Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-06-20 / 898. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to

OF THE WORLD vfpy Cleveland, Ohio pending

VOL. XXIV. ÉVFOLYAM.

CLEVELAND, 1936. JUN. 20.

Ne hagyjuk Lindway-t a a börtönben rothadni

NUMBER 898 SZÁM.

A francia munkásság nem hisz az Ígéretekben

Az elmúlt év tavaszán Cleveland városában az osztályharcnak egy történelmi nevezetességű eseménye játszódott le. A National Screw and Tack Manufacturing Co. másfél ezer munkása a sztrájk fegyveréhez volt kénytelen nyúlni, hogy a telepen uralkodó bérek és munkaviszonyokon javítson. Nem volt a sztrájk előidézésében semmi különös. A munkások éppen úgy mint sok száz más telepen elviselhetetlennek találták a viszonyokat és azok javítására követelést nyújtottak be a gyár igazgatóságának. Az igazgatóság az első tárgyalásnál ígéretet tett a követelések teljesítésére, melyet azonban később visszavont, amikor a clevelandi munkáltatók szövetsége — az Associated Industries —megtiltotta azok teljesítését. A munkások válasza természetesen a munkabeszüntetés volt.

A harc közel három hónapig tartott és a Munkáltatók Szövetsége a legemberteleneb és legelitélendőbb eszközökkel igyekezett megtörni a harcot. A rendőrség brutalitása mellett az egész ország nagyvárosait össze gereblyélték, hogy a legelvetemültebb gunmeneket ültethessék Clevelandba a sztrájkolok terrorizálására. A sztrájkvezetők és az aktiv sztrájkolok letartóztatása, azok leütése, lakásaik lerombolása napirenden volt és a leggyalázatosabb fra- meup-tól sem riadtak vissza, a sztrájk megtörésében.

Ilyen frameup áldozata lett Mike Lindway, aki egyike volt a legaktívabb sztráj kólóknak. A sztrájk előtt művezető volt a telepen, ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy amikor a sztrájk kitört ő is ki ne vonuljon a munkásokkal és az elsők között volt, aki tagjává lett az IWW-nak, amely szervezet a sztrájkot irányította. Lindway ezen tettével megbocsáthatatlan bűnt követett el a munkáltatók szemében és ezért bosszút álltak rajta.

A sztrájk folyama alatt egy napon detektívek jelentek meg Lindway lakásán és engedély (warrant) nélkül és tanuk hiányán házkutatást tartottak, melynek eredményeként a clevelandi kapitalista lapok öles betűkkel hirdették a szenzációt, hogy felfedeztek a detektívek egy “bomba gyárat.” Ilyen körülmények között egy rézmajmot, vagy egy halott kínait is találhattak volna ott, mert senki sem látta, hogy mit vittek oda a kutatók. Mindezek dacára Lindwayt bíróság elé állították és egy gerinctelen esküdtszék a vádban bűnösnek találta, a bíróság pedig 20 évi börtönbüntetéssel sújtotta.

A General Defense Committee, amely védelmi bizottság Lindwayt védelmezte, megfel- lebezte az ügyet és a fellebezé- si bíróság az első Ítéletet jogtalannak nyilvánította. Ennek értelmében Lindwayt ötezer dollár biztosíték ellenében szabadlábra helyezték. Azonban a vádlók ebbe nem nyugodtak bele és az ügyet az állami Supreme Court elé vitték és a Supreme courti bírák hü cselédeknek bizonyultak, mert az első ítéletet megerősítették. Eszerint május 27-én vissza szállították Lindway munkástársunkat a columbusi állami fegyház- ba.

Megengedheti-e Amerika osz- táltudatos munkássága, hogy Mike Lindway életének legszebb éveit a börtön testet és lelket ölő vasrácsai mögött töltse ? Egyetlen bűne az, hogy hü volt osztályához — a munkás- osztályhoz. A General Defense Committee Lindway ügyét az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága elé kívánja vinni, melynek záros határidőn belül kell megtörténni. Éhez azonban nagy összegre van szükség. A tárgyalások jegyzőkönyveinek kinyomatása, melyet a hatósági nyomdában kell elkészitettni ami aránytalanul többe kerül, mint privát nyomdában: az ügyvéd útiköltsége Columbus és Washingtonba stb. kiadások fedezésére több ezer dollár szükséges. Azonban az IWW és a General Defense Committeenek nincsen roska- dásig telt pénztára, hanem az IWW pénztára a munkásosztály zsebében van .Amikor nagyobb összegre van szükség, munkástársaink, barátaink és rokon- szenvezőinkhez fordulunk, megmondjuk, hogy mire van szükség és az adott összeget arra a célra fordítjuk, amelyre kértük.

Ohio állam columbusi börtönének vaskapuja ismét bezárult Mike Lindway mögött.

(Folyt, a 7-ik oldalon.)

Miután a franciaországi szocialista kormány átvette a kormányzás gyeplőjét, első dolga volt az egész országban ijesztő méretekben terjedő sztrájkoknak gátat vetni. A megalakulás u.tán azonnal összeköttetést keresett úgy a munkáltatók, mint a munkásszervezetek megbizottaival és a tárgyalások alapjául a következő pontokat ajánlotta:

1. A politikai foglyok szabadon bocsájtása. 2. Negyven órás munkahét az összes iparokban. 3. A munkás szervezetek elismerése. 4. Minden munkásnak évente egy heti vakáció fizetéssel. 5. Közmunkák megindítása, többek között tudományos laboratóriumok, sport helyek és turistákat vonzó helyek létesítése. 6. A muníció és fegyvergyártás államosítása. 7. A munkások bérének 7-től 15 százalékig emelése és több jelentéktelenebb pont.

Mint ismeretes a munkások a sztrájk ideje alatt nem hagyták el a gyárakat, hanem ott telepedtek meg, több gyártelepen fogva tartották a tulajdonost és gyárigazgatókat is. Az uj kormány, dacára a feszült helyzetnek nem tett kísérletet a munkások erőszakos eltávolítására a gyártelepekről, inkább kéréssel fordult a munkásokhoz a felajánlott pontok

A Belmont County W. Va.

Henry Coal Co. gépeket szerelt fel a bányába, aminek a következtében 190 ladolónak szűnt meg a munkája.

Ezek a munkások, akik rendes fizető tagjai az United Mine Workers-nak elmentek a Bellaire-ben tartózkodó union tisztviselőkhöz, hogy azok adjanak nekik tanácsot, hogy miként kaphatnák vissza a munkájukat. A bölcs tisztviselők, akik tudják, hogy ez az union nincs arra szervezve, hogy a munkásokat munkájukon minden esetben megvédeni tudja, egyszerűen elzárkóztak a munkások elől, hogy ne kelljen neelfogadására. Nagyon találóan jelentette ki Leon Blum miniszter elnök, amikor egyesek az iránt kérdést intéztek hozzá, hogy milyen lépésre készül a munkásokkal szemben, amikor azt felelte: “Ha felszólítom a munkásokat, hogy hagyják abba a sztrájkot és ha engednek kérésemnek, egy nagy államférfi leszek. Ha azonban ezt megtagadják, csak egy másik bukott miniszterelnök leszek.”

Az ipari munkásságnak nemcsak Franciaországban, hanem a világ minden iparilag fejlett országában módjában van kormányokat megbuktatni, vagy kinevezni, ha a -termelő erejét szervezetbe tömöríti, amivel egyöntetű akcióra képes. Francia- országban a munkabeszüntetés még nem fejlődött Általános Sztrájkká, bár a sztrájkolok száma meghaladta az egy milliót, de ez a szám már elegendő ahoz, hogy az történjen, amit a munkásság akar. A kormánynak ez egyszer alulról adják a parancsot és az örömmel teljesíti, csak adják fel a sztrájkot. De ha mégsem szűnik meg a sztrájk?

A jelek szerint a munkásság ninös elragadtatva a felajánlott békepontokkal és több gyárban továbbra is megmarad- (Folyt. a 3-ik oldalon.)

kik az igazságot megmondani- ok.

A 190 bányász és azok családjaik, most a legnagyobb nélkülözésnek néznek elébe, mert legnagyobb részük a bányatársaság épületeiben lakott, amelyeket záros határidőn belül el kell, hogy hagyjanak.

Természetes, hogy Lewis a bányász union elnökének nincs ideje ezekkel a munkásokkal és azok jövőjével foglalkozni, mert bokros elfoglaltságai vannak az acél és egyébb “ipari” szervezetek megteremtésével, hogy hatalmánál fogva azoknak az iparoknak a dolgozóit is a bányászokéhoz hasonló bizonytalanságban tartsa.

Choma.

Megint megkönnyebbült a a bányászok munkája