Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-11-02 / 865. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 november 2. A Mooney védelem napfény elé állítja most a hamis tanukat Junior Column ______________________________________________ The rise of a Labor Class (Folyt, az 1-ső oldalról.) telefonon és később üzleti kon­ferenciát tartottak a juhvásár- lás részleteit beszélték meg, mely után Hatcher kommisiót szokott kapni Oxmantól. 10 és 11 óra között Oxman, Hatcher és Mrs Hatcherrel együtt reg­gelizett és a reggeli után lefe­küdt. Miután megigértette Hatcherrel, hogy felkölti őt idejében, hogy a vonatot elérje. A vonat indulás ideje délután kettő és 2.15-kor volt esedékes. Hatcher 1.50-kor költötte fel Oxmant, a robbanás pedig a Stuert és Market utcák sarkán 2 óra 6 perckor történt. Tehát a robbanás idején Oxman Wood- landba volt, — 80 mértföldnyire San Franciscoiéi — amely tény kétségtelenül megdönti vallo­mását, mint szemtanúét. A védelemnek sikerült azt el­érni, hogy az akkori vádügyészt, Fickert-et is behívják kihall­gatásra. Bár az államügyész ezt megakarta akadályozni az­által, hogy nem ismerik Fick­ert tartózkodási helyét, de a védelem fel volt készülve, hogy ezen állítást megdöntse. Nem kis meglepetést okozott az ügyésznek, amikor a véde­lem egy Griffin nevű tanút ül­tetett a tanuszékbe, aki Washington állam Seattle váro­sából jött ez alkalomra. Griffin egy időben mint törvényszéki tudósitó volt alkalmazva és szo­ros összeköttetésbe volt Fick- erttel és bármikor szabad be­meneté volt Fickert privát iro­dájába. Griffin több esetben hallotta beszélni Mooneyt utcai gyűléseken és személyesen is­merte őt. A nevezetes napon — vallot­ta Griffin — ő is látni akarta a felvonulást és elindult oly he­lyet keresni, ahonnan jól lát­hatja. A Larkin és Market ut­cák sarkán szállt le a villamos­ról és amint járkált hallotta, hogy az Eilers épület tetejére fel lehet menni és arra vette az irányt. Amint felért a tetőre, többek között ott látta Moo­neyt a feleségével. Griffin állít­ja, hogy ő 1 óra 45 perckor ke­rült fel a tetőre és ott maradt, amig le nem zavarták őt onnan, ami a robbanás után volt és Mooneyék még akkor ott voltak fent a tetőn. Amikor olvasta, hogy Moo­neyt letartóztatták a robbanás­sal kapcsolatban, ment Fick- erthez és mondta neki, hogy Mooney nem lehet részes a rob­banásban, mert együtt voltak az Eilers épület tetején a rob­banás idején, Fickert jó állást ajánlott neki, hogy hallgassa el az egészet, mert “Mooneyék egy anarchista gyülekezet, akik­nek már régen függni kellett volna.” Griffin észrevételeit közölte Lawlor bíróval is, aki szintén ajánlotta, hogy tűnjön el, de címét hagyja Fickertnél, hogy szükség esetén tanúnak behívhassák. Azonban számítot­tak arra, hogy tanúvallomás nem volna előnyös a vád részé­re, nem hivták őt be. Az itt felsoroltak, csak egy nagyon parányi részét képezik annak a hitványságnak, melyet elkövettek Mooney és Billings ellen, hogy őket a bitóra juttas­sák és amely most mind nyilvá­nosságra kerül. Ily vallomások alapján Ítélték őket halálra, mely Ítéletet később életfogy­tiglani börtönre változtattak és már 19 éve szenvednek ártat­lanul a bűzös és egészségtelen börtöncellákban oly bűnért, amit el nem követtek. Madarat a tolláról, az embert a unionjáról ismerik meg. The influence of the new West was not only the factor in the development of the de­mocratic spirit. Since the close of the second war with Eng­land the growth of manufactur­ers in the Eastern States had given rise to laboring class which was becoming conscious of its strength and demanding legislation for its social and economic improvement. In the very year of Jackson’s election a workingmen’s party was form­ed in Philadelphia, to be follow­ed in a few years by similar organizations in all the Eastern states north of the Potomac. In a national convention at Phi­ladelphia in 1833 the laborers formulated demands for higher wages, shorter hours of work, free public education, abolition of monopolies, reduction of lawyers’ fees, and more san­itary conditions in shops and factories. A pathetic appeal, signed by “many operators” in the cotton mills, condemned the folly and injustice of em­ploying children six years old, who were “confined to steady employment during the long days of the year from day­light until dark and growing up as ignorent as Arabs of the desert.” Trade Unions were formed, strikes occurred in various cities and the laborers sought various measures of relief from the competition of goods made in prison by convict labor and denounced the laws which every year sent tens of thousands of men to jail for debt. The period was also marked by an astonishing number of reform movements which show­ed growing concern for the physica, moral and mental wel­fare of the people. Excessive drinking was perhaps the great­est cure of American society in the early 19th century. This habit, unfortunately, met so little condemnation in public opinion that even men of high position in public life were not disgraced by too free an indul­gence in intoxicating liquor. An organized movement for the total abstinence was started in Boston in 1826 and spread rap­idly through the country. In 1827 Frances Wright, a gifted Scotch woman, created a great sensation by appearing on the lecture platform in a day when it was held that women should be either modestly busy in the kitchen or modestly idle in the parlor. “Fanny” Wright boldly and brilliantly discussed temp­erance, slavery, prison reform, the care of the insance and imbecie, and the rights of wom­en to be followed by other enthusiats for moral reform, like the Grimke sisters of South Carolina and the persu­asive Quakeress, Lucretia Mott. In 1828 William Ladd founded the American Peace Society of New York, anticip­ating by nearly a century the program of Woodrow Wilson for an international guarantee against war. He advocated a Congress of Nations, meeting at fixed periods, and the estab­lishment of a World Court to decide disputes arising between nations. These are but a few examples which, with the mov­ements for popular education for the abolition of slavery, for the encouragement of med­ical research, and for the im­provement of prisons and asyl­ums, testify to the new interest in the welfare of the common man. Cleveland Card No. 2844. “AZ IMUNIZÁLÁS” FONTOS SZEREPE A diftéria, a hidegebb idők beköszöntésével újból fel fogja ütni a fejét. A védekezésre most kell gondolnunk tehát. Minden embernek kötelessége, hogy a szülőket, vagy a gyermek gyám­ját figyelmeztesse a diftéria el­leni védekezésre. Az uj toxoid eljárás hat éves korig, csak egyszeri beoltást kíván és az imunitás hat-nyolc héten belül bekövetkezik. Ha tehát a gyer­meket most imunizáljuk újévre olyan állapotban lesz, hogy nem kell a diftéria megbetegedéstől tartania. Az imunizálásnak köszönhe­tőé hogy a diftéria okozta meg­betegedések és halálozások az egész Egyesült Államok terü­letén csökkennek. New York városában, például a diftéria következtében elhalt gyermekek száma, az átlagos évi 750-ről 95-re csökkent. Az imunizálás kitűnő hatását már közel hét év óta széles körökben ismertetik, mindamellett még mindig sok százezer gyermek van, akik nem vetették alá magukat az imunizáló eljárásnak. Minden hat hónapos gyer­meknek át kellene esnie az ilyen oltáson és ha ezt elértük, a diftéria a ritka betegségek közé fog tartozni. Érdekes do­log, hogy negyven évig tartó küzdelembe került, mig a new yorki egészségügyi hivatal a szülőket képes volt meggyőzni, hogy beoltással a gyermek el­kerülheti a himlőt. Ma már az iskolás gyermekeknek muszáj magukat az ilyen beoltásnak alávetniük és ennek köszönhető, hogy a betegség úgyszólván el­tűnt, holott azelőtt sok ezer embert döntött korai sírba. Csak az imunizált gyermek lehet biztos benne, hogy nem fog diftériába esni. Flis. Ot millió vissza Jelentik a kapitalista lapok. Persze úgy sorok között meg­írják, hogy ezek legnagyobb részben a PWA ■ munkára let­tek elhelyezve. Más szóval ezek- után nem segélyt kapnak, ha­nem ugyancsak annyit kapnak fizetésben és büszkén mondhat­ják, hogy van munkájuk. Elfeledték azt is megjegyez­ni, hogy ennek az öt milliónak jcrésze olyan volt akiket a nyá­ri időszakra ideiglenesen lefi­zettek és most visszahívták őket, de soha nem voltak a mun­kanélküliek közzé számítva. Bi­zony ez a felfújt hir sem igen csökkentette a 14—15 millió között váltakozó munkanélküliek számát. Azok tudják, hogy mit jelent ment munkába ez a hir akik munka után jár­nak, akik ha magánválla­latnak dolgoznak is, csak két- három napot, éppen csak olyan szűkösen kapnak, bár fizetés­nek csúfolják, mint akik segély listán vannak. De azért Rooseveltnek, meg a többi politikusnak, már itt 'van a prosperitás. Yi. A SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK. Okt. 20-tól — okt. 26-ig. J. Policsányi, Triadelphia 1.00 Alex Somló, Cleveland.... 1.00 G. Bakos, Los Angeles.... 1.00 E. J. Havel, Garfield....... 1.00 ,................................................................................................................. . ■ --------------rrAArtnirjv-Afvv^nnruwuwu-uv\-ju\\r.-.-.-.-.-.x-----.---.- ________________________________ Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents