Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-01-04 / 874. szám

1936 január 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK A szegény ember nyomorú­ságáról, óhajairól, törekvéseiről nekünk szabad írni. Még az urakról is, de nem illő. Legalább az urak etikettje szerint nem. Hogy mégis erre vetemedünk, ezt hősünk egyszerű származá­sa kivételessé teszi. Lindbergh- re gondolunk. Hazafias és kul­lancs lapok hosszú lére eresztett vezércikkekben hullajtanak kro­kodil könnyeket hősünk Ang­liába költözéséről. Állítólag Amerika laza törvénytisztelete indította szülőföldjéről önkéntes száműzetésbe menni. Nem ke­ressük költözésének okát. Vesz- szük úgy, ahogy adják. Még azt sem kérdezzük, hogyan lehet­séges száműzött hősünknek a francia reverea üdülő helyén milliomos kastélyban elhelyez­kedni számkivetett létére. Mi­kor mi idejöttünk a fene sem irt rólunk s a legjobb amit ta­láltunk rúgást a buta jenkitől. Azok a milliók, amikhöz a Mor- ganokhoz való beházasodása folytán jutott, úgy látszik, meg­menthetik a bennünket ért rú­gástól, de árinál rémesebben kisérik a kifosztok ösvényén, ahol rózsák helyett drótsövé­nyek, mindig készen álló fegy­verek védik osztálytársait. Lehet, hogy Lindberghben maradt valami a küzdő ember önérzetéből s utálja a lopott vagyonnal járó lelkiismeretfur- dalást, magányának bolygatá­sát az alulmaradt üzletemberek, HOPEWELL, W. Va. — Az elmúlt vasárnap egy Greyhound busz teljes sebességgel közele­dett az itteni Appomatox fo­lyót átszelő hidra, és. mielőtt azt elérte volna, a hidat egy teherszállító hajó átengedésére felemelték, úgy, hogy az autó­busz vezetőjének már nem volt alkalma a különben is sikos utón jármüvét megállítani és vagy ha úgy tetszik “banditák” által. Próbál Angliában vagy máshol békét nyújtó oázist ta­lálni. Próbálhat. Helyzetének természete ezt — majd meg látja — nem engedi meg. Úgy itt, mint odaát, halálkeselyük röpködnek a “kiváltságok” bi­torlói felett. A Scottland Yard, éppúgy mint az amerikai ren­dőrszemek csak a felszínre buk­kant “banditát” látják meg. A hatványozott kifosztás ténye gomba módra neveli ezeket a szerencsétleneket, kik a céltuda­tos szervezett osztályharc he­lyett a rövidebb utat — az urak útját — választják egyé­ni boldogulásuk megközelítésé­hez. Vesznek onnan, ahol leg­kisebb az ellentállás. A szer­vezett tőke ezt könnyen teszi. Áldozatai mi vagyunk. A tőke “nemes” versenyéből kimaradt elemek lopnak, gyereket rabol­nak, ölnek, hogy a tőkés irigyelt kényelmét megszerezzék. Mind­két elem azonos eszközeiben. Nyomorékok, hullák díszítik boldogulásuk ösvényét. Az egye­düli elem a mai torz társada­lomban, mely megbízható, em­beri, a kifosztottak nagy töme­ge. Kifosztottságuk ennek fé­nyes bizonyítéka. Ha ezt meg­látná és megértené hősünk, ha nem akarna tündérpalotákban a milliók szenvedésétől elzárni magát, gyerekét normálisan, emberiesen nevelhetné a jobb jövőért köztisztelete mellett. utasaival egyetembe a folyóba zuhant. Az esetnek egyetlen szemta­núja a hid őre volt, mert úgy a busz vezetője, mint tizenhá­rom utasa a vízben megfullad­tak. A buszt mint közlekedési eszközt, különösen a téli idők­ben kizárólagosan a szegé­nyebb osztály veszi igénybe, mert néhány centel olcsóbb a Nem csak a saját gyermekének jövője feküdne szivén. Meglát­ná a rongyokba burkolt, nedves lakások gyerek millióit, kiknek éppúgy emberi joguk van ál­modni boldogságról, földi para­dicsomról, mint a saját gyere­kének. Ehhez azonban egész em­bernek kellene lenni. Néhány soros hírben látjuk, amint Thomas Lamont, Morgan jobb keze félmilliót ad a Har- ward egyetemnek, “minden ki­kötés nélkül,” mondja ő. Amit mégis óhajtana, egy tanári ál­lást biztosítani “politikai gaz­daságtanára. Szerény kívánság, de jellemző. A gazdaságtannak ilyen adományok általi beveze­tésében eleve ki van zárva a gazdasági élet pártatlan ismer­tetése. Fő célja, mint az ame­rikai egyetemek valamennyié­ben az egyetemi ifjúságot a profit rendszer isteni rendel­tetésében meggyőzni. Hogy igy vagy kihasználható bábok, vagy lelketlen kufárok váljanak be­lőlük. Lapunk 1936-os első számá­ban a számok tömegével kelle­ne beköszönteni. Csak régi szo­kást követnénk. A. K. rovata azonban egy tyuklépéssel elől­jár. Ritka lapszámot láttunk 1935-ben jól megválasztott számrovatok nélkül. Amiért di­cséretet érdemel. Nem gyerek­játék a rengeteg számhálmaz- ból kihámozni munkásokat ér­deklő és oktató adatokat. Külö­nösen olyannak, ki nap-nap után más téren futkos a min­dennapijáért. vonatnál és igy az áldozatok valamennyié a piunkásosztály- hoz tartozott, ami jogcím ar­ra, hogy a “véletlenség” lepe­dőjébe burkolva hamarosan napirendre térjenek felette. (Képünkön látható, amint csi­gák segítségével az autóbuszt kiemelik a vízből. Balsarokban McNair a hid őre.) A tizennégy áldozatot buvá- irok hozták felszínre. A “Szilánkok” gyenge igye­kezettel próbálja követni és megvilágítani az eseményeket. Ezt tette a múlt évben, és az­előtt. 1936-ra kétes az Ígérete. A proletár élet hullámos, görön­gyös útja nem kis mértékben viseli meg képzeletünk szár­nyait, azt a nélkülözhetetlen kelléket, mely nélkül a legjobb igyekezet is dugába dől. Hej pedig sok megírni való van. Ebben az elnyűtt, kivénhe- dett évben nagyjelentőségű ese­mények zajlottak le. Baj társa­ink ezrei vívtak halált megvető küzdelmet a tőke vérszomjas kuvaszai ellen. Sorainkból ha­lál és börtön ragadt ki sokakat. A tőke gonosz játékot üz prole­tár milliókkal. Vagy megté­vesztve, vagy erőszakkal küldi, kényszeríti egymás pusztításá­ra. Afrikának sivatagjain lak­hatatlan vidékein proletárok ezrei fojtogatják egymást felső parancsra. A kullancs lapok or­szág érdekekről, faji fölényről zugnak, holott csak nyers nem­zetközi üzletről van szó. Ameri­ka CCC intézményeiben gyúr­ják fiainkat, készítik őket apa és testvérölésre. A munkás há­tán felkapaszkodottak vesze­kednek a koncon. Paktálnak, szövetkeznek a hétköznapi mun­kás letiprására. Papok, politi­kusok tudatosan vagy tudatla­nul készítik a tömegeket a vá- góhidrS. Mindez folyamatban volt az elmúlt évben, azelőtt és fokozottabb mértékben bonta­kozik ki a következő években. Egy kis csoport ádáz küzdelmet vív ebben a bábeli zavarban, hogy a munkás megértse az eseményeket és alkalmzakodjon. A “Bérmunkás” szerény toliak­kal írva elölj ár ebben az irány­ban. Olvasni ezt, Írni ezt bal­zsam az osztályhelyzetét meg­értőnek. S ha a “Szilánkokat” fizikai gátak le nem döntik, ott akar lenni, részt kíván* ebből a munkából. Ezzel kezdjük az 1936-ik évet. S—n. TENGERÉSZEK MULATSÁGA NEW YORKBAN. MTW, IU 510 számú manhat­tani csoportja nagyobb szabású mulatságot rendez 1936 január 7-ikén este a MTW teremben 26 South St. A jövedelem a “gyilkos ra­kományt szállító gőzösök elle­ni” harcra lesz fordítva. Ez na­gyon fontos harc, a melyet csak az IWW-hoz tartozó ILI 510 végez teljes erővel. Ha ezen a mulatságon ke­resztül, mely minden öntudatos munkás támogatását megér­demli, képesek leszünk alapot össze hozni, akkor nagyobb harcot és szervezési kampányt tudunk kifejteni a tengerésze­ti munkásság között. Kérjük az IWW tagjait, ro- konszenvezőit, hogy tömegesen pártolják ezt a mulatságot 1936 január 7-én. KÖZÖS TAGGYŰLÉS. 1936 január 9-én, azaz csü­törtökön este 8 órai kezdettel az IWW new yorki tagjainak közös gyűlése lesz a MTW helyiségében. 26 South St. Min­den tag legyen ott. TIZENNÉGY HALÁLESETT A GONDATLAN AUTÓ HAJTÁSBÓL. MUHI 3MMHI

Next

/
Thumbnails
Contents