Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-06-13 / 897. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 junius 13. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. TÜKÖRKÉP. A jövedelmi adó­bevételnek a földbirtokosok 19 százalékát, a háztulajdono­sok 12 százalékát, a szolgálati viszonyokban levők (munká­sok) 33 százalékát, az iparosok QönáUdak) 9.2 százalékát-, a gyártulajdonosok csak 1.2 szá­zalékát, a kereskedők 14 szá­zalékát, az ügyvédek, orvosok és egyébb értelmiségek pedig csak 8 százalékát adják. De az­ért a 33 százalékot adó munká­sok a hazátlan bitangok. Ez csak természetes ugyebár ? MUNKAALKALOM. Soltvad- kert kihirdette, hogy 20, az az húsz fillért fizet egy kiló cserebogárért. Ezzel Soltvadkert lepipálta Sopront, mert ott csak 6 fillért hajlandó adni a ma- gisztrátusi hivatal 1 liter cse­rebogár hulláért. Más munkaal­kalmat ugyanis nyújtani nem tudnak. székbe. Nem vészit vele sem­mit az ország. Mint ez igazolja, pártpolitikusokkal megitörténik néha, hogy politikai gyorsvona­tukat, elgázolja a gazdasági bi­cikli. SZOLNOK. A már jelentett hatalmas rablások nyomozása folytán most újból nagy köz­pénz rablásokra jöttek rá. Hét városi tisztviselőt felfüggesz­tettek állásuktól és 9 ellen fe­gyelmi eljárást indítottak. Úgy látszik a legutolsó kis firkász- ig mindenki csáky szalmájának tekintette a közpénzt. EZ MÁR IGEN. Riesz Ádám képviselő a parlamentben felemlítette, hogy az egyházi adó sokszor az állami adót 150 százalékkal is meghaladja. Tet­szik érteni ? A csuhások szá­mára az állam 15 százalékkal több adót hajt be, mint saját számára. És mily gyönyörűség az a tudat, hogy az igy beva­salt egyházi adóval a papság senkinek sem tartozik elszá­molni mire fordítja. Ez aztán a földi menyország. GÖMBÖS miniszterelnök, aki kormányra jutásakor gyorsvo- nati sebességet Ígért, a refor­mok és a nép helyzetének javí­tására, tehetetlensége miatt (mi már akkor tisztában vol­tunk ezzel,) “betegszabadságra” ment. Hir szerint ez csak ki­búvó, mert megbukott és már nem tér vissza a miniszterelnöki DEBRECEN. A már jelentett cipész munkások sztrájkja 25 százalékos béremeléssel vé­get ért. A sztrájkban 450 mun­kás vett részt. SÁRVÁR. A cipész munkások sztrájkba léptek. 25 százalé­kos béremelést követelnek. MOSON. A mosoni Khüne-féle mezőgazdasági gépgyár az öntőmunkásokat kizárta. A töb­biek szakszervezeti módszer szerint dolgoznak. BUDAPESTI lámpagyár mun­kásai beszüntették a munkát és béremelést követelnek. — Ulrich B. J. gyár vasesztergá­lyosai és gépmunkásai bérlevá­gás ellen sztrájkba léptek. Itt is dolgoznak a többi osztályok, mint a fenti módszer szerint. A POTYAFRAKK Irta: I. W. Balfe. Merry wall fogadóestéjéről hajnal felé együtt indult el hazafelé a három elválhatatlan barát. MacGregor William, aki­nek ősei Skóciában lovagvárak urai voltak, a New York Te­legraph riportere volt és a mil­liárdosok világában azért be­csülték igen nagyra az elmés fiatal újságírót, mert dúsgaz­dag barátaitól szívességet sem­miféle formában nem kért és nem fogadott el. Ellenben ő volt a félbolond ötletek legis­mertebb kigondoló mestere. Most is, amint Fildes Bobby autóján a Fildes-palota elé ér­tek és a széles márványlépcsőn álmosan felfelé bandukoltak, igy szólt: — Bobby, te halálosan meg­sértődtél, mert azt mondtam, hogy az ilyen milliárdos bébi, amilyen te is vagy, éhen pusz­tulna el, ha kikerülne New York utcáira rongyos ruhában, üres zsebbel, csak saját magá­ra utalva. Nos, én kész vagyok neked bármilyen elégtételt FARIZEUSKODÁS. A püspöki kar határozata alapján a ha­dirokkantak és hadiözvegyek — ha szegények — ingyen egy­házi temetést kaphatnak.. Ez mindenesetre olcsóbb, mintha az egyház hatalmas vagyonáról a javukra lemondana, hogy él­hessenek. szolgáltatni, ha az állításom alaptalan voltáról meggyőzesz. — Hogy győzzelek meg, te krokodilus ? — kérdezte Bob­by. — Fogadást ajánlok fel ne­ked, te frakkos bébi. Mingyárt el is mondom a feltételeket. Fildes Bobby a kö­vetkezőkre kötelezi magát: Rongyos ruhában, a zsebében egy dollárral elindul New York utcáin, kizárólag saját termé­szetes eszére és leleményességé­re utalva, anélkül, hogy bár­melyik barátjától vagy ismerő­sétől segítséget, vagy pénzt kérhetne, vagy fogadhatna el. így kell kifogástalan estélyi öl­tözéket, minden hozzátartozó kellékekkel együtt szereznie, egy előkelő étteremben kell va- csorálnia, de sem hitelbe, sem mint olyasvalakinek vendége, aki őt személyesen vagy hír­ből ismeri. Ugyancsak igy kell egy előkelő színházban föld­szinti ülést elfoglalnia és egy előkelő étteremben elegáns és szép fiatal hölggyel vacsorálnia és táncolnia. De csak feltétle­nül tisztességes, idegen hölgy jöhet tekintetbe. Mindezek után nevezett ur köteles az éjszakát ÖRÖKBEFOGADÁS Régi ház udvarán bekopog­tatok egy lakásba és mondom egy néninek, hogy tudom, itt lakik egy nő, aki örökbeadná 7 hetes kislányát, de nem ta­lálom. — Ott tessék felmenni — mutat egy ajtóra —, a padlá­son lakik. Létraszerü falépcsőn megyek föl, vigyázva, hogy ne üssem fejem téglába. Felérve, padlás­tól elkülönített “szobába” ke­rülök. A szoba meglepően tiszta, fehérre meszelt. Egy ágy, szék, mosdó, vödör viz, a vödrön át­fektetett lécen pohár, az ágyon fekszik a kislány, mellette ül anyja. — A gyerek miatt? — Igen, amiatt, de . . . csak érdeklődöm. Miért határozta el magát örökbeadni a kislányát? — Mert nem tudok vele el­helyezkedni. A helyemről is azért küldtek el, mert nem tartanak cselédet gyerekkel. — Külön? — Külön sem tudom elhe­lyezni. Nem kell a gyerek. — Miért nem próbálkozik az apjánál? Elpirul. Lehajtja fejét. — Nős ember. Nem mehetek kérni hozzá, nem blamálhatom a felségét. — ő nem jelentkezik. — Nem. Amióta megtudta a dolgot, eltűnt. Pedig ő keres. Adhatna. Igaz. — teszi hozzá —, hogy két gyereke van. — Maga nem tudta, hogy nős? —ő erről sose beszélt. Mikor aztán megtörtént a dolog, el­tűnt. Azóta nem találkoztam vele. — Szülei? — Apám nem tudom ki volt, anyám születésem után elhe­lyezett a menhelyen, azóta nem jelentkezett, nem is ismertem. Én is törvénytelen születésű vagyok. — Kap most valami támoga­tást? Az OTI-tól kapok heti 4 pengő húszat, szoptatási dijat. De már nem sokáig. — Közintézményeknél elhe­lyezkedni ? — Nem lehet. Csak a men­helyen lehetett volna. Oda nem megyek. — Itt menyit fizet? — Én nem fizetek, az ittla­kó házaspár fogadott be fizet­ség nélkül. Nagyon kedves emberek. Az asszony bejárónő ennivalóért. A férfi molnár, de nem dolgozik. Azt mondja, ahol azelőtt 12 molnár kellett, ott ma elég 4. Alkalmi munkából él. Nagyon szeretik a kislányom, szívesen örökbefogadnák, dehát nem tehetik. Nem tudnák úgy nevelni, ahogy kellene. — Hogy alusznak ebben a szobában négyen ? — ők ketten a földön, én a kislányommal az ágyban. Búcsúzom. — Tessék vigyázni a leme- nésnél, bár mi úgy járkálunk le-föl, mintha rendes lépcsőn mennénk. CSALÁDI KIRÁNDULÁST rendez az IWW Cleveland W. S. magyar csoportja junius 21-érv, vasárnap Berea-ba egy gyönyörű farmra. Belépődíj nincs. Ingyen truck indul a Lo­rain és 41-től reggel 9 órakor. ÚTIRÁNY: A Lorain Avenuen a Rocky River Roadig, balra a 237-es utón Berea-n keresztül az Albion Roadig jobbra a Green Housig. Ott balra a második farm. egyik legelőkelőbb szálloda drá­ga szobájában tölteni.” — Mivel szegény ember va­gyok, — tette hozzá William — száz dollárba vagyok hajlan­dó veled fogadni, de ha meg­nyered a fogadást, becsületsza­vamra kijelentem azt is, hogy nem vagyok “bébi.” A fogadás létrejött és a dol­lárkirály fia, inasa egy ko­pott ruháját és ferdesarku ci­pőjét felöltve kiosont ősi palo­tájából. Az első pont simán ment. Egy mellékutcában egy ur be­ment az utcai telefonfülkébe s amig telefonált, kis útitáskáját az ajtó elé tette le. Bobby fel­kapta a táskát és elrohant. Bement a közeli vasúti állomás öltözőjébe és magára zárva egy fülke ajtaját, szemlét tartott a táska tartalma felett. Bol­dogan állapította meg, hogy a táskában frakk, keményített ing és minden egyéb, ami es­télyi öltözékhez kell, volt. sőt könnyű estélyi felöltő is és ösz- szehajtható fekete nyulszőrka- lap. Minden remekül talált az alakjára. Gyorsan átöltözött, az inas a holmiját berakta a táskába, az ingben talált két értékes brilliáns gombot zseb­re tette és az ingbe az inasa gyémántutánzatu gombjait rak­ta be. Azután a táskát elhelyez­te az állomás ruhatárába és lassú lépésekkel elindult a má­sodik pont teljesítésére. A két brilliáns gombra egy orgazda sággal is foglalkozó, egész éj­jel nyitva tartott kis zálogüzlet­ben háromszáz dollárt kapott kölcsön. Amikor innen távozva benyúlt a frakkja hátsó zsebé­be, valamibe beleütközött a keze. Kis csomag volt, benne csomó levél összekötve. Vissza­tette a frakkja zsebébe. A frakk­mellény zsebében a Metropoli­tan! Operába szóló földszintes jegy volt. Ezzel elment az ope­rába és elfoglalta a megfelelő helyet. Már kezdődött az elő­adás, de a mellette levő sarok­ülés még üres volt. Előadás közben észrevette, hogy valaki elfoglalta az üres helyet. Oda­nézett. Szép, fiatal, nagyon elegáns lány volt. Nem vett róla tudomást. De a lány pár perccel később fejét feléje for­dítva halkan igy szólt: — Stubbs ur, itt vagyok. .. Már majdnem azt felelte, hogy ő nem “Stubbs ur,” ami-

Next

/
Thumbnails
Contents