Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-05-02 / 891. szám

1936 május 2. BÉRMUNKÁS 1936 MÁJUS 1. Az amerikai küldöttek ja­vaslata alapján, iktatta az 1889. évi Párisban megtartott Nem­zetközi Szocialista Kongresszus május elsejét a proletárság világ ünnepévé. A fejlődő géptechnika s az Egyesült Államokban lezajlott polgárháborút követő évek és a nyugat európai kontinensről bevándorlóit s különösen az akkori Németországból emig­rált nagyszámú német szocia­lista agitációja már 1886-ban a nyolc órás munkanap érde­kében a már fejlődésben lévő gazdasági szervezetekkel nagy propagandát fejtett ki a nyolc órai munkanapért. A kapitalis­ta osztály a Dél levezetése után ura lett az egész amerikai kon­tinensnek. Kartelek, trösztök alakultak. A kizsákmányolás fokozódott, a kapzsi amerikai tőke — akár csak az angol tő­ke — határt nem ismerő mó­don űzte a bérmunka kizsákmá­nyolását. Ezekből a gazdasági és társadalmi mizériákból me­ríti az Egyesült Államok szer­vezett bérmunkássága a rövi- debb munkaidőért való har­cot. Ha valahol, úgy Amerikában borzasztó sok emberáldozat ut­ján jutott el a munkásosztály, a 8 órás munkanaphoz. Csak egy a sok közül az úgynevezett chicagói Heymarket lázadás, a homesteadi nagy bérharc stb. A párisi nemzetközi kongresz- szus magáévá tete a fent em­lített követelést 1889-ben és a május 1-sei program egyik sar­kalatos követelései pontjává tette. A párisi kongresszus egyébb jelszavakat is iktatott a prole- táriátus u#” világ ünnepébe. A háború elleni., tiltakozást, ja gyermek és női munka elleni " mS volt a nagy francia ^forradalom ^az^^vBí évfordiP lója, ez is beiktattott — mint egy olyan phenomena ami rendszer változást okozott. A francia forradalom megszülte a modern kapitalista gazdasági rendszert és azzal együtt létre­hozta — amég azelőtt ismeret­len embereket, a modern pro- letáriátust. A bérmunkást, mely munka erején kívül, cse­kély kis ingóságain kívül, tu­lajdonnal nem rendelkezett. Az első Internacionálé a po­rosz-francia háború utáni évek­ben megszűnt működni és he­lyébe léptek a már országosan fejlődő szocialista pártok és az országos jelleget öltő szabad szocialista gazdasági szerveze­tek is. Ezek azután együttesen a beállt hiányt pótolták. Meg­alakult az a harci eszköz, ami hivatott lett a munkásosztály mozgalmát, ideológiáját, takti­káját, irányítani: a 2-ik Inter- nationálé. Ezek nagyjában adják az ün­nep tartalmát. A nyolc órás munkanapot il- luzoriussá tette a rohamos fej­lődő gép és az automata gép ezt még illuzorusabbá tette. Uj viszonyok, változott vi­szonyok parancsoló hatása a szocializmust és szocializmuhoz vezető fontos eszközt a forra­dalmi ipari unionizmust helye­zi előtérbe. Az első Internationálét a porosz-francia háború után a feltörekvő burzsoáziával kelet­kezet sovinizmus tette lehetet­lenné. A második Internationá- lét az 1889. kongresszus egyik programpontját, “A háborúk el­leni tiltakozás” negligálása dön­tötte romokba. Csúfos szerepe 1914-ben tel­jesen diszkreditálta az osztály­harc alapjairól letért Országos Szocialista Pártokat és velük együtt az elpolgárosodott sza­bad szakszervezeteket is. Tehát a háború elleni tilta­kozás mindaddig csak elméle^, si mód teszi lehetővé ma és hol­nap rendeznünk a munkanapot. Azonban a permanens rendezést a szocialista ipari köztársaság az ő forradalmi mukásságával lesz képes megvalósítani. Tehát az 1936. május 1-én csak ezek a jelszavak, jobban mondva kialakult szocialista megállapításokról lehet csak szó. “Nem lehet béke mindaddig, mig egynéhány ember dúskál a javakban és számtalan millió kénytelen nélkülözni.” Az 1889-ik évi jelszavak rég elvesztették fontosságukat, 1936 más problémákat szült. Nem alamizsna törvények, koldus- kenyér, melyet az intenzivebb kizsákmányolás utján juttatt — a kapzsi tőke — áldozatai­hoz. Nem könyöradomány, ha­nem munka kell, mely ha terv­szerű gazdálkodás eredménye­ként lesz foganatosítva, hozhat jólétet minden gyermek, fel­nőt és aggra, egyaránt. 1936 május elsején újra ta­vasz van. Újra éled a termé­szet. Zord hosszú téli álom után, üde tavasz, virágos ta­vasz van. A természet ünnepel. Ünnep-e ez a munkások számá­ra? Valódi ünnep csak akkor lesz ha ez a hatalmas kolosszus tu­datára ébred a benne szunnyadó hatalomnak! Valódi ünnep ha szervezett erejénél fogva átveszi örökét a szocializmust! 1929 óta kálváriát jár a mun­kásosztály. Hajléktalan akkor, amikor milliószámra van üres lakás. Millió építő munkás mun- kanélkül barangol városról-vá- rosra. És ez igy van az egész ipar terén. Ha ezt meg akarjuk vál­toztatni erre csak egy eszkö­zünk van: Szervezkedjünk és a jövő a miénk lesz. Löwy Ármin. 5 oldal Cleveland politikai csatározások színhelye lesz ebben az évben 1936 elnök választó éve en­nek az országnak. Már jóideje, hogy valamennyi politikai párt­ban folyik a munka a saját je­löltjeik érdekében. Az országos republikánus párt Clevelandott választota meg ez elnök jelölés színhelyé­vé. Akiknek már volt részük az ilyen elnök jelölést végző város­ban lenni abban az időben, azok tudják, hogy az sokkal köze­lebb áll egy olcsó vásári cirkusz képéhez, mint egy nagy ország elnök jelölő konvenciójához. A politikai pártokon kívül nagy aktivitásba kerülnek a magukat “társadalmi intéz- méimiek” nemző alakulatok, amelyek szintén konvenciókat tartanak, ho|y alkalmat adja­nak a politikai jelölteknek *vá- lüfr való űztetek, j a szavazók szállításának, a megkötésére. A Social Justice mozgalom, Coughlin szervezete első orszá­gos kongresszusát ez év augusz­tusában fogja Clevelandon meg­tartani. Arról is beszélnek, hogy az úgynevezett Townsendisták is Clevelandon tartanak országos gyűlést, hogy külön párt prog­rammal vegyenek részt a vá­lasztásban. Az American Legion ez évi konvenciója szintén Clevelan­don lesz megtartva, hogy még közelebb legyenek a nagy pártoknak hazamentő szolgála­taik felajánlásába. Ha a bérért dolgozó munkás­ság csak fele annyi aktivitást fejtene ki a saját érdekét védő *paiÍ|iszeiÍÉÍÍ^ÉIÉ& a kiépitésé- re, egy csapásra Megvalósulna mind az, amit az összes politi­kai pártok, bele értve a munkás pártokai is, esztendőit óta “ÍGÉRNEK” a munkásoknak a megválasztásuk előtt. Savage kapitány anyjának segítésére sietnek a volt sztrájkoló takarítónők ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megválx «itatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BEß­REN DSZERRELI” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL Múlt heti lapunkban megír­tuk, hogy az IWW segítségével vívott takarító munkásnők bér­harcában hírhedté vált John Savage clevelandi rendőrkapi­tány édes anyjának két éjjelt kellett a rendőrségen eltölteni, mert nem volt pénze, hogy la­kást béreljen, gyermekei pedig nem adnak neki szállást, illetve azoktól elsem fogadja. Amikor az esett az újságokba került, azok a takarító munkás­asszonyok, akiknek a sztrájk alatt módjukban volt Savage kapitány brutalitásait érezni, jobban átérezték a 63 éves öreg asszony helyzetét és önmaguk között egy gyűjtést rendeztek és az össze jött $3.25 centel elmentek a Police Central Sta- tionra, hogy az öreg asszony legalább lakást vegyen ki ma­gának. Mrs. Delphi Cserbenyák a takarító munkásnők szervezeté­nek az elnöke és Bertha Var­ga szervező úgy nyilatkoztak, hogy velük megismertette Sa­vage kapitány a rendőrség cel­láit és mert tudják, hogy az milyen, nem hagyhatják a 63 éves asszonyt ott. A clevelandi angol lapok éles kommentárral emlékeznek meg az egyszerű munkásasszonyok­ról, akik a kapitány megvetésé­nek ilyen szép módon adtak ki­fejezést. A Bérmunkás detroiti ol­vasói TÁNCCAL egybekö­tött KEDÉLYES ESTÉLYT rendeznek május 10-én, va­sárnap este 7 órai kezdet­tel az uj református temp­lom alatti helyiségben a Bérmunkás javára a Dear­born Ave. szemben a Mar­ket házzal. Belépő dij 25c. Mindenkit szívesen látunk.

Next

/
Thumbnails
Contents