Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-01-11 / 875. szám

1936 január 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK Cleveland városa ismét egy nagyszabású konvenció színhe­lye. Ezúttal liberálisok, szocia­listák és kommunisták gyűlnek össze, hogy tiltakozzanak a há­ború és fascizmus eshetősége ellen. A lapok híradásai szerint a jelességek között fog helyet foglalni: papok, püspökök, ge­nerálisok, hires újságírók, ne­ves kommunisták és az AFofL helyi nagyságai. Ugyancsak az újságokból látjuk, hogy Green, az AFofL elnöke állást foglal a konvencióval szemben. Sze­rinte az egész konvenció kom­munista vezetés és irányítás alatt történik. Különös, de ma­gunk sem sokra becsüljük a konvenciót. Azonban mig Greent a kommunisták paktálása a ve­gyes polgári elemek és az AFofL helyi nagyságaival bosszantja, zsíros állását féltve teszi ellen­vetését, addig mi egész más oknál fogva Ítéljük meg az ese­tet. Ismerve a küldöttek vegyes társadalmi állását és aspiráció­it, a kevésnél is kevesebbet vár­hatunk tőlük. A várható négy­ezer küldött közül háromezer- kilencszázkilencvenkilenc sutba dobja a háború és fascizmus el­lenzését abban a pillanatban, amikor azt a nagytőke érdeke megkívánja. Ugyan hány pap, püspök, polgári újságíró s még hozzátehetjük: hány szocialista rothadt börtönben az Egyesült Államokban az utóbbi háborús időkben ? A mostani tiltakozók nagy része háború kölcsönköt- vényeket árultak vagy hazafias gyűléseken terjesztették a há­borús gyűlöletet. Még a legvér- mesebbjei is megelégedtek a néma hallgatással. Debs volt talán az egyedüli a neves libe­rális és szocialisták közül, ki­nek volt erkölcsi ereje megállni a sarat. A tőke nem ismer tréfát ér­dekeinek előmozdításánál. Az általa alkalmazott újságírók, papok, püspökök és politikusok liberáliskodhatnak kényük-ked- vük szerint egy bizonyos határ­ig. A néptömeg megszéditésére szükségszerűnek tartja szájas politikusok, fékerek alkalmazá­sát. Határozottan ellenzi az ipa­ri unionisták minden megmoz­dulását. Jól tudva, a múltak példájából, hogy ez volt az egyedüli számottevő csoport, mely minden kertelés nélkül, nyíltan ellenezte az utóbbi há­borút. S ma, mikor a liberális csőcselék konvenciózik, határo­zatokban tiltakozik a fascizmus és a háború ellen, az IWW nem csatlakozik a szó és írás mes­tereihez. A nyilvános cécó he­lyett felkeresi a munka embe­reit, igyekszik meggyőzni őket az ipari szervezet szükségessé­géről, az ipari szervezetben rej­lő erőről, mely az egyedüli ut a háború kitörésének megaka­dályozására, a napjainkban gya­korlott “demokrata” fascizmus elleni védekezésre. Mig a nagy garral hirdetett urak tiltakozá­sa csak kiáltó szó marad a pusz­tában, a mi munkánk, bármily jelentéktelennek látszó is, az egyedüli komoly törekvés a tő­ke borzalmas őrültségeinek el­lensúlyozására. Minden uj ol­vasó, minden uj tag szerzése növeli a tőkés osztály egye­düli ellenfelének táborát. Siet­teti a végleszámolás óráját. Az előbbi strófában ezt mondjuk: “Az IWW nem csat­lakozik a szó és irás mesterei­hez” ebben a grandiózusnak látszó tiltakozásban. Ugyanak­kor Roger Baldwin az American Civic Liberties Union feje re- portereknek leadott nyilatko­zatában mondja: “Az Egyesült Államoknak tömegakcióra van szüksége a munkások részéről, hogy elkerülhesse a háborút > . .” további nyilatkozatában utal a norvég hajómunkások­ra, kik nemrégiben megtagad­tak muníció rakomány szállí­tást. Baldwin jóhiszeműségé­ben nem kételkedünk, ő úgy látszik megérti a munkás sze­repét nagyjelentésü lépéseknél. De ha ezt a “szükséges” mun­kásokat az AFofL vagy a kommunistáknál keresi, nagy tévedésben van. A kommunis­ták mint politikusok nem moz­díthatnak meg dolgozó töme­get. Az AFofL mint ilyen, nem kapható s még ha kapható vol­na is, nem képes ilyen akcióra. Múltja és jelen összetétele ele­ve kizárja azt. Ilyen akcióhoz a forradalmi ipari szervezet szel­lemében nevelt tömeg szüksé­ges. Ilyen tömeg pedig ma az Egyesült Államokban csak az IWW-ban van. Azt mondhat­nák az urak, hogy “biz’ az a tömeg nem nagy, képtelen há­borús lépések gátlására.” Eb­ben nem vitatkozunk velük. De félreérthetetlenül mondjuk: az egyedüli és célravezető ut a háborús őrültség és fascizmus ellen kiütni a nyeregből a rab­lóit vagyon urait, átvenni a ter­melés és javak szétosztását az IWW ezt vallja. Ezért a “libe­rális” urak libabőrössé vállnak az IWW nevének hallatára. Ezért mondjuk mi, bármit mon­danak, bármit határoznak az említett konvención, az csak újabb csalódást hoz a bennük hívőknek. Ha őszintén akarsz békét, dolgoz az ipari demokráciá­ért. S—n. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. Questions — Discussions Ad- mision free. OLVASD AZ IndustrialWorkert A reakció összefogott a helyes szervezkedés ellen Legelső volt a szocialista párt, ezt követte a kommunista párt, az American Federation of Labor mellett zászlót bonta­ni és ők voltak az elsők, akik J. L. Lewis mellé áltak, hogy az UMW-hez hasonló ipari szer­vezeteket építsenek ki a többi iparokban is. Igaz, hogy nemcsak ők áll­tak John L. Lewis mellé, csak ők voltak az elsők, őket követ­te a Hearst hatalmas és reak­ciós lapvállalat, amely minden megjegyzés nélkül ösmerteti J. L. Lewis törekvését és j colda­lait az ipari szervezetnek, ame­lyet J. L. már meg is kezdett szervezni és mert a Hearst lap­jai ezeket a híreket közük, igy hirdeti és támogatója is an­nak. Emellett ott van a másik ha­talmas lapvállalat a Scrips Ho­ward, ennek a lapjai meg ál­landóan propagálják a J. L. Lewis fajta ipari szervezkedést. Hogy miért teszi ezt az a két hatalmas és reakciós lapvállalat a többi kisebb lapvállalatokkal együtt azt meg bírjuk érteni, de a két forradalminak neve­zett párt álláspontját nehezebb megérteni. Két pontot kiveszünk az UNW szerződéséből. Ez talán világot vett arra, hogy a tőkés osztály a fönt nevezett két leg­hatalmasabb lapvállalata, miért támogatja propagálással a John L. Lewis szervezetét. Az első pont még a régi úgy­nevezett Jacksonville szerző­dés volt. Rule. No. 3. Strike Shall occur ot any mine expect for failure to pay on regular pay day, without explanation. Vagyis még az 1924-ben kötött szerződése az UMW-nek adott egy, de csak ezt az egy sztrájk jogát a tagságnak arra az eset­re, hogy ha a fizetést nem kap­ják meg a rendes fizetési na­pon, minden további nélkül sztrájkba mehettek. De egyébként csalhatta őket a Compania a járdicsnél, a mé­résnél, kifizethette tagjaikat jogtalanul, külömböző ürüggyel, de sztrájkba csak büntetés ter- ha alatt mehettek, ami fejen­ként és naponként 2.00 dollár volt és ez a szervezet district pénztárába folyt be. Ma 1936-ot Írunk és nem 1924-et és igy szerződési pont­jai is más van az UMW-nak, melyet 1935-ben csináltak és amely az Appalochian Agree­ment név alatt ösmeretes. Ennek az egyik szakasza igy hangzik: A strike or stoppage of work on the part of the mine work­ers shall be a violation of this Agreement, under no circum­stances shall the operator dis­cuss the matter under dispute with the mine committee or any representative of the United Mine Workers of Ame­rica during suspension of work in violation of this agreement. Vagyis a mostani óriás agyag­lábon álló UMW szervezet tag­jainak minden sztrájk jogát el­vették. Helyszűke miatt lehe­tetlenség közölni más szakaszt is a szerződésből, amely kiköti azt is, hogy ha olyan sérelem éri a bányászokat a munkálta­tó részéről, ahol a szerződés nem ad orvoslási lehetőséget ott sem lehet sztrájkba men­ni. így a bányásznak el kell fo­gadni amit kap és befogja a száját, mert ellenesetben az union fekete listájára kerül és ha oda kerül akkor akár el­hagyhatja az országot is mert nincs munkája tovább. Na de azért maradt még főn az előző évekből is valami az UMW Constitutionjában és az a következő: No member of the IWW can be a member of the United Mine Workers, ezt meg­hagyták. Ezek a jelzett szakaszok elég világosan bizonyítják azt, hogy a Hearst és Scripps lapvállatok miért támogatják John L. Le- wist a többi iparok megszerve­zésében, amely szervezetekben megtudták akadályozni az utol­só két évbeni hatalmas sztráj­kok megismétlődését, amit ma a laza szakmai szervezetek szin­te kizártá teszik és ezek mel­lett olyan vasbéklyót raknának a többi iparok munkásainak is a lábaira amilyennel a bányá­szok vannak lenyűgözve és ami­lyennel csak Hitler országa és Mussolini országa rendelkezik, na meg a proletár haza. Készül a reakció és ebben a készülődésben a fekete forradal­már banda teljes támogatást ad a tőkés osztálynak, ha kell még az életöket is odaadják annyi­ért is, hogy ideiglenesen tar­tóztathassák fel az IWW-t, mely ennek a hitleri csürhének csak egyedül áll útjába, éppen úgy fél a jelzett két forradalmi párt az IWW kiépülésétől mint a tőkés osztály és mert az IWW az iparokon keresztül rakja le az Ipari Demokrácia alapját, igy az iparokban készül a for­radalmárnak nevezett reakciós társaság a tőkés osztály hü ház­őrzőjével J. L. Lewisel az IWW- nak útjába állni és amennyire lehet feltartóztatni. Nem a legelső próbálkozása ez a forradalmi pártoknak és talán nem az utolsó, még az ördöggel is egységfrontra lép­nek nem csak J. Lewis, Hearst- Scripps stb. tőkés érdekeltség­gel az IWW tönkretevésére és ha még ez sem elég azok után, hogy Hitlert uralomra juttat­ták az egységfrontjukkal a soc. dem. 1 ellen Németországban. Ottan is igy kezdték és Hitler végzett de velők is és mert it­ten nem akarunk Hitler fajta rémuralmat, ideje volna ha tag­jaink és olvasóink ahelyett, hogy a jelzett forradalmi pár­tokkal nem tartják érdemesnek foglalkozni, jobban bele nézné­nek a külömböző egységfrontos működésűk hovairányulásába. Ez osztály kötelességük és az IWW ezen osztály kötelességé­nek elegeit tesz avval, hogy a munkások figyelmét felhívja minden félrevezető törekvésre, még akkor is ha azt magokat forradalmároknak nevező egyé­nek teszik. Várunk-e még munkástársak? Avagy hagyjuk, hogy a John L. Lewisek kőfalat építsenek elibénk? Építsük az IWW-t és hagyjuk a mesélést máskorra. Szervezzük az iparokat. Ny—n.

Next

/
Thumbnails
Contents