Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-08-03 / 853. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 augusztus 3. SZILÁNKOK A New Deal svihákjai igy teremtenek munkaalkalmat: Egy pár százból álló folyók és tavak tisztitó munkásaitól halljuk hogy augusztus 1-én, munkanélkül lesznek. A társaság mely év.ek óta alkalmazta őket, kormánymunkákat kapott azzal a kikötéssel, hogy azon kizárólag közsegélyre szorulókat alkalmazhat. Másszcval a még dolgozókat kidobják, közsegélyre szorítják s aztán alkalmazzák. Ez az első látásra csak egyszerű számmüvelet. De előnyös számmüv.elet ám! Mert mig a kidobott munkások előbbi munkájukon élvezték a munkás megközelítő függetlenségét, valamivel nagyobb fizetéssel együtt, újabb alkalmazásukban nagy köszönettel tartoznak az államnak, az elöljáróságnak s főleg a Fehér Házban székelő mesterpolitikusnak az éhenhalás markábóli kiszabadulásukért. Ha ez nem Mussolini vagy a Hitler-formula amerikai utánzata, hát nem tudom mi. A New Deal ebben a kérdéses .esetben tényleg segít. Ugyanis a társaság képtelen munkát kapni s ezáltal profitot csinálni egyes községek vagy városoktól. A tönkreme- nés s az ezzel járó közsegélynek néz elébe. Közbelép a “nagylelkű” szövetségi kormány, megmenti a vállalkozót, a profitját; munkaadói gőgjét legyezgeti azáltal, hogy előbbi alkalmazottjait miután kidobta az első ajtón, a hátsón mint koldust beengedi. Ez az .eset, — mely csak egyike a százezrekre menő eseteknek — adja magyarázatát a csökönyösen maradó, sőt növekedő munkanélküliségnek, úgyszintén a munkás életszínvonal és a munkás önérzet aláásásának. Ennél ügyesebben, szemenszedettebben sem a fas- cizmus, sem a nácisták nem tudják tolni a kapzsi tőke szekerét. A büzlő tőkés rendszer rothadt erkölcs fogalmat teremt. Ebben a rothadási folyamatban, ennek megnyilvánulásában határok /mosódnak el. A felső tízezrek homoszekszuális nya- vajái megfertőzik az alsó rétegekbe tévedt, de az előbbit mindenáron majmolni akarót is. Sorainkba — munkásébredést sürgetők soraiba is betolják magukat. Nyugtalan, züllött lelkületűk minden fortélyát latba vetik, nem egyszer vezérekké tolván fel magukat, orvul lesve az alkalmat, hogy bestiális énjüknek kielégülést szerezzenek — ha kell — munkástársaik családi életük szétrom- bolása árán is. Gyávák, tehetetlenek arra, hogy társaik szervezett megmozdulásait eladva, annak judás árán vegyék meg perverz óhajaik anyagát, vesznek, habzsolnak a hozzájuk legközelebb eső anyagból munkástársaiknak rendelkezésükre álló szeret.etéből, bizalmából. Ezek a salakok — mindegyikük — adott esetben apagyilkosságtcl sem riadnának vissza. Egy halotti gyülekezetben botrány rendezés; sötét utakon felkínálni munkástársát a munkásnyuzónak; ifjú, serdülő munkások ébredésének útját vágni, uj eszméket dédelgető otthonok szétrombolá- sával — csak jellemük igazi formában való bemutatása nyomán kísérője ez kialakuló mozgalmunknak. Kapitalista erkölcsöktől megittasodott, állati ösztönök kielégülését kereső senkik betolakodása, melytől szabadulás, soraink tisztázását csak nagyobb méretű megmozdulások hozhatnak, hol a beözönlő munkásértelem elny unja, megőrli az önérzet, az egy- másbecsülést nélkülöző akarno- kokat. Ezzel éppúgy, mint a tőkés rendszer egész hazug élet- felfogásával meg kell birkóznia a munkásmozgalomnak. S mert az igazság, a munkás szolidaritásból eredő életfelfogás velejáró, sőt feltétele győzelmünknek, kétségtelen az ilyen patkányok rövid élete. Ha megmentik is fekélyekkel teli bőrüket, de a napfényről, közéleti szereplésből letűnnek a bélpoklo- sok módjára, kik látván és érezvén környezetük természetes reakcióját, önkéntelen keresik a menekvést. Szebbett, ma- gasztosabbat elképzelni sem lehet, mint a munka felszabadulása s egy ilyen törekvés önmagából veti ki a kapitalista szennyet. Jó néhány éve, hogy Debs a lázadó meghalt. Élete, mint minden őszinte lázadónak üldözések és bebörtönzések sorozata volt. Az eszme, melyért síkra szállt, nem halt meg vele, napjainkban is kisért Terre Haute, Ind. volt otthona. Onnan halljuk, hogy a konzervatív munkásvezérek, hatósági megfélemlítések dacára általános sztrájkba mentek. Az említett kuvaszok kevésnek bizonyuhak elnémitásukra, 1.100 főből álló katonaság kellett, hogy megvédjék a szent profitott a kifosztott páriák lázadásától. Ha az ilyen ösztönszerü kitörés szervezett formát ölt a más vidékiek céltudatos megmozdulásával, az lesz az emberrablás utolsó órája, győzelme az eszmének, melyért Debs, és számtalan sokan küzdöttek és életük javát adták. A folyton forrongó Mexicoból jön a hir újabb hatalomért való versengésről. Az évszázadokig uralkodó klerikális banda karöltve a pénzmágnásokkal csak nem hagy békét a mexicoi dolgozóknak. Minden ürügyet felhasznál eret vágni rajtuk, amig a békés munkás elveszti türelmét s oda küldi őket, ahová tartoznak, a zsarnokság jól megérdemelt poklába. McMahon, a “pártatlan” bíró megtiltja a szövőgyári munkásoknak megközelíteni előbbi munkahelyüket, nem akarja a scab-eket zavartatni. Az ő fajtájuk .ezek, nem csoda, hogy fáj neki. S—n. A MUNKÁS BETEGSEGÉLY- Ző SZÖVETSÉG PITTSBURG- HI 23-IK OSZTÁLYA 1935 augusztus 4-én, vasárnap egész nap a közismert kies fekvésű “SUMMER HILL GROVE”-on, N. S. Pittsburgh, Pa. NAGY PIKNIKET rendez, melyre ezúton hívjuk meg tisztelettel betegsegély- zőnk tagjait, valamint Pittsburgh és környéke magyarságát is. Elsőrendű szórakozásról, zamatos ételekről és hűsítő italokról gondoskodva van. Lesz kuglizóverseny dijakkal. A zenét egyik közismert cigányzenekar fogja szolgáltatni. ÚTIRÁNY: Pittsburghbcl jövők vegyék a 10-es számú West View villamost a 7-ik utca és Penn Ave. sarkán, leszállás az East St. és Mount Pleasant Road sarkán, onnan fel egyenesen a piknik hely jelzőtáblákkal lesz jelezve. STANA GYÖRGY munkástárs a Bérmunkás képviseletében meglátogatja Illinois és Indiana államokban lakó olvasóinkat és a magyar munkásokat. Kérjük munkájábani támogatását. A LAPBIZOTTSÁG. Olvasd aBérmunkást! A liba vagy a fotőj Irta: Hamvas H. Sándor. A konyhaasztalt mindnyájan körülállták és tágranyitott szemmel, mohón, mint valami csodát, bámulták a libát. Vitathatatlan, a liba szép kövér volt s a tolla hófehér, mig a csőre enyhe-vörös: a nyakán a seb is vörös volt, de vér már egy csepp sem jött ki belőle, pedig a feje lelógott az asztal végén. Jutka örömében tapsolt s egyszercsak vig táncra perdült, amelyet ő maga talált föl ebben a percben. Anyi ekkor hozzányúlt a libához: oly félve tapogatta, mintha attól tartott volna, hogy elrepül. Api pedig hosszan magyarázott, hogy miként jutott a libához. Az örömös-izgatott hangja betöltötte a konyhát: — Nem, nem akartam elhinni, de Friedmann váltig erős- ködött, hogy csak vigyem, vigyem. Azt mondja: — “Ugyan, kedvesem, hisz nem most ismertük meg egymást, bízom én magában! Régi kuncsaftok maguk . . . igaz, hogy egy idő óta kerülik a boltomat, na, de az nem tesz semmit! . . . Nincs pénze? ... Ó, hiszen én nem is mondtam, hogy most fizesse ki! . . . Majd lesz! . . . Mongya már: örökké nem tart ez a savanyu világ! ... És nézze, őszintén megvallom, ez a liba, a többi vágott baromfival karácsonyról maradt vissza: aj jé, rossz volt a karácsonyi vásár! Rosz- szabb, mint a tavalyi! És a hütőházba vittem ... de ki bírja azt fizetni? . . . Hát csak azért mondom, vigye el, egyszer majd csak lesz pénze ... ezzel csak nekem tesz jót!” Api ekkor Anyira pillantott. Kissé lehajtotta a csontos fejét és csendesen annyit mondott: — Még akkor sem akartam elhozni, de rátok gondoltam ... olyan régen nem ettetek egy jobb falatot! . . . Mindig csak bab, meg krumpli . . . Anyi bólintott: — Igen, ez igaz és szép tőled, hogy a családra gondoltál ... de ezt egyszer mégiscsak ki kell fizetni? ... És mikor kapsz te állást? Api ideges lett: — Ugyan kérlek, hogy lehetsz ilyen? ... A bolond is elfogadná, ha igy rátukmálnák! . . . Ami pedig az állást illeti, a kérvényemet beadtam a szellemi szükségmunkára . .. legalább három hónapra lesz állásom! Ebből egy kis veszekedés támadt, mert Anyi azt felelte, hogy Api tavaly és tavalyelőtt is beadta a kérvényét, de egyszer sem hívták be. Api viszont esküdözött, hogy az idén okvetlenül behívják, mert határozott ígéretet kapott. A mellére ütött: — Nekem mondta a tanácsos ur, nekem, a szemembe! — torkolta le Anyit. — Hát úgy legyen! — mondta rá Anyi és megvigasztalódva, könnyű szívvel nézte a libát s bólintott: — Egyébként most már mindegy, elhoztad és itt van a liba . . . Na és lesz egy kis zsir a háznál . . . És legalább egy hétig élűnk belőle! — Talán kettőig is, ha jól beosztod! — válaszolta Api és áradozva dicsérte Friedmannt: — Nagyon rendes ember ez a libás . . . ! * Már megtisztították a libát, amikor kopogtak az ajtón. Api — köténnyel maga előtt, mert segített Any inak a liba tollát kitépdesni — kinyitotta az ajtót. Egy ember jött be, hivatalos egyén, a kezében iratokat tartott s az orrát magasan hordta. Apit kereste és alaposan körülnézett a konyhában. A libát háromszor is megnézte. Jutka féltékenyen az asztal elé állt, eltakarta a libát: talán el akarja vinni? Nem, egyáltalán nem akarta elvinni, csak mormogott valamit az orra alatt. Anyi úgy értette, hogy “elöljáróság” és “szellemi . . .” Akkor ő is gyorsan az asztal elé állt, hogy eltakarja a libát, de már késő volt, a hivatalos ember jelentősen hunyorgatva, Apival bevonult a szobába. Api a bőrfo- töjbe ültette: a bőrfotöjt is háromszor megnézte a hivatalos embeöj sőt megtapogatta és újabb hunyorgatások között célzatosan azt mondta: — Bőrfotöj?! — És az asz-
