Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-20 / 851. szám
1935 julius 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A “FÜGGETLENSÉG” cimü kormánypárti újság hat heti üzletmenete: A bevétel 24.700 pengő, a kiadás 180.000 pengő. A diferenciát a főváros polgár- mestere a közpénzből pótolta, akkor amikor lefaragták az ingyen moslék kiosztásánek fejadag számát, fedezet hiányában. A FEJŐSTEHÉN: Az OTI (másnéven a fehérterror által elorozott Mukásbiztositó pénztáf,) járulékait irgalmatlanul behajtják a dolgozó proletárokon. A jámbor olvasó és laikus ember azt hiszi tehát, hogy amint ez természetes is “volna,” ennék ellenében ha valaki beteg arról gondoskodás történik ugyebár? Nem oda Buda. Az OTI nem beszél arról, hogy az orvosi beteg lapért 20 fillért és a legtöbbször 10—20 fillért érő gyógyszerért 30 filléreket vasal be a járulékon felül attól, akinek erre szüksége van. Nem beszélve arról, hogy ott elvannak helyezve fogatlan zupás őrmesterek és kikopott főszolgabirák stb. “produktiv” munkát sohasem végzett herék, a kormány részéről kik hatökrök a szociálpolitikához, de ezeken felül ha az állam kassza üres, mert a föld és egyébb birtokosok, “haza- fiságbcl” blicelik az adófizetést kincstári (ála hadikölcsön kötvények) ellenében markolja ki a tartalék pénzt a kasszából, (a soha visszatérítés jelszavával.) Újabban már ilyen javaslatot is tett egyik képviselő, a képviselő házban. “A pénzügyminiszter járuljon hozzá ahoz, hogy Kecskemét 500.000 pengős kölcsönt vehessen fel kórházépítésre az OTI-tól. A vidéki szállodák tatarozására egy millió pengőt.” A beteg munkás tehát nem kap semmit, de tartsa el a heréket és szanálja a vidéki garni hoteleket, a szerelmesek kényelmére. Ezt nevezik speciálista magyar szociálpolitikának. MÁJUS HÓ folyamán Budapesten 201 munkásbal,eset, 216 öngyilkosság történt, mig 118 szülőnőt szedtek fel az utcáról a mentők. Az uj generáció mely majd rój ja a pesti flasztert, elég korán megismerkedik ezzel, mivel szülőotthonok helyett ott pillantja már meg a világot. Hja ilyen lukszus célokra nincs pénze, a fajt nyomorító és pusztító “felelős” magyar kormánynak. AMIRE VAN PÉNZ: Budavár visszafoglalásának 250 éves évfordulójára, egykori helyére újra felépitik a bécsi kaput. AMIRE NINCS PÉNZ: 1935 év első negyedében, a halottak közül az egy éven alóliak száma 7.142, hét éven alóliak 9.326 volt, vagyis majdnem minden 4-ik halott 7 éven alóli volt. Gyermekvédelemre tehát nincs pénz. ÚJPESTEN: A famunkások heti 70—80 órát dolgoznak. Most sztrájk tört ki a béremelésért és a munkaidő csökkentésért. MAUTHNER bőrgyár (Újpest,) az állam által agyonszubvencionált vállalat. Minden laikus azt hiheti ugyebár, hogy legalább jobb dijjazásba részesülnek ott a munkások mint másutt. Ez tévedés. Itt fekszik előttünk egy fizetési boríték melyben egy 35 éves, 3 gyermekes munkásasszony május 5-től 8-áig dolgozott, (első és második napon 9—9, a harmadik napon 5, tehát összesen 23 órát. Ennek fejében munkabér címén összesen kapott 1 belülről és főként nem tudta, hogy milyen szaga van az ilyen helynek. Három percig sem tartott tán, amig ott állott a verandán és a szobalány előhozta a palántákat, de ez alatt Béni előtt hirtelen megvilágosodott valami. Olyan érzés volt ez mint amikor kint a mezőn gyermekkorában kitört a vihar és izzó kíváncsisággal figyelte a gomolygó felhőkből kivillanó villámokat, hogy hátha a felhők tüzes repedésén keresztül egy pillanatra megvillan előtte a mennyország, amiről tanítják az iskolában is, hogy ott van fönn. Ilyen érzés volt az is, ahogyan állott a verandán és benézhetett a fürdőszobába, meg a lakásba és ahogyan innen is villantak rá a titokzatos dolgok. Most is hirtelen megvilágosodott előtte valami, anélkül, hogy pontosan meg tudta volna mondani, mi ez és miből tevődött össze. A méltóságos asszony ruhájából, a fogából, vagy a lakásból kiáradó illatból. Csak azt érezte, hogy most irtózatos hazugságra jött rá, hogy mindaz, amit eddig tudott életről, halálról, maga sorsáról, munkájáról és általában mindarról, ami eddig körülvette őt, másként van és az életnek nem az az értelme, amit eddig hit. Kijött egy kis kutya a szobából, meredt szemét ráemelte, aztán szimatolva közeledett feléje. — Kuss — mormogta — és alig tudta visszatartani magát, hogy ne rúgjon a kutyába, a kis fehér, pamacsállatba, úgyhogy ezerfelé menjen. Béni vitte a palántákat hátra a kertbe, ment remegve, furcsa szédületben, fogait úgy összeszoritva, hogy majd szétpattantak. » — Itt van — mondta az öregnek — és letette elébe a palántákat. — Én itt nem doleozom tovább — mondta aztán olyan arccal, hogy az öreg, amint ránézett, megdöbbent. De mielőtt megkérdezhette volna, hogy mi baja, mi történt vele, Béni már kívül volt a rácsos kapun. pengő és 44 fillért. Ebből levontak adóra 4 fillért, társadalombiztosításra 14 illért, maradt tehát a három napra 1 pengő és 26 fillér, vagyis naponta 42 fillér. Mig dolgozott a 3 gyermekére a szomszédasz- szony vigyázott, akinek ezért napi 20 fillért fizetett, maradt tehát neki és 3 gyermekének egy-egy napra 22 fillérje. Ez a gyár szállít a hadseregnek és még sok más közintézménynek. De nem külömb a lódengyár sem ahol a munkásnők heti kilencven órás munkaidő fejében 4—5—6 pengőket kapnak. Ezért satnyul, pusztul a magyar mert a tatárjárás sem pusztította olyan tervszerűen, mint a kapitalisták itt pusztíthatják kormányságitséggel. Bomlás az AFofL osztályoknál országszerte (Folyt, az 1-ső oldalról.) A nyíltabb árulások mellett az a tény legjobban elriasztotta a munkásokat az AFofL-től. hogy mikor ^ legjobb körülmények között bérharcot akartak indítani, részben, hogy jobb viszonyokat, részben az union teljes elismerését a zárt műhelyt kivívhassák, akkor a tisztviselőség, minden cselfogással azon volt, hogy visszatartsa őket ezen harcias lépéstől. Ez történt két navv Foundrv- ban, az “Allen and Ryan,” valamint a Co-operative Stove Co.- nál, ahol a vasöntők darabszám munka mellett is csak 2.50-től 3.50-ig bírnak keresni és segítenek letörni más gyárakba^» még található magasabb bérskálát. Az előbbi gyárban pedig 60 százalékát lefizették a munkásoknak, mondani sem kell, hogy a legjobb unionistákat és a megmaradtakkal dolgoztatnak, 60—65 órákat hetenkint, hogy az elbocsájtott munkásokat vissza helyezzék, vagy a fizetés levágást megakadályozzák, de mindég elutasító választ kaptak, hogy most nem lehet, hiszen nincs elég munka, nem elég erős az unió stb. Ugyan ez történik az automobil iparban is, ahol már sok gyárat másodszor szerveztek be a munkások az AFofL-be, de mikor legjobb alkalom volt, igy elhatároztak egy általános sztrájkot, előző évben márciusra, ez éven meg április elsejére, hogy jobb viszonyokat és az union elismerését kivívják, akkor Mr. Greent a “King Fisht” leszalajtották a “székes fővárosból,” hogy leszerelje, vagy ha arra nem képes, elhalássza a sztrájkot a nyári hónapokig, ami sikerült neki. így veszett kárba sok öntudatos aktiv uni- onistának a fárasztó építő munkája, nem lehetett jobb viszonyokat, union elismerését kivívni. Ez nagy elkeseredést okozott minden csoportnál, az aktívabb tagoknak egy része utálattal fordult el az AFofL-től, a tagság nagyrésze, csak az árulást látja és minden unionnal ellenséges érzést tanúsít. Hiába a kommunisták magyarázkodása, ígérgetése, hogy majd a tiszt- viselőséget kicserélik, meg majd forradalmasítani fogják az AFofL-t, a munkásság már látja, hogy az lehetetlen, nem hiszik, hogy “kutyából szalo- na” vagy is egy rohadt szervezetből épp, egészséges szervezetet épihessenek. Minden union törekvést gyanús szemmel néznek, .elvesztették bizalmukat. Egy másik része, az öntuda- tosabbak, kutatják egy jobb szervezetnek a létezését, alapját. Többen már ezt felismerték az IWW-ban ivy ehez fordulnak segítségért. Látják, hogy szerkezeti összetétele, harcmodora, képessé teszi a munkásságot, hogy akkor szálljon harcba, mikor arra legjobb alkalmat lát, nem a tisztviselő- ségtől, hanem a munkásság harciasságától, szervezettségétől függ győzelme, vagy bukása. Megismerik azt a végtelen nagy erőt, melyet az Ipari Szervezet, egységes volta ad nekik. Felismerik, hogy nemcsak egy darab kenyérért, hanem jobb társadalmi rendszerért is harcba kell nekik szállni. Az IWW-nak nem törekvése, hogy már megszervezett más unionhoz tartozó csoportokat segítsen lerombolni, széjjel szaggatni, mivel mi nagyon sok szervezetlen gyárat ismerünk, ahol minden erőnkkel tudunk dolgozni, szervezni, úgy tartjuk, hogy azoknak a megszervezése az első kötelességünk, igy nem fejtünk ki szervezett propagandát a meglevő union csoportok tagsága között a csatlakozás érdekében, mégis minden ilyen tartózkodó taktika ellenére is kilátás van, hogy csoportok fognak csatlakozni az Egy Nagy Szervezethez, olyan csoportok, ahol az öntudatos tagság már belátja, hogy ez a leghelyesebb szervezkedési forma és már elég bátor, elszánt lesz, hogy nyíltan kijöjjenek vel.e és csatlakozzanak hozzánk. Ez magyarázza meg, hogy a nagy kormánysegitség, több millió dolláros szervezési alaptőke, több ezer jólfizetett szervezők kiküldése és az összes munkáspártok segítsége dacára is nem szaporodott az AFofL tagsága, mert amennyi tagot felvettek egy év alatt, annyit vesztettek is, most meg az NRA kivégzése, nekik is megadta a halálos döfést. A jövő az IWW-é, most minden tag, minden rokonszenve- zőnek munkába kell állni, hogy a meglevő AFofL csoportoknak a tagsága ne züljön széjjel, hanem ismertessük meg velük az Egy Nagy Szervezet eszméjét, a helyesebb, jobb szervezkedési formát, mert csak egyedül az IWW rendelkezik ilyen tökéletes, az amerikai viszonyoknak megfelelő modern unionnal. Vi.
