Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-05-16 / 893. szám
1936 május 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK-------------------------A. K. rovata------------------------EZ ÉV FEBRUÁR havában 783 korporáció kifizetett részvényeseinek 277 millió 964 ezer 924 dollárt. Hatvan millió dollárral többet fizettek ki mint 1935. év február havában. Eme korporációk között jobbára az acél, olaj, réz, autó, mail order áruházak szerepelnek. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK munkaügyi minisztériumának női osztálya jelenti, hogy 1935- ben a női munkások hosszabb munkaidőt dolgoztak s fizetésük 10 százalékkal alacsonyabb volt mint 1934-ben. A legsúlyosabban érinti a női munkásokat a ruha, szövő, villamos- sági és a cukorkákat gyártó iparokban. ENNEK AZ országnak 6 ezer 387 szövetségi pénzintézeteiben 1935 január elsején kerek 38 billió 454 millió dollár betét volt, vagyis 4 billió 600 millió dolláral több mint 1935 január elsején. Kölcsönök és befektetések 1936 január hóban 30 billió dollára rúgtak, vagyis 2 billióval több mint 1935 januárjában. Eme számok azt kívánják mutatni, hogy az üzleti élet fellendült, vagyis napnap után halad a kizsákmányoló osztály a prosperitás kellemes utjain, amig a termelők milliói rohamosan zuhannak a végtelenség nyomorának karjaiba. AZ AL SMITH-ek, Hearstok, Sloanok és hasonszőrű hiénák vehemesen tiltakoznak, hogy az Egyesült Államok kormánya a nincstelen s az iparokból is kirekesztett bérrabszolgáknak segélyt adjanak. Az “uj osztás"’ kormányánk vezérei váltig hangoztatják még ma is, hogy nem szabad, hogy az Egyesült Államok bármely részében a nép éhségben, nélkülözésben szenvedjen. Hangoztatják, hogy a nyomor megszüntetésére megszavaztak 4 billió 800 millió dollárt. Lásuk, hogy miképpen segélyezi a kormSny a nyomorban szenvedőket. A belügyminisztérium jelentése szerint 1936 február 1-ig a Public Works Administration kifizetett 1 billió 224 millió 500 ezer dollárt “szükséges” anyag bevásárlására. A fenti összeg még 2 billió dolláral fog emelkedni amire a tervbe vett munkálatok befejezést nyernek- A jelentés kimutatja, hogy 581 millió 629 ezer dollár értékben szükséges vas és acél termékeket vásároltak. Csoda-e, hogy 1935-ben az Egyesült Államok acéltelepei 286 millió dollár profitot vágtak zsebre. A cement és rokon iparok mágnásai 328 millió 566 ezer dollár értékű rendelést szállítottak. A deszka kereskedők 59 millió dollárt vágtak zsebre. A DuPont család akik a fascista Liberty League-nak a fő financirozói, robbantó szerekért 9 millió 714 ezer dollárt vágtak zsebre. Az acél, a cement, a deszka s lőszergyárak bérrabszolgái vajmi keveset kapnak azokból a nehéz billiókból melyet az “uj osztás” kormánya az “elfelejtett” emberek részére, s nevében szavazott meg. RÉMISZTŐ módra növekedik a munkanélküliek tábora, az AFofL hivatalos jelentése szerint 1936 január havában a munkanélküliek száma 11 millió 672 ezerről 12 millió 686 ezerre emelkedett, ami 1 millió 14 ezer emelkedést jelent. 1935 januárjában a munkanélküliek tábora 699 ezerrel emelkedett. Amig a bérrabszolgák óriási tömege rohamosan szorul ki a termelés teréről addig a kizsákmányoló osztály hatalmas ipartelepeiken 75—80—100 sőt százszázaléknál is magasabb profitot jelentenek. Egyes iparok, pénzintézetek negyedévszázados létezésük alatt 1935- ben érték el a profit legmagasabb fokát. Amint a munkanélküliek száma emelkedik ugyan- ily mederben női a segélyért folyamodók száma. 1935-ben 350 ezer családdal több volt a segélylistán mint 1934-ben. A szövetségi kormány közvetlen segélyezésre kiutalt a külömbö- ző államoknak 1935-ben 350 millió dolláral többet mint 1934- ben, a segélyen levő összes egyének száma felülhaladja a 24 milliót, ami 3 millióval több mint 1934-ben. 1935-ben a szövetségi és állami segélybizottságok elköltötték segélyezés fejében 1 billió 320 millió 806 ezer 8 dollárt. New York állam 1935- ben segélyezés neve alatt kiutalt 136 millió 338 ezer 32 dollárt, vagyis 15 millió dolláral többet mint 1934-ben. 1933-ban 3 millió 566 ezer 842 segélyezési ügy volt elkönyvelve a segélybizottságok által, ami 1934- ben 4 millió 324 ezer 935-ra emelkedett, mig 1935-ben pedig 4 millió 681 ezer 828 volt. A Work Relief Programon keresztül 14 millió 200 ezer egyén jut keserves megélhetéshez, addig állami, megyei segélyezésben 9 millió 780 ezer lélek tengeti sanyarú életét. 24 millió lélek ebben a tej jel-mézzel folyó Kánaánban az éhség borzalmas pusztításainak van kitéve. NEW YORK az Egyesült Államok leghatalmasabb ipari városa 1933-ban 4 billió 284 millió 826 ezer dollár értékű árut termelt. Ezt követte Chicago, melynek termelése 2 billió 186 millió 230 ezer dollár volt. Philadelphiában termeltek 1 billió 397 millió 414 ezer dollár értékű árut. Detroit az ipari termelés terén a negyedik helyen áll a termelt áruk értéke 1 billió 344 millió 855 ezer dollár értékben. A CHICAGÓI vágóhídon 1935- ben az Armour társaság 19 millió 140 ezer 172 dollár 53 cent tiszta hasznot vágott zsebre. — A Wilson társaság tiszta haszna ugyanazon esztendőben 8 millió 127 ezer 462 dollár 60 cent volt. — A Cudahy társaság profitja 4 millió 435 ezer 691 dollár 17 cent. — A Swift társaság profitja 1935-ben 144 százalékkal volt magasabb mint 1934-ben. Az Egyesült Államok állattenyésztőinek jövedelme átlagvéve 10 százalékkal emelkedett. A bérrabszolgák bére pedig ? százalékkal. A bridgeporti Modern Színkör első new yorki fellépése lesz MÁJUS 16-ÁN a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. (77th St.) MEGJELENT! RHETORIKAI KÉZI KÖNYV HOGYAN KELL Cikket írni Olvasni Beszélni Szavalni Vitatkozni Gyűlést vezetni. Hasznos minden munkásnak, minden egyleti tagnak. A 64 oldalas könyv ára 10c. Megrendelhető: BÉRMUNKÁS 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. REND Irta: Hárs László. Kövérur a Körúton sétált. Bezsirosodott szemével sűrűn pislogott, mig vastag ujjaival aranyláncát morzsolgatta. Ritkán járt gyalog, de most, hogy olvasta Felelős Férfiú nyilatkozatát, leszállt nyolchengeres autójáról, hogy sajátszemüleg tekintse meg a “Rend”-et, amelyet — a nyilatkozat szerint — minden körülmények között fenntartanak. Tetszett igy neki az egész, esti világításban, piros meg kék neonfények között szaladgáló autókkal. — Rend van! — gondolta bezsirosodott agytekervényeivel — az a fő, hogy rend van. Vékony lábával aprókat lépett a hasa alatt és vadonatúj lakkcipője szaggatottan nyikorogta: Rendvan! Rend-van! Rend-van! Az aszfalt szürke volt, a házak ablakosak. A tükrök tükröztek, a csengők csengettek, a gyalogjárók gyalog jártak, a többiek villamoson, néhányan — hálistennek! — autón és egy- páran hasoncsusztak koldulás szándékából, de ezeknek Kövér ur nem adott, mert ugyan mi köze hozzá. Különben is gondolkodott. Ezalatt Soványember, mé- lyenülő, lázas szemével körülkémlelt az egyik sötét mellékutcában és csont-bőrűjjaival elől összefogta a kiskabátját, amelynek rongyai között a szél végtelen óriáskígyóként tekergőzött és a saját farkát kergette. Éhes volt és fáradt, a pádon való alvásoktól. Az egyik sarokház sarokszobáját leste, amelynek erkélyablaka alig másfél méternyire volt a földtől. A szobában Kövérur vacsoráját terítették. Soványember maradék nyála is kicsordult a szája szélén és amikor a szobalány kiment a szobából, felkapaszkodott és ablakra. — Hohó barátum! — dörögte mögötte egy erélyes hang és egy kéz megragadta Soványember jobbját, a másik a derekát és leemelte a földre, Azután a hang bajuszos tulajdonosa szíjat vett elő és ráhurkolta Soványember csuklójára. — Gyerünk az őrszobára — mondta, miután munkáját befejezte és Soványember megindult. A gyomra még mindig korgott és a szíj jó mélyen belevágott a húsába és jobban fájt az éhség marásánál. öngyilkos megállt a hídon. Lenézett a piszkos-szürke vízre. — Hát most meghalok — motyogta és kimondhatatlanul sajnálta magát. — Bizony, Pistuka meghal mert Pistukának csak gyomra van étel nélkül és csak gyomra van hajlék nélkül és csak agya van gondolat nélkül. Pistuka most beleugrik a vízbe. Levetette a kabátját és fölmászott a korlátra. Már éppen ugrani akart, amikor két erős kéz megragadta a csuklóját: — Hohó, itt nem szabad öngyilkosnak lenni! Az öngyilkos jelölt sírva fakadt: — De akkor éhenhalok. — Azt lehet. De a vízbe ugrani tilos. Napszámos hazafelé ballagot. Zsebében 11 pengő 70 fillér csörgött és mellette lapult a munkakönyv. Napszámost ma elbocsátották. Nem kell a munkás — mondták —, a gyár ösz- szébhuzódik, elbocsát, megszűnik, felszámol, csődbemegy, csak éppen, hogy az igazgatósági tagok maradnak, mindenki mást el kell bocsátani, jónapot. Napszámos otthon elővette a baltáját és megköszörülte. A 11 pengő 70 fillért meg kitette az asztalra, hogy legyen miből eltemetni a családot. — Rend-van! Rend-van! Rendvan ! — csikorogták a lakkcipők a Körúton. Kisfiú szipogva ácsorgóit az estében. Reggel ötkor kelt, hogy a külvárosból idejében beérkezzen. Tizenkettőig kosarat hordott ~k nagyságák után a vásárcsarnokból. Tizenkettőkor evett egy darab kenyeret, most pedig a Körúton ácsorgott és leste a pénzt. Kövérur elérte az utmentén várakozó autóját. Kisfiú odaugrott és kitárta előtte az ajtót. Kövérur bebújt a gépkocsiba és kisfiú hüvelykujját be- csipte az ajtó közé. A soff őr tülkölt és elfordította a kormánykereket. Kisfiú megpillantotta a rendőrt és szipogva eltűnt a láthatárról. — Rend van! — gondolta elégedetten Kövérur, hasát gyöngéden az ölébe vette és rágyújtott egy illatozó szivarra.
