Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-06-06 / 896. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1936 junius 6. Elköltöznek a gumigyárak Akronból? A mindennapi guerila harcokat, amelyeket a gumigyári rabszolgák alkalmaznak a sérelmeik orvoslására, amire a tárgyaló asztalnál a sikertelenségek és sok csalódások kény- szeritették, sírásra kényszerítik a polgári sajtót, mivel a saját életlehetőségét és életforrásukat látják veszélyben, kényszerítve vannak egyszerű munkás embert nevetésre kényszerítő mesével és demagógiával a harcoló munkásokat ijesztgetni. Hogy a gumigyárak elköltöznek mert a magas fizetés révén a versenyt nem bírja az üzlet ellenfelekkel felvenni. Az ő állításuk szerint az akroni gumigyárakban fizetnek a legjobban a tömegtermelő iparok közzül. Ezt a munkásoknak be- kellene ismerni és ha ezt a munkásság elismerné, az örökös guerila harcoktól elállna és nem alkalmazná többet, mert ezen harci taktika — úgy mondják — egy utón álláshoz hasonló, amelynek egy védtelen csak áldozatul eshet. Azt mondják, a munkásság megöli az arany tojást tojó libát, mert a gumigyárosok megfognak elégedni a munkások örökös követelésével és itt fogják hagyni Akront és oda mennek ahol tártkarokkal várják és örülni fognak annak, ha éhbérért tudnak dolgozni. Az igaz, hogy számban kifejezve Akronban van a legmagasabb fizetés, de arról megfeledkeztek a koca szerkesztők, úgy mint a lakáj nemzetgazdá- szok, hogy a magas bérek magas munka teljesítményt tesznek lehetővé a társulatoknak a munkásoktól kikényszeríteni. A reális bérekről ne is beszéljünk, pedig azok felett nem lehet csak úgy napirendre térni, mert ha az igaz, hogy Akronban a munkabér a legmagasabb, ugyan akkor a munka erő ujjátermelése is többe kerül mint másut. A munkáltatók nagy buzgalommal láttak hozzá a munkabérek leszorítására, de a munkások szervezetbe tömörültek és harccal feleltek és hogy szervezetten megtudták állítani a munkáltatók bérlevágási manipulációját, erre példa a gumigyári munkások harcainak sorozata az utóbbi időből. És ez az, a mi szükségessé teszi a költözködési propagandát és semmi más. A szakszervezeti vezérek megrendszabályozój ijesztgetésére a munkások nem reagálnak, hanem függét mutatnak a vezéreknek. A munkaadók lefizetési ijesztgetésükre harccal felelnek, vagy figyelembe sem veszik. Ha egy munkástársukat a szervezet tevékenységéért leakarják tenni, akkor harcba lépnek, vagy “akroni” sztrájkot , használnak, a mi leülés a munkán és a társukat megvédik. Szóval minden alkalmazott taktika a gumi társulat részéről csődött mondott a munkásság összetartásán és harci készségen és igy voltak kényszerülve a mindég és mindenkor szolgálatra kész polgári sajtóhoz fordulni a mely ezen mindenki által nevetséges elköltözködési mumussal ijesztgeti a harcoló gumigyári munkásokat. Elköl- tözködés. Gyárak lezárása. A társadalombóli kiküszöbölés és még sok egyébb, amivel ijesztgetik a munkásokat. Egy kérdésem volna a cikk koca Írójához. Kik fogják a gyárakat elhurcolni, ha nem munkás kezek? arról ne is beszéljünk, hogy csak egy gyár — pénzbeli) eg kifejezve — százhatvanöt millió dollár értéket képvisel, hogy ha a koca szerkesztők azt gondolják, hogy egy kis fizetés javítás és a munka viszonyok megjavításáért a fenti összeget feláldozzák, akkor tévednek a polgári lapok. Egy tiz százalékos bér javítási összeg, körülbelül négy millió dollárt tesz ki évente. Az összes gumigyárak Goodrich, Goodyear és Firestone négyszáz millió dollár értéket képvisel pénzértékben kifejezve, tehát száz év alatt fizetnék ki azt az összeget, a mi tiz százalékos fizetés javítást kitenne. Magában az elköltözködésben a nehézségek egész sorával találkozunk. Az elköltözködés problémája nagyon komplikált, mert az amúgy is nagy munkanélküliséget még nagyobbá tenné. Nem azért mondjuk ezt, mintha az uj helyen nem volna szükség munkásokra, korántsem, de itt helyben a munkanélküliek na-*- gyobb méretet fognak ölteni mint a milyen mértékben az uj helyen az alkalmazások lesznek. Mert ha egy uj gyárat épít bármely társulat, a felszerelés okvetlen modernebb mint a régi helyen, ami kevesebb munkást és kevesebb fogyasztót jelent. Azt a célt, amit a társulat lakájaik és a koca újságszerkesztők folytonosan hangoztatnak az elköltözködéssel kapcsolatban avval csak elárulják azt, hogy a társadalmi és gazdasági kérdésekben hatökrök. Akronban a munkások nem azért telepedtek le mert a város neve tetszetős vagy, hogy a vidék szép, hanem mert gumigyárak vannak, ahol alkalmazást találtak és megkereshették a mindennapi kenyeret, ha szűkösen is, de mindég jobban mint a mezőgazdaságban a honnan a fejlett munkaeszközök révén feleslegessé váltak. A másik megindokolás szintén csapni való az, hogy mivel Akronban a bérek tulmagasak és igy a versenyt nem bírják azzal a gyárral, amelyben a munkaerőt alacsonyabb árért tudják megkapni. Itt megint az a kérdés merül fel, hogy melyik az a gyár? mert úgy Goodrich mint Goodyear és Firestone, egy nótát fütyölnek a magas béreket illetőleg. Ha valahol a gumi iparban alacsonyabb a bérek az csak a fentiekben lehet és nem máshol. Mert gumi árut a világnak bármely sarkában is legyen az előállítva, az a fenti gyárak valamelyike által kerül a piacra. A gumi iparban fizetett “magas bérek”-et legtöbb tekintetben csak számszerűleg fogják föl és ezért túlbecsülik. És azok, akik ezekről a magas bérekről beszélnek, (szeretném valamelyiket hat órát az én munkámon) ezek közzül alig van egynek fogalma arról a munka teljesítményről, amit ezért a bérért kifejteni kell. A magas béreket elfogulatlan tárgyilagos embernek át kell számítani reálbérekre, át kell számítani a bérek tényleges vásárló erejére úgy a normális, mint a kivételes, vagy mint a jelen drágaság idejére. Mert bármennyire is dicsekednek folyton avval, úgy a gyárak vezetői, mint a lakáj polgári újság szerkesztők és az üzletszerüleg foglalkozó nem- zetgazdászok, a gumigyári munkások rózsás helyzetükkel, tévednek. A gumigyári munkás éppen úgy, mint más iparban foglalkozó munkás nem azért harcol mert jómódjában nem tudja, hogy mit csináljon, hanem a munkaidő tulhosszu és a bérek túl alacsonyak ami a szenvedéseket annyira fokozza, hogy ezeket csak harcai tudja enyhíteni és ezért harcol. BISCHOF. 20.000 németországi zsidót fog Abesszíniába telepíteni Mussolini (Folyt, az 1-ső oldalról.) az alkalmat és nincs kizárva, hogy az ár jaktól üldözött faj kötélnek áll és Abesszínia felépítésével kikaparja a gesztenyét az olaszok részére. Az olasz diktátor ugylátszik jobb zsidónak bizonyul még az európai hires Rotschild famíliánál is, mert a német zsidók telepítésével abba a helyzetbe kerül, hogy még azok visznek be uj tőkét is, amivel az élőbbem tervnél Mussolininak kellett volna alátámasztani az olasz katonákat. Hogy a számításba csuszik-e hiba, az a jövő kérdése. Nem mintha a Németországról bevándorolt zsidók nem csinálnának Abesszíniából és az egész Kelet Afrikából úgy iparilag, mint kereskedelmileg virágzó sőt számottevő helyet, de kérdés, hogy a németországi emlékek nem-e hagynak bennük az építés szükségességével egyébb nyomokat és felismeréseket. Kétséges, hogy épite- nek-e területet arra, vagyis olyképpen, hogy onnan is elzavarhatok legyenek, vagy oda mennek azzal a felismeréssel, hogy a munkások, a dolgozóknak teremtsenek otthont a fas- cizmus a nácizmus és a kapitalizmus kizárásával. SZTANA GYÖRGY mtárs a Bérmunkás érdekében Ohio államban keresi fel a magyar munkásokat. Kérjük a támogatását. A LAPBIZOTTSÁG. ELV1NY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói közötl s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváh áztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
