Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-05-09 / 892. szám
1936 május 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata A DU PONT család tagjai, akik az amerikai halálgyár tulajdonosai 1936 január havában az állam székesfővárosában Washingtonban ünnepélyt rendeztek, az ünnepély szónoka A1 Smith a demokrata párt egyik jeles bohóca volt. Ezen az ünnepélyen az Egyesült Államok parazita osztályának a fascista népnyuzók “Liberty League”- nak tagjai voltak hivatalosak. A1 Smith beszéde frázisok puffogtatásában merült ki. Megvádolta a “New Deal” kormányának fejeit szocializmus, s kommunizmussal. A1 Smith nem olyan tudatlan, hogy ne tudná, hogy mi a szocializmus, vagy kommunizmus iránya, de mert politikus, hát ravasz s ennélfogva a hallgatóságát nézi és véli butának. A1 Smith beszédében rámutatott az egyéni érvényesülés voltára és a maga szemlyét tolta hallgatói elé s kijelentette, hogy az ő életpályáját New York utcáinak kövezetén, újság árulással kezdte “s ma a kiváló boldogság és kényelem élvezője.” Lássuk csak honnan veszi A1 Smith ezt a kényelmet. Elnök-igazgatója az 55 milliós Empire State Building Cor- porációnak New York városában. Ezen épületekben alkalmazott bérrabszolgáknak a legalacsonyabb béreket fizetik. Megbízott igazgatósági tagja a 125 milliós Postal Telegraph Co.-nak. Igazgatósági tagja Hooverral egyetemben a 2 billió dolláros New York Life Insurance Co.- nak. Igazgatósági tagja az 50 millió dolláros National Surety Corporációnak. Elnöke a 42 millió dolláros Lawers, County Trust Companynak. Elnöke a Meenan Coal Co., Meenan Oil Co.-nak és a County Improvement Corporationnak. Igazgatója a Knatt Hotel Corporationnak, amely egyike a leghatalmasabb Hotel vállalatoknak az Egyesült Államok területén. Ennek a hiénának van miért a fascizmus érdekében beszélni. Tudatlan bérrabszolgák millióinak segítségével jutott oda, ahol ma van s a fascizmus kegyetlen ostorával kíván fizetni azoknak, akik vállain felkapaszkodott. A “kiváló boldogság és kényelem élvezője” ha a saját emberségéből kellene boldogságát előteremtenie akkor ő is Hopkins konyhájának lakója volna. HIVATALOS kimutatás szerint 1929 december 31-én, ebben a bámulatosan fejlett ipari országban 2 millió 628 ezer 841 volt a munkanélküliek száma. 1930 december 31-én, 6 millió 840 ezer 827. 1931 december 31-én, 10 millió 888 ezer 796. 1932 márciusában 15 millió 652 ezer 887. Ugyanezen év december 31-én, 14 millió 239 ezer 800. 1933 december 31-én, 13 millió 524 ezer 700. 1934 december 31-én, 12 millió 783 ezer 585. 1935 november 31-én, amely az utolsó hivatalos kimutatás 11 millió 672 ezer 187. Lehetetlen még elképzelni is azoknak, akiknek még jutott mit aprítani a tejbe azt a rettenetes nyomort, szenvedést, amelyen ennek a tej jel-mézzel folyó Kónaánnak munkanélküli bérrabszolgái esnek át. Mily borzasztó az a félelem azok részéről, akik még termelik a profitot, eme számok láttára a hideg verejték lepi el homlokukat. És mindennek az oka, a termelő bérrabszolgák millióinak tunya közömbössége. Ma, amikor a fejlett ipari rendszer roham lépésben kellene, hogy vigye a munkásosztályt az ipari demokrácia felé, a tunyaság, közömbösség a fascizmus veszedelmes útját egyengeti. INDIA egyik tartományának uralkodója Nizám trónra jutásának 25-ik évfordulóján elrendelte, hogy 14 millió lakosságának megvendégelése részére vágjanak le egy ezer szarvas- marhát és tízezer juhot. A 14 millió lélek közül — akik felett Nizám uralkodik — nagyon sokan voltak, akiknek még csak a sült hús szaga sem jutott. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK egyik leghatalmasabb Corporá- ciója a General Motors 25 éves fenállása alkalmából az elmúlt karácsonyra elhatározta, hogy 5 millió dollárt a tiszta haszonból 200 ezer alkalmazottja között széjjel oszt. Minden egyes alkalmazottra jutott 25 dollár. Nizám vagy a General Motors alattvalói, ha szerveznék erejüket és munkájuk teljes gyümölcsét követelnék mi történne ? Nizám halomra lövetné vagy vagdaltatná alattvalóit a követelők legbátrabjait a megvadi- tott elefántokkal tapostatná agyon. A General Motors lázadó munkásait a rendőrök s a katonaság sortüzei ritkítanák meg, sokakat elbocsájtanának, hogy családjaik az éhség és nyomor áldozataivá válljanak. A munkások vezéreit, legbátrabjait akasztófára vagy hosszú évekre börtönbe zárnák. Mindkettő azt teheti amit akar alattvalóival, munkásaival, mert megvan a hatalmuk hozzá. A munkás- osztálynak, hogy elejét vegyék az emberi mivoltának megszégyenítését, lekenyerézését, szervezkedniük kell, a nizámiak a General Motors Corporációk szamaritánus kétszinüsködésükkel szemben a természet kincsei és a termelt javak birtoklása és élvezésére. Szervezkednie kell a munkásosztálynak az egész világon forradalmi ipari szervezeteibe. A WORKS Progress Administration alkalmazottainak száma 1936 január végén 3 millió 725 ezer 812 egyénből állt, amely a következőképpen oszlik meg. WPA projects 2 millió 926 ezer 630. CCC 486 ezer 812. Az AAA földművelésügyi osztály 131 ezer 118. A letelepítés osztálya 32 ezer 179 egyént foglalkoztat. A WPA úgyszólván csaknem haszontalan munkákra 1« billió 291 millió 828 ezer dollárt emészt fel ez év április haváig. NÉMETORSZÁG első kormányformája a monarchia volt, a második a háború utáni köztársaság, a harmadik pedig a mai názi kormány. Innen ered az az elnevezés, hogy “Third Reich.” AZ OLASZOK MULATSÁGA BROOKLYNBAN. Május 30-án, az olasz IWW tagok nagyszerű MULATSÁGOT rendeznek, a helyiségük és az II Proletario segélyezésére saját helyiségükben 158 Carrol St. Brooklyn. A belépti dij csak tiz cent, melynek ellenében nyerhetnek egy 50 dolláros rádiót, egy set töltő tol és ceruzát, (Parker gyártmány) és japáni tea készletet. Akik jegyeket akarnak, mely ezen értékes tárgyakra egy- szersmint sorsolási jegy is, azok írjanak a bizottságnak a fenti címre. Jam Mangano, A. Perez, B. Bavaró, bizottsági tagok. A FIÚ Irta: Viktor Dimitrijev. Kersomában, a városi színházban éppen megkezdődött az az ünnepi gyűlés, amely elől Mihail Zerjevszkij a fiával elmenekült. Ivanenkó, az elnök a beszédét mondta magában. — Ma az első szó Zerjevszkij elvtársat illet. Valamennyien ismeritek és szeretitek őt, de még nem tudjátok, milyen óriási munkát végzett az elmúlt esztendőben. Városunk eddig is igen jelentős vasúti gócpontja volt a köztársaságnak, de Zerjevszkij találmányával tízszeresére növelte a jelentőségét. Tegnap megvizsgáltuk a villamosváltókat, kifogástalanul működnek. Nem futkosnak ezután viharban, fagyban kétségbeesve kürtölő váltóőrök a vágányok között. Tágas, meleg szobában borotvált férfi ül; a vonat érkezése előtt lenyomja a megfelelő gombot és több verszt- nyi távolságban a váltók megmozdulnak . . . Egy pillantást vetett órájára. — Kezdjük meg egyelőre Zerjevszkij nélkül — mondta. Apa és fiú már egy órája elhagyták a várost. Háromnapos vadászatra mentek. Zerjevszkij nem bírta volna elviselni az ünneplést. Gyors léptekkel haladtak, lábuk alatt zengtek a vasúti talpfák. A fiú időnként előrefutott és megállva, büszkén tekintett vissza apjára. — Apa — tette föl a kérdést, amelyet sehogyan se tudott magába fojtani — , adnak majd neked valamilyen kitüntetést? —Miért ? — kérdezte Zerjevszkij — a váltóért? — Nna! Komoly férfit az ilyesmi nem érdekli. Rendjelek csak hiú bolondokat lelkesítenek. Jevgenij jól ismerte az atyja gondolkozását, megértette beszéd nélkül is apját. Egy perccel előbb még büszkén gondilt a fityegő rendjelre, de most már, akár az apja, ő is fölényes, megértő nevetéssel nevetett az emberi hiúságon. Zerjevszkij megveregette a vállát. — Állj meg, fiam és mutasd meg, mit tudsz. Lődd le azt a madarat. Jevgenij fogta a puskáját, de a ravasz madár máris felszállt. A fiú néhány lépést tett előre a keskeny síkos vágányon, majd hátrafordult és diadalittasan nézett apjára. Az apa a másik vágányra lépett és néhány lépéssel utolérte fiát. — Hé, fiam, most kiderül, hogy te vagy 45 éves és én 17. Jevgenij meggyorsította lépteit, de megcsúszott. Egyensúlyozni kezdett, joblábát a levegőbe emelte, de megakadt a szemaforhuzalban és hátravágódott. Hó ment a szemébe és zsebeit is megtöltötte. Mikor fölállt, észrevette, hogy az apja hat lépéssel előtte áll a vágányon és a kezeivel furcsa, szokatlan mozdulatokat végez. Zerjevszkij lóbálta a karjait és azok érdekes árnyékot vetettek a hóra. Mikor Jevgenij elesett. Zerjevszkij élesen fölkacagott. Úgy rázta a nevetés, hogy ő is elvesztette egyensúlyát és egyik lábával lelépett a vágányról. Várt a fiára és közben megtömte a pipáját. Hirtelen azon a lábán, amely a földön volt, erős lökést érzett. A hideg csizmán keresztül is jéghideg állkapcsok szorítását érezte. Végigfutott testén a hideg. Kirázta a pipáját és gondosan eltette a zsebébe. Nem volt most ideje a dohányzásra. Vasúti kereszteződésnél állt és a lába a váltóba szorult. Ismerte jól a vasúti hálózatot, a váltó szerkezetét, tudta, hogy az nem engedhet. Mégis ösztönszerüen elkezdte rángatni a lábát, úgyhogy a csizmáján a varrás végighasadt. Az acél azonban nem engedett. Egyszer csak megérezte, hogy még mindig mosolyog. Félni kezdett. Olyan rövid idő telt még csak el fia esése óta, hogy a szemaforhuzal még remegett. — Apám — ordított Jevgenij és odafutott hozzá. — Nyugalom, fiam. Látod, elcsípett engem. Szaladj az állomásra! Vagy nem. Már késő, nem érsz oda idejében. Fussál a vonat elé. — Igen, igen — kiáltotta Jevgenij és sietséggel akarta ijedtségét leplezni. — Igen, a vonat elé futok.
