Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-11-30 / 869. szám
1935 november 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal A beszéd nem elégséges a munkaidő megrövidítéshez Az idegen nyelvű lapokat tudósító iroda (Flis,) amelynek közleményeivel lapunk hasábjain is találkoznak az olvasók, mivel azok legnagyobbrészt közérdekű, hasznos tudnivalók, legutóbbi tudósítása a rövidebb munkahét bevezetésének a szükségességét ismerteti. A Flis, mint polgári intézmény, az American Federation of Labor Atlantic Cityben tartott konvenciójának a határozatában látja a 30 órás munkahét megvalósulásának a lehetőségét és a következőket irja: “Az AFofL szónokai kihangsúlyozták, hogy lehetetlen gazdasági újjáépítésről beszélni, mindaddig mig a munkanélküliek újból alkalmazásba nem jutnak. A munkanélküliek száma — beleértve azokat is, akik ezidőszerint segélylistán vannak, meghaladja a 11 milliót. A munkáskezet pótló gépek és eljárások, amelyeket a depressziós évek folyamán bevezettek, az 1929-ben alkalmazott munkásoknak csak 80 százalékát tudná munkához juttatni az 1929-es termelési méretek szerint. Példaként említik többek között, hogy úgy a gyáriparban, mint a bányaiparban a termelés 4.7 százalékkal emelkedett, mig ugyanakkor az alkalmazás terén csak 1.5 százalékos emelkedés történt. Az AFofL vezetősége kimutatja, hogy 1935 márciusától fogva, (tehát két év és három hónap alatt) az üzleti aktivitás általában félig érte el a normális állapotot, de csak 39 százaléka jutott újból munkához azoknak, akik a depresszió folyamán vesztették el állásukat. A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy az állását veszített kilenc és fél millió egyén közül csak*3.700.000 nyert újból elhelyezést az iparban.” “Tekintettel az ipar fokozatos mechanizálására, ami természetesen az egyéni munkást is fokozottabb termelésre kényszeríti, a munkanélküliség megszüntetése a legnagyobb fontossággal bir és az első lépést jelenti a tömeges vásárló erő ki- fejlesztése felé. Az AFofL tehát ebből a szempontból is a rövidebb munkaidő bevezetését javasolja.” A Flis iroda tudósítása szerint a harminc órás munkahét Az ősz beálltával a Bérmunkás Otthonban ismét megindult a tevékenység és a közeli napokban és hetekben az alább felsorolt eseményekre hívjuk fel olvasóink figyelmét: Minden vasárnap este nyolc órai kezdettel angolnyelvü “Open Forum” előadások vannak, melyeken az előadók a tudomány különböző ágaiból tartanak előadásokat, vagy a világ- események helyes, vagy helytelenségét világítják meg. Az előtámadói, kétségbe vonják, hogy az ipar képes lesz ugyanolyan munkabért fizetni a rövidebb munkahét esetében, mint a negyven órásban, sőt egyenesen attól tartanak, hogy a bérskála és az árak közötti súrlódás nem egy gyár kapuit fogja becsukni. New York állam fővárosában Albanyban, legutóbb tartott államközi munkaügyi konferencián tizenhárom állam és Washington képviseltette magát és ez a konferencia egy javaslatot fogadott el, melyszerint a törvényhozást fogja sürgetni a 40 órás munkahét törvényesi- tésére. Pontosan hat esztendő kellett úgy az American Federation of Labor vezetőségének, mint a politikusoknak, hogy a termelési viszonyokból az IWW konvenciója után felismerjék azt, hogy a munkaidő megrövidítése lehet csak az eszköz a depresszió megszüntetésére. Az IWW konvenciója, amely a pontos ipari statisztika áttanulmányozása után, a napi négy óra és a heti négynapos munkát javasolta, az azóta bevezetett újabb munkagyorsitás mellett, ma ezt is hosszú időnek tartja ahoz, hogy a munkanélkülieket száz százalékban visszalehessen tenni a munkába, tehát megállapíthatjuk, hogy sem az AFofL, mégkevés- bé az államközi bizottságok javaslatai nem vezetnek eredményre a cél érdekében, még akkor sem, ha azok megvalósulnának, de mivel mindkét kívánat a törvényhozástól várja annak megvalósítását, a ma munkanélkülijének egyet jelent ez a semmivel, mert hiszen a törvényhozásban csigalassúsággal történnek a dolgik és csak azok kerülnek elintézésre, amik összhangba vannak a nagytőke, a Wall Street érdekeivel. Ennek gyakorlati példáját adta nemrég a Legfelső Bíróság, amely egy tolvonással semmisiti meg azokat az intézkedéseket, amelyeket nem a tőkés osztály érdekeinek a figyelembe vételével alkotnak. A munkanélkülieket a termelés szinterére egyedül az IWW által hirdetett és gyakorolt ipari szervezet kiépítésével lehet visszaállítani. De ez a művelet nemcsak munkához juttatadásokra szabad a bemenet. DECEMBER 7-én, szombaton este 8 órai kezdetei az IWW magyar tagjai színre hozzák Eugene O’Niel társadalmi drámáját Kun László fordításában, melynek cime: “Rose Thomas az utca lánya.” Kérjük olvasóinkat, hogy tartsák emlékezetükben a fenti dátumokat és jelenjenek meg azokon a Bérmunkás Otthonban, 1604 N. California Ave. Chicago, 111. ja a munkabíró tömeget, de mindahoz, amit szükséglete az élet szépé tevésére megkíván, mert az IWW célja a bérrendszer megszüntetésével az ipari demokrácia megteremtése, ami azt jeletni, hogy mindenkinek egyformán kell kivenni a réMár számtalanszor megírtuk, hogy az a törekvés, amelynek az élén a “legforradalmibb” kommunista párt áll azzal a céllal, hogy a munkanélküli munkások a segélylistára kerüljenek, nem egyébb mint könyör- adomány, amely nemcsak a munkás önérzetét öli meg, de a segélyt kiosztók akaratnélküli szolgájává sülyeszti az embert. Bár a tények és az események igazolják ezt a megállapításunkat, a kommunisták mégis forradalmi eredménynek tartják azt. Éppen ilyen elszántsággal a bányamunkások egy másik “barátja” Himler Márton arra gyűjt a magyar bányászok között, hogy Washingtonban pont a magyar bányászoknak egy irodát kell fentarta- ni, ahol a magyar bányászok ügyes-bajos dolgát ha arra szükség van Roosevelt elnökkel vagy a hadügyminiszterrel meglehessen beszélni. Hogy minden magyar bányász megértse, hogy miről van szó, Himler Lobby-nak nevezte el a magyar bányászok szük‘ Múlt vasárnap került bemutatóra Clevelandban “A nagy örökség,” Király Ernő rendezésében. “A nagy örökséget” Tarnóczy Árpád irta, Füzy István “szerezte” hozzá a zenét és a Ver- hovay Egyletnek csinál propagandát. A darab meséje: A lejáró kő agyonüt egy magyar bányászt, erre a többi tizenhárom (csak heten vannak a színpadon, a többi valószínűleg halottvivő) megalakítja a Verhovay Egyletet. Ez az a nagy örökség, amit az iró ránk testál, mint a drótostót négy fiára egész Magyarországot! A darab egy magyar gömböc: van benne mé- zeskalács-sziv, délibáb, fias- tyuk, göncölszekér, árvalány- haj, kócsagtól!, tenger ide, tenger oda, parancsolszkérlekalás- san ... A fénypont természetesen az elmaradhatatlan, “Király Ernő mulat,” a csattanó a Verhovay-tagok felvonulása a színpadra. Daragó elnök tüzes beszédet intéz a nagyérdemű közönséghez, hogy álljanak be az egyletbe. Végezetül, — hogy a gyerekek is szórakozzanak — felharsan a Verhovay-him- nusz ... Éhez a darabhoz csapta köny- nyelmüen Király Ernő azt a készét a munkából és azért egyformán részesedik annak javaiból is. Minél hamarab felismeri ezt a munkásság és csatlakozik az Egy Nagy Szervezethez, annál rövidebbre szabja helyzete nyomorúságát, nélkülözését. ségletét és hogy mivel már pénzek is folynak be a célra, hát magunk is érdeklődtünk, hogy a könnyen asszimiláló szervező Kentucky után mit tart a táskájában. A lexikon, amelynek szerkesztéséhez sem a kommunistáknak, sem Himlernek nem volt köze és ezért őszinteségében nincs okunk kételkedni, azt mondja, hogy Lobby alatt bizonyos érdek kijárót, lepénze- lőt értenek. Bár az utóbbi miatt nem fáj a fejünk és a bányászoknak se fájjon, mig a kijárás olyan intézmény, amely puhánnyá teszi a gerinccsontokat. A bányászoknak éppen úgy mint más iparok munkásainak vannak temérdek bajaik, de azoknak orvoslása nem Washingtonban van, hanem ott, ahol őket és a többi bérért dolgozót kizsákmányolják. Tanulják már meg egyszer, hiszen eleget ráfizettek a ki járókra, hogy csak az van elintézve és a munkások hasznára elintézve, amit maguk a munkások intéznek el. vés vonzerőt, amit neve magyar- Amerikában még jelentett. ... Ha én Király volnék, jobban megbecsülném a színpadot, mely valamikor olyan nagyszerű ugródeszkának bizonyult, amely annyi szépet, jót adott . . . Megbecsülném a közönséget, amely méltányolja a művészetet. Hisz valamikor $3.50-es beléptidij mellett zsúfolt házak nézték, mikor “Király Ernő mulat” pár szál kócos cigány mellett. Egyéb semmi. Király Ernő valóban mulatott, a közönség pedig szíttá a fogát. Azóta többször is. Most vasárnap is. Clevelandnak van állandó magyar szinháza, ahol csekély 25 centes beléptidij mellett, hétről- hétre mutatják be a magyar szinmüirodalom szine-javát. A társulat tagjai (ha nem is olyan fényes márkák, mint Király Ernő) a szivüket teszik minden szerepbe. 25 centet megérne az is, ha csak egy-egy operett zeneszámait valaki zongorán le- játszaná. Ez a színház most válságba került, a közönség még 25 centekkel sem hajlandó fennállását lehetővé tenni. Ki tudja: talán Király Ernőnek van igaza, amikor “mulat?! . . .” Hujber István. A chicagói Bérmunkás Otthon hírei KOLDUSNAK NEVELIK A MUNKÁST HA ÉN KIRÁLY LENNÉK... A “NAGY ÖRÖKSÉG” ELŐADÁSÁRÓL CSALÓDOTTAN MENT HAZA A KÖZÖNSÉG.
