Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-09-07 / 858. szám
1935 szeptember 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A 25 filléres nyelvóra mögött BUDAPEST, augusztus hó. — Az elmúlt napokban a következő kis hirdetést ragasztottak ki a nyolcadik kerület házfalaira és minden olyan helyre, ahol nem kell érte fizetni: “25 fillérért óránként tanít tanárjelölt németet, angolt, gyorsírást. Közép- és felsőkereskedelmi iskolai vizsgákra is jutányos áron készít elő garancia mellett. Jelentkezés naponta délelőtt 10 órától délután 5-ig. Cim: Nagyfuvaros u. 10, I. 13.” Ki és mi lehet emögött a hirdetés mögött? Csütörtökön délelőtt 10 órakor bekopogtattam a megadott cimre, hogy megtudjam. Mint első jelentkező. Egy szoba-konyha. Néhány bútordarab, sok-sok kiragasztásra váró hirdetés és egy kék- szemü, szemüveges nyurga fiatalember. — Lakótársnak jelentkezik? — kérdezte és felcsillant a szeme. A kapu alatt láttam a hirdetést, hogy “fiatalember tisztességes lakótársat keres.” Kénytelen voltam kiábrándítani, De rögtön megcsillant szemében a remény: — Talán a nyelvórák miatt? — Igen — mondtam, — ebben az ügyben. Olvastam, hogy 25 fillérért kaphatok német és angol órákat. Mikor lehet kezdeni? — Ha még négyen-ötep jelentkeznek, megalakítjuk a csoportot. — Hát csoporttanitás ? — mondtam kiábrándultán. — Kérem, ha nem akar csoportban, én egyedül is tanítom önt. Az első jelentkező voltam. Láttam, mennyire örül és mennyire fél, hogy elveszít. És ki kellett ábrándítanom. Nagyon elszomorodott, amikor meghallotta, hogy nem tanítvány, hanem újságíró vagyok. — Látja kérem, ilyen az én szerencsém, mindig csak végig- huzták a szájam előtt a mézesmadzagot és mindég éhen- koppantam. Elmondja: 22 éves, kereskedelmi iskolai tanárjelölt, szakvizsga előtt áll. Nincs pénze a tandíjra. Még hozzá beteg is. Izületi fájdalmai vanak. Az elmúlt télen Budára járt tanítani, a cipője lyukas volt, befolyt a viz, a hóié, sem villamosra, sem cipőtalpra nem jutott. Heti 6 óra korrepetálásért havi 20 pengőt kapott — és ezt az izületi bajt. A tanulmányi verseny győztese. Mindig jeles tanuló volt. Az iskoláiban tandíjmentes. A tanulmányi versenyen dijat nyert, itt a bizonyíték. Kis ezüst érát mutat. Hátlapján a következő bevésést olvassuk: “Tanulmányi verseny 1931. TÉBE— OKISZ.” — Mint versenygyőztes, állást is kaptam egy nagy szállítócégnél. Reggel nyolctól este hétig kellett dolgozni, ünnepnapon is és hetenként kétszer inspekció, ilyenkor reggel 7-től este fél 11-ig tartott a munka. És mindezért havin negyve pengőt adtak. Nem birtam. Otthagytam. — Tudok németül és angolul. is tudta, hogy csak mesterkélt, hazug, kétszínűség az egész. Egyet biztosan látott, érzett, hogy ha pénze van, akkor sok a barát, ákkor nézik valaminek. Az egyetemen is ahová járt, nem tudomány, hanem csak diploma megszerzése céljából, csak akkor és addig tekintették valaminek, amig szórta a pénzt, mulattatta a barátokat, de mihelyt a mama nem tudott küldeni vagy keveset küldött, akkor bizony nem értékelték, akkor nem jutott neki az érdeklődésből annyi, amennyihez a mama szoktatta, amennyit a gyermekkori tapasztalatai után elvárt. Ez nagyon felbőszítette, ő aki dédelgetéshez, becézéshez volt szoktatva, borzasztó elhagyatottnak érezte magát, ha nem tekintettek rá irigy szemekkel, ha nem kelthetett feltűnést, ha nem tekintették kis- istennek, amint az anya tekintette. Még az egyetemre ment valahogyan pénz, a nyári vakáció alatt történt, hogy a mama megvonta a nagymennyiségű zsebpénz kiutalását, úgy gondolta, hogy van szép otthona, válogatott ételek, italok amit csak megkíván, automobil, stb. tehát megtagadta a nagyobb összegek kiutalását. Egy ilyen megtagadott összeg nélküli kirándulásból való visz- szatérés alkalmával történt, hogy nagy veszekedés hallatszott ki a kastélyból, az egyetlen szolgáló nem mert bemenni, mert rendesen rajta töltötték ki a bosszújukat az urak, de miután csend lett, bement és halva, — agyonverve — találta a gazdasszonyát. A fiú ami pénzt tudott találni magához vett és .elment ismeretlen vidékre. Hiszen ez majdnem lehetettlen, mondja az egyik hallgató... Miért lehetetlen, hiszen még be sem fejeztem, nem mondtam el, hogy a fiút elfogták és beismerte, hogy ő verte agyon az anyját és az egésznek pénz volt az oka, de aki nem hiszi el, az megnézheti a gennesi county törvényszék aktáit, abból meggyőződhet, hogy igy történt. Gondoltam, ebből majd megélek. Az újságban láttam, hogy született németek és angolok 50 fillérért és 30 fillérért hirdetnek egy órát. Én le akartam pipálni őket. Azért hirdettem 25 fillérért. — Mindenáron fölszinen akarom magamat tartani. Nem akarok lerongyolódni. Inkább adok egy órát 25 fillérért. Nem akarok koldus lenni! . . . Kis asztalkáján egy újság hever. Az újság ott van kinyitva, ahol a most lefolyt középiskolai tanulmányi verseny győzteseiről számol be. Észreveszi, hogy odanézek. — Szegények — mondja, — én is azt hittem akkor, enyém a világ. Hogy csalódnak majd ezek is! Most sokan beszélnek az állástalan diplomásokról, de ki beszél azokról, akik olyan szegények, hogy még a diplomát sem tudják megszerezni. A menzán ebédel. Nem reggelizik. Ha reggeliznék, nem tudnám megenni az ebédet — és keserűen mosolyog. Huszonkétéves. így áll az élet előtt. És ez van a huszonöt filléres nyelvóra mögött. BUDAPEST és környékére (városi vámon belül) szigorúan tilos másnak mint az állammal csendes társasviszonyba levő tejkartellnek tejet beszállítani. A vámvonalat egész hadsereg finánc, rendőr és civil tej ellenőr tartja megszállva, hogy a kartell egy fillérrel se legyen profitjában megrövidítve. (Mindez az adózók köz- és nem a tej kartell költségére van csinálva.) A csecsemők — aggok — betegek akiknek tej az élet — erő — egészség amint a tej- kartell plakátjai harsogják nem bírnak tejhez jutni, mert a vidéken 3—10 fillér közt összeszedett tejet a kartell bár zsírtartalmától részben meg is fosztja (3.5 százalékos zsírtartalom) literenként 32 fillért vasal be a fogyasztókon. Számit az, hogy százával pusztulnak el Pesten emberek, csecsemők, mert ezt az árat képtelenek megfizetni? Nem számit e nagy fajvédelem ben. Most kénytelenek voltak bevallani hogy az elmúlt 3 év alatt, amióta Budapest az ő rablási területük a kormánnyal együtt, természetesen az igen erősen lecsökkent fejenkénti tej fogyasztási átlag dacára 70 millió pengőnél több bevételt jelentett a kartell számára, mint amennyi a tej országos átlagára alapján várható volt. Tehát 70 millió pengővel több zsákmány (pár száz vagy ezer koporsóval is több) mint ameny- nyire a földművelésügyi miniszter és kartelltársai számítottak. Ez azután az üzlet, vagy mi a fene. No nem igaz? DE AZÉRT a tejkartellnek is van szive, nem hiába társ benne a kormány. Most ugyanis minden kilogramm vajra 20 fillér vaj adót vetnek ki újabban. A vaj kivitel minden erőlködés dacára is 50 százalékkal esett vissza az idén a tavalyival szemben. Tavaly ugyanis Angliában és egyebütt 1.28 pengőért kótyavetyélték el a magyar vajat (pedig a szállítása is belekerült valamibe Pesttől — Londonig.) Az idén jobb árakat értek el, mert 133 pengőért adták el mázsáját. Májusban azután felugrott a vajkivitele a kartellnek de 1.08 pengős áron. Itt Budapesten ugyanekkor 1 kgr. vaj ára nagyban 2.60 fillérbe kerül mázsatételenkénti vásárlásnál. Most erre lesz 20 fillér kilónként adó kivetve. Szive tehát van a kormánnyal szövetkezett kartellnek, csak az a baj, hogy idegen országok népével szemben. A magyarokkal szemben? Ugyan kérem ez a csőcselék nem való másra mint arra, hogy pusztítsuk. Nem mondják de gyakorlatban ez a véleményük és ezt cselekszik Magyarország népével. A BANKÁR UR SZABADUL. Irtunk a Bérmunkás hasábjain, hogy Kolovich bankár urat nagynehezen többszöri pereskedés, felmentés, újabb tárgyalások után elitélték. Tiz évtől 20-ig, de már két évre kiengedték a napokban. Sokan felzudultak ez ellen, amire az volt a válasz, hogy a bankár ur minta rab volt, soha nem lázadt nem követelődzött. Hogy követelődzött volna hiszen telt neki nyalánkságot, külön élelmet beszerezni. No meg hát csak annyi bűne volt, hogy csak 82.000 dollárt lopott el, nem milliókat. A GREEN BASA. Az autó munkásoknak egy országos konferenciájuk van Detroitba, egységesíteni akarják az autó iparban szervezett csoportokat. “Auto Internatio-' nalt” akarnak felállítani, egy központi elnökkel, egy csomó szervezővel és többi szükséges irodai állásokkal. Az AFofL-től kapnának Chartert, amint azt megígérték azon feltevéssel, hogy Green jelöli ki, amint ki is jelölte Diliont, a saját hadnagyát elnöknek. A jelenlevők ezt ellenezték, 175, 107 ellenében elvetették, de Green csak erősködik, ha nem fogadják el az ő jelöltjét, akkor nincs Charter, mondja Green. De a még Rank and File kezében levő Automobil Workers Unió csoportjai azt mondják, inkább Charter se legyen mint Dillon legyen a basa, akit utálnak, árulónak tartanak az automobil munkások. Ez a tréfás felvonás még nem fejeződött be majd a jövő lapszámunkba többet róla. Ez is igazolja, már nem mindenható Green basa. Detroiti Hirek
