Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-01-11 / 875. szám
1936 január 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK Cleveland városa ismét egy nagyszabású konvenció színhelye. Ezúttal liberálisok, szocialisták és kommunisták gyűlnek össze, hogy tiltakozzanak a háború és fascizmus eshetősége ellen. A lapok híradásai szerint a jelességek között fog helyet foglalni: papok, püspökök, generálisok, hires újságírók, neves kommunisták és az AFofL helyi nagyságai. Ugyancsak az újságokból látjuk, hogy Green, az AFofL elnöke állást foglal a konvencióval szemben. Szerinte az egész konvenció kommunista vezetés és irányítás alatt történik. Különös, de magunk sem sokra becsüljük a konvenciót. Azonban mig Greent a kommunisták paktálása a vegyes polgári elemek és az AFofL helyi nagyságaival bosszantja, zsíros állását féltve teszi ellenvetését, addig mi egész más oknál fogva Ítéljük meg az esetet. Ismerve a küldöttek vegyes társadalmi állását és aspirációit, a kevésnél is kevesebbet várhatunk tőlük. A várható négyezer küldött közül háromezer- kilencszázkilencvenkilenc sutba dobja a háború és fascizmus ellenzését abban a pillanatban, amikor azt a nagytőke érdeke megkívánja. Ugyan hány pap, püspök, polgári újságíró s még hozzátehetjük: hány szocialista rothadt börtönben az Egyesült Államokban az utóbbi háborús időkben ? A mostani tiltakozók nagy része háború kölcsönköt- vényeket árultak vagy hazafias gyűléseken terjesztették a háborús gyűlöletet. Még a legvér- mesebbjei is megelégedtek a néma hallgatással. Debs volt talán az egyedüli a neves liberális és szocialisták közül, kinek volt erkölcsi ereje megállni a sarat. A tőke nem ismer tréfát érdekeinek előmozdításánál. Az általa alkalmazott újságírók, papok, püspökök és politikusok liberáliskodhatnak kényük-ked- vük szerint egy bizonyos határig. A néptömeg megszéditésére szükségszerűnek tartja szájas politikusok, fékerek alkalmazását. Határozottan ellenzi az ipari unionisták minden megmozdulását. Jól tudva, a múltak példájából, hogy ez volt az egyedüli számottevő csoport, mely minden kertelés nélkül, nyíltan ellenezte az utóbbi háborút. S ma, mikor a liberális csőcselék konvenciózik, határozatokban tiltakozik a fascizmus és a háború ellen, az IWW nem csatlakozik a szó és írás mestereihez. A nyilvános cécó helyett felkeresi a munka embereit, igyekszik meggyőzni őket az ipari szervezet szükségességéről, az ipari szervezetben rejlő erőről, mely az egyedüli ut a háború kitörésének megakadályozására, a napjainkban gyakorlott “demokrata” fascizmus elleni védekezésre. Mig a nagy garral hirdetett urak tiltakozása csak kiáltó szó marad a pusztában, a mi munkánk, bármily jelentéktelennek látszó is, az egyedüli komoly törekvés a tőke borzalmas őrültségeinek ellensúlyozására. Minden uj olvasó, minden uj tag szerzése növeli a tőkés osztály egyedüli ellenfelének táborát. Sietteti a végleszámolás óráját. Az előbbi strófában ezt mondjuk: “Az IWW nem csatlakozik a szó és irás mestereihez” ebben a grandiózusnak látszó tiltakozásban. Ugyanakkor Roger Baldwin az American Civic Liberties Union feje re- portereknek leadott nyilatkozatában mondja: “Az Egyesült Államoknak tömegakcióra van szüksége a munkások részéről, hogy elkerülhesse a háborút > . .” további nyilatkozatában utal a norvég hajómunkásokra, kik nemrégiben megtagadtak muníció rakomány szállítást. Baldwin jóhiszeműségében nem kételkedünk, ő úgy látszik megérti a munkás szerepét nagyjelentésü lépéseknél. De ha ezt a “szükséges” munkásokat az AFofL vagy a kommunistáknál keresi, nagy tévedésben van. A kommunisták mint politikusok nem mozdíthatnak meg dolgozó tömeget. Az AFofL mint ilyen, nem kapható s még ha kapható volna is, nem képes ilyen akcióra. Múltja és jelen összetétele eleve kizárja azt. Ilyen akcióhoz a forradalmi ipari szervezet szellemében nevelt tömeg szükséges. Ilyen tömeg pedig ma az Egyesült Államokban csak az IWW-ban van. Azt mondhatnák az urak, hogy “biz’ az a tömeg nem nagy, képtelen háborús lépések gátlására.” Ebben nem vitatkozunk velük. De félreérthetetlenül mondjuk: az egyedüli és célravezető ut a háborús őrültség és fascizmus ellen kiütni a nyeregből a rablóit vagyon urait, átvenni a termelés és javak szétosztását az IWW ezt vallja. Ezért a “liberális” urak libabőrössé vállnak az IWW nevének hallatára. Ezért mondjuk mi, bármit mondanak, bármit határoznak az említett konvención, az csak újabb csalódást hoz a bennük hívőknek. Ha őszintén akarsz békét, dolgoz az ipari demokráciáért. S—n. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. Questions — Discussions Ad- mision free. OLVASD AZ IndustrialWorkert A reakció összefogott a helyes szervezkedés ellen Legelső volt a szocialista párt, ezt követte a kommunista párt, az American Federation of Labor mellett zászlót bontani és ők voltak az elsők, akik J. L. Lewis mellé áltak, hogy az UMW-hez hasonló ipari szervezeteket építsenek ki a többi iparokban is. Igaz, hogy nemcsak ők álltak John L. Lewis mellé, csak ők voltak az elsők, őket követte a Hearst hatalmas és reakciós lapvállalat, amely minden megjegyzés nélkül ösmerteti J. L. Lewis törekvését és j coldalait az ipari szervezetnek, amelyet J. L. már meg is kezdett szervezni és mert a Hearst lapjai ezeket a híreket közük, igy hirdeti és támogatója is annak. Emellett ott van a másik hatalmas lapvállalat a Scrips Howard, ennek a lapjai meg állandóan propagálják a J. L. Lewis fajta ipari szervezkedést. Hogy miért teszi ezt az a két hatalmas és reakciós lapvállalat a többi kisebb lapvállalatokkal együtt azt meg bírjuk érteni, de a két forradalminak nevezett párt álláspontját nehezebb megérteni. Két pontot kiveszünk az UNW szerződéséből. Ez talán világot vett arra, hogy a tőkés osztály a fönt nevezett két leghatalmasabb lapvállalata, miért támogatja propagálással a John L. Lewis szervezetét. Az első pont még a régi úgynevezett Jacksonville szerződés volt. Rule. No. 3. Strike Shall occur ot any mine expect for failure to pay on regular pay day, without explanation. Vagyis még az 1924-ben kötött szerződése az UMW-nek adott egy, de csak ezt az egy sztrájk jogát a tagságnak arra az esetre, hogy ha a fizetést nem kapják meg a rendes fizetési napon, minden további nélkül sztrájkba mehettek. De egyébként csalhatta őket a Compania a járdicsnél, a mérésnél, kifizethette tagjaikat jogtalanul, külömböző ürüggyel, de sztrájkba csak büntetés ter- ha alatt mehettek, ami fejenként és naponként 2.00 dollár volt és ez a szervezet district pénztárába folyt be. Ma 1936-ot Írunk és nem 1924-et és igy szerződési pontjai is más van az UMW-nak, melyet 1935-ben csináltak és amely az Appalochian Agreement név alatt ösmeretes. Ennek az egyik szakasza igy hangzik: A strike or stoppage of work on the part of the mine workers shall be a violation of this Agreement, under no circumstances shall the operator discuss the matter under dispute with the mine committee or any representative of the United Mine Workers of America during suspension of work in violation of this agreement. Vagyis a mostani óriás agyaglábon álló UMW szervezet tagjainak minden sztrájk jogát elvették. Helyszűke miatt lehetetlenség közölni más szakaszt is a szerződésből, amely kiköti azt is, hogy ha olyan sérelem éri a bányászokat a munkáltató részéről, ahol a szerződés nem ad orvoslási lehetőséget ott sem lehet sztrájkba menni. így a bányásznak el kell fogadni amit kap és befogja a száját, mert ellenesetben az union fekete listájára kerül és ha oda kerül akkor akár elhagyhatja az országot is mert nincs munkája tovább. Na de azért maradt még főn az előző évekből is valami az UMW Constitutionjában és az a következő: No member of the IWW can be a member of the United Mine Workers, ezt meghagyták. Ezek a jelzett szakaszok elég világosan bizonyítják azt, hogy a Hearst és Scripps lapvállatok miért támogatják John L. Le- wist a többi iparok megszervezésében, amely szervezetekben megtudták akadályozni az utolsó két évbeni hatalmas sztrájkok megismétlődését, amit ma a laza szakmai szervezetek szinte kizártá teszik és ezek mellett olyan vasbéklyót raknának a többi iparok munkásainak is a lábaira amilyennel a bányászok vannak lenyűgözve és amilyennel csak Hitler országa és Mussolini országa rendelkezik, na meg a proletár haza. Készül a reakció és ebben a készülődésben a fekete forradalmár banda teljes támogatást ad a tőkés osztálynak, ha kell még az életöket is odaadják annyiért is, hogy ideiglenesen tartóztathassák fel az IWW-t, mely ennek a hitleri csürhének csak egyedül áll útjába, éppen úgy fél a jelzett két forradalmi párt az IWW kiépülésétől mint a tőkés osztály és mert az IWW az iparokon keresztül rakja le az Ipari Demokrácia alapját, igy az iparokban készül a forradalmárnak nevezett reakciós társaság a tőkés osztály hü házőrzőjével J. L. Lewisel az IWW- nak útjába állni és amennyire lehet feltartóztatni. Nem a legelső próbálkozása ez a forradalmi pártoknak és talán nem az utolsó, még az ördöggel is egységfrontra lépnek nem csak J. Lewis, Hearst- Scripps stb. tőkés érdekeltséggel az IWW tönkretevésére és ha még ez sem elég azok után, hogy Hitlert uralomra juttatták az egységfrontjukkal a soc. dem. 1 ellen Németországban. Ottan is igy kezdték és Hitler végzett de velők is és mert itten nem akarunk Hitler fajta rémuralmat, ideje volna ha tagjaink és olvasóink ahelyett, hogy a jelzett forradalmi pártokkal nem tartják érdemesnek foglalkozni, jobban bele néznének a külömböző egységfrontos működésűk hovairányulásába. Ez osztály kötelességük és az IWW ezen osztály kötelességének elegeit tesz avval, hogy a munkások figyelmét felhívja minden félrevezető törekvésre, még akkor is ha azt magokat forradalmároknak nevező egyének teszik. Várunk-e még munkástársak? Avagy hagyjuk, hogy a John L. Lewisek kőfalat építsenek elibénk? Építsük az IWW-t és hagyjuk a mesélést máskorra. Szervezzük az iparokat. Ny—n.
