Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-07 / 858. szám
1935 szeptember 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal A kommunista International végső vonaglása (Folytatás.) A vörös kommunista Inter- nacionálé Moszkvában tartott gyűlésein hozott határozatok végnélküli arcon csapása a forradalmi munkásosztály évtizedeken bevált észszerű taktikájának. Egyik határozat után a másik következik amely meglepetést tart azok számára akik nincsenek tisztába a politikusok üzérkedéseivel. A Harmadik Internacionálé megalakulása óta minden oly szervezetet amely nftn vágódik hasra a moszkvai őrült ukászok előtt, “munkásellenes, social fascista, állforradalmi” stb. stb. jelzőkkel illett. Tizenhét esztendőn át a leggyalázatosabb eszközöket használták fel a munkásosztály szervezeteinek széjjel rombolására, tizenhét esztendő után, amikor eme kemény dióba bicskája s mérges fulánkja beletört, belátták, hogy tévedtek, s eme tévedéseiket úgy kívánják helyrehozni, hogy mézes-mázos ígéreteket tesznek a világ forradalmi munkásszervezeteinek és a politikai pártoknak. S amikor ígéreteiket elhadarták határoznak, elhatározzák, hogy szövetségre lépnek minden országban a burzsoa demokrácia maradványainak védelmezőivel, és csodálkoznak azon, hogy a világ forradalmi munkásszervezetei undorral fordulnak el ama egyesülésre való felhívástól, amelyet a moszkvai komiszárok röpítenek világgá. Marx, Lenin és a világ minden egyes őszinte forradalmárja arra tanította a világ munkásságát, hogy “a munkásosztály ellensége a saját országának területén van.” Stalin s a “vörös internationálé“ azt kívánja elhitetni a világ forradalmi munkásságával, hogy “a munkások ellenségei a saját országaik kapitalista kormányai.” Lenin azt tanácsolta a forradalmi munkásosztálynak, hogy az imperialista háborúkat, polgárháborúvá kell átváltoztatni.” Stalin erre azt mondja: “A forradalmi munkásosztály nem avatkozik bele azon országok háborújába amely országok kapitalistái a mi szövetségeseink. Lenintől, Stalinig csak egy lélekzetvétel s mégis mily óriási ür választja el e két ember munkáját a proletáriátus érdekében. És amikor ezeket világgá kürtölik, ugyanazzal a kürttel szózatott intéznek a világ forradalmáraihoz a “United Front” érdekében. Még a háború alatti szo- ciál demokratákat is megszégyenítő álszenteskedés ez. Nem világ forradalomra hívják fel a munkásosztályt, ezt a jelszót a sarokba vágták mint hasznavehetetlen rossz eszközt. Tizenhét esztendei használat után rájöttek, hogy nem a munkás- osztállyal, hanem a buzsoázia kormányokkal kell egyesülni s éz gyönyörűen sikerül is Moszkvának, egymásután dűlnek be francia, Csehszlovákia, ujjabban Angolország folytat diplomáciai tárgyalásokat a “proletár haza” komiszárjaival. Miért ne? Hiszen a világ leghatalmasabb, a legjobban felszerelt a gyilkoló szerszámok minden fajtájával ellátott hadserege van. Állandó hadseregének száma állandóan egy millió. Harminc napon belül nyolc millió orosz proletárt képes iteljesen felszerelve bármely ország proletáriátusának a legyilkolására útnak indítani. Mindezeket a vödörből-csö- börbe, csöbörből pedig a pöce- gödörbe zuhanást betetézte a komitern legújabb határozata. Az amerikai kommunista párt küldötteinek egyike Gil Green tette a következő két indítványt. “Az amerikai kommunista párt biztosítja mindazon vallásos felekezeteket, melyek velünk egyesülnek a burzsoa demokrácia védelmére, hogy azok vallási nézeteit tiszteletben tartjuk.” És ezt az indítványt alátámasztották a többi amerikai kommunista párt küldöttei. Earl Browder az amerikai kommunista párt főtitkára, Z. Foster a kommunista párt volt elnök jelölt je, Sam Darcy a hajósok szövetségének szervezője, — titkára. Ugyancsak ez a Green a többi amerikai delegátusok jóváhagyásával a következőket javasolta. “Tekintettel arra» hogy a fiatalság természeténél fogva szeretettel ragaszkodik szülőhazájához, annak szokásaihoz, azért oda kell hatnunk, hogy ezek szervezésénél kíméljük a hazafiság kérdését.” Ko- munisták! száj hős “forardal- márok” vezéreitek gyalázatosán alkudoznak bőrötökre. A világ kommunista küldöttei előtt jelentették be a két fentebbi indítványt. Ugyanezek a vezéreitek jelentették a kongresz- szusnak, hogy “Amerikában szédületes gyorsasággal, pusztító tűz gyanánt terjed a kommunizmus, növekszik, hatalmasodik a párt.” És annak a hatalmas pártnak egyesülni kell a külömböző vallási szektákkal s azokat tiszteletben tartani. Nagyon, nagy képmutató politikusokból kell, hogy álljon az a gyülekezet amely ilyen indítványt s jelentést magáévá tesz. Gil Green jelentése s indítványai után, F. Walter a német kommunista párt küldötte szólalt fel s helyeselte Green indítványait s alátámasztotta azzal a jelentésével, hogy “az illegális német kommunista párt amely Oroszországot kivéve a világ leghatalmasabb kommunista pártja, lépéseket tett arra, hogy a katholikus egyházzal egyesülten harcoljanak a nácizmus ellen Németország területén.” Minek ehez kommentár! “Aki a moslékba keveredik, megeszik a disznók.” Lozovsky a Red Trade Union Internacional diktátora bejelenti, hogy az Internacionálé irodája huszor fordult egyesülés megkeresése érdekében az ams- terdami Trade Union Interna- cionálé vezetőségéhez, s minden kísérlet meddő maradt.Lozovsky elhallgatta azt az okokat amelyek meghiúsították még azt is, hogy az egyesülés érdekében tárgyalásokat kezdeményezzenek s ez az ok az, hogy a Red Trade Union Internationale alapszabályainak pontjai között kimondja, hogy “az ams- terdami Trade Union Internatio- nálé a munkásosztály ellensége, a burzsoázia csatlósa, s nem megfelelő a munkásosztály kép- viseltetésére.” És mégis huszor folyamodtak ehez az egyesülethez a “United Front” érdekében. Litvinoff a “proletár haza” külügyi komiszárja, aki számtalan esetben jelent meg a Nemzetek Ligája előtt s mindig “vérmes forradalmi” beszédeket tartva a burzsoázia, az imperializmus őrült fegyverkezése, s a háborúra való készülődés ellen. Szavainak hallatára az egész világ kommunistái véresre pacskolták tenyereiket. Mi, “az ellenforradalmár social fascista IWW-isták” akkor is azt hangoztattuk, hogy ravasz politikus fogás, amely csak arra jó, hogy a világ forradalmi kommunistáit megtévesszék, hogy azok a hazafias és vallás tisztelő kommunistákkal egyetemben követeljék a “proletár hazának” a Nemzetek Ligájába való belépést. Megtörtént. És ma minden másképpen megy. Ugyanaz a Litvinoff a küldött, ugyanaz a Litvinoff a Nemzetek Ligájának szónoka, sőt több. A különböző országok képviselői Litvinoff a “proletár haza” küldöttjét választották meg a Nemzetek Ligájának elnökéül. Ma Litvinoff nemcsak forradalmi beszédeket nem tarthatna, hanem ezen fontos állásánál fogva döntő súllyal bir a tanácskozásokban és a határozatok végrehajtásában. Nézzük meg mit is csinál Litvinoff. Amióta a “proletár haza” a Nemzetek Ligájának tagja lett, Litvinoff forradalmi frázist pattogtató beszédei megszűntek. Nem bántja jelenléte többet a burzsoa vagy imperialista államok megbízottait. A gyengébb és megsértett államok védelmezésével is felhagyott. Litvinoff a Nemzetek Ligájának legutóbbi gyűlésén (augusztus elején) teljesen kimutatta foga fehérét, amikor Olaszország és Ethiopia háborús kérdése vetődött szőnyegre. Az értekezleten Litvinoff elnökölt. Egy pillanatra sem jutott eszébe védelmébe venni Ethiopia népét, nem foglalt állást az imperialista, olasz fascista hadjárat ellen. Litvinoff teljesen néma lett, teljesen elfelejtette kommunista kötelességét, teljesen szótlanul vezette az értekezletet amelyen az imperialista államok küldöttei rágódtak Ethiopia sorsa felett. Mielőtt a határozatukat kimondották volna a diplomaták Ethiopia és Olaszország feszült viszonya felett, Litvinoff szólásra emelkedett és utasította Ethiopia diplomatáit, hogy a I Nemzetek Ligájának egyik előbbeni határozatát tartsák I be, mely szerint Ethiopia szűnjön meg és háromfelé osztva, olasz-francia és angol fenha- tóság alá lépjen. Ethiopia diplomatái tiltakoztak eme határozat ellen, kijelentették, hogy ez nem egyébb az öngyilkosságnál. Litvinoff Ethiopia három részre való osztása mellett szavazott, sőt igyekezett rávenni Ethiopia diplomatáit a fentebbi határozat elfogadására. Ilyen hipokraták a “proletár haza” komiszárjai. Torkukszakadtából ordítanak a háború és az imperializmus ellen és egy tízmilliónyi lakosságú államot odadobnak a fascista és imperialista kormányoknak áldozatul. Az amerikai kommunisták, a német konzulátusok előtt lármás tüntetéseket rendeznek. A new yorki kikötőben a hajókról letépik a német zászlót. A “proletár hazában” a német konzulátusok épületein ott lobog a nazi zászló minden bántódás nélkül. Arra a kérdésre, hogy miért tart diplomáciai összeköttetést a “szoviet haza” a német nazi kormányai a “Daily Worker” megadja a választ és azt írja: A “proletár hazában” azért tartják tiszteletben a nazi konzulátust és annak jelvényét, mert a szoviet kormány nem akar ürügyet szolgálni nazi Hitlernek, hogy háborút kezdjen Szoviet Oroszország ellen. Milyen nagyképűsködés. Mintha Hitler nemtalálna ezer és egy okot arra, hogy háborút üzenjen Oroszország ellen. Hitler vagyis Németország nem kész a háborúra financiális valamint politikai helyzete ma olyan, hogy egy háború végzetes katasztrófával végződne. Ezt jól látja a német imperializmus és ennélfogva egyenlőre irtózik a háborútól. A “proletár haza” diktátorai, komiszárjai Litvinoffal az élükön keblükre ölelik Hitler és Mussolinit a nazi és fascista diktátorokat megcsókolják egymást és megvan az alku a proletáriátus bőrére. SZÜRETI MURI NEW YORKBAN. Tudatjuk a New York és környéke munkástársakkal, hogy az évad legelső SZÜRETI MULATSÁGÁT az IWW és a Modern Színkör, szeptember 14-én, szombaton este fogja megtartani a Bérmunkás Otthonban, 1351 3-rd Ave. A helyiséget külön e célra megbízott bizottság fogja feldíszíteni, mely olyan lesz mint egy igazi szőlőskort. Lesznek érdekes szórakozások, polgári házasság és más atrakciók. A zenekar este 8 órától kezdve kora hajnalig fogja húzni a talpalá valót. A belépti jegy ára 35 cent. Tömeges megjelenést kér a bizottság.
