Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-04-18 / 889. szám

1936 április 18. 5 oldai BÉRMUNKÁS Az akroni nagy sztrájk után A LEFÚJT FELVONULÁS. A géptechnika és a ma nem dolgozók milliói A sztrájk . befejezése után, aminek szavazással vetettek vé­get, egy felvonulást rögtönöz­ték a munkások örömükben, mivel elhitték a vezérkarnak azt, hogy az egész vonalon győztek. Hogy a győzelmi ünnep igazi ünnep legyen, a vezérkar az összes gummi gyárak bevoná­sával akarta a munkásokkal a győzelmet megünnepeltetni. Az előkészületeket egy közös bi- zöttság végezte el. A felvonu­lást vasárnap délutánra tervez­ték és az egész vonalon felké­szültek, hogy a Goodyear gyári munkások “győzelmét” meg­ünnepeljék, egy olyan felvonu­lással, amilyen még nem volt az akroni AFofL történetében. Miért fújta le a vezérkar ezt a felvonulást az utolsó órában? Miért nem engedte meg, hogy a szervezet tagsága örömünne­pet üljön? Ezen kérdésekre nincs meg az indokolt válasz a vezérkar oldaláról. Miért? Mi van a hallgatás mögött? A Bérmunkás olvasóinak be­számoltunk lapunk hasábjain arról a harcról és küzdelemről melyet a Goodyear munkásai vívtak oly hősiesen öt hétig az elviselhetetlen viszonyok el­len. A harcot a szakszervezeti ve­zérkar leszerelte és a sztráj kó­lókkal azt hitették el, hogy győ­zelemmel végződött az a sztráj­kolok részére és hogy ennek az állításnak nagyobb nyomatékot adjanak és hogy a munkások a becsapást ne vegyék oly fáj­dalmasnak, egy felvonulással akarták elintézni. Vagy az el­nyomók módjára, cirkuszt akar­tak adni, mivel ez kell a nép­nek. A munkások a munka felvé­telnél észre vették a becsapást, mert a viszonyok nem, hogy javultak volna hanem rosszab­bodtak. A kémrendszer bevolt vezet­ve az egész gyárba, akik a munkások minden lépésére vi­gyáztak. A munka megkezdésénél na­gyon sok arcok hiányoztak, akik a sztrájkban kiváltak a bátorságukkal. A beszélgetés a kémek és a hajcsárok miatt le­hetetlen volt. Az ■ elkeseredett­ség már majd kitört újból, de tehetetlenek voltak, mivel az egység, mely meg volt a picket vonalon, a munka felvétellel megbomlott és annak az újbóli kiépítése időtt vesz igénybe és propagandát. A propaganda csak titokban mehetett mert bent az üzem­ben a hajcsárok, a szervezet helyiségben pedig a vezérkartól kellett tartani. De bármennyire is ellenőrizték őket úgy bent a gyárban, mint a gyáron kívül, még is sikerült egymással meg­értetni azt, hogy a felvonuláson együtt leszünk vagy húszezren és majd csinálunk olyan pará­dét, amilyent még nem látott Akron. És ettől féltek a vezé­rek és ettől féltek a gyárveze­tők. Mert a lakáj hajcsárok és az irodai alkalmazottak nem merték a gyárat elhagyni, nem mertek haza menni, hanem a gyárban aludtak, féltek, hogy a vezéreknek nem sikerül a föl­vonulást lefújni és a munkások a fenyegetéseiket beváltják, hogy a gyárat a felvonulás után a felvonulásban résztvevőkkel mint egy ember körül veszik. Körül veszik egy hatalmas picket vonallal és addig ^fogják a gyárat elzárni mig az összes sérelmeik nem lesznek orvosol­va. Nem tudni még, hogy ellet­tek árulva, vagy a vezérkar csak úgy sejtette, hogy milyen szándékkal vannak a munká­sok. Hogy a lefújás a gyár vezető­ség kérésére történt nem tud­ni, de erős a gyanú, hogy igen­is. Mert a local elnöknek a rá­dión keresztül közvetített be­szédjéből csak azt következtet­jük, hogy igen, több Ízben tet­tek próbát a szakszervezeti ve­zérek a gummi ipar megszerve­zésére, a kísérletezésük mindég kudarccal végződött, most az egyszer sikerült, vagy helye­sebben mondva másodszor. Hogy meddig az a vezérek vi­selkedésétől függ. A két évvel ezelőtti nagy sztrájki lármával érték el a kilencven százalékos fokot a szervezésben. És mivel a sztrájkból nem lett semmi, a szervezet össze omlott. Most a Goodyear gyári munkások sztrájkja révén építették fel a szervezetet az összes gummi gyárakban újból. Hogy a Good­year árulás milyen hatással lesz a szervezeti életre általában, még nem tudni, azt a jövő dön­ti el. Egy bizonyos, az pedig az, hogy a Goodyear sztrájk­nak az elárulása a bizalmat, úgy a vezérek mint a szervezet iránt aláásta. Egyik árulás a másikat követi és a munkások ha vonakodva is, de követik a vezéreket és a parancsaikat pe­dig teljesitik. Mi nem hiszünk parancsban semilyen formában. De ebben az esetben mégis el kell, hogy ítéljük a vezérkart a cselekvé­séért. Mert ha a szervezet tag­sága úgy gondolta, hogy célt tud érni, megkellett volna en­gedni, hogy a gyárhoz vonulja­nak és építsék ki újból a picket vonalat. De a szakszervezeti szabályok nem engedik meg, hogy a tagság akarata érvénye­süljön. Dacára a vezérek leszerelési és árulási manipulációinak, a harci szellemet és a harci kész­séget nem tudják megölni, mert nincs az a nap, hogy egyik vagy másik osztályban ne ad­nák annak tanujelét, a leülési taktikát alkalmazzák bármeny­nyire is tiltakozik a vezérkar a hajcsárokkal egyetemben. A hivatkozás az egyezségre a mun­kásoknál süket fülekre talál, ő előttük csak egy darab papiros. BISCHOF. OLVASD AZ IndustrialWorkert Nem kis része van a gépek a bányászatban való elhe­lyezésének abban, hogy napról- napra többen vannak a munká­sok részéről, akik nemcsak be­szélnek, de készek a megvaló­sításában is cselekedni az ipari szervezetnek. A föld mélyében dolgozó bá­nyász, aki segítője lesz csak a közeljövőben az ott alkalmazott különböző gépeknek, kezdi be­látni, hogy az élethez szüksé- gesseket csak úgy tudja magá­nak a kitünően megszervezett bánya tulajdonosoktól kivere­kedni, ha egy szervezethez fog tartozni a szén kitermelésétől a szén rendeltetéséig, az azzal foglalkozó összes munkásokkal. Bár még igen sok a bánya­iparban dolgozók száma, akik az ipari szervezetet nem ilyen szerkezetűnek ismerik, mert hi­szen az az intézmény, amely ezt az eszmét most eljuttatja hozzájuk a tiszta ipari szerve­zetnek egy szörnyen korcs is­mertetését adja. De nem is vár­hatnak mást attól a John L. Lewistől, aki évtizedes unió el­nöksége alatt semmit nem tett a bányászok helyzetének a meg­javításáért. Ellenkezőleg, az el­nöksége elfogadásakor erős bá­nyász szervezetet annyira dik- tátori intézkedései alá vette, hogy a munkásokat teljesen ki­szolgáltatta a bányabárók ké- nye-kedvének. Mit neki a mun­kások és azok családjainak a sorsa? Amig Lewis az ő ipari szer­Ezen a vidéken a bányák már csak 2—3 napokat dolgoz­nak hetenként, azokon is csak néhány órákat. Most meg azzal is biztatnak, hogy hamarosan lezárják a bányát a Compániá- nak, nincs ránk tovább szük­sége a következő őszig persze a Compániák megcsinálták az ő zsíros profitjukat a téli hóna­pok alatt, nekik nem kell törőd­niük, hogy a nyári hónapok alatt mit aprítsanak a levesbe, ők megtalálják a helyüket ahol a téli idők fáradalmait kipihe­nik. Mi bányászok pedig mehetünk régi szokás szerint — mint ahogy a bossok mondják nem kell búsulni tavasz van, — me­hetünk dandeliont szedni, — amit a magyar bányásznyelven gráner salátának szoktunk ne­vezni, erre a korai zöldségre ta­lán rá illene ha nemezetközi bányász salátának neveznénk mert ezt a salátát az egész vi­lágon a bányászok élvezik a leg­nagyobb mértékben és fogjuk is élvezni mindaddig, amig sor­sunk intézését áruló vezérekre bízzuk mint Lewis és társai. Szervezkedjünk a Világ Ipa­ri Munkásainak a Szehvezetbe. vezetőnek a munkaadók és a polgári újságok segítségével országos propagandát csinál, addig a legnagyobb hideg vér­rel teszik a bányászokat feles­legessé az iparban. A west virginiai Continental Coal Co. bányáiban az elmúlt hetekben 250 bányászt bocsá­tottak el, akiknek helyébe a szénlapátoló gépet állították be. Mivel a bányászok nem bírnak azzal a szervezettel, amely őket a gép mellett is a munkán tarthatná, igy családjaikkal egyetemben a nyomornak néz­nek elébe. Lewis és vezér- társai a fülü­ket sem mozgatják a 250 em­ber helyzetének a biztosítására. Minek az? Lewisnek a gépek­nek az iparokba való beállítása dacára meg van a 12 ezer dollár évi fizetése, amelyhez legalább annyit az elnöki tisztsége se­gítségével meg szerez. így ne­ki mindene meg lesz ezután is. A munkások segítsenek önma- gukon. És örvendetes jelenség, hogy ez az önmagukon való segítség gondolata kezd terjedni és ha a felvilágosító szó, nem tudott eddig a bányászok sok ezerjé- hez eljutni, a nyomorúságuk fogja őket arra megtanítani és felsorakoztatni az igazi ipari szervezetben, amelyet az IWW épit és amely egyedül a mun­kások érdekét van hivatva szol­gálni. Nyers. A gyárak dolgoznak teljes erővel különösen az acéliparba, nincs is semmi lárma, minden csendes, mintha mindenki meg volna elégedve sorsával. Pedig ha az ember jól megfigyeli az ellenkezőjét látja, senki sincs megelégedve, itt-ott ipari szer­vezetről beszélnek, de még min­dig nem a helyes ipari szerve­zetről, hanem a mi drága nagy­ra becsült elnökünk John L. Le- wisről,. hogy ez fogja az ipari bérrabszolgákat felszabadítani, ez a judás, akinek mi bányá­szok a mi véres centjeinkből 12.000 dollárt fizetünk évente és mi pedig füvön tengetjük nyomorúságos életünket. A gyári üzemekben dolgozó testvéreink nem ismerik ezt az árulót, azért kell, hogy a bá­nyászok felvilágosítsák a más iparokban dolgozókat, hogy őriz­kedjenek ettől a judástól aki minket már annyiszor elárult, ne dőljenek be ennek a cárnak, hanem ha ipari szervezetet akar­nak, csatlakozzanak velünk együtt a Világi Ipari Munkásai szervezethez az IWW-hoz, hogy együtt vehessük fel a harcot az összes áruló Lewisek ellen. John Gy. Egy bánya munkás őszinte véleménye

Next

/
Thumbnails
Contents