Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-05-09 / 892. szám

1936 május 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata A DU PONT család tagjai, akik az amerikai halálgyár tu­lajdonosai 1936 január havában az állam székesfővárosában Washingtonban ünnepélyt ren­deztek, az ünnepély szónoka A1 Smith a demokrata párt egyik jeles bohóca volt. Ezen az ün­nepélyen az Egyesült Államok parazita osztályának a fascista népnyuzók “Liberty League”- nak tagjai voltak hivatalosak. A1 Smith beszéde frázisok puf­fogtatásában merült ki. Megvá­dolta a “New Deal” kormányá­nak fejeit szocializmus, s kom­munizmussal. A1 Smith nem olyan tudatlan, hogy ne tudná, hogy mi a szocializmus, vagy kommunizmus iránya, de mert politikus, hát ravasz s ennél­fogva a hallgatóságát nézi és véli butának. A1 Smith beszédében rámu­tatott az egyéni érvényesülés voltára és a maga szemlyét tol­ta hallgatói elé s kijelentette, hogy az ő életpályáját New York utcáinak kövezetén, újság árulással kezdte “s ma a kivá­ló boldogság és kényelem élve­zője.” Lássuk csak honnan ve­szi A1 Smith ezt a kényelmet. Elnök-igazgatója az 55 mil­liós Empire State Building Cor- porációnak New York városá­ban. Ezen épületekben alkal­mazott bérrabszolgáknak a leg­alacsonyabb béreket fizetik. Megbízott igazgatósági tagja a 125 milliós Postal Telegraph Co.-nak. Igazgatósági tagja Hooverral egyetemben a 2 billió dolláros New York Life Insurance Co.- nak. Igazgatósági tagja az 50 millió dolláros National Surety Corporációnak. Elnöke a 42 mil­lió dolláros Lawers, County Trust Companynak. Elnöke a Meenan Coal Co., Meenan Oil Co.-nak és a County Improve­ment Corporationnak. Igazgató­ja a Knatt Hotel Corporation­nak, amely egyike a leghatal­masabb Hotel vállalatoknak az Egyesült Államok területén. Ennek a hiénának van miért a fascizmus érdekében beszél­ni. Tudatlan bérrabszolgák mil­lióinak segítségével jutott oda, ahol ma van s a fascizmus ke­gyetlen ostorával kíván fizetni azoknak, akik vállain felkapasz­kodott. A “kiváló boldogság és kényelem élvezője” ha a saját emberségéből kellene boldogsá­gát előteremtenie akkor ő is Hopkins konyhájának lakója volna. HIVATALOS kimutatás sze­rint 1929 december 31-én, eb­ben a bámulatosan fejlett ipa­ri országban 2 millió 628 ezer 841 volt a munkanélküliek szá­ma. 1930 december 31-én, 6 millió 840 ezer 827. 1931 decem­ber 31-én, 10 millió 888 ezer 796. 1932 márciusában 15 mil­lió 652 ezer 887. Ugyanezen év december 31-én, 14 millió 239 ezer 800. 1933 december 31-én, 13 millió 524 ezer 700. 1934 de­cember 31-én, 12 millió 783 ezer 585. 1935 november 31-én, amely az utolsó hivatalos ki­mutatás 11 millió 672 ezer 187. Lehetetlen még elképzelni is azoknak, akiknek még jutott mit aprítani a tejbe azt a ret­tenetes nyomort, szenvedést, amelyen ennek a tej jel-mézzel folyó Kónaánnak munkanélküli bérrabszolgái esnek át. Mily borzasztó az a félelem azok ré­széről, akik még termelik a profitot, eme számok láttára a hideg verejték lepi el homlo­kukat. És mindennek az oka, a termelő bérrabszolgák millió­inak tunya közömbössége. Ma, amikor a fejlett ipari rendszer roham lépésben kellene, hogy vigye a munkásosztályt az ipa­ri demokrácia felé, a tunyaság, közömbösség a fascizmus vesze­delmes útját egyengeti. INDIA egyik tartományának uralkodója Nizám trónra jutá­sának 25-ik évfordulóján elren­delte, hogy 14 millió lakosságá­nak megvendégelése részére vágjanak le egy ezer szarvas- marhát és tízezer juhot. A 14 millió lélek közül — akik felett Nizám uralkodik — nagyon so­kan voltak, akiknek még csak a sült hús szaga sem jutott. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK egyik leghatalmasabb Corporá- ciója a General Motors 25 éves fenállása alkalmából az elmúlt karácsonyra elhatározta, hogy 5 millió dollárt a tiszta haszon­ból 200 ezer alkalmazottja kö­zött széjjel oszt. Minden egyes alkalmazottra jutott 25 dollár. Nizám vagy a General Motors alattvalói, ha szerveznék ere­jüket és munkájuk teljes gyü­mölcsét követelnék mi történne ? Nizám halomra lövetné vagy vagdaltatná alattvalóit a köve­telők legbátrabjait a megvadi- tott elefántokkal tapostatná agyon. A General Motors lázadó mun­kásait a rendőrök s a katonaság sortüzei ritkítanák meg, soka­kat elbocsájtanának, hogy csa­ládjaik az éhség és nyomor ál­dozataivá válljanak. A munká­sok vezéreit, legbátrabjait akasztófára vagy hosszú évek­re börtönbe zárnák. Mindkettő azt teheti amit akar alattvalói­val, munkásaival, mert megvan a hatalmuk hozzá. A munkás- osztálynak, hogy elejét vegyék az emberi mivoltának megszé­gyenítését, lekenyerézését, szer­vezkedniük kell, a nizámiak a General Motors Corporációk sza­maritánus kétszinüsködésükkel szemben a természet kincsei és a termelt javak birtoklása és élvezésére. Szervezkednie kell a munkásosztálynak az egész vi­lágon forradalmi ipari szerveze­teibe. A WORKS Progress Admi­nistration alkalmazottainak szá­ma 1936 január végén 3 millió 725 ezer 812 egyénből állt, amely a következőképpen oszlik meg. WPA projects 2 millió 926 ezer 630. CCC 486 ezer 812. Az AAA földművelésügyi osz­tály 131 ezer 118. A letelepítés osztálya 32 ezer 179 egyént fog­lalkoztat. A WPA úgyszólván csaknem haszontalan munkák­ra 1« billió 291 millió 828 ezer dollárt emészt fel ez év április haváig. NÉMETORSZÁG első kor­mányformája a monarchia volt, a második a háború utáni köz­társaság, a harmadik pedig a mai názi kormány. Innen ered az az elnevezés, hogy “Third Reich.” AZ OLASZOK MULATSÁGA BROOKLYNBAN. Május 30-án, az olasz IWW tagok nagyszerű MULATSÁGOT rendeznek, a helyiségük és az II Proletario segélyezésére saját helyiségükben 158 Carrol St. Brooklyn. A belépti dij csak tiz cent, melynek ellenében nyerhetnek egy 50 dolláros rádiót, egy set töltő tol és ceruzát, (Parker gyártmány) és japáni tea kész­letet. Akik jegyeket akarnak, mely ezen értékes tárgyakra egy- szersmint sorsolási jegy is, azok írjanak a bizottságnak a fenti címre. Jam Mangano, A. Perez, B. Bavaró, bizottsági tagok. A FIÚ Irta: Viktor Dimitrijev. Kersomában, a városi szín­házban éppen megkezdődött az az ünnepi gyűlés, amely elől Mihail Zerjevszkij a fiával el­menekült. Ivanenkó, az elnök a beszédét mondta magában. — Ma az első szó Zerjevszkij elv­társat illet. Valamennyien is­meritek és szeretitek őt, de még nem tudjátok, milyen óriási munkát végzett az elmúlt esztendőben. Városunk eddig is igen jelentős vasúti gócpontja volt a köztársaságnak, de Zer­jevszkij találmányával tízsze­resére növelte a jelentőségét. Tegnap megvizsgáltuk a vil­lamosváltókat, kifogástalanul működnek. Nem futkosnak ez­után viharban, fagyban kétség­beesve kürtölő váltóőrök a vá­gányok között. Tágas, meleg szobában borotvált férfi ül; a vonat érkezése előtt lenyomja a megfelelő gombot és több verszt- nyi távolságban a váltók meg­mozdulnak . . . Egy pillantást vetett órájá­ra. — Kezdjük meg egyelőre Zer­jevszkij nélkül — mondta. Apa és fiú már egy órája elhagyták a várost. Háromna­pos vadászatra mentek. Zer­jevszkij nem bírta volna elvi­selni az ünneplést. Gyors lép­tekkel haladtak, lábuk alatt zengtek a vasúti talpfák. A fiú időnként előrefutott és meg­állva, büszkén tekintett vissza apjára. — Apa — tette föl a kérdést, amelyet sehogyan se tudott ma­gába fojtani — , adnak majd neked valamilyen kitüntetést? —Miért ? — kérdezte Zer­jevszkij — a váltóért? — Nna! Komoly férfit az ilyesmi nem érdekli. Rendjelek csak hiú bo­londokat lelkesítenek. Jevgenij jól ismerte az aty­ja gondolkozását, megértette beszéd nélkül is apját. Egy perc­cel előbb még büszkén gondilt a fityegő rendjelre, de most már, akár az apja, ő is fölényes, megértő nevetéssel nevetett az emberi hiúságon. Zerjevszkij megveregette a vállát. — Állj meg, fiam és mutasd meg, mit tudsz. Lődd le azt a madarat. Jevgenij fogta a puskáját, de a ravasz madár máris felszállt. A fiú néhány lépést tett előre a keskeny síkos vágányon, majd hátrafordult és diadalittasan né­zett apjára. Az apa a másik vágányra lépett és néhány lé­péssel utolérte fiát. — Hé, fiam, most kiderül, hogy te vagy 45 éves és én 17. Jevgenij meggyorsította lép­teit, de megcsúszott. Egyen­súlyozni kezdett, joblábát a le­vegőbe emelte, de megakadt a szemaforhuzalban és hátravá­gódott. Hó ment a szemébe és zsebeit is megtöltötte. Mikor fölállt, észrevette, hogy az ap­ja hat lépéssel előtte áll a vá­gányon és a kezeivel furcsa, szokatlan mozdulatokat végez. Zerjevszkij lóbálta a karjait és azok érdekes árnyékot vetettek a hóra. Mikor Jevgenij elesett. Zer­jevszkij élesen fölkacagott. Úgy rázta a nevetés, hogy ő is el­vesztette egyensúlyát és egyik lábával lelépett a vágányról. Várt a fiára és közben megtöm­te a pipáját. Hirtelen azon a lábán, amely a földön volt, erős lökést érzett. A hideg csizmán keresztül is jéghideg állkapcsok szorítását érezte. Végigfutott testén a hideg. Kirázta a pipáját és gondo­san eltette a zsebébe. Nem volt most ideje a dohányzásra. Vasú­ti kereszteződésnél állt és a lá­ba a váltóba szorult. Ismerte jól a vasúti hálózatot, a váltó szerkezetét, tudta, hogy az nem engedhet. Mégis ösztönszerüen elkezdte rángatni a lábát, úgy­hogy a csizmáján a varrás vé­gighasadt. Az acél azonban nem engedett. Egyszer csak megérezte, hogy még mindig mosolyog. Félni kezdett. Olyan rövid idő telt még csak el fia esése óta, hogy a szemaforhuzal még re­megett. — Apám — ordított Jevge­nij és odafutott hozzá. — Nyugalom, fiam. Látod, elcsípett engem. Szaladj az ál­lomásra! Vagy nem. Már ké­ső, nem érsz oda idejében. Fus­sál a vonat elé. — Igen, igen — kiáltotta Jev­genij és sietséggel akarta ijedt­ségét leplezni. — Igen, a vonat elé futok.

Next

/
Thumbnails
Contents