Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-21 / 859. szám
1935 szeptember 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hirszolgálati irodájától Budapest. RÁKOSI Mátyás volt helyettes népbiztost a tábla is életfogytiglani fegyházra Ítélte 30 percnyi távolságra attól a helytől ahol a budapesti szovjetkövetség székhelye van. BAKONYBA, a Pestiek humora szerint újabb betyárbanda fészkelte be magát. A régi betyárvilág újra feléledt, mindenki gondosan kerülje el Bakonyt, mert az arra járókat ez a szervezet betyárbanda kifosztja. Eddig tart a humor mely alatt a Bakonyba visszavonult és ott jelenleg “tanácskozó” Gömbös kormány tagjait k.ell érteni. MISKOLC. Már előreveti árnyékát a magyar nép sorsa itt is. A nyomor ebben a kereskedelmi gócpontu városban leírhatatlan mérveket öltött. A városházát ellepik az; éhező Miskolciak, közöttük olyanok akiknek a kabátja alatt semmiféle ruha, fehérnemű nincs. Fél és háromnegyed meztelen férfiak és nők rimánkodnak segítségért, kérnek fedelet, Könyörögnek egy darab kenyérért. “Ma még kér a nép . . .” Petőfi idézet jut eszünkbe, de tudjuk azt, hogy ebből követelés fog lenni . . . Eh ne vágjunk az események elé. NAGY TÖMEG tüntetés Rákosi Mátyás mellett Budapesten. Valószínűleg igy közlik a KMP lapjai külföldön azt a tömeg- megmozdulást amin junius hó 1-én hétfőn Budapesten a Murányi és Elemér utca sarkon 20, (azaz húsz) főnyi csoport éltette Rákosi Mátyást és szidalmazta a bíróságot. E tömeg- megmozdulásra riadó autókon vagy 60 rendőr száguldott ki a helyszínre a Mosonyi utcai laktanyából és a tüntetők közül négyet elfogtak. mekkel, ahogy csak az apa játszik saját gyermekével, John vol . . . aki most itt áll mellette a gárdalovasság díszes őrnagyi egyenruhájában. A boldogtalan menyasszony szédült, a szive összeszorult . . . Neki nincs joga ehhez a férfihez . . . nem veheti el attól a gyermektől és attól az asz- szonytól . . . Sir John nyugodt hangján elhangzott az “igen,” és most még világosabban emlékezett a lány, hogy ez a hang volt annak a férfinak a hangja . . . A pap csodálkozó pillantást vetett a menyasszony halálosan sápadt arcára . . . Gépiesen mondta Marjorie is: “Igen.” És ugyanakkor ezt gondolta: “ . . . miért nem haltam meg én is Tómmal!” Negyedórával később Marjorie kábultan állt Sir John oldalán a fogadószoba közepén, ahol a gratulációkat fogadták. S amint az üdvözlők tömege lassan elapadt, hirtelen szálas, karcsú férfi alakja tűnt fel az ajtóban. Marjorie arról vette észre a jelenlétét, hogy John összeráncolta a homlokát és x xu áxciii va.g,yuiiiY pacifisták, rikoltotta egyik Gömbös párti képviselő közbe amikor az ellenzék támadta a légvédelmi javaslatot: Nem vagyunk pacifisták. Ezt elhisz- szük, hogy az urak nem azok, mert hisz nem az ő bőrükről van szó. Azomban 1914-ben is ezt ordították a hasonszőrű gazemberek és éppen ennek volt köszönhető, hogy Magyar- ország ide jutott ahol van területileg. A magyar népképviselő ur, pacifista és megnyugtatjuk, hogy ha mégegyszer az ő bőrükre spekulálnak akkor, még az irmagja sem fog megmaradni itt a nem pocifistáknak. Na tessék tehát elkezdeni. EGER. Az egy évvel ezelőtt nyugdíjba ment polgármester részére egyszersmindenkorra 3000 pengőt szavazott meg a városi testület. Már most kétezer aláírással tiltakoztak az ellen a miniszternél, hogy jóváhagyását megakadályozzák. A tiltakozó iratra a kellő meny- nyiségü bélyeget annak rendje és módja szerint már ami egy iratra szól ráragasztották. D'e a dohány nagyon kell a kincstárnak és most kisütötték, hogy kétszeresen kellett volna a bélyeget ráragasztani (dupla vagy semmi alapon) és most a 2000 egri polgárt fejenként 32 pengő megfizetésére kötelezték bélyegilleték címén. Ezekért egyetemlegesen fel.előssek, hogy kilegyen fizetve. így .járnak magyarhonba azok, akik igazságot követelnek a kincstár pedig hozzájut, hisz elviszik még a párnát is ennek fejében 64.000 pengőhöz. Ha ezek 2000-en fejenként 1.50 fillért adtak volna össze meglett volna a polgármester 300 pengője is és ők is megtakaríthattak volna 31.50 fillért fejenként. DE RABLÁSI lehetőség az is, hogy van egy csomó malomellenőr akiknek a malomba kellene ellenőrizni, hogy a parasztok a megőrölt gabonának lisztje után lerótták-e a lisztadót. Az ellenőr urak szolgálat helyett már mint a firkászoknál ez szokásos, mindent csinálnak csak azt nem amiért a fizetést az államtól felszedik (sógorkoma alapon vannak kinevezve ezek a jamp.ecok.) Már most, hogy mutassák, hogy ők is valakik, megjelennek a parasztoknál és (természetes a legnagyobb dologidőben) kifaggatja az illetőt, hogy tavaly, két éve v.ett-e lisztet, őrölte- tett-e, ha igen hol, megvizsgálja a kamarát és követeli, hogy igazolja be az illető, hogy a nála levő lisztmennyiség után megfizette a lisztforgalmi adót. Mivel a malom és kereskedő sem adhat az illetők részére passzust mint a marhák után a lisztről, már egy sereg köz- igazgatási ítéletet hoztak “a terhelt nem tudta igazolni, hogy az adó le volt róva.” Természetes ezek az Ítéletek pénz- büntetésre szolnak. A reakció fizet tehát a parasztnak amiért nyakára segítette 1919- ben. ba, mert akik ez alól a szállítás alól kibújnak soha többé állami támogatással intézett zsirkivitelből részt nem kaphatnak. Ugyebár az csak logikus, hogy akkor amikor itt kilátás van arra, higy a tél folyamán százával fognak felfordulni az éhségtől a magyarok ugyanakkor a magyar kormány állami támogatással sibolják ki az országból az élelmikészletek legfontosabbikját. Nem hiába germánjai származású miniszterelnöke van. ennek a szerencsétlen országnak és népnek. bosszús pillantást vetett a megkésett vendég felé. Amint Marjorie meglátta a jövevényt, megállt a szívverése. Mintha John állt volna ott az ajtóban . . . Az alakja, a szőke haja, sovány, jellegzetes arca, acélszürk.e szeme . . . minden részlet csodásán azonos volt, csak annyiban különbözött a két férfi egymástól, hogy John a gárdaezred egyenruhájában volt, a jövevény pedig szürke utcai ruhában. A megkésett vendég odalépett hozzájuk. Kissé zavarban volt . . . talán érezte, hogy nem szívesen látják. John hűvösen a kezét nyújtotta feléje s igy szólt Marjo- riehoz fordulva: — Édesem, engedd meg, hogy bemutassam Henryt, az unoka- testvéremet. John sohase tudta meg, hogy jéggé dermedt felesége miért kezdett hirtelen vidáman nevetni és hogy miért ölelte meg őt kitörő gyöngédséggel, amikor egyedül maradtak. Nem sejthette, hogy Marjorie felismerte Henryben az eredeti családi jelenetbeli “boldog atyát,” és ezzel megszabadult a lelkét nyomasztó kisértet rémétől. ROBOGNAK az élelmiszerekkel megrakott vonatok Német és Olaszország felé. Ugyanakkor a nagy és mindent kiperzselő szárazság és aszálykár miatt a lakosság éhínség előtt áll. A minap a zsir teljesen eltűnt a pesti piacról, mivel a kukoricatermés nem biztosítja a sertések hizlalási lehetőségét. Az addig 1.26 filléres árból 48 óra alatt 1.80 filléres ár lett. A kormány ennek dacára utasította az exportőröket, hogy augusztusban 40 vaggon zsírnak kell kimennie NémetországAZ OTI-RÓL már irtunk. Most tárgyalja a 33-as bizottság a 70 millió pengővel való gazdálkodást és ilyeneket határozott pl. el. 12-ik pont a szállítások (beszerzések) és munkálatok, valamint építkezések (lásd albertfalvai OTI panamát) végrehajtására vonatkozó hatáskört, (hisz ezt akarták elérni,) az ügyvitelre ruházzák át. 1. pont. (csoport) A kere- sőképtelenségi (betegsegély) igénybevételét az eddiginél is j,óbban megszorítják, (eddig is hacsak lehetett nem adtak kivéve önmagukat, senkinek semmit.) Viszont amig a biztosítottak és a munkáltatók 70 millió pengőt adtak az OTI-nak tagdíj fejében, az állam az ügyvitelhez hozzájárulás címén adott évi 3.200.000 pengőről 2.400.000 pengőre szállítja le, (az igy elvont pénz ugyebár kell az elszámolási kötelezettség alá nem eső rendelkezési alapra, vagy sajtó alapra?) A 33-as bizottság tagjai véletlenül az OTI-tagok és igy köny- nyü más zsebébe vájkálni. A NŐK előtt egy üres fejű ember nem annyira eltaszi- tandó, mint az üres zsebü. ATYAI “GONDOSKODÁS” Azt tartják, hogy a kormányok atyai módon gondoskodnak az alattvalókról, de leginkább azokról, akik hűségesen harcoltak érte. A napokban csak 500 kiszolgált katona, háborús veterán pusztult el Floridában, a viharok hazájában, csak azért mert a kormány körök, akik között sok katonai mérnök van, csak laza tákolmányokba szállásolták el a háborús veteránokat, akiket az ország különböző részéről az állami munkákra éhbér mellett összeszedtek. Akik egy évvel ezelőtt olvasták a lapokba, — ugyan ha olvasták, — hogy a Roosevelt kormánya a Washingtonba sereglett és kisebb-nagyobb táborokba szétszórt munkanélküli, családnélküli veteránokat Floridába telepíti le katonatisztek vezetése alatt közmunkák csinálására, azok úgy gondolták, hogy milyen jó ezeknek ottan tanyáznak majd ahol a milliomosok szoktak. De most a hírek, utóhangok azt mondják, hogy ezt a telepítést, ha szánszándékosan ezeknek a munkanélküli volt katonáknak az elpusztítására csinálták volna, akkor sem tudták volna sikeresebben végrehajtani. Azt ma már a gyerek is tudja, hogy Florida déli részében óriási viharok szoktak lenni, mely nem csak a fatákolmányokat, barakokat, hanem a kő vagy tégla épületekben is nagy kárt csinál, felforgatja, de azért az okos atyai kormány a tengerparthoz közel, rozoga tákolmányokba, barakokba telepítette a veteránokat, igy bizony az első igazi vihar, csak 500-at sepert el, melyért senki sem felelős. Sőt a kormány még annyi szidalmat sem kap, mint Hoover kapott, mikor Washingtonba megöltek két háborús veteránt. Az nyerserőszak, ez meg diplomatikus gyilkossák volt. Ugyancsak ilyen diplomatikusan, irtja a munkanélkülieket a mai kormány, családostól, akiket elküldenek Alaská- ba telepíteni, de bizony alaposan letelepítik őket, legnagyobb részüket 6 lábra az anya föld alá. De azért a tömegek azt remélik, hogy a kormány atyai- lag fog róluk gondoskodni, mely a fenti diplomatikus formában meg is történik. Vi.
