Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-08-24 / 856. szám

1935 augusztus 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. KOLDULNAK ÉS LOPNAK CHICAGO LEGJOBB MŰKEDVELŐI ÁLTAL PIKA PÁL RENDEZÉSÉBEN AZ IWW CLEVELANDI MAGYAR CSOPORTJAI színre hozzák a Kik a Bűnösök 4 felvonásos társadalmi színmüvet augusztus 31. Moreland Színházban Buckeye Road és 119-ik utca sarkán.----- FELLÉP AZ ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALKÖR -----­AZ ORGONÁT FŰZI ISTVÁN ZENETANÁR KEZELI. szombaton este 8 órai kezdettel Belépő jegy ára 25c. Gyermek jegy 10c. Keserű érzésekkel két pár cipőfűzőt nézegetek és a sírra hengeritett sziklakövet is szét­morzsoló föltámadás erejére gondolok. Utcai árustól vettem a fűző­ket, kint Sashalmon, a HÉV Gizella úti megállójának rossz- illatú fabódéja előtt. Az apró üzletember legföljebb 10 éves volt, csenevész, fejlődésben visszamaradt, nyuzottarcu pro­letárgyerek és életsorsa olyan, hogy, mint típusból megrazol- ható belőle a legfiatalabb “re­formnemzedék” fejlődéstörté­nete ... Ócska, apró vulkánfiber kof­fert szorongatott a kezében. Az ütött-kopott jelző semmitmon­dó arra az ásatag, csaknem por- ráhullt táskaőslényre, ami üz­leti raktárát, kiszolgálóasztalát és kirakatát jelentette. Ciripelő, vékony gyerekhan­gon, amely odavaló lett volna az elemiiskola falitáblája elé, hogy fölmondja a leckét, nehe­zen és a hang éneklése lágyult ritmusának segítségével furcsa kis verset mondogatott: Cipőfűző, sárga és fekete, Jó minőség, félbe és egészbe, Finom angol levélpapír, Vaspor, szappan, puha radír, Borotvakrém, zsilettpenge, Cucli, inggomb van itt benne, Válogatni tessék kérem, Áruimat olcsón mérem. öten-hatan várakoztunk. Mű- értő szemmel nézegette a társa­ságot, hajd féltérdr.e ereszked­ve kibontotta a sokszoros bo­gos kötélnek is beillő zsinórt, amely a lelket tartotta a szét­esni készülő kofferban. A tás­ka oldalfala fekete szurkosfo­nállal volt durván összefoldoz- va, a födelet tartó csuklózár a sok nyitogatástól egyik olda- dalán szétesett. A csavarszög menete már annyira kopott volt, hogy a beléjenyomakodott gyufaszálak sem tartották. A “kiskereskedő” cipőron­csából kilógott a nagyujja, a meztelen lábszára a hűvös, esős délelőttön libabőrös elváltozást mutatott, didergő céklaszinben. teinerokat, konyunktura lova­gokat juttatott egy Lenin is­tennel és később egy Stalin pápával az uj Internationálé élé­re. Az uj környezete, képe, akár csak Krisztus különbözően meg­festett egyénisége napról-napra változott és változik, az uj pá­pa szeszélyei szerint és az adott orosz gazdasági viszonyok sze­rint, mert szerintük mindennek orosz téma szerint kell meg­történni. Hogy mennyi irányvo­nal, hogy mennyi alakulat és hogy mennyi rágalom, hamis jelszó, bluffolás folyt csak az Egyesült Államokban is, azt leírni hónapokba kerülne. Chicago, 111 augusztus havá­ban. Lőwy Ármin. (Folytatjuk.) Harisnyának nyoma sincs. Fe­kete nadrágja oldalt és alul a varrásnál szétfoszlott. Hogy a ruhakabátja milyen, azt a fakult, kékesszürke viharkabát takarta el, az ilyen meztelen­ségre amugysem kiváncsi világ szeme elől. A “vízhatlan” anyag minőségéről az árulkodik, hogy teljesen átnedvesedett a válla és ez a körülmény indo­kolttá tette a versmondásból is kihallatszó vacogást. Börberikabátos, sárga disz- nóbőrkesztyüs helybeli dendi •játszotta meg a várakozók kö­zött a hanyag és cinikus fö­lényt és visszásnak tetsző fö­lényes mosolyba burkolódzva rászólt a gyerekre: — Miért nem mész iskolába? — Azért, mert kenyeret kell kersnem. — Hát mit keresel? — A fűzőn négy fillért. — Melyik a legjobb cikked? — A cucli. — Miért? — Mert a barakosok sokat vesznek. Sok a gyerek és nincs tej! A bódé belsejéből most ki­bújt az árusnál félfejjel ma­gasabb fiú, nálánál is szomo­rúbb öltözékben. — Hol kapod a holmikat? — Kohlgrubernál. Én hozok neked fűzőt öt fillérért is. — Persze, olyat, hogy soha­se vegyenek tőlem többet. Ne­kem állandó kuncsaftjaim van­nak. Te meg mindenkit becsap­tál. — Nekem mennyiért adsz? — Ha veszel öt párat, negy­venért. — Hogyne! — Hagyj békén, úgy sincs pén­zed. Hisz tudom, hogy a Mol- náréknál kértél egy órája ma­radék ételt. Meg azt is tudom, hogy hogyan szereztél nyolc rózsafát. Te csak hallgass. A nagyobbik fiú riadtan kö­rülnéz és szégyenkezve elsom- fordál. Az árus pedig csalódottan ra­kosgatja az ujjnyi hosszú biz- tositótün a fűzőket, közben li­geti kikiáltókat megszégyenítő gyakorlattal csattogtatva mu­togatja, hogy milyen erős az áruja. Csak velem kötött üzletet, mire a gyenge kereset miatt szomorú megadással, lassan, megfontoltan mindent vissza- pakkol. Egy darabig vele mentem. Nem akart beszélgetni. Félt. Bizalmatlan, mint az űzött vad, mint az olyan gyerek, akitől a haramia élet elrabolta a já­tékos esztendőket. — Tessék még venni vala­mit — mondja többször egy­másután és oly könyörgő szem­mel tekint rám, mint a megsö­rétezett őz a vadászra az erdő tisztásán. Milyen értelmes, tiszta a te­kintete, mennyi éhe a szépnek, a betűnek, a szappannak, a fénynek . . . Miért kell ennek az apró léleknek kimaradnia az iskolából és tízéves korában megismerni a fillérek rettentő hatalmát ? Nehezen, de mégis beszélni kezd arról, hogy tucatjával csavarognak Sashalmon a sze­gény barakosgyerekek, akik, mint az óljukból kivert éhes kutyák szöknek el hazulról reg­gelenként a vékony, széljárta falaktól övezett nyomortanyák­ról, amelyekről a főváros szo­ciálpolitikája nem akar tudni, És mégis csak mozog a föld . . . Elődeinket máglyára ve­tették — hasonló kijelentéseik­ért a jezsuiták. Amint a város­ból munkavadászat után haza­felé bandukolok, látom az em­beri férgeket gyülekezni, kér­dem mi ez, gyűlés, miről? A 200 dollár Old Peanchin (öreg nyugdíj) mondok ezt már meg­tapasztalom! . . . Egy t.elivérü biró volt a fő ki-kiáltó, ez a fehér galléros úriember 10—15 évvel ezelőtt csak úgy szép csendesen ítélte nyakló nélkül, — 1 évtől 20 év­re azon embereket, kik nem voltak megelégedve ezen rend­szerrel, most ez az úriember is a nincstelenek soraiba került, ha igaz? ... És ő is az öre­gek nyugdija mellett rúg és kapállódzik, minden kijelentése hasonló a munkás fékerekéhez vörösre van mázolva, csak ígér­ni, a mi mindég Ígéretnek fog maradni. Ez a kikiáltó megakarja ijeszteni a Fehér Ház bohócait, ha nem csépelik l.e a 200 dol­láros öreg nyugdijat, úgy még baj is lehet belőle, “átvesszük a termelést és közhasználatra fogjunk termelni.” Itt már a kikiáltó átlépte a határt, a hoz­zászólásnál azt a kérdést intéz­tem, meg van-e már erre szer­vezve a termelő hadsereg? (meg fogjuk — felelte.) Pél­dára hivatkoztam a francia for­radalomra és Szoviet Oroszor­szágra ahol felülről lefelé di­rigálnak, erre Amerikába nincs szükség. Egész bátran kérdezhetik azon dolgozók, kik nyitott szem­mel figyelik a világ eseménye­it, hozott-e vagy fog-e hozni a fenti kijelentések egy morzsát mert túl van Budapest határán, Pest megye, a község meg azért nem, mert ezek a betelepített földönfutó hontalanok, akiket egykor kilakoltattak és idete- lepitettek menhelyi illetőséggel. — Na, és ezek a fiuk miből élnek ? — Hát — és nyel egyet, mint­ha valami nagy titokról volna szó — koldulnak és lopnak ... Azután fölhúzott, fázó vállal tovább szalad a legközelebbi ház kapujáig. is a dolgozók osztályára. A 200 dolláros segély nem vál­toztatja gyökerében a rend­szert, ahogy a biró ur látja át­venni a termelést, a bibi ott van biró ur, előbb erre meg kell szervezni a termelők had­seregét, hogy fenakadás nélkül folytathassuk a termelést, ezen- kivüli beszéd csak félrevezeté­sére lehet a termelőknek épp úgy, mint a múltban is az utcai csetepaték, ez nem tömi meg az üres gyomrokat. Egyszerre kell, hogy ujjain­kat a tűzbe tegyük, úgy a fe­hérgalléros uraknak, mint a fekete gyémántot bányászok avagy a gyári rabszolgák, ak­kor csakugyan mondhatjuk, hogy mozog a föld. Erre neveli az IWW 30 éven megszakítás nélkül a munkásokat, ez lesz az Ipari Demokrácia. G. Bakos. A Gépipari Szervezet 440- es clevelandi csoportja au­gusztus 25-én, vasárnap nagy PIKNIKET tart az Uj Vass Farmon» (Stop 24 Kinsman Rd.) Különböző sport játékok értékes dijak mellett. Be­lépő dij 25c. Tánc késő es­tig. Ingyen Buss szállítás reggel 9 órától délután 2 óráig 8622 Buckeye Rd. 123 Buckeye Rd. és Kins­man Rd.-i villanyos végál­lomástól. MINDAZOKAT, akiknél szep­tember elsejére szóló kis jegyek vannak kérjük, hogy azokkal mielőbb elszámolni szívesked­jenek. Los Angelesi levél

Next

/
Thumbnails
Contents