a demokrácia, a civilizáció, a kultúra,” s a pacifizmus hásra vágódik az imperializmus vérszomjas akarata előtt. Az osztálytudatos forradalmárok azt vallják, hogy amig ez a társadalmi rend áll fen, amig osztályok vanak, amig magántulajdon, profit és bérrendszer van, “nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” A “munkás” politikai pártok vak vezérei azok, akik megvannak áldva a becsapások, félrevezetések minden fajával. Elkeserítő példája ennek az 1914- ben a világ leghatalmasabb “munkás politikai” pártja a német szocial demokrata párt, amelynek vak vezérei a német képviselőházban megszavazták a háborús költségeket. Kifogásnak, hangzatos frázisként használták, hogy “védelmezniük kell a barbár orosz hordák ellen.” Minden arcpirulás nélkül ordították a világ munkásságának védekezésül, hogy “hallgassatok ide, mi német munkások a parlamenten keresztül kivívtuk az aggkori, a munkanélküli biztosítást. Hatalmasan kifejlődött szakszervezeteink, számtalan értékes épületei rendelkeznek, széles mederben elterjed munkáslapjaink coperativ szövetkezeteink vannak. És ha az orosz cárizmus győzedelmeskedik felettünk mindezen alkotásainknak vége.” Ezek és ehez hasonló frázisok voltak azok, melyeket a szociáldemokrata vak vezérek használtak, s amelyeknek hallatára a világ leghatalmasabb “munkás” politikai pártjának tagjai az imperializmus védelmére áldozta fel életét. (Folytatjuk. jelszó vezette a Modern Színkör és az IWW new yorki magyar tagjait, amidőn elhatározták, hogy színre hozzák Révész Margit és Papp István felléptével az “ANGYALT VETTEM FELESÉGÜL” szenzációsan kacagtató 3 fel- vonásos vígjátékot. Január 25-én, szombaton és Február 1-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. (77 St.) A nagy érdeklődésre való tekintettel kerül kétszer egymásután bemutatásra. Vegye meg jegyét előre, ára 50 cent. Mindkét előadás után jó zene mellett Tánc! A Munkás Betegsegélyző Szövetség clevelandi 2-ik osztálya január 26-án, vasárnap este 6 órai kezdettel 3930 Lorain Avenuen DISZNÓTOROS VACSORÁT rendez, amelyre nemcsak a Szövetség tagjait, de a magyarságot is meghívja. — A kitűnő vacsoráról az osztály női tagjai gondoskodnak. Az United Mine Workers bányász szervezet a lejtőn Rettenetes szenvedéssel teli küzdelmet folytatott Amerika bányász munkássága 1849-től kezdve, amikor is a legelső szervezett sztrájk folyt le a pennsylvaniai keményszén mezőn a mai napig. 1849-től kezdve 1890-ig, amikor a mai UMW szervezet hivatalosan megalakult, több mint egy tucat különböző bányász szervezet alakult avval a céllal, hogy a bánya munkásokat mind össze hozza, de ez mind nem sikerült 1890-ig. Persze a fönt jelzett nagyobb alakulat mellett, sok lokális szervezet létezett a bánya vidékeken. Sok harcot folytattak le ezek a külömböző bányász uniók, köztük többet sikerrel. Pennsylvaniában a bányászok a szervezett erejükön keresztül már 1867-ben megnyerték a 8 órai munka törvényesitését. Voltak olyan szervezetek is már az 1860-as években, amelynek legfőbb célja volt az osztály tudat fejlesztése. Általában véve előnyöket nyertek a bányászok a szervezeteiken keresztül. Az iparok hatalmas fejlődésnek indulása, hatalmasabb erőt vonultatott fel a bányászok apró szervezetei ellen és ez késztette arra ezeket a külömböző alakulatokat, hogy egyesüljenek, ellen esetben el kell bukniok. Persze ez nehezen ment, amit az is bizonyít, hogy a UMW megalakulását teljes két évi tárgyalás előzte meg. Az UMW megalakulásakor 20.000 taglétszámmal rendelkezett, 1897-ben majdnem 3000- el csökkent, de a viszonyok kényszerítő hatása alatt a bányászok — azt lehet mondani — a világ legerősebb szervezetévé tették 1919-re, amikor is fénykorát élte és büszkesége volt az amerikai munkásmozgalomnak. 1919-ben magáévá tette a 6 órás munkanapot és az 5 napos munka hetet. Fölbontottnak nyilvánította az 1917- es úgynevezett washingtoni szerződést, amely 1920 márciusban járt volna le. 1919 novemberében sztrájkba mentek és dacára a háborús kormány kérésének, fenyegetésének, bírói tiltó parancsoknak John L. Lewis minden törekvésének és sztrájk lerendelésének a bányászok kitartottak és ez a harc volt az UMW forduló pontja. John L. Lewis a kerületeket, lokálokat kizáratás terhe alatt kényszeritette arra, hogy a munkát felvegyék. Akik részesei voltak ennek a gyönyörű harcnak, csak azok tudják azt, hogy milyen szolgálatot végzett John L. Lewis ennek a sztrájknak a megtörésével a tőkés osztálynak. Ha az a sztrájk 1919-ben győzelemre jut a jelzett követelésekkel, ez olyan hatással lett volna az amerikai munkás mozgalomra, hogy ma talán már a munkásság rakná le az ő NRA-jét és nem a tőkések. 1919-et a hanyatlás követte és bárha az 1922-es sztrájk hatalmas megmozdulás volt még, de ez a döglő lónak az utolsó rúgása volt. Itten már semmi előrehaladó követelése nem volt az UMW-nak csak több “pork chopsz.” így a méregfogait kihullatva, a tőkés osztály törvényei által törvényes szervezetté vagyis kom- pany uniónná vedlett az UMW. Amig úgy ahogy hivatását betöltötte, azt lehet mondani, hogy szabad tere volt, 1931-ben már kísérletezésbe kezdtek a bányászok, megalakították a NMW uniont. Ezt követte 1932- ben a Progresszive Miners, végül az Qntracite Miners Union. A két első már elbukott, a harmadik is ezen az utón van, bárha Ulinoison kívül több helyen megvetette a lábát, West Virginiában, Harlan, Ky. szénmezőin és több helyen, a bányászok kísérletezései azt bizonyítják, hogy a UMW bárha a törvénynyel karöltve is kényszerítik a bányászokat, hogy tagjaivá válljanak, azt életbe nem soká tarthatják. De amig a bányászok csak “bányász uniont” akarnak, csak “pork chopsz” célkitűzéssel, addig az 1927 és 1935 közti helyzetükben változás nem lesz, de tény az, hogy minden hosszúnak vége van, avagy lesz, igy a bányászok is, nem úgy mint ma, hogy az IWW-t sóhajtozzák, hogy jó volna, ugyan akkor ha más névvel ellátva is olyan szervezeteket építenek, amelyek végeredményében csak az UMW alapján működik. Akik ezt fel- ösmerik, nem testvéri megegyezést a kompániákkal kereső szervezetet fognak építeni, hanem az osztály harc alapján állót, az annyira sóhajtozott IWW-t kezdik felépíteni, amelyen keresztül felszabadulnak a bérrabszolgaság alól, de addig is szabad kezök lesz abban, hogy a szervezett erejüket akkor és úgy használják, hogy az osztályérdeküket legjobban szolgálja. Nem köti szerződés őket mert az IWW nem köt szerződést mert ez megalkuvás, a megalkuvás pedig árulás. Minden szervezet, amely leszerződik a tőkésekkel a munkásosztály árulója és a felszabadulás hátráltatója. ' Ny—n.