Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-05-09 / 892. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 május 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Eg-y évre .............. $2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1-00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy _________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. nők, célra nem vezetők voltak. Annak megfeleőbbet kell használnunk, hogy a kísérletezéseknél tovább mehessünk. És ez az ipari szervezetekből össze tett Egy Nagy Szervezet, amely mint a példák igazolják a termelés kerekének a megállításával a munkásosztály minden sérelmére megoldást hozhat. Háborúk, elnyomatások, egyesek vagy ömegekkel szembeni erőszakosságok, a munkásosztály életstandardjának a felemelése és végcélban a bérrendszer eltörlése, mind megvalósítható az ipari szervezet kiépítésével. Ha bérért dolgozó proletár vagy, ne haboz, de még ma csatlakozz az ipari szervezethez. Garbai gyűlések Chicagóban Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD °t^ü&s>42 Magyar ipari unionisták lapjukért Úgy a pittsburghi, mint a chicagói kerületi értekezletek a Bérmunkás anyagi helyzetének a megjavítására a legbiztosabb alapot az előfizetések szerzését tették magukévá. Bár ez minden ipari unionistának öntudatos kötelessége minden időben, mert hiszen ezzel nemcsak a munkás sajtót tudjuk szabadabbá, mozgékonyabbá tenni, de minden egyes uj olvasóval, amelyet a munkás lapnak szerzünk egy uj harcost nyerhetünk az ipari unionizmus eszméjének az ipari szervezet szükségességének. Mind két kerületi értekezleten megjelent ipari unionisták elfogadták és magukévá tették, hogy ezt az aktivitást május hónapban fokozottabban fogják végezni, hogy a Bérmunkás olvasóinak a számát a saját kerületeikben legalább is megduplázzák. Benne vagyunk a május hónapban és minden versenyre való kihívás mellőzésével figyelemmel és a szükséges tanulságok levonásával illetve azok értékesítésével várjuk Pittsburgh és Chicago ez irányú jelentéseit, amelyeknek a fokmérőjét minden ipari unionista figyeli a “Nyugtázások” rovatunkban. Mindkét kerületben régi ipari unionisták állnak a kampány élén ami biztosítéka annak, hogy az a kívánt eredményt éri el májusban, az uj rendszerre készülődés hónapjában. Az uj világháború veszedelme A Kereskedelmi Kamara záróülésén Washingtonban az Egyesült Államok külügyminisztere beszédet tartott amelyben azt fejtegette, hogy a nemzetközi bonyodalmak mind közelebb viszik az emberiséget egy újabb világháborúhoz. Hogy borzalmaiban és pusztításaiban mit rejteget ez az újabb világégés, a külügyminszter ur jónak látta arról nem beszélni, de minden átlag újságolvasó tudja, hogy valamennyi ország nyíltan és titokban felkészülve várja a tüzet vezénylő szót. Lapunk más helyén “Háború és Osztályharc” címen egy visszaemlékezést közlünk, amely az események történelmi megörökítése és egyszersmint intő példa arra, hogy a munkásosztály az egyetlen fórum és hatalom, amely egy újabb világégést megakadályozni képes. Éhez azonban nem elégségesek az elméleti hivatkozások az osztály és osztály közötti egyenlőtlenségekre, nem célra vezetők a politikai boszorkány konyhán való elhelyezkedési törekvések. Ezek értékteleneknek bizonyultak akkor is, amikor a német parlamentnek hatalmas munkás párti képviselete volt. A munkásosztály egységes ellentállását képtelen volt felépíteni történelmi pillanatában a bécsi szocialista adminisztráció sem, amelyekből öntudatos meglátással más tanulságot levonni, mint az osztályharcot ezektől eltérő útra vinni, nem lehet. A munkásosztály önfeláldozó harcosai ezreinek pusztulása világitó fáklyaként veti fényét a politika és a szakszervezkedésre, hogy végre meglássa a munkásosztály azt az örvényt, amelybe az azon való haladás viszen. A hivatkozott cikünkben több eseménnyel igazoljuk, hogy ott ahol a nemzetközi politika már az ágyú golyókra bízta a “rend” teremtését, a munkásosztály gazdasági erélyének az összevonása sőt az azzal való fenyegetőzés elegendő volt, hogy az éles kardok visszakerüljenek hüvelyükbe. Az esetek számtalan példája igazolja, hogy a bérért dolgozókat csakis ezen az utón lehet erőt képviselő egységfrontba állítani. És amikor nekünk IWW-istáknak ez a legszentebb meggyőződésünk, a munkásosztály elleni cselekvésnek kell minősítenünk minden olyan akarást, amely a gazdasági szervezet építésén kívül más utakra akarja vinni az osztályharc küzdelmét. A parlament a magántulajdonon nyugvó társadalmi rendszer végrehajtó szerve. Abban azok tűnnek ki, akik kitanulják annak művészi magyarázását. Tagadhatatlan, hogy ezen a téren egyesek olyan tökéletességre vitték, hogy mindent a maguk igazaként tudnak beállítani, annak dacára, hogy az egyik csoport érdekét szolgálja csak. A magyarázókkal szemben a munkásmozgalomnak történelme van, amelyet bárhogyan is igyekszenek félremagyarázni, az események azt igazolják, hogy az eddig használt módok és eszközök az ostályharcban hatástalaA magyarországi mukásmoz- galmat évtizedeken át szolgálta. 1918—19-ben, amikor a forradalom szele söpört végig Magyarországon a Tanács Köztársaság elnöke volt. A magyar munkásság azonban nem volt felkészülve ily gyökeres változás végrehajtására; szervezeteik nem voltak elég szilárdak és nem a viszonyoknak megfelelőek, melyek képesek lettek volna a termelés és szétosztás gépezeteinek kezelésére. Az osztálytudatos forradalmároknak azonban még ily viszonyok között is az első sorokban kell harcolni. A Károlyi forradalom idején Budapest lakásügyi biztosa, a márciusi forradalomban pedig a népbiztosok tanácsának elnöke lett. Az ellenforradalom győzelemre jutásával menekülnie kellett Garbainak és 18 év óta Rómába, Ausztria majd Cseho-Szlovákiában élt emigrációban. A munkásosztály szervezeteit harcieszközeit illetőleg nagy ür tátong közöttünk és Garbai között, mind ennek dacára szolidaritást vállalunk a gyűlések rendezésében. A magyar ellenforradalom tucatnyi megbízottait — akik a forradalom bukása óta végig járták Amerikát, hogy a Horthy kormány gyilkos rendszerének propagandát csináljanak az amerikai magyarság körében — meghallgatták, hallgassuk meg tehát a magyar dolgozók üzenetét most, melyet Garbai hozott magával és továbbit nagy tö- meggyülések keretében. Május 8-án, a burnsidei Magyar Házban 817 E. 92-ik St. este 8 órai kezdettel. Szabad bemenet. Május 9-én, szombaton este 8 órai kezdettel társas vacsora Garbai tiszteletére a Kultur Házban 2011 W. North Ave. teríték ára egy dollár. Május 10-én, a chicagói Nagy Gyűlés a Wicker Park Hall nagytermében 2040 W. North Ave. Beléptidij 25 cent, mely a pénztárnál fizetendő. Ne csak ön jelenjen meg a gyűléseken, hanem ismerőseit is vigye magával, hogy a nevezett termek necsak megteljenek, hanem szűknek bizonyuljanak. Legyenek ezen gyűlések demonstrációi azon szolidaritásnak, melyet a magyarországi testvéreink iránt kívánunk kifejezni és egyben tüntetés a magyar fehér terror ellen, amely a világháború óta a legkegyetlenebb sorsba juttatta és tartja testvéreinket. Mi nem “Általános titkos választójogot” követelünk a magyar munkásságnak, hanem felszólítjuk, hogy építsék ki a forradalmi Egy Nagy Szervezetet és szüntessék meg a kapitalista rendszert. Ne építsenek külön szervezetet a választó jogért való “harcra,” egy másikat a fascizmus elleni harcra, egy harmadikat a háború elleni harcra és sok, sok szakszervezetet a mindennapi kenyérért való harc irányítására, hanem építsenek egy szervezetet és ennek célja legyen a kapitalizmus megdöntése. A kapitalizmus megdöntésével megszűnik annak minden sallangja. Tömegesen jelenjünk meg a gyűléseken és ezt az üzenetet adjuk át Garbainak mint a munkás- osztály egyetlen célravezető ut- jaként. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat mi gválv áztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
