Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-05-09 / 892. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 május 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Eg-y évre .............. $2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1-00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy _________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. nők, célra nem vezetők voltak. Annak megfeleőbbet kell hasz­nálnunk, hogy a kísérletezéseknél tovább mehessünk. És ez az ipari szervezetekből össze tett Egy Nagy Szervezet, amely mint a példák igazolják a termelés kerekének a megállításával a munkásosztály minden sérelmére megoldást hozhat. Háborúk, elnyomatások, egyesek vagy ömegekkel szembeni erőszakossá­gok, a munkásosztály életstandardjának a felemelése és végcél­ban a bérrendszer eltörlése, mind megvalósítható az ipari szer­vezet kiépítésével. Ha bérért dolgozó proletár vagy, ne haboz, de még ma csat­lakozz az ipari szervezethez. Garbai gyűlések Chicagóban Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD °t^ü&s>42 Magyar ipari unionisták lapjukért Úgy a pittsburghi, mint a chicagói kerületi értekezletek a Bérmunkás anyagi helyzetének a megjavítására a legbiztosabb alapot az előfizetések szerzését tették magukévá. Bár ez min­den ipari unionistának öntudatos kötelessége minden időben, mert hiszen ezzel nemcsak a munkás sajtót tudjuk szabadabbá, mozgékonyabbá tenni, de minden egyes uj olvasóval, amelyet a munkás lapnak szerzünk egy uj harcost nyerhetünk az ipari unionizmus eszméjének az ipari szervezet szükségességének. Mind két kerületi értekezleten megjelent ipari unionisták elfogadták és magukévá tették, hogy ezt az aktivitást május hó­napban fokozottabban fogják végezni, hogy a Bérmunkás ol­vasóinak a számát a saját kerületeikben legalább is megdupláz­zák. Benne vagyunk a május hónapban és minden versenyre való kihívás mellőzésével figyelemmel és a szükséges tanulságok levonásával illetve azok értékesítésével várjuk Pittsburgh és Chicago ez irányú jelentéseit, amelyeknek a fokmérőjét minden ipari unionista figyeli a “Nyugtázások” rovatunkban. Mindkét kerületben régi ipari unionisták állnak a kampány élén ami biztosítéka annak, hogy az a kívánt eredményt éri el májusban, az uj rendszerre készülődés hónapjában. Az uj világháború veszedelme A Kereskedelmi Kamara záróülésén Washingtonban az Egyesült Államok külügyminisztere beszédet tartott amelyben azt fejtegette, hogy a nemzetközi bonyodalmak mind közelebb viszik az emberiséget egy újabb világháborúhoz. Hogy borzalmaiban és pusztításaiban mit rejteget ez az újabb világégés, a külügyminszter ur jónak látta arról nem beszélni, de minden átlag újságolvasó tudja, hogy valamennyi ország nyíltan és titokban felkészülve várja a tüzet vezénylő szót. Lapunk más helyén “Háború és Osztályharc” címen egy visszaemlékezést közlünk, amely az események történelmi meg­örökítése és egyszersmint intő példa arra, hogy a munkásosztály az egyetlen fórum és hatalom, amely egy újabb világégést meg­akadályozni képes. Éhez azonban nem elégségesek az elméleti hivatkozások az osztály és osztály közötti egyenlőtlenségekre, nem célra ve­zetők a politikai boszorkány konyhán való elhelyezkedési törek­vések. Ezek értékteleneknek bizonyultak akkor is, amikor a né­met parlamentnek hatalmas munkás párti képviselete volt. A munkásosztály egységes ellentállását képtelen volt felépíteni történelmi pillanatában a bécsi szocialista adminisztráció sem, amelyekből öntudatos meglátással más tanulságot levonni, mint az osztályharcot ezektől eltérő útra vinni, nem lehet. A munkásosztály önfeláldozó harcosai ezreinek pusztulása világitó fáklyaként veti fényét a politika és a szakszervezkedés­re, hogy végre meglássa a munkásosztály azt az örvényt, amely­be az azon való haladás viszen. A hivatkozott cikünkben több eseménnyel igazoljuk, hogy ott ahol a nemzetközi politika már az ágyú golyókra bízta a “rend” teremtését, a munkásosztály gazdasági erélyének az összevonása sőt az azzal való fenyegetőzés elegendő volt, hogy az éles kardok visszakerüljenek hüvelyükbe. Az esetek számtalan példája igazolja, hogy a bérért dolgo­zókat csakis ezen az utón lehet erőt képviselő egységfrontba állítani. És amikor nekünk IWW-istáknak ez a legszentebb meg­győződésünk, a munkásosztály elleni cselekvésnek kell minősí­tenünk minden olyan akarást, amely a gazdasági szervezet épí­tésén kívül más utakra akarja vinni az osztályharc küzdelmét. A parlament a magántulajdonon nyugvó társadalmi rend­szer végrehajtó szerve. Abban azok tűnnek ki, akik kitanulják annak művészi magyarázását. Tagadhatatlan, hogy ezen a té­ren egyesek olyan tökéletességre vitték, hogy mindent a maguk igazaként tudnak beállítani, annak dacára, hogy az egyik cso­port érdekét szolgálja csak. A magyarázókkal szemben a mun­kásmozgalomnak történelme van, amelyet bárhogyan is igyek­szenek félremagyarázni, az események azt igazolják, hogy az eddig használt módok és eszközök az ostályharcban hatástala­A magyarországi mukásmoz- galmat évtizedeken át szolgálta. 1918—19-ben, amikor a forra­dalom szele söpört végig Ma­gyarországon a Tanács Köztár­saság elnöke volt. A magyar munkásság azonban nem volt felkészülve ily gyökeres változás végrehaj­tására; szervezeteik nem voltak elég szilárdak és nem a viszo­nyoknak megfelelőek, melyek képesek lettek volna a termelés és szétosztás gépezeteinek ke­zelésére. Az osztálytudatos for­radalmároknak azonban még ily viszonyok között is az el­ső sorokban kell harcolni. A Károlyi forradalom idején Budapest lakásügyi biztosa, a márciusi forradalomban pedig a népbiztosok tanácsának el­nöke lett. Az ellenforradalom győzelemre jutásával menekül­nie kellett Garbainak és 18 év óta Rómába, Ausztria majd Cseho-Szlovákiában élt emigrá­cióban. A munkásosztály szer­vezeteit harcieszközeit illető­leg nagy ür tátong közöttünk és Garbai között, mind ennek dacára szolidaritást vállalunk a gyűlések rendezésében. A ma­gyar ellenforradalom tucatnyi megbízottait — akik a forra­dalom bukása óta végig járták Amerikát, hogy a Horthy kor­mány gyilkos rendszerének pro­pagandát csináljanak az ameri­kai magyarság körében — meg­hallgatták, hallgassuk meg te­hát a magyar dolgozók üzenetét most, melyet Garbai hozott magával és továbbit nagy tö- meggyülések keretében. Május 8-án, a burnsidei Ma­gyar Házban 817 E. 92-ik St. este 8 órai kezdettel. Szabad bemenet. Május 9-én, szombaton este 8 órai kezdettel társas vacso­ra Garbai tiszteletére a Kultur Házban 2011 W. North Ave. te­ríték ára egy dollár. Május 10-én, a chicagói Nagy Gyűlés a Wicker Park Hall nagytermében 2040 W. North Ave. Beléptidij 25 cent, mely a pénztárnál fizetendő. Ne csak ön jelenjen meg a gyűléseken, hanem ismerőseit is vigye magával, hogy a ne­vezett termek necsak megtelje­nek, hanem szűknek bizonyul­janak. Legyenek ezen gyűlések demonstrációi azon szolidaritás­nak, melyet a magyarországi testvéreink iránt kívánunk ki­fejezni és egyben tüntetés a magyar fehér terror ellen, amely a világháború óta a leg­kegyetlenebb sorsba juttatta és tartja testvéreinket. Mi nem “Általános titkos választójo­got” követelünk a magyar munkásságnak, hanem felszó­lítjuk, hogy építsék ki a for­radalmi Egy Nagy Szervezetet és szüntessék meg a kapitalis­ta rendszert. Ne építsenek kü­lön szervezetet a választó jog­ért való “harcra,” egy másikat a fascizmus elleni harcra, egy harmadikat a háború elleni harcra és sok, sok szakszerve­zetet a mindennapi kenyérért való harc irányítására, hanem építsenek egy szervezetet és ennek célja legyen a kapitaliz­mus megdöntése. A kapitaliz­mus megdöntésével megszűnik annak minden sallangja. Töme­gesen jelenjünk meg a gyűlé­seken és ezt az üzenetet adjuk át Garbainak mint a munkás- osztály egyetlen célravezető ut- jaként. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat mi gválv áztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Thumbnails
Contents