Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-11-02 / 865. szám

Az acélmunkások lázadnak akompany uniók ellen A Mooney védelem napfény elé állítja most a hamis tanukat PITTSBURGH, PA. — Az elégedetlenség, mely már hóna- napok óta dúl az acéltelepek munkásai között a kompany union ellen, mindszélesebb te­ret hódit és az American Sheet and Tin Plate után elérte a Jo­nes and Laughlin -— a legke­gyetlenebb kizsákmányoló — telepét is. A Jones and Laughlin Co. Aliquippa-i telepén a munkások petíciót írtak alá, melyben 15 százalékos béremelést követel­nek, mint a Sheet and Tin Plate telepen. A kompany union 36 representánsa közül 35 aláír­ta a petíciót. A bérkövetelés kiterjed a Carnegie telepre is. Az acél vállalatok vezetői, akik megcsinálták a kompánia uniókat, hogy ennek segítségé­vel elejét vegyék a kilátásban levő bérmozgalmaknak elhülve látják, hogy igyekezetük kudar­cot vallott. A Sheet and Tin Plate telep munkásai, akik ve­zetnek a lázadásban, a kom­pany union szabályai ellenére konvenciót hívtak össze. Arthur H. Young, az US Steel Corp. alelnöke csekély 75.000 dollár évi fizetéssel, aki a munkás­Meddig lehet még Az úgynevezett Townsend elgondolás hívei az elmúlt na­pokban Chicagóban gyűlést tartottak, olyan nagy tömeg jött össze, amely túlhaladta az elnök jelölő aktusok minden cirkuszi mutatványát. Hogyne, amikor azt kíván­ják, hogy Amerika területén hatvan évet meghaladott egyén többé ne végezzen termelő mun­kát, fogyasztó legyen csak és ehez havonta 200 dollárok ki­utalását ajánlja Mr. Townsend és hat millióra emelkedett kö­vetői. Fene gyerekek vagyunk mi, még ezért sem lelkesedünk. HELYREIGAZÍTÁS. A Bérmunkás múlt heti szá­ma ugyanazon dátummal és fo- lyószámmal jelent meg, mint az október 19-iki lap. Akik össze­gyűjtik vagy bekötik az évi lapokat jegyezzék meg, hogy a 864-es szám első oldalán, az “Előnyösen ismert irók a Ken­tucky bányászokért” cimü cikk van. ügyek intézője nem a legjobb véleménnyel van a helyzet ilye­tén való állása felett. Nagy csalódás érte, amikor beakart menni a Sheet and Tin Plate munkások kompány union kon­venciójára és megtagadták a bebocsájtást. A Sheet and Tin Plate a US Steel Corp. kebelébe tartozik. Amint a fejlemények mutat­ják az acél és más iparok mun­kásai sem laknak jól a kompá­nia unióval. A gyomor kenye­ret követel és azt csak úgy tud­ják megszerezni, ha oly bért kapnak, amelyből kenyérre is telik. A munkásokat egy bizo­nyos ideig lehet bolonditani, de örökké nem. CLEVELAND, O. — Lind- way Mihály, a National Screw gyár “frame up” sztrájkoló munkástársunk elitélését a fe- lebezési biróság megváltoztat­ta, mivel az eredeti tárgyalás­nál a biróság nem engedte meg a védelmi ügyvéd indítványát, hogy a hamis bizonyítékokat ne engedje a tárgyalásba bevon­ni. Ezen visszavonásnak azon­ban van egy ravasz oldala is, mely szerint a vádlóknak, mely ezen esetben nem az állam, ha­nem az Associated Industries, újabb tárgyalást lehet követel­ni. Bár az uj tárgyalásnál ne- hézségükba ütközik majd azon bizonyítékok használása, melynek segítségével, Lind- way-t elitélték, mert mivel már akkor is nagyon gyenge bizo­nyíték volt, igy a védelem til­takozott annak a behozatala el­len, mely tiltakozás jogerős volt, annak az alapján vonták vissza az elitéltetést. Ez a lehetőség, a vádlók ha­ragját volt hivatva enyhíteni az által, hogy még egyszer vé­gig cipeljék Lindwayt és az IWW-t, egy költséges tárgyalá­son, mely a győzelmes Gene­ral Defensre újabb nehéz költ­ségeket hárít. Ez a győzelem, teljes bizo­nyítása Lindway munkástár­sunk ártatlanságának, a k i 595449. szám alatt sínylődik SAN FRANCISCO, CAL. — A világ osztálytudatos munkás­sága soha egy percig sem ké­telkedett Tom Mooney ártatlan­ságában és számos esetben fog­lalkoztunk mi is már azzal a szövevényes elvetemültséggel, mellyel az ítéletet keresztül erőszakolták a háborús őrület nyomása alatt. Tizenkilenc év után most került alkalom elősz- ször, hogy a hivatalos közegek előtt bizonyíthatja be Mooney, és akik kiszabadulása érdeké­ben fáradoznak, hogy az elitél­tetés koholt vádak alapján tör­tént és a felvonultatott tanuk egytől-egyig elvetemült gaz­emberek, akik hitvány pénzért mindenre kaphatók. A hamis a columbusi börtönben, de a győzelem nem teljes, és megle­het. hogy a sok pénzzel rendel­kező gyárosok szövetsége, újabb vádakat, bizonyítékokat fog Lindway ellen kovácsolni. Gloeckner rendőrhadnagy, aki az úgynevezett “vandal squad” vezetője, aki félhivatalos sztrájktörők, a hivatalos gangs- terekkel kapsolatban az Asso­ciated Industries részére, még mindég a szájukat nyalják azon jó vacsora után, melyet tavasz- szal rendeztek a részükre a Terminal épületben levő “Cham­ber of Commerce” fényes hali­jaiban, azonban jó munkájuk elismeréséül, melyet az IWW sztrájkjaival kapcsolatban tet­tek a gyárosok és a Terminal Tower tulajdonosai érdekében. Hogy az újabb bebörtönzést megakadályozhassuk, szüksé­ges, hogy készen legyünk min­den támadás ellen, ehez pénz szükséges, de még a múltban lefolytatott védelmi tárgyalások­ra is tartozunk, közel egyezer dollárral. A védelmet fenn kell tarta­ni, melyet csak nagyobb támo­gatással leszünk képesek meg­tenni. Kérnénk a munkástársa­inkat, hogy az adakozásukat, küldjék be direct a General De- fensehez, 2422 N. Halsted St. Chicago, hogy Lindway és sok más munkástársunkat ne tud­ják ártatlanul a börtönbe agyon kínozni. tanuk között a leghitványabb szerepe volt Oxman nevű mar­hakereskedőnek, aki mint a vád korona tanúja szerepelt. Oxman az eredeti tárgyalá­son a következő vallomást tet­te: 1916 julius 22-én, déli 12 óra és délután egy óra között érkezett meg San Franciscoba, a preparedness napján. Látta, hogy minden kivan zászlózva, kérdezősködött annak oka iránt, mert nem volt tudomása a fel­vonulásról, mivel üzleti ügyben jött a városba. Amint a felvo­nulás közeledett a Market és Stuert St. sarkán állt és látta amint a Market St.-en egy Ford gép jött, melyben négy férfi és egy nő ült. Az egyik férfi az első ülésen egy táskát tartott, amely a felhágón volt elhelyezve. Amikor a gép a Stu­ert St.-hez ért a hátsó ülésből kiszállt egy vöröses hajú ember, kezébe vette a táskát és elsie­tett vele a tömegek között, kö­vette- őt egy barna férfi, aki a gépen is tartotta a táskát Ox­man szerint a két egyén kül­földi nyelven beszélt egymás­sal. A két ember nagyon ideges volt. Később — Oxman szerint — ugyan ezen két férfi visz- szatért és “elbántunk velük, de siessünk innen mert a rend­őrök elfognak” megjegyzéssel távoztak. Oxman szerint ez a két fér­fi Mooney és Billings voltak. Bár megjegyezte, hogy idegen nyelven beszéltek egymással, a tény az, hogy sem Mooney, sem pedig Billings egy szót se tud mást, mint amerikai nyelven. A nevezett utcán a Second St.- től az Embarcadero-ig 16 ren­dőr posztolt különböző helye­ken és ezek eskü alatt vallot­ták, hogy abban az időben nem mehetett arra egy öreg ford, mert az utca elvolt zárva min­den jármű részére és csak “hi­vatalos” gépeket engedtek ke­resztül. Hogy Oxman elvetemültsége még nyilvánvalóbb legyen, a védőügyvéd egy Earl Hatcher nevű juhtenyésztőt ültetett a tanuszékbe, aki üzleti összeköt­tetésben volt Oxmannal. Hat­cher most is mint 1916-ban Woodlandban lakik, mely 80 mértföldnyire van San Francis- cotól. Hatcher vallomása sze­rint 1916 julius 22-én, Oxman Woodlandba érkezett és a Burns szállodába szállt meg. Megérke­zése után röviddel felhívta őt (Folyt, a 8-ik oldalon.) Lindway elítélését visszavonta a fellebbezési biróság ■ij HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD ^-GlexUand, Ohio pending------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­VOL. XXIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1935 NOV. 2. .) NUMBER 865 SZÁM.------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\---------"bv* .. ....................

Next

/
Thumbnails
Contents