Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-20 / 851. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 julius 20. “Az idegen gyűlölet alapját a helytelen információk nyújtják” A Szenátus és a Képviselőház bevándorlási és honosodási bizottságainak eggyüttes ülésén Colonel D. W. MacCormack, az Egyesült Államok bevándorlási és polgárosodási biztosa kimutatta, hogy az idegenekkel szemben tanúsított előítéletek alapját a helytelen és félrevezető információkban kell keresni. Statisztikai adatokkal bizonyította be, hogy azok az érvek, amelyek “több millió” idegen illegálitására hivatkoznak minden alapot nélkülöznek. MacCormack többek között ezeket mondotta: “Az idegenekkel szemben tanúsított ellenszenv, amely manapság mind nagyobb hullámokat v.er fel az országban, közvetve, vagy közvetlenül az Egyesült Államok lakosságának egyharmadát érinti, amennyiben az országban minden harmadik egyén, vagy idegenszü- letésü, vagy idegen szülők gyermeke. Mi alapjában igazságszerető és türelmes emberek vagyunk, ennélfogva az előítélet forrását másban kell keresnünk. A forrást, meggyőződésem szerint abban kell keresnünk, hogy bizonyos érdekeltségek úgy festik le az idegent, mint aki kormányformánk, állásunk és életstandardunk lerombolására törekszik. Ennek az állításnak megerősítésére állítják, tehát, hogy az idegenek oly óriási számban élnek itt, hogy a fentebbiek terén komoly veszedelmet jelenthetnek. Az idegen-probléma megfelelő beállítása számadatokkal való megerősítést igényelt s ennek tulajdoníthatók a hallatlan túlzások amelyek az itt lakó idegenek s főként a törvénytelenül itt tartózkodók létszámát mérlegelik. Azok a számok, amelyeket efajta kérdésekkel kapcsolatban emlegetnek nagyobbára fantasztikus túlzások és semmiféle forrásmunkát vagy elfogadható alapot nem nyújtanak, amelyek a nevetséges eredmények összetételére fényt vetnének. Az ilyen statisztikákat, természetesen nem hasonlítják össze a hivatalos adatokkal s éppen ezért sem a népszámlálási adatokkal, sem a munkaügyiminisztérium, vagy a bevándorlási hivatalok adataival nem egyezhetnek. Ami a törvénytelenül itt tartózkodók számát illeti, lehetetlen lenne pontos adatokkal szolgálni. Ha ez lehetséges lenne, úgy a besurrantak felismeréséről és deportálásáról gondoskodnának. Az alábbiak közölt adatokat egymástól függetlenül összegezték a Bureau of Census és az Immigration Service. Az adatok összeállítását független csoportok és egyének végezték. Ma már sejtjük, hogy miféle forrásokból erednek a félrevezető információk, amelyekkel a képviselőket és a sajtót elhalmozták, mindamellett egyelőre csak az általuk feltüntetett adatok összehasonlításával foglalkozunk. 1. ) Az Egyesült Államok idegen lakossága nem 20 millió sem nem 6 millió, hanem körülbelül 4.922.000. Ezek közül körülbelül 1.500.000 közvetve, vagy közvetlenül első papírja birtokában van. 2. Azon állítás, hogy az országban 3—10.000.000 idegen tartózkodik törvénytelenül, nevetséges túlzás. Idegenek, akik törvénytelen utón érkeztek s akik most deportálandók nem haladják meg a 100.000-et, viszont, akik vagy törvénytelenül jöttek, vagy törvényes bebocsátásukat nem tudják igazolni aligha haladják meg a 400.000-et. 3. ) A hajószökevények száma uz utóbbi években feltűnően csökkent. Nem 250.000 egyén szökik le hajókról évente, mint ahogy állítják, hanem átlag 1.580 egyén (legalább is az utóbbi négy év adatai erre vezetnek.) 4. ) Évente nem 1.000.000 idegen hajós érkezik ide, mint ahogy azt állították, hanem körülbelül egy negyede, azaz 250.000. S nem igaz, hogy ezek fele elhagyja a hajót, mert 1934-ben, például az érkezési és indulási létszámkülömbség csak 250. 5. ) A népszámlálási adatok nem azt jelzik, hogy 500.000 mexicoi surrant be az Egyesült Államokba 1920 és 1930 között, hanem arra mutatnak, hogy az említett évtized alatt 289.000 mexicoi (akinek törvényes engedélyük volt) vagy visszatért hazájába, vagy ebben az országban elhalálozott. A légből kapott statisztikákra tehát nem lehet alapítani. Az 500.000 mexicoi bessurantot összetéveszthették azzal az ötszázezer gyermekkel, akik mexicoi eredetű amerikai polgárok gyermekei. 6. ) A Mexicoiak szaporodása nem a bevándorlásnak, vagy a tömeges besurranásoknak eredménye. A hivatalos adatok ezt kétségtelenül megvilágítják. 1920 és 1930 között az amerikai születésű Mexicoiak csoportjában a szaporulat 231 százalékot jelez, azaz 562.354 lelket, ezzel szemben a bevándorolt Mexicoiak között csak 159.638 egyén, azaz 35 százalékos szaporulatról tudunk.” A minden alapot nélkülöző adatok, amint a fentebbiek igazolják, a hivatalos adatok mellett szinte nevetségesnek tűnnek. A bevándorlási biztos sokáig habozot, hogy az alaptalan statisztikák halmazára fényt vessen. Az idegenekkel szemben viseltetett ellenszenv és előítélet hullámai ma már oly magasra tornyosultak, hogy halaszthatatlan fontosnak vélte a valódi statisztikai adatok erejével a hamis adatok támadásait visszaverni. FLIS. Hogy kinek az érdeke az idegen gyűlölet, azt a Bérmunkás olvasói jól tudják, mert hiszen közülük soknak személyes tapasztalatuk van a tőkés osztály ezen jól bevált eszközéről, az öntudatlan munkások nagy táborában. A munkások elégedetlenségét a munkatelepeken, nem azok orvoslásával igyekeznek elintézni, hanem azokat a bevándorlókat állítják oda bűnbaknak ß munkaalkalmak csökkenésére, akik ezt az Az “Uj osztás” harmadik esztendejében, a kifosztot, nincstelen proletárok milliói még mindig szájtátva szívják magukba a Wall Street szócsövének kiapadhatatlan maszlagjait. “Share — the — Wealth” “Soak the Rich” Gapon, Coughlin a detroiti csuhás, Houy Long Louissiana állam nagyhangú szenátora, F. D. Roosevelt a frázisokból kifogyhatatlan matador kórusban ordítják az éhségtől agyongyötört munkanélküli milliók fülébe az “Uj osztás” legújabb fogásait. És a 12 milliónyi felesleges munkaerő tulajdonosai önkénytelenül is kifosztot üres' zsebekhez kapnak, tudják, érzik, hogy .egy újabb érvágás készül a munkásosztály rovására. Az AFofL, a szocialista párt, a kommunisták egyes szektái hozsanát, zengedeznek a vagyon széjjel osztásának hallatára. Az osztályharc eme hamis prófétái a vagyon széjjel osztásával kívánják megszüntetni a munkás- osztály nyomorát, megszüntetni a mai társadalmi rendszert. Éppen olyan hamisak ezek a “munkás” vezérek, mint a “Share — the — Wealth” hirdetői, mert jól tudják azt, hogy a mai korrupt társadalmi rendszernek a munkásosztály szabad társadalmához vezető ut elsősorban is a vagyon mind kevesebb és kevesebb kezekbe- ni összpontosulása szükséges. Az “Uj osztás” kormánya . ól tudja, hogy a mai társadalmi rendszer életének meghosszabbítását csak úgy tudja elérni, ha a vagyon mind szélesebb körben van széjjel osztva. De azt is jól tudják, hogy a vagyon széjjel osztásának még a megkísérléséig sem képesek eljutni. Sokkal nagyobb kudarcot vallanának mint amilyt vallottak az NRA-vel. A Wall Street az ipari fejedelmek hatalma, minden kormánynál, minden politikai pártnál hat.ilFELÜLFIZETÉSEK Á BÉRMUNKÁSRA Jul. 7-től — 13-ig. F. Kirilla, Chicago........ 5.00 G. Drágos, Carteret....... 1.00 P. Turu.cz, Chicago....... 1.00 Akroni Magyar Ház gaz. biz.................................... 5.00 országot a világ legnagyobb ipari államává tették, akik technikáját kifejlesztették úgy, hogy szervezetlenségük folytán maguk is koldusmódra, alamizsnán élnek, akkor, amikor évtizedes munkájuk révén Amerika tőkés osztálya a dollárokban úszkál. Az ipari forradalmárok nem vezetnek külön harcot az idegen gyűlölet ellen, hanem magát a tőkésosztályt, amelynek az eggyik erőssége a bérrendszer eltörlésére való szervezkedéssel igyekszenek minden .elnyomó eszközével megszüntetni. masabb. Ezt a megtörhetetlen- nek látszó hatalmat csak a munkásosztály Egy Nagy Szervezete képes megsemmisíteni. Ennek az Egy Nagy Szervezetnek a keretében kell a világ; bérrabszolgáinak szervezkedni- ök, hogy egyszer és mindenkorra véget vessenek ennek a társadalmi rendszernek, amelyben a termelők az elnyomottak s a paraziták az elnyomók. Huey Long — a “vagyon szétosztás” maszlagának kezdeményezője nemrégiben 15 és fél óra hosszat beszélt a szenátusban egyhuzamban. Ez a politikusok mestersége, szószátyárkodás. Ebben a tejjel, mézzel folyó Kánaánban, amelyben a méhek rettenetes nélkülözés közepette hullanak el s a herék pedig nap- ról-napra hatalmasabbak 1929- ben amikor az ipari összeroppanás érte az ország ütőerét 513 egyén volt akiknek évi bevétele felülhaladta az egy millió dollárt. 1932-ben a pangás legnehezebb évében már csak 20 egyénnek volt egy millió dollárnál nagyobb bevétele. 1933-ban az “Uj osztás” kormányának tervei alapján, am,ely az áruk értékének folytán emelte a profitot az egy millió és azon felüli bevétellel rendelkezők száma 46-ra emelkedett. 1934-ben 57-re. Ez egy fényes bizonyítéka annak, hogy a kizsákmányoló osztály prosperál. A termelők hadseregének egy harmada — 12 millió munkás — feleslegessé vált. A géprendszer fejlődése fokozatosan szorítja ki a termelő bérrabszolgákat a munka színhelyéről, akik rettenetes nyomorban tengődnek, akkor amidőn a tömegtermelés roskadásig tömte, vagy tömhetné meg a raktárakat és bőségben élhetne nemcsak a kiváltságos osztály, nemcsak ennek az országnak a népe, hanem az egész világ emberisége. Ennek az egyetlen és legbiztosabb, s legrövidebb útja a világ munkásságának az Egy Nagy Szervezet- beni tömörülése hogy befejezze történelmi hivatását és megszüntesse a bérrendszert. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK "A. K. rovata”
