Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-07-20 / 851. szám

1935 julius 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A “FÜGGETLENSÉG” cimü kormánypárti újság hat heti üzletmenete: A bevétel 24.700 pengő, a kiadás 180.000 pengő. A diferenciát a főváros polgár- mestere a közpénzből pótolta, akkor amikor lefaragták az in­gyen moslék kiosztásánek fej­adag számát, fedezet hiányá­ban. A FEJŐSTEHÉN: Az OTI (másnéven a fehérterror ál­tal elorozott Mukásbiztositó pénztáf,) járulékait irgalmat­lanul behajtják a dolgozó pro­letárokon. A jámbor olvasó és laikus ember azt hiszi tehát, hogy amint ez természetes is “volna,” ennék ellenében ha valaki beteg arról gondoskodás történik ugyebár? Nem oda Buda. Az OTI nem beszél arról, hogy az orvosi beteg lapért 20 fillért és a legtöbbször 10—20 fillért érő gyógyszerért 30 fil­léreket vasal be a járulékon felül attól, akinek erre szük­sége van. Nem beszélve arról, hogy ott elvannak helyezve fo­gatlan zupás őrmesterek és ki­kopott főszolgabirák stb. “pro­duktiv” munkát sohasem vég­zett herék, a kormány részéről kik hatökrök a szociálpolitiká­hoz, de ezeken felül ha az ál­lam kassza üres, mert a föld és egyébb birtokosok, “haza- fiságbcl” blicelik az adófizetést kincstári (ála hadikölcsön köt­vények) ellenében markolja ki a tartalék pénzt a kasszából, (a soha visszatérítés jelszavá­val.) Újabban már ilyen javas­latot is tett egyik képviselő, a képviselő házban. “A pénz­ügyminiszter járuljon hozzá ahoz, hogy Kecskemét 500.000 pengős kölcsönt vehessen fel kórházépítésre az OTI-tól. A vidéki szállodák tatarozására egy millió pengőt.” A beteg munkás tehát nem kap semmit, de tartsa el a heréket és sza­nálja a vidéki garni hoteleket, a szerelmesek kényelmére. Ezt nevezik speciálista magyar szociálpolitikának. MÁJUS HÓ folyamán Budapes­ten 201 munkásbal,eset, 216 öngyilkosság történt, mig 118 szülőnőt szedtek fel az utcáról a mentők. Az uj generáció mely majd rój ja a pesti flasztert, elég korán megismerkedik ez­zel, mivel szülőotthonok he­lyett ott pillantja már meg a világot. Hja ilyen lukszus célok­ra nincs pénze, a fajt nyomorí­tó és pusztító “felelős” magyar kormánynak. AMIRE VAN PÉNZ: Budavár visszafoglalásának 250 éves évfordulójára, egykori helyére újra felépitik a bécsi kaput. AMIRE NINCS PÉNZ: 1935 év első negyedében, a halot­tak közül az egy éven alóliak száma 7.142, hét éven alóliak 9.326 volt, vagyis majdnem minden 4-ik halott 7 éven alóli volt. Gyermekvédelemre tehát nincs pénz. ÚJPESTEN: A famunkások he­ti 70—80 órát dolgoznak. Most sztrájk tört ki a béremelésért és a munkaidő csökkentésért. MAUTHNER bőrgyár (Újpest,) az állam által agyonszub­vencionált vállalat. Minden lai­kus azt hiheti ugyebár, hogy legalább jobb dijjazásba része­sülnek ott a munkások mint másutt. Ez tévedés. Itt fek­szik előttünk egy fizetési borí­ték melyben egy 35 éves, 3 gyermekes munkásasszony má­jus 5-től 8-áig dolgozott, (első és második napon 9—9, a har­madik napon 5, tehát összesen 23 órát. Ennek fejében munka­bér címén összesen kapott 1 belülről és főként nem tudta, hogy milyen szaga van az ilyen helynek. Három percig sem tartott tán, amig ott állott a veran­dán és a szobalány előhozta a palántákat, de ez alatt Béni előtt hirtelen megvilágosodott valami. Olyan érzés volt ez mint amikor kint a mezőn gyer­mekkorában kitört a vihar és izzó kíváncsisággal figyelte a gomolygó felhőkből kivillanó villámokat, hogy hátha a fel­hők tüzes repedésén keresztül egy pillanatra megvillan előtte a mennyország, amiről tanítják az iskolában is, hogy ott van fönn. Ilyen érzés volt az is, aho­gyan állott a verandán és be­nézhetett a fürdőszobába, meg a lakásba és ahogyan innen is villantak rá a titokzatos dolgok. Most is hirtelen megvilágoso­dott előtte valami, anélkül, hogy pontosan meg tudta vol­na mondani, mi ez és miből te­vődött össze. A méltóságos asszony ruhá­jából, a fogából, vagy a lakás­ból kiáradó illatból. Csak azt érezte, hogy most irtózatos hazugságra jött rá, hogy mindaz, amit eddig tu­dott életről, halálról, maga sorsáról, munkájáról és általá­ban mindarról, ami eddig kö­rülvette őt, másként van és az életnek nem az az értelme, amit eddig hit. Kijött egy kis kutya a szo­bából, meredt szemét ráemelte, aztán szimatolva közeledett fe­léje. — Kuss — mormogta — és alig tudta visszatartani magát, hogy ne rúgjon a kutyába, a kis fehér, pamacsállatba, úgy­hogy ezerfelé menjen. Béni vitte a palántákat hát­ra a kertbe, ment remegve, furcsa szédületben, fogait úgy összeszoritva, hogy majd szét­pattantak. » — Itt van — mondta az öregnek — és letette elébe a palántákat. — Én itt nem doleozom to­vább — mondta aztán olyan arccal, hogy az öreg, amint ránézett, megdöbbent. De mielőtt megkérdezhette volna, hogy mi baja, mi történt vele, Béni már kívül volt a rá­csos kapun. pengő és 44 fillért. Ebből le­vontak adóra 4 fillért, társa­dalombiztosításra 14 illért, ma­radt tehát a három napra 1 pengő és 26 fillér, vagyis na­ponta 42 fillér. Mig dolgozott a 3 gyermekére a szomszédasz- szony vigyázott, akinek ezért napi 20 fillért fizetett, maradt tehát neki és 3 gyermekének egy-egy napra 22 fillérje. Ez a gyár szállít a hadseregnek és még sok más közintézménynek. De nem külömb a lódengyár sem ahol a munkásnők heti ki­lencven órás munkaidő fejében 4—5—6 pengőket kapnak. Ez­ért satnyul, pusztul a magyar mert a tatárjárás sem pusztí­totta olyan tervszerűen, mint a kapitalisták itt pusztíthatják kormányságitséggel. Bomlás az AFofL osztá­lyoknál országszerte (Folyt, az 1-ső oldalról.) A nyíltabb árulások mellett az a tény legjobban elriasztot­ta a munkásokat az AFofL-től. hogy mikor ^ legjobb körülmé­nyek között bérharcot akartak indítani, részben, hogy jobb viszonyokat, részben az union teljes elismerését a zárt mű­helyt kivívhassák, akkor a tisztviselőség, minden cselfo­gással azon volt, hogy vissza­tartsa őket ezen harcias lépés­től. Ez történt két navv Foundrv- ban, az “Allen and Ryan,” va­lamint a Co-operative Stove Co.- nál, ahol a vasöntők darabszám munka mellett is csak 2.50-től 3.50-ig bírnak keresni és segí­tenek letörni más gyárakba^» még található magasabb bér­skálát. Az előbbi gyárban pedig 60 százalékát lefizették a munká­soknak, mondani sem kell, hogy a legjobb unionistákat és a megmaradtakkal dolgoztatnak, 60—65 órákat hetenkint, hogy az elbocsájtott munkásokat vissza helyezzék, vagy a fize­tés levágást megakadályozzák, de mindég elutasító választ kap­tak, hogy most nem lehet, hi­szen nincs elég munka, nem elég erős az unió stb. Ugyan ez történik az auto­mobil iparban is, ahol már sok gyárat másodszor szerveztek be a munkások az AFofL-be, de mikor legjobb alkalom volt, igy elhatároztak egy általános sztrájkot, előző évben március­ra, ez éven meg április elsejé­re, hogy jobb viszonyokat és az union elismerését kivívják, ak­kor Mr. Greent a “King Fisht” leszalajtották a “székes fővá­rosból,” hogy leszerelje, vagy ha arra nem képes, elhalássza a sztrájkot a nyári hónapokig, ami sikerült neki. így veszett kárba sok öntudatos aktiv uni- onistának a fárasztó építő mun­kája, nem lehetett jobb viszo­nyokat, union elismerését ki­vívni. Ez nagy elkeseredést okozott minden csoportnál, az aktívabb tagoknak egy része utálattal fordult el az AFofL-től, a tag­ság nagyrésze, csak az árulást látja és minden unionnal ellen­séges érzést tanúsít. Hiába a kommunisták magyarázkodása, ígérgetése, hogy majd a tiszt- viselőséget kicserélik, meg majd forradalmasítani fogják az AFofL-t, a munkásság már látja, hogy az lehetetlen, nem hiszik, hogy “kutyából szalo- na” vagy is egy rohadt szerve­zetből épp, egészséges szerve­zetet épihessenek. Minden union törekvést gyanús szemmel néz­nek, .elvesztették bizalmukat. Egy másik része, az öntuda- tosabbak, kutatják egy jobb szervezetnek a létezését, alap­ját. Többen már ezt felismer­ték az IWW-ban ivy ehez for­dulnak segítségért. Látják, hogy szerkezeti összetétele, harcmodora, képessé teszi a munkásságot, hogy akkor száll­jon harcba, mikor arra legjobb alkalmat lát, nem a tisztviselő- ségtől, hanem a munkásság har­ciasságától, szervezettségétől függ győzelme, vagy bukása. Megismerik azt a végtelen nagy erőt, melyet az Ipari Szerve­zet, egységes volta ad nekik. Felismerik, hogy nemcsak egy darab kenyérért, hanem jobb társadalmi rendszerért is harc­ba kell nekik szállni. Az IWW-nak nem törekvése, hogy már megszervezett más unionhoz tartozó csoportokat segítsen lerombolni, széjjel szaggatni, mivel mi nagyon sok szervezetlen gyárat isme­rünk, ahol minden erőnkkel tu­dunk dolgozni, szervezni, úgy tartjuk, hogy azoknak a meg­szervezése az első kötelessé­günk, igy nem fejtünk ki szer­vezett propagandát a meglevő union csoportok tagsága kö­zött a csatlakozás érdekében, mégis minden ilyen tartózkodó taktika ellenére is kilátás van, hogy csoportok fognak csatla­kozni az Egy Nagy Szervezet­hez, olyan csoportok, ahol az öntudatos tagság már belátja, hogy ez a leghelyesebb szer­vezkedési forma és már elég bátor, elszánt lesz, hogy nyíltan kijöjjenek vel.e és csatlakozza­nak hozzánk. Ez magyarázza meg, hogy a nagy kormánysegitség, több millió dolláros szervezési alap­tőke, több ezer jólfizetett szer­vezők kiküldése és az összes munkáspártok segítsége dacá­ra is nem szaporodott az AFofL tagsága, mert amennyi tagot felvettek egy év alatt, annyit vesztettek is, most meg az NRA kivégzése, nekik is megadta a halálos döfést. A jövő az IWW-é, most min­den tag, minden rokonszenve- zőnek munkába kell állni, hogy a meglevő AFofL csopor­toknak a tagsága ne züljön széjjel, hanem ismertessük meg velük az Egy Nagy Szervezet eszméjét, a helyesebb, jobb szervezkedési formát, mert csak egyedül az IWW rendelkezik ilyen tökéletes, az amerikai vi­szonyoknak megfelelő modern unionnal. Vi.

Next

/
Thumbnails
Contents