Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-06-13 / 897. szám
1936 junius 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata------------------------PENNSYLVANIA állam kormányzója is az újságok hasábjaira kívánt kerülni s április 14-én, a Jefferson nap ünneplésének alkalmából Pittsburgh- ban nagyhangon figyelmeztette az ünnepély résztvevőit — akik valamennyien a hatalmasok osztályából kerültek ki —, hogy “az üres gyomornak nem használ az érvelés, nézetem szerint az egyetlen kivezető ut, a szövetségi kormány által megszabott fizetés és munkaidő behozatala. A gép fejlődése a munkások millióit rekesztette ki a termelés teréről, akik mindaddig kint is maradnak amig magasabb bért és rövidebb munkaidőt nem törvényesítünk számukra, ezáltal elejét vesz- szük, hogy a gépek fejlődése elsöpörjön, megsemmisítsen bennünket a civilizációval egyetemben.” Tagadhatatlan, hogy ma a politikusok minden fajtája hangzatos ígéretekkel kötik le az elnyomott, kizsákmányolt bérrabszolgák figyelmét, akik aztán hiszékenységükben inkább a politikai akciótól várják ama reformokat, amellyel az uralkodó osztály megkívánja hosszabbítani létezését. A munkásosztály az uj viszonyokhoz irányulva tudatában kell, hogy legyen annak, hogy a gép fejlődésével a mai társadalmi rendszer megváltoztatását csakis gazdasági erejére támaszkodva a forradalmi ipari uniókba szervezkedve érheti el. Ebben az országban a munkásosztály parlamenti akciója meddő munka, falra borsó, azzá teszi a hatalmasan kifejlődött kapitalizmus s az azt folyton összpontosító géprendszer rohamos fejlődése. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK hadseregének felszerelési osztályában egy nagy panamát igyekeznek a nyilvánosság elől eltusolni. Még Hoover kormányának idejében az American Legion egyik michigan állami vezére K. J. Byers és egy G. S. Griger nevű kopott ruhakereskedő több millió dollár értékű ruhát vásároltak alig százezer dollárért. Amikor az árut átadták az állam Kereskedelemügyi osztálya az adás-ve- vés szerződésében belefoglalta, hogy a ruhák az Egyesült Államok területén levő s szükségben szenvedő munkanélküliek között jutányos áron adják el, ehelyett a fentnevezett társaság Európa külömböző államaiban busás profit mellett adták el az árut. Eme leleplezést egy Joseph Silverman nevű kereskedő tette, aki a republikánus kormányok ideje alatt az általa megnevezett árért vásárolt “használt és uj ruhaneműket” a hadseregtől. Ez a kereskedő Harding kormányától, Hoover kormányzatának lejártáig 20 millió dollár tiszta hasznot csinált, saját bevallása szerint, egy-egy vásárlás és szerződés kijárásért 250 ezer dollár erejéig is fizetett a közbejáróknak, akik minden esetben magas katonai és- politikai állást töltenek be. Silverman bosszúból, hogy elveszítette a hadseregek további üzletét jelentette fel üzlet ellenfeleit. Mr. Payne a hadügyi kellékek beszerzési osztályának feje váltig tagadja, hogy a leleplezett panamának részese volna, dacára annak, hogy a vizsgálat kiderítette, hogy több tiz millió dollár értékű árut titokban közvetítettek Byers és Kriger kereskedőkkel. A világ egyetlen államában sincsen az a nagymérvű és megtorlalatlan csalás mint az Egyesült Államokban. A fenti eset egy példája annak, hogy miért költenek kongressmanok, szenátorok tiz és százezereket megválasztásuk érdekében. Ez csak egy eset, de ugyanez áll fenn a külömböző munkanélküli segélybizottságoknál ott is a vállalkozók, gyárosok egyik a másikát leplezik le, hogy ócska, hasznavehetetlen anyagért horribilis összegeket számítanak. És ez igy marad mindaddig, amig az ország kormányát “becsületes ?” politikusok nem veszik át, akik aztán az állam háztartás költségeit egyenlítve mentik meg a nemzetet a csődbe jutástól, mindeme panamák megszüntetésének az egyetlen orvossága a profit, a magántulajdon, a bérrendszer eltörlése, s hogy ez meg ne történjen a politikusok hamis Ígéretekkel állanak a munkásosztály felszabadulásának útjába. AZ EGYESÜLT Államok 20 államban fizetnek aggkori segélyt 223 ezer 913 egyén részére. A segély havi 10 dollártól 30 dollárig terjed. Mily “szerencsések” azok akik betöltötték a 65 éves életkort az állam “busásan” fizet amiért az elmúlt fél században hűségesen húzták az igát, építették a kapitalizmus hatalmas várát. AMERIKÁBAN 1936 január és február havában gyártottak 23 billió 491 millió 227 ezer 260 darab cigarettát. Ugyanezen idő alatt 657 millió 488 ezer 554 szivart állítottak elő. A FORD Motor Company készpénz állománya 1935 végén 580 millió 276 ezer 391 dollár volt. AMIKOR az “Uj Osztás” kormánya került a washingtoni cirkuszba, az alkalmazottak száma egyedül Washingtonban az állami hivatalokban 65 ezer volt, amelynek fizetése 9 millió 614 ezer 500 dollárt emésztett fel. 1935 junius havában ugyanezen hivatalokban az alkalmazottak száma 115 ezer volt, fizetésük ugyanabban a hónapban 15 millió 750 ezer dollárt emészetett fel. Ki meri állítani, hogy nem teremtett prosperitást a demokrata kormányzat?! A szövetségi kormány összes alkalmazottainak száma 1933 március 4-én, amikor Roosevelt vette át a kormány gyeplőjét 564 ezer 500 egyénből állt, 1935 december végén pedig 798 ezer 700 alkalmazott díszíti a kormány fizetési lajstromát. A kormány számítása szerint átlag (P—y.) Hogy szervezetlenül minden veszélynek és küzdelemnek van kitéve. És ez nem egy vagy két államra szól az Egyesült Államokban, hanem az összes államokra és az egész világra, ahol kapitalista rendszer uralkodik. Ezen kis jelentésben nem másról van szó, mint Californiáról. Igen ez az az állam amelyről dicső himnuszokat zengenek a tőkés prostituált sajtók. Igen ezek mindennel dicsekedhetnek, hogy mi van és mi nincs, az ő örök napsütötte államukban. Igaz, egyben nem hazudnak, hogy örök napsütés van, de ez a nagy természet áldása és mivel ezt nem képesek a munkásosztálytól elvenni, vagy valamilyen formában üzletet csinálni belőle, igy irigy szemmel nézik, hogy ez a nincstelen, tudatlan bérmunkás is ily nagy mértékben tódul be a keleti államokból és élvezni próbálja ezen nagy áldást. És ennek a megakadályozására most elrendelték az állami kozákok működését. Elárasztották a határmentét öreg Mexicótól, Arizona, Nevada, Oregon államokig (ezen államok övezik Califomiát) ma épp oly nehézséggel lehet Califor- niába bejutni, mint Európából New Yorkon keresztül de csak a bérmunkásoknak. Egy bizonyos összeget (pénzt) kell, felmutatni és két már itt lakó rokon, vagy barátnak kell jótállni az uj koldusért. Épp az utolsó statisztika mutatja, hogy ezrével fordítják az utasokat vissza akiket ellátnak 10 gallon gazolinnal és $2.00 élelemmel, (Hej de boldognak érezheti magát egy már régebben bevándorolt munkás!?) Mert itt sok munkaalkalom van, $55.00 ellenében havonta a WPA nagy gát építéseket, parkokat, kertészetet végeztet ezen áldozatokkal. És ezen, még a rabszolgát is megszégyenítő alamizsnából kell a távoleső munkába járás költségeit fizetni. És mindezek után mi marad a prolinak? erre azt válaszolhatjuk — amit megérdemel. Mert a munkásosztály már azt hiszem minden balgaságot elkövetett, csak egyet mulasztott el, a szervezkedést. Ettől az egy fegyvertől félt és még ma is fél, pedig ez az az egyedüli fegyver a munkás- osztály kezében amely soha nem sül el visszafelé. Az iparilag megszervezett bérmunkás szervezettségénél fogva mindég biztos célt talál. Ezt bizonyítják Cleveland, O.-ban a gépvéve minden egyes alkalmazott 40 szavazatot hoz a demokrata párt javára, amely szerint az őszre 11 millió 800 ezer szavazatot csak a jelenlegi alkalmazottak hajtanak fel. Másik 4 millióra becsülik azon szavazatok számát, amelyet a kormány fizetési listájára aspirálók hajtanak fel. ipari munkások ésszerű meg- mazdulásai, szép eredményekkel. Ezen bérrabszolgák iparilag szervezkedtek nem szakmailag és ezek sorsát nem a kuliszák megett intézték el és nem is semmi néven nevezendő politikus féker, hanem ők (csakis ők) a munkások saját maguk, hisz nem is tehettek mást, mert a munkásosztály érdekét nem is képviselheti más mint a munkásosztály önmaga. Ezen eredményesen küzdő bérrabszolgák iparilag kezdtek szervezkedni, ahogy azt az IWW tanítja. Tanulták az Ipari Unionizmust, megértették és cselekedtek, a cselekvés pedig eredményt biztosított. Már ideje volna ha az összes bérmunkások itt Los Angelesben is félre tennék azon ósdi szokást, hogy közömbösek saját magukkal, pedig vannak sokan kik olvasták és olvassák ma is az Ipari Unionizmus tanait, tudatában vannak azzal is, hogy a Bérmunkás tanítása által már sok bérmunkás vált öntudatossá. És azt is tudja sok bérmunkás, hogy a Bérmunkás az egyedüli munkás lap, amely a bérmunkások érdekét tisztán és őszintén képviseli. Igaz, ezért sok küzdelmeken, raziákon, rágalmazáson ment keresztül, de mind meg úszta, minden rágalmat, ráfogást, hazugságot tisztázott és felemelt fővel, tiszta múlttal és jelennel néz a jövőbe, hogy a soha meg- nem szűnő munkáját az Ipari Unionizmus eszmélyét továbbra is terjessze a bérmunkások között. És még azt is tudják, nem csak a Bérmunkás olvasói, hanem az egész öt világrész, hogy az Ipari Unionizmus eszmélye (és semmi más néven-nevezen- dő sallang, vagy cafrang bármi nevet vesz is fel, az csak a munkások megtévesztése) fogja a munkásosztályt a jelen csődbe jutott rendszerből kivezetni, mert az Ipari Union eszmélyét a mai rendszer szülte és igy életképes, mi sem bizonyítja jobban mint születése óta (31 év) semmi műtét, semmi fekély a szervezetén nem támadt, ami bizonyítja, hogy a szervezet egészséges és ha egy szervezet egészséges, az szilárd és életképes, ezért minden bérmunkásnak kötelessége megismerni, hogy ismeretségénél segítségére legyen az eszme terjesztésében, mert ezen nemes munka nem egyes emberek hivatása, hanem az összmunkás- ságé Amit minden munkásnak tudni keli
