Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-04-25 / 890. szám

1936 április 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal Választás után No Pista hát nem megmond­tam neked, hogy a mi jelöltünk fog nyerni. Mán nektek azt tudni kéne, hogy csak olyan je­lölteket választ meg a nép, akik a szegény embernek is ígérnek valamit. Tudod Pista, én már voltam majd nem minden poli­tikai pártba, még kommunyis- ta is, de a fene megette nem ér az egyse semmit. Már én sza­vaztam Foster-re is, meg asztán cokilisták jelöltjére is, de nem kaptam én ottan még egy po­hár pálinkát sem. Itt legalább annyira megtisztölik az em­bert, hogy egy kicsit ihat is, megasztán kap egy jó szivart, melyre Mihály bácsi éppen rá- gyjtott, ez még a választások­ról marat meg. Eggyel megkínálta a Pistát is. Élvez te is a mi győzelmünk­ből valamit és máskor te is oda szavazzál. Látod ha te is demokrata lennél már rákerül­hettél vóna a velferre is. Meg­asztán tudod neked van szép lányod, már arrul gondoskod­tak volna a jelölt urak, hogy munkába teszik, még titkár női állást is kaphatott vóna. Tudod Pista a mi jelöltjeink nem is olyan öreg emberek meg —■ a klub elnöke tegnap este is kér­dezte, hogy kinek van szép lá­nya, aki tud írni gépen meg — gyorsan is kell Írni hát rög­tön kap munkát. Tudod mi ma­gyarok nem is vagyunk olyan utolsó népek, még azt mondják jó dógosok is vagyunk, megasz­tán hűséges is és azért adnak munkát a nő személyzetnek. A kongreszman ott volt az ünnepélyen és beszélt, azt mond­ta, hogy ő nagyon szereti a magyarokat, pedig ő poják de nagy iskolát végzett és tuggya hogy mit szeret a magyar meg a poják. De nagyon sajnája, hogy nem tud minden magyar embernek munkát adni mert a pojákok között is van sok, aki dógozni szeretne, megasztán meg is ígérte nekik, hogy vel- fert ad, vagy munkát. Mégis monta, tisztölt — urak — le­gyenek arra is tekintettel, hogy a többi társaim is azt csi­nálják amit én, az ők barátja- iknak is munkát kell, hogy agyon, mert ők is megígérték. Olyan szépen beszélt ez az em­ber fia, minden szava az volt urak és uraim, pedig lássa egy pár üzlet emberen kívül mind csak magamfajta munkanélkü­liek voltak ott jelen. Elmentem hozzá és kezet fogtam vele, éppen úgy mint odahaza, mikor a számtartóval szoktam juhász koromba és azt monta, hogy neszoritsam úgy a kezét mert ő ahoz nincsen hozzászokva, pedig a választás előtt még jobban megszorítottam a ke­zét, de u.gylátszik, akkor nem vette észre, mert a keze hozzá volt szokva a szorongatáshoz, azért megveregette a vállamat és azt mondta, hogy jó pógár vagyok örül, hogy ilyen hűséges és türelmes pógárai vannak en­nek az országnak. Félre akartam hini, hogy valamit kérdezzek tőle, de azt monta, hogy most nincsen ide- lye. Meg aztán nem is illő, hogy ilyen alkalomkor munkáról be­szélgessen velem. Meg aztán én is belátom, mert még azt hitték volna a többi pógár társaim, hogy valami roszba sántikálok, ha titkosan mondok neki vala­mit és félre akarom csavarni a fejét az urnák. Annyit azonban mondott, hogy menyek le az irodába és ottan privátilag beszéljek vele. Erre már mérges keztem lenni egy kicsit, gondoltam a fene egyön meg, hiszen már egy éve, hogy oda járok és a választás óta még csak most látlak elő­ször, hát, hogy fogok én ottan találkozni veled. Valahányszor oda mentem, egy kopcihér, aki ugynézett ki mint ha magyar lett volna, mindég azt monta hogy az ur vagy nincsen bent, vagy most nem fogad vendé­get. Igaz egyszer kaptam egy le­velet, hogy jelentkezzek mun­kára a megye házánál. Én el is mentem a bajuszomat kikenve, gondutam, hogy talán máma nem kell dolgozni és nem vit­tem munkás nadrágot sem, csak úgy az ünneplő ruhában kopog­tattam be az első ajtón, aho­gyan az épületben értem. El is gyakorlati cselekedetük a tanú. Az SP ugyanazt cselekszi. Az amerikai munkás osztály ennek a reakciós egységfront­ba tömörült vezérkarnak eszkö­ze, ahol most már nem csak duest fizethet, hanem forradal­mi vezérektől, forradalmi elmé­leti pufogtatást is kap, de ugyanakkor a szavazatát is le­adhatja kedve szerint mert a American Federation of Labor­ba megtalálja az összes párt­árnyalatoknak a vezetőit és be­szavazhatják akármelyiket a jó módba. Igaz a dues fizetés fon­tos, mert a kibővített vezérkar több pénzt emészt fel és amig ezek a vezérurak a munkássá­got vissza tudják tartani az osztályszervezet az IWW-bani szervezkedéstől, addig az ő jó­létük biztosítva van és ebből a célból feladják az elvet meg- alkusznak. Kik a scabek? Ezekkel szemben az IWW az “egynek a sérelme vala­mennyinek a sérelme,” elve alap­ján szervezi a munkásokat, szerződést nem köt, nem alku­szik meg és békét sem köt az elnyomó osztállyal. Ha vala­mely csoportja azt megtenné, avval a tettével automatikusan kizárná magát az IWW szerve­zetből. Szerkezeti formájánál fogva is kizárt a sztrájktörés lehetősége, mert nem független ipari szervezetet épit, amely független ipari szervezet csak az abban az iparbani viszonyok­kal törődik. Az IWW egy osztályszervezet az ipari szervezetek csak bel- ügyeik intézésében függetle­nek, harc esetén bányász, gyá­ri munkás, vasutas, hajós stb. mint egy ember áll harcban osztály ellenségével a kapita- (Folyt. a 8-ik oldalon.) KIK A SCABEK? Az 1936 április 1-ei száma a United Mine Workers Journal­nak erősen rátámad az Asso­ciated Hungarian Weeklies la­pokra, de leginkább kiemeli a Magyar Bányász lapot és az angol testvér lapját a the Ame­rican Minerst mint olyanokat amelyeket scabek adnak ki. A cikk szerint Harry A. Reifin elnöke az Allied Print­ing Tardes Councilnak Detroit, Mich-ben tudatta arról a Miner Journalt, hogy a fönt jelzett lapokkal amelyeknek Mr. Him- ler a manager je a nyomdász union megszakított minden összeköttetést, mert a manager egyenlőre úgynevezett “open shop” alapon akarja a fönti la­pokat kiadni, s igy a fönti la­pok az union label használatára sem jogosak. Az egész ügy csak annyiból méltó megemlítésre, hogy evvel kapcsolatban belehet mutatni az egész díszes társaságot, amely scab létére scabet kiabál a másik scabekre. Az United Mine Workers szervezet az, amely a múlt év végére ki scabelte az Antracité Miners Uniont, amit nem is tit­koltak. Sok aktiv tagját a szer­vezetnek valakik legyilkolták. Jelenleg elvan foglalva a UMW azzal, hogy az Illinoisban elég erős Progressive Miners bá­nyász szervezetet ki scabelje, amit bizonyít a fönt jelzett szá­mában a Journalnak névtelenül megjelenő egyik cikke, amely­ben eldicsekszik a cikk iró, hogy a Peabody Coal Company 47-es számú bányája már dol­gozik UMW tagokkal, onnan kinyomva a Progressiveket vagyis ki scabelték és most van folyamatban a 43-as számú bá­nyánál is a Progressive bányá­szok sztrájkjának a megtöré­se. Az United Mine Workers szervezet már meg is kötötte a szerződést a compániával és scabjeit a Progressivek picket vonalán keresztül viszik be a bányába az UMW tisztviselői. De hiszen tény az, hogy a Federation of Labor összetéte­lénél fogva nem egyébb mint scab szervezet. Ha az AFofL tagjai valamely gyárban sztráj­koltak, nem-e adtak annak a gyárnak üzembetartásához az úgynevezett union bányászok szenet? így segítve azt a sztráj­kot megtörni. A villanyfejlesz­tő union tagjai AFofL-nak nem-e adnak villanyt a scab bányákhoz, avagy scab gyárak­hoz? A vasúti munkások egy­mást scabelik ki és igy a nyom­dászok egymást scabelik ki. “Az egynek a sérelme valamennyi­nek a sérelme” elve ki van zár­va minden szervezetnél amely leszerződik, mert a szerződés köti őket még a társaik sztrájk­ját is segítenek megtörni igy lesznek sztrájktörők. De a nevezett díszes társa­sághoz még jön egy pár az úgynevezett forradalmi pártok ezek egyikének kimagasló veze­tője a volt National Miners szervezője és vezetője Powers Hapgood, aki a rádión keresz­tül Indianából buzdított a Prog­ressive Miners szervezet ellen, amivel nyíltan bekapcsolódott a sztrájktörőkhöz igaz, hogy mint először a save the union vezére jóváhagyta az első sztrájktörést amit Jack Bell Tiltonville, O. pártvezér veze­tésével megkezdett a save the union tagjai az Ohio és Penn­sylvania Coal Company bányá­jánál Yorkville, O.-ban az UMW ellen, amit úgy vittek keresztül, hogy a bányát kibé­relték, ez folytatódott később az N. M. union tagja ré­széről is amikor a Bellaire Ohio-i 6-os számú bányánál bementek scabelni a UMW ellen, amit azok viszonoztak ami olyan mértéket öltöt, hogy az 1931-es hatalmas bányász megmozdu­lást lezüllesztette és rettenetes sorsba döntötte a szerencsétlen bányászokat, akik ottmaradva szervezetlenül bosszuállás tár­gyaivá váltak a bánya gunman- jeinek és a bányatársaságok határtalan kizsákmányolásának. De itt van előttem a forradal­mi Uj Előre kizárt union tag­jainak a felhívása amit néhány évvel előbb adtak ki, ők is ki­zárták az union nyomdászokat éppen úgy, mint a Bányász Lap, csak apnyi külömbséggel, hogy a nyomdász union helyébe egy házi union (mint a compánia) uniót szervezték meg, igaz a Miners Journal ezt nem Írja meg mert most együtt szerve­zik azt az uniót, amely uniónak a képviselője az ujászervezés megkezdésekor névszerint Da­vid Sowler Scranton, Pa.-ból azt a kijelentést tette St. Cla- irsville, Óhioban, hogy “no man that does not bélivé in the American Government and the United States flag need apply for membership in the United Mine Workers.” A forradalmi párt a gyakorlatban a fönti ki­jelentést magáévá tette és épí­tik azt a szervezetet, amire a találtam mert itt kellett jelent­kezni és mindjárt mutatom is a levelet, hogy mijáratban va­gyok. Mivel még reggel volt igy éppen keztek dolgozni az irodá­ban, gondoltam is, milyen jódol­guk van ezeknek. Ahogy ott álmélkodok egy jól öltözött ur azt mongya, menyek utána és vezetett engem is be az irodá­ba a többiek közzé. Oda értünk az asztalhoz, ahol egy nagy­csomó könyv volt, melyre rá- mutatot és azt mongya én itt fogok dolgozni, a könyvből kifo­gom írni, hogy kifizetett és ki nem fizetett adót az utolsó há­rom évben. Erre már igazán én is dübe keztem jönni és azt mondom neki, te bolond vagy mert én nem tudok írni meg olvasni an­golul, odahaza a bucser köny­vet is a miszisz számolja össze, pedig az magyarul van Írva. Erre ő még jobban meghara­gudott, azt mongya, hogy én vagyok bolond, miért jövök ide munkát nézni ha kapával meg ásóval akarok dolgozni, nemtu­dom, hogy ez a megye háza és itten írnokra van szükség? Erre Pista is megszólalt, néz­ze csak kend Mihály bácsi, ezek az urak biztosan hallották, hogy maga szamár háton őrizte a juhokat oda haza és azért akartak kendnek lovat adni, mert tudták, hogy a ló úgy­sem fog ottan legelni ahol a szamár jól is lakik. Sütő.

Next

/
Thumbnails
Contents