Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-05-30 / 895. szám
1936 május 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal "Olvasom az újságból" Olvasom a Bérmunkásból, hogy a chicagói és píttsburghi értekezleteken a delegátusok elfogadták, hogy május hónapot a Bérmunkás érdekében fogják felhasználni. Tudniillik a lap érdekében dolgozni mindég időszerű, de május a legkedvezőbb hónap a kampányra, különösen ez a május, mert még egyesek dolgoznak és igy van eshetőség, hogy a lapot megrendelik. Ez a kampány különös fontossággal bir azért is, mert nemsokára úgy járunk, (meglesz a nagy Írógárda, de nem lesz kinek írni.) Ettől nem kell nagyobb lelkesítés az öregebb IWW-istáknak ahoz, hogy munkához fogjanak a lap érdekében. Fontos, hogy a Bérmunkás a jelenlegitől sokkalta nagyobb példány számban jelenjen meg. Tudom, hogy az írógárdának bármelyik tagja is, szívesebben irja cikkeit 20.000 olvasónak, mint 5000-nek. Ugyan akkor azt is tudom, hogy minden IWW-istának még mindég van olyan barátja, akinek a barátja, még nem Bérmunkás olvasó, de egy kis utánjárással meglehet szerezni. Fontos, hogy a munkáság a forradalmi ipari unionizmust megismerje, mert közeleg az idő a cselekvésre is, forradalmi nevelést, forradalmi cselekvés fogja követni. A Bérmunkásnak ez volt a szerepe idáig és ez lesz ezután is, tehát miért ne végezzük ezt nagyban, még nagyobban. A kapitalista újságból olvasom a hirt, hogy Villeurbanne Franciaországban, sztrájk ütött ki a selyemgyárban és a sztrájkolok feleségei és gyerekei a villanyos elé feküdtek, hogy megakadályozzák a szkebbeket munkába menni. Nagyrabecsült elszánt szolidaritás az ilyen, mégha lefekszenek is több hord- ereje van ennek a harcban, mint a kommunista képviselőké a parlamentben. Annak a 83 kommunista és mégennyi szocialista képviselőnek a megválasztása nagyon gyanús homályt vett a politikai egységfrontra, amikor ők a parlamentben vannak és a munkásságnak mégis a villanyos elé kell feküdni feleségével és gyerekével együtt, hogy a saját harcát megvívhassa. Ugyan ebből az újságból olvasom, hogy 20 munkás szintén súlyosan megsérült a rendőrök ütlegeitől. Szóval összeütközés volt, a munkásság és a kapitalizmus zsoldosai között. Ez is azt bizonyítja, hogy a megválasztott, legyen az kommunista vagy szocialista képviselő, ha pozícióját megakarja tartani a mai rendszerben, hozzá kell szegődjön a kapitalizmushoz, mert az érdek azt kivánja. Megint csak Mr. Brisbane marhaságával kell foglalkozni, a Times egyik számában azt irja, hogy az emberi természet nem egyezik meg a kommunizmussal vagyis az uj társadalommal. Szerinte az ember szereti a pénzt, hogy azt csinálhasson vele ami neki tetszik. Továbbá szereti, hogy háza is legyen, meg aztán családja is ami az ő privát tulajdonát képezze. Az emberiség nem akar csak elvtárs lenni, akinek egy szárúja lesz. Hanem Mr.-ek akarnak lenni, kormányzók, képviselők vagy társadalmi nagyok és más egyébb valami. Ha az emberiség azokból állana csak, melyek társaságában Mr. Brisbane is tartozik és az érdekében tevékenykedik, igy neki teljesen igazsága van, mert ez az osztály tényleg hive a privát tulajdonnak, az az osztály mindent akar házat, feleséget és pénzt, sőt éppen ez a baj, hogy mindezt akarja és ezért nincsen semmije sem millió és millió munkásembernek. A kapitalisták elrabolják a munkáshazát, pénzét feleségét, leányát az ő örömtanyájukra üldözik, fiját pedig a vágóhidra. Engedje meg Brisbane ur, hogy mi azt mondhassuk, a munkásság igenis gazdasági érdekeinél fogva akar egy uj társadalmat és nem fogja azt az emberi természete megszabni. Ha az emberi természet szabná meg az embereknek az akaratát, akkor még Brisbane ur is fenmászkálna a kokonat dió fán, nem pedig a tollat forgatná és annak adja el szellemi tudását aki többet ad érte. A munkásságnak történelmi hivatása, hogy a bérrendszert megszüntesse. Brisbane ur tudja, hogy már voltak társadalmi rendszerek és el is buktak. A mai társadalmi rendszer szintén csak annak van kitéve és éppen azért, mert az emberiség nagy többségének nincsen háza és semmi más egyebe, ami az ő tulajdonát képezi abban az értelemben, hogy neki szüksége van rá. A mai rendszer nem képes az emberiséget kielégíteni, mert minden üzleten alapszik, mely nem egyébb mint utonállás, csalás és lopás. Az ilyen csalókat már Jézus is üldözőbe vette és azt mondta, csak az egyen aki dolgozik, tehát miért tartsuk mi őket? Olvassuk az újságból, hogy Mussoliniék, Ethiopiában megkezdték a népszámlálást. Mussolini szerint, körülbelül vagy tizennégy millió főnyi lakosra számítanak. Ezek közzül szintén csak az ő jelentésük szerint, kiválogatják azokat, kik a háborúban nem nyomorodtak meg és tudnak dolgozni, ásót, kapát adnak a kezükbe és hozzá fognak Ethiopia építéséhez. Tudjuk, hogy Ethiopiában rabszolgaság volt még mindég. Az emberek egymást adták el, ez volt az ország főkereskedelme. Mussolini felszabadította őket és ezekután nem egymást fogják árulni, hanem mindenki a saját bőrét viszi piacra. Utóvégre modern világot élünk, tehát ne vár ja el egy rabszolga sem, hogy más adja el őtet, hanem menjen maga a piacra és árulja a saját bőrét. Nézzük Amerikában és az európai országokban milyen szépen bevált ez. Mig Ethiopiában az uj rendszer szerint a modern rabszolgának is még csak gyalog kell menni a piacra, hogy elvigye a bőrét eladni, az amerikai munkásság már autón jár, mint a ti egykori királyotok nem is olyan régen. És lehet Mussolinit is talán ez a jó szándék vezényli és ezért kellett szurJonyheggyal, repülőgéppel tankokkal, gázbombákkal és gépfegyverekkel átvarázsolni az ethiopiai népet a modern rabszolgaságba. Ethiopia gazdag természeti kincsei, Mussolini erős akaratára ki-kivánkoznak a földből és ezt igazán nem kívánhatja senki, hogy a királyi család tagjai, avagy a diktátori horda ássa ki, amikor tizennégy millió ethiopiai ottan lézeng. Az ásó és kapa csörtetés, melyről a lapokban Írnak, erre adták meg a jelszót, ezért kellett ezreket legyilkolni. Ugylátszik, hogy az ethiopiai nép a civilizációnak egy kicsivel magasabb fokán áll mint az amerikai nép. Legalább is az a negyven ezer olasz katona azt bizonyítja az ottlétével. Mig Amerikában a munkás ötven és száz dollárokat fizet, hogy dolgozhasson és automobiljával ötven mértföld sebességgel rohan a kizsákmányolás színterére, sok esetben a fogát, szemét, fülét és az egész életét is otthagyja de azért örül, hogy rabszolga lehet, mig Ethiopiában gépfegyverekkel hajtják őket munkába, nem is kell, hogy fizessen a munkáért. Ez a kü- lömbség a két ország népe között, igaz mind a kettő tudatlanul teszi. A kapitalizmusnak ez történelmi hivatása és ez elől kitérni ugylátszik nem lehet. Annak a gépezetnek, mely ezt a rendszert irányítja, az irányitói már r i tudják kezükben tartani a kontrolt a gyors sebesség Utal, ezért rohan az öngyilkosság felé. A forradalmi munkásságnak is szintén csak történelmi hivatásuk, hogy épitsék az uj társadalmi rendszert, a mainak keretén belül. Két francia nő, akik mint kémek, minden percen kockára tették az életüket, a háborúban, az úgynevezett hazáért, most a legnagyobb nélkülözésben élnek abban a bizonyos hazában. Charlotte és Susanna Matha, akik Edith Cavell angol ápolónő titkos társaságába tartoztak és többször keresztül hatoltak a német vonalon titkos szolgálataik közben, ezáltal a halállal néztek szembe, hogy azt a misztikus valamit, — hazát — megvédjék, mely mostan még a megélhetést sem biztosítja nekik. A leánya, Susanna még csak 13 éves volt, igy nagyon értékes és fontos szolgálatokat bíztak rá, anyja, most már 57 éves és néha-néha amint a hazafiak irodáját, lakását surolÉppen az előbbi sorokban irom, hogy a kapitalizmus gépezete villám gyorsasággal, halad, rohan az öngyilkosság felé, a technika fejlődése ezt a gyorsaságot még gyorsabbá fogja tenni. Igaz a munkásság, csak mértföldes, lassuggal, békaugrásokkal cammog utána, pedig eme gyorsaság folytán, csak a munkásság az, mely legjobban össze roncsolódik, lerongyolódik, éhezik és nélkülöz. Az egyik kapitalista újságból olvasom a hirt, hogy Angel’s Camp Cal.-ban 25.00 főnyi tömeg nézte végig a békák ugrásának versenyét, melyet minden évben megszoktak tartani Calaveras megyében. Ha az ember erről a tömegről ítélné meg az emberiség felszabadulásának idejét, bizony talán milliós szorzásokkal kellene számítani. De még ehez a tömeghez is van egy reményünk, mert valószínű a 25.000 közzül bizonyára akadt egy pár ezer olyan is, kik szembe néztek ezekkel a tehetetlen álapotokkal és meg- szégyelték magukat, hogy még a béka is túl tesz rajtuk, mert nagyobb becsben tartják őket mint az embert. “Ki mit érdemel azt meg is kapja,” tartja a régi magyar közmondás. Éppen ilyen érdemnek örülhet Detroit magyarsága is, amiért szorgalmasan működnek a különböző politikai pártokban, mert jutalmul kaptak egy trágyadombot. Tudniillik Detroitban, a városon keresztül építenek egy nagy csatornát, mely csatornán keresztül az árnyékszék piszkot vezetik át egy desztilláló telepre. Ez a desztilláló telep éppen a magyar negyedbe fog épülni. Ugylátszik, hogy a magyarok ezt legjobban kiérdemelték. Nemhiába, hogy olyan sok dicsőhimnuszokat olvasunk a polgári magyar újságokban, a detroiti magyarokról, hogy milyen lelkesek. Ugyan hát miért is kiabáljunk mink, hiszen azt tudnunk kell, hogy a politikusok a jutalmukat mindég megkapják, igaz, hogy a levét, csak a türelmes szavazó issza meg mindég. Sütő. gat ja ez által keresi szűkös kenyerét. Most betegsége miatt ezt sem bírta csinálni, igy a legnagyobb nyomorba kerültek és igy a lapok is megemlékeznek róluk. Álljon ez példának arra előttünk, hogy mit kapunk jutalmul, amikor azt elhisszük, hogy a hazát védjük, amikor a vágóhidra, kémkedésre bírnak rá nőket, férfiakat. Eddig azt hittük, hogy a férfi katonákról feledkeznek meg, csak egyszerű közkatonákról, de a nők sem kivételek a hála lerovásában. Még örvendhetnek, ha a háború után a municiós gyáros urak megengedik nekik, hogy éhbérért súrolhassák az irodájukat. íme a háború tükre, nem regényben, nem színdarabban, hanem a valóságban. A hazafiság jutalma
