Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-04-18 / 889. szám
1936 április 18. 5 oldai BÉRMUNKÁS Az akroni nagy sztrájk után A LEFÚJT FELVONULÁS. A géptechnika és a ma nem dolgozók milliói A sztrájk . befejezése után, aminek szavazással vetettek véget, egy felvonulást rögtönözték a munkások örömükben, mivel elhitték a vezérkarnak azt, hogy az egész vonalon győztek. Hogy a győzelmi ünnep igazi ünnep legyen, a vezérkar az összes gummi gyárak bevonásával akarta a munkásokkal a győzelmet megünnepeltetni. Az előkészületeket egy közös bi- zöttság végezte el. A felvonulást vasárnap délutánra tervezték és az egész vonalon felkészültek, hogy a Goodyear gyári munkások “győzelmét” megünnepeljék, egy olyan felvonulással, amilyen még nem volt az akroni AFofL történetében. Miért fújta le a vezérkar ezt a felvonulást az utolsó órában? Miért nem engedte meg, hogy a szervezet tagsága örömünnepet üljön? Ezen kérdésekre nincs meg az indokolt válasz a vezérkar oldaláról. Miért? Mi van a hallgatás mögött? A Bérmunkás olvasóinak beszámoltunk lapunk hasábjain arról a harcról és küzdelemről melyet a Goodyear munkásai vívtak oly hősiesen öt hétig az elviselhetetlen viszonyok ellen. A harcot a szakszervezeti vezérkar leszerelte és a sztráj kólókkal azt hitették el, hogy győzelemmel végződött az a sztrájkolok részére és hogy ennek az állításnak nagyobb nyomatékot adjanak és hogy a munkások a becsapást ne vegyék oly fájdalmasnak, egy felvonulással akarták elintézni. Vagy az elnyomók módjára, cirkuszt akartak adni, mivel ez kell a népnek. A munkások a munka felvételnél észre vették a becsapást, mert a viszonyok nem, hogy javultak volna hanem rosszabbodtak. A kémrendszer bevolt vezetve az egész gyárba, akik a munkások minden lépésére vigyáztak. A munka megkezdésénél nagyon sok arcok hiányoztak, akik a sztrájkban kiváltak a bátorságukkal. A beszélgetés a kémek és a hajcsárok miatt lehetetlen volt. Az ■ elkeseredettség már majd kitört újból, de tehetetlenek voltak, mivel az egység, mely meg volt a picket vonalon, a munka felvétellel megbomlott és annak az újbóli kiépítése időtt vesz igénybe és propagandát. A propaganda csak titokban mehetett mert bent az üzemben a hajcsárok, a szervezet helyiségben pedig a vezérkartól kellett tartani. De bármennyire is ellenőrizték őket úgy bent a gyárban, mint a gyáron kívül, még is sikerült egymással megértetni azt, hogy a felvonuláson együtt leszünk vagy húszezren és majd csinálunk olyan parádét, amilyent még nem látott Akron. És ettől féltek a vezérek és ettől féltek a gyárvezetők. Mert a lakáj hajcsárok és az irodai alkalmazottak nem merték a gyárat elhagyni, nem mertek haza menni, hanem a gyárban aludtak, féltek, hogy a vezéreknek nem sikerül a fölvonulást lefújni és a munkások a fenyegetéseiket beváltják, hogy a gyárat a felvonulás után a felvonulásban résztvevőkkel mint egy ember körül veszik. Körül veszik egy hatalmas picket vonallal és addig ^fogják a gyárat elzárni mig az összes sérelmeik nem lesznek orvosolva. Nem tudni még, hogy ellettek árulva, vagy a vezérkar csak úgy sejtette, hogy milyen szándékkal vannak a munkások. Hogy a lefújás a gyár vezetőség kérésére történt nem tudni, de erős a gyanú, hogy igenis. Mert a local elnöknek a rádión keresztül közvetített beszédjéből csak azt következtetjük, hogy igen, több Ízben tettek próbát a szakszervezeti vezérek a gummi ipar megszervezésére, a kísérletezésük mindég kudarccal végződött, most az egyszer sikerült, vagy helyesebben mondva másodszor. Hogy meddig az a vezérek viselkedésétől függ. A két évvel ezelőtti nagy sztrájki lármával érték el a kilencven százalékos fokot a szervezésben. És mivel a sztrájkból nem lett semmi, a szervezet össze omlott. Most a Goodyear gyári munkások sztrájkja révén építették fel a szervezetet az összes gummi gyárakban újból. Hogy a Goodyear árulás milyen hatással lesz a szervezeti életre általában, még nem tudni, azt a jövő dönti el. Egy bizonyos, az pedig az, hogy a Goodyear sztrájknak az elárulása a bizalmat, úgy a vezérek mint a szervezet iránt aláásta. Egyik árulás a másikat követi és a munkások ha vonakodva is, de követik a vezéreket és a parancsaikat pedig teljesitik. Mi nem hiszünk parancsban semilyen formában. De ebben az esetben mégis el kell, hogy ítéljük a vezérkart a cselekvéséért. Mert ha a szervezet tagsága úgy gondolta, hogy célt tud érni, megkellett volna engedni, hogy a gyárhoz vonuljanak és építsék ki újból a picket vonalat. De a szakszervezeti szabályok nem engedik meg, hogy a tagság akarata érvényesüljön. Dacára a vezérek leszerelési és árulási manipulációinak, a harci szellemet és a harci készséget nem tudják megölni, mert nincs az a nap, hogy egyik vagy másik osztályban ne adnák annak tanujelét, a leülési taktikát alkalmazzák bármenynyire is tiltakozik a vezérkar a hajcsárokkal egyetemben. A hivatkozás az egyezségre a munkásoknál süket fülekre talál, ő előttük csak egy darab papiros. BISCHOF. OLVASD AZ IndustrialWorkert Nem kis része van a gépek a bányászatban való elhelyezésének abban, hogy napról- napra többen vannak a munkások részéről, akik nemcsak beszélnek, de készek a megvalósításában is cselekedni az ipari szervezetnek. A föld mélyében dolgozó bányász, aki segítője lesz csak a közeljövőben az ott alkalmazott különböző gépeknek, kezdi belátni, hogy az élethez szüksé- gesseket csak úgy tudja magának a kitünően megszervezett bánya tulajdonosoktól kiverekedni, ha egy szervezethez fog tartozni a szén kitermelésétől a szén rendeltetéséig, az azzal foglalkozó összes munkásokkal. Bár még igen sok a bányaiparban dolgozók száma, akik az ipari szervezetet nem ilyen szerkezetűnek ismerik, mert hiszen az az intézmény, amely ezt az eszmét most eljuttatja hozzájuk a tiszta ipari szervezetnek egy szörnyen korcs ismertetését adja. De nem is várhatnak mást attól a John L. Lewistől, aki évtizedes unió elnöksége alatt semmit nem tett a bányászok helyzetének a megjavításáért. Ellenkezőleg, az elnöksége elfogadásakor erős bányász szervezetet annyira dik- tátori intézkedései alá vette, hogy a munkásokat teljesen kiszolgáltatta a bányabárók ké- nye-kedvének. Mit neki a munkások és azok családjainak a sorsa? Amig Lewis az ő ipari szerEzen a vidéken a bányák már csak 2—3 napokat dolgoznak hetenként, azokon is csak néhány órákat. Most meg azzal is biztatnak, hogy hamarosan lezárják a bányát a Compániá- nak, nincs ránk tovább szüksége a következő őszig persze a Compániák megcsinálták az ő zsíros profitjukat a téli hónapok alatt, nekik nem kell törődniük, hogy a nyári hónapok alatt mit aprítsanak a levesbe, ők megtalálják a helyüket ahol a téli idők fáradalmait kipihenik. Mi bányászok pedig mehetünk régi szokás szerint — mint ahogy a bossok mondják nem kell búsulni tavasz van, — mehetünk dandeliont szedni, — amit a magyar bányásznyelven gráner salátának szoktunk nevezni, erre a korai zöldségre talán rá illene ha nemezetközi bányász salátának neveznénk mert ezt a salátát az egész világon a bányászok élvezik a legnagyobb mértékben és fogjuk is élvezni mindaddig, amig sorsunk intézését áruló vezérekre bízzuk mint Lewis és társai. Szervezkedjünk a Világ Ipari Munkásainak a Szehvezetbe. vezetőnek a munkaadók és a polgári újságok segítségével országos propagandát csinál, addig a legnagyobb hideg vérrel teszik a bányászokat feleslegessé az iparban. A west virginiai Continental Coal Co. bányáiban az elmúlt hetekben 250 bányászt bocsátottak el, akiknek helyébe a szénlapátoló gépet állították be. Mivel a bányászok nem bírnak azzal a szervezettel, amely őket a gép mellett is a munkán tarthatná, igy családjaikkal egyetemben a nyomornak néznek elébe. Lewis és vezér- társai a fülüket sem mozgatják a 250 ember helyzetének a biztosítására. Minek az? Lewisnek a gépeknek az iparokba való beállítása dacára meg van a 12 ezer dollár évi fizetése, amelyhez legalább annyit az elnöki tisztsége segítségével meg szerez. így neki mindene meg lesz ezután is. A munkások segítsenek önma- gukon. És örvendetes jelenség, hogy ez az önmagukon való segítség gondolata kezd terjedni és ha a felvilágosító szó, nem tudott eddig a bányászok sok ezerjé- hez eljutni, a nyomorúságuk fogja őket arra megtanítani és felsorakoztatni az igazi ipari szervezetben, amelyet az IWW épit és amely egyedül a munkások érdekét van hivatva szolgálni. Nyers. A gyárak dolgoznak teljes erővel különösen az acéliparba, nincs is semmi lárma, minden csendes, mintha mindenki meg volna elégedve sorsával. Pedig ha az ember jól megfigyeli az ellenkezőjét látja, senki sincs megelégedve, itt-ott ipari szervezetről beszélnek, de még mindig nem a helyes ipari szervezetről, hanem a mi drága nagyra becsült elnökünk John L. Le- wisről,. hogy ez fogja az ipari bérrabszolgákat felszabadítani, ez a judás, akinek mi bányászok a mi véres centjeinkből 12.000 dollárt fizetünk évente és mi pedig füvön tengetjük nyomorúságos életünket. A gyári üzemekben dolgozó testvéreink nem ismerik ezt az árulót, azért kell, hogy a bányászok felvilágosítsák a más iparokban dolgozókat, hogy őrizkedjenek ettől a judástól aki minket már annyiszor elárult, ne dőljenek be ennek a cárnak, hanem ha ipari szervezetet akarnak, csatlakozzanak velünk együtt a Világi Ipari Munkásai szervezethez az IWW-hoz, hogy együtt vehessük fel a harcot az összes áruló Lewisek ellen. John Gy. Egy bánya munkás őszinte véleménye
