Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-05-23 / 894. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 május 23. Garbai Sándor szives figyelmébe Chicagóban két hatalmas bizottság hetek óta lázasan dolgozott azon, — amint mondották —, hogy előkészítsék Chicago osztálytudatos magyarságát Garbai Sándor a magyar proletár forradalom első köz- társasági elnökének, három forradalom előkészítő és résztvevőjének fogadtatására, meghallgatására. Harminc, harmincöt esztendővel ezelőtt Budapest utcáin az országház előtt a Tattersal- ban, a Petőfi szobornál Garbai Sándorral együtt éltettük az általános titkos községenkénti választói jogot, a 8 órás munkanap, a 8 órás szórakozás s a 8 órás pihenés jelszavait. Ab- cugoltuk Héderváry Lehel, Ko- suth Ferenc, Tisza István kormányait. Éltettük Vázsonyi Vilmost, Bokányit, Veltnert. Mint fiatal tanonc az ifjú munkások szervezetében vettem részt lelkesedtem mindenért, amely a társadalmi rendszer megdöntésére irányult. Garbai már akkor szóvivője, szervezője volt a magyarországi munkás mozgalomnak s mint ilyent minden adott alkalommal áhítattal hallgattam meg. Egy forradalmárt, egy lázitót, a társadalmi rendszer elleni har- sost láttam benne. Múltak az idők, hosszú évtizedek után a világ egyik leghatalmasabb metropolisában Chicagóban találkoztunk. Az idő, az élet viszontagságai, a forradalmakban viselt felelősségek mély barázdákat szántottak Garbai arcára is. A teremben való megjelenése után rövidesen megkezdődött a gyűlés folyamata. Éppen úgy mint ifjú munkás koromban az első sorokba tolakodtam, hogy hosszú évtizedek után élvezhessem annak a forradalmárnak szavait, akiért gyermek éveimben rajongtam, aki annyi viszontagságokon keresztül — egyik forradalomból a másikba — vetődött. Zára munkástárs az egybehívok nevében üdvözli a megjelenteket kéri, hogy csendben, türelemmel hallgasák meg úgy a külömböző munkásszervezetek szónokait mint Garbai Sándort. Bemutatja a gyűlés elnökét Dr. Vince Sándort, aki néhány lelkesítő szó után a kommunista párt magyar szónokának Nagy Jánosnak adja át a szót aki a kommunista párt magyar szervezetének és lapjának nevében üdvözli Garbai Sándort. Az “Egységfront”-t hangoztató szavait sűrűn szakították félbe a tetszés nyilvánítás tapsai. Pika munkástárs következett, aki hatalmas beszédben mindvégig Garbai Sándornak az osztályharcban, a forradalmakban szerzett tapasztalatainak s azoknak az uj eszközöknek az ajánlására hívta fel a hallgatóság figyelmét, amelyeket Garbai Sándortól elvárhatunk, hogy szerzett egy ember életen át lefolyt gazdag küzdelmekben. Reméli úgymond, hogy a munkásosztály küzdelmeiben a modern imperializmus ellen nem az általános titkos választójogot, munkanélküli segélyt stb. hasonló reformokat fogja ajánlani. Szavait mindvégig a hallgatóság lebilincselve fogadta s számtalanszor heves tapsviharral szakította félbe. Következett a mindenki által várva-várt szónok Garbai Sándor. Néhány szükségtelen s semmi okot nem szolgáló szavai után — s ez a rendezőség hibája, — rátért bizonyítani, hogy mennyivel jobb magyar hazafi ő mint Horthy Miklós, aki admirális korában a hajó legénységének megtiltotta a magyar szó használatát, vagy mint Gömbös, akinek sem szülei sem családja nem tudnak magyarul, majd rátér a magyar paraszt szomorú helyzetére, siratja az evolúció rohamos előre törtetését, amely a magyar agráriusok birtokairól több mint másfél millió parasztot tett földön futóvá. Fel kell osz- lanti az Andrássy, Károlyi, Zichy, Eszterházi stb. grófok, mágnások s papok birtokait, hogy a nincstelen parasztság is rántott leveshez jusson, majd rátér a budapesti ipari munkásság szomorú helyzetére s vázolja, hogy az a 750 ezer ipari munkás, akik a gép fejlődése folytán feleslegessé váltak a a termelés szinterén, mily rettenetes küzdelmeken megy át. Vázolja a magyar kormány szuronyokra épített hatalmát. Ma a Csonka Magyarország lakosságának “életbiztonságára” 29 ezer csendőr, egyedül Budapest lakosságának biztonságára 13 ezer “andrás” figyel fel. Munkástárs! Az az elnyomatás, a kizsákmányolás borbalmai melyet lefestettél a magyarországi proletár helyzetéről Amerika minden városában, falvaiban feltalálható. Eme hatalmas ipari metropolis ipari munkásságának több mint a fele s a péntek esti előadásodon megjelent hatalmas tömeg 95 százaléka 1929-től a mai napig átélte azokat a borzalmakat, sokkalta keservesebb csalódásokon estek át, mint a magyarországi nincstelen proletárok tiz és százezrei. Amig a magyarországi proletár a géprendszer fejlődése folytán csak a munkáját veszítette el addig Amerika ipari és mezőgazdasági munkásainak túlnyomó része elveszítette munkája mellett megtakarított pénzét, házát, érték papírjait amelyet keserves verejtékek árán — a kapitalista prosperitás idején, éjeit napallá téve dolgozva — kuporgatott össze. Amint látod és utadon New Yorktól Chicagóig tapasztalhattad mi is keresztül estünk sőt benne vagyunk a bizonytalanság rettenetes karmaiba. A magyarországi proletáriátus rettenetes helyzetéről elmondott igaz történet tükör elé állított bennünket és saját képünket, hasonlatosságunkat láttuk meg benne. És te Sándor, aki gyermek korod óta, majd előkészítője, résztvevője, voltál három proletár forradalomnak, szemlélője az európai forradalmak rettenetes bukásainak, mégis a magyarországi proletáriátus s a világ munkásságának felszaba- ditási eszközéül ugyanazon eszközöket ajánlod, melyek az előbbi forradalmak bukását okozták. Választójog, parcellázás, munkanélküli segély, társadalmi biztosítás stb. stb. Mindezek a forradalmat késleltető reformok életben voltak részben Magyarországon is. Ausztriában, Németországban, Olaszországban életben vannak még ma is Belgiumban, a Scan- dináv államokban, Angol, Francia, Spanyol országokban. A két utóbbi állam “munkás” politikai pártjainak győzelmeit dicsőítetted Sándor, pedig tudnod kellene, hogy azok a győzelmek az osztályharc szempontjából annyit jelentenek mint a halotra a szentelt viz! Tudnod kellene, hogy borzasztó árakat fog fizetni nagyon rövid időn belül ama országok forradalmi munkássága éppen úgy mint Magyar, Ausztria, Olasz és Németországok proletárjai fizettek. Nem Sándor! Nem választójog, parcellázás, munkanélküli segély s társadalmi biztosításra van a magyar mezőgazdasági s a városok ipari munkásságának szüksége, hanem a termelő és szétosztás eszközeinek társadalmasítására. A munkásosztálynak bármily legyen a nyelve, szive, vallasa, politikai felfogása be kell, hogy fejezze történelmi hivatását le kell, hogy foglalja, a földet, a termelő eszközöket és meg kell, hogy szüntesse a bérrendszert. És ez az általad ajánlott eszközökkel, amelyek ma már csaknem minden államban rettenetes csorbát szenvedtek, lehetetlen! Borzasztó árakat fizetett a proletáriátus!! És te negyedszer is kötélnek állítanád a magyar paraszt és az ipari városok proletáriátusait!!! Pedig tudod Sándor — mert előadásod befejező szavaiban fejtegetted —, hogy az ipari vszervezkedés az az ut, amely meghozza a világ proletár iátusának felszabadulását az 1WW által lerakott módszerek alapján, de ehez még messze vagyunk, sok más hosszú utakat kell megtennünk, hogy oda érhessünk ahol az IWW tanítása van, mondod te. Miért Sándor? Hát nem taszította ki a “röghöz ragadt” magyar parasztot a termelés színhelyéről a mezőgazdasági gépek rohamos fejlődése? Nem mezőgazdasági ipari munkássá formálta a gép a magyar parasztot? Nem ugyan ez áll fenn az iparok más ágaiban foglalkoztatott bérrabszolgák millióira, akik a géprendszer rohamos fejlődése folytán kétségbe ejtő gyorsasággal kerülnek a termelés terén feleslegessé váltak táborába ? Hát akkor minek azok a reform törekvések, amelyeket ajánlasz, ha már egyszer van egy oly szervezet “amely meghozza a világ prole- táriátusának felszabadulását ?” Ha az IWW forradalmi ipari Egy Nagy Szervezete, annak taktikája, harcmodora nem megfelelő a mai modern imperializmus ellen, ennek megváltoztatását a termelésben alkalmazott s szervezkedett bérrabszolgák vannak hivatva eszközölni, nem egyes országokban hanem az egész világon. Az Ipari Egy Nagy Szevezet- ben való tömörülésre kell nevelnünk, szerveznünk a világ termelő hadseregét, hogy végre befejezze történelmi hivatását, hogy megteremthesse a szabad ipari köztársaságot, amelyben megszűnnek az elnyomók és elnyomottak. Az ipari szabadságért, Köhler Sándor. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS. ADMISSION FREE. A N. S. PITTSBURGH “ÖSSZHANG” DALKÖR fennállásának 22-ik évfordulójának megünneplésére 1936 május 23-án, szombaton este 7 órai kezdettel a Socialist Lyce- umban 805 James St. nagyszabású DAL- ÉS TÁNCESTÉLYT rendez a Pittsburgh és környéki Dalkörök közreműködésével, melyre a magyarságot tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépti dij csekély 25 cent. A zenét 7 tagú Orchestra szolgáltatja. ÚTIRÁNY: Pittsburghból jövők vegyék a 2-es vagy 3-as számú villamost a Penn Ave., és 7-ik utca sarkán. Leszállás az Ohio és James St., sarkán. Onnan fel egyenesen egy blockra van a terem. A Munkás Betegsegélyző Szövetség A 30 esztendős Munkás Betegsegélyző Szövetségért az egész ország területén levő osztályokban megindult az akció JUBILEUMI ÜNNEPÉLYEK érdekében valamint, hogy ezzel kapcsolatosan mindenütt uj tagokkal szaporítsák a létszámot. MÁJUS 24-Én, a Cleveland East Side-i 50-ik osztály nagyszabású banketje az Ifjúsági teremben, utána tánc. MÁJUS 30-ÁN, a 206, 126, 79 és 168-ik osztályok közös ünnepélye Carolinában a Rex Buildingben. JUNIUS 13-ÁN, a 84-ik osztály Homer City, Luzerne Mines, Pa. JUNIUS 28-ÁN, a 13-ik osztály Chicagóban. Több osztálynál még nem határoztak a dátum felett, mig sok helyütt az őszi hónapokban tartják azt meg.
