Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-19 / 863. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ....................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ______ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ______ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............. 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Az IWW a maga valóságában; Nem amilyennek hiresztelik Angolból fordította: Vlasits Márton. (Folytatás.) A MUNKÁSSÁG SZELLEMI SZEGÉNYSÉGE. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WO R L D Harminc órás munkahét Az American Federation of Labor Atlantic Cityben most folyó konvenciója a 30 órás munkahét megvalósítását vette a jövő' évi programjába. A jelenlevő nagy szervezetek küldöttei olyan kijelentéseket tettek, hogy ezt a törekvést minden erejükkel támogatni fogják. Ugyan akkor erejükkel a legközelebbi kongresszusi ülés elé kerülő hasonló javaslatot is támogatják. William Green, az AFofL elnöke azt mondta, hogy “úgy fogunk harcolni ezért a törvényjavaslatért, mint még sohasem harcoltunk.” A jelen gazdasági válság elején, az IWW Chicagóban megtartott egyetemes konvenciója kinyilatkoztatta, hogy az egyre fokozódó munkanélküliséget csak a munkaidő radikális levágásával lehet útjában megállítani. Az akkor kimutatott munka- nélküliek számához az IWW konvenciója heti 20 órás munkát javasolt, amely egyedül lenne alkalmas arra, hogy a munkanélküliséget eltüntesse, hogy mindenki fogyasztó legyen ebben az országban. Tíz millió ma is a munkanélküliek száma az egész országban. Ezek minden munkaalkalom nélkül vannak és ezeknek a munkásoknak egyrésze van a különböző segély listákon. Ebben a tízmillióban nincsennek bele foglalva azok, akik részidőket dolgoznak. Már pedig az ilyen munkásnak a helyzete sem jobb, mert a végzett munkaórájuk alig haladja túl a kéthetenkénti 15 órát. Úgy hisszük, hogy keveset mondunk ha ezeknek a számát is tiz millióban állapítjuk meg. Hogy most, ötesztendő után az American Federation of Labor konvenciója foglalkozik ezzel a kérdéssel nem meglepő esemény, mert hiszen munkanélküliség és az azzal együtt járó nyomor mind sűrűbben érinti ennek a szervezetnek a tagjait is és nemcsak a munkás életstandardját vágja le, de súlyos gondot okoz az a kényelmes megélhetéshez szokott unió tisztviselőknek is. A vérmes reményű unió tagokat sietett Green elnök informálni, hogy a 30 órás munkahét nem a tagság harci követelése lesz — bár ez volna a legfontosabb mindeneknél — hanem a törvényhozás utján akarják azt foganatosítani. Hogy ez mit jelent, mind azok tisztában vannak vele, akik tudják, hogy a nyolc órai munkaidőt, amelyet az amerikai törvényhozás évtizedek előtt iktatott törvénybe, még ma sem tartják be mindenüt, mert még ma is vannak üzemek, ahol rendszeresen kilenc és annál több órákat dolgoznak naponta. Bár a harminc órás munkahét sem tudja ma már a munkanélküliséget eltüntetni, de Mr. Green és az AFofL vezérkara még azért sem fog közvetlen harcot indítani, igy a konvenció lármája csak üres bolonditása a tömegeknek, amelyek ügyüket eddig az unió tisztviselőire bízták. Hisszük, hogy hamarosan kijózanodnak ebből is és belátják az IWW tanításának a helyességét, hogy a munkaidő megrövidítéséért a munkásoknak kell harcba szállni a termelés szinterén, a gyárakban, a munka- padoknál. A proletár betegségnek csak két államban tiz ezer uj áldozata van az elmúlt kilenc hónap alatt. Ezt jelentette New Jersey és New York állam tüdővész ellen küzdő egyesületének ügyvezető igazgatója. A jelentés csak meg akarta indokolni azt, hogy miért nem tudják a két államban levő szanatóriumok elhelyezni a kezelésre szorulókat. Hatodik esztendeje tart a depresszió, amely sok millió munkás család életszínvonalát mélyen leszállította az amúgy is alacsony fokozatról. Ami azt jelentette, hogy kevesebb tej, kevesebb gyümölcs, kevesebb főzelék került a munkás család asztalára. Hány millió azoknak a száma, akik lakásukat voltak kénytelenek feladni, hogy ismerőseik, rokonaikkal össze költözzenek. Az amúgy is kevés levegőt tartalmazó munkás lakások túlzsúfoltsága egyik legtermőbb melegágya a tüdővész bacilusainak, amely rövid néhány esztendő alatt, mint a fenti jelentés mondja félelmetes arányokat mutat. És ami ebben az esetben is a legszomorubb az az, hogy itt is a szegény nép a szenvedő alany, mert hiszen azok érezték és érzik meg ma is a munkátlanság minden nyomorúságát és a tüdővész is azoknál pusztít. Kérdezd meg az indifferens munkást, hogy milyen viszonyban van a géppel való termelés a munkanélküliséggel, és megtudod, hogy nem tudja azt, hogy a géptermelés munkanélküliséget jelent. Ez a tény elég világos, de az átlagos unionista nem tudja, hát még az átlagos munkás. A munkanélküli, sok keserű tapasztalatok dacára, csak azt tartja, hogy a “boss bezárta a gyárat.” Magától értendőnek tartja, hogy a munkáltatónak föltétien joga van a gyárat bezárni, tekintet nélkül a társadalmi következményekre. A kapitalista rendszer és a munkáltatók akármilyen felelőtlensége az átlagos munkás előtt egy hétszeresen lepecsételt könyv. Ennek nem szabadna igy lenni. A munkásoknak, legalá) )b a szervezett munkásoknak kellene tudni, hogy, hogyan magyarázzák meg ezeket a jelenségeket és hogyan kellene orvosolni az ilynemű betegségeket. De ha csak azt tudják, amit az unionokban hallanak, mindig készület- lenül állnak mint álltak a múltban. A munkásosztály dacára keserű tapasztalatainak nem anult, mert gondolatvilága és cselekvése közvetett és nem közvetlen. Nem talál magyarázatot sorsát illetőleg, tanácsokat és magyarázatokat fogad el azoktól, akik nem tanácsolnak és magyaráznak neki, akiknek az érdeke az, hogy ő ne értsen meg semmit, a meglevő viszonyok felől. De a munkanélküliség megmagyarázása nem nehéz ha a munkások megakarják érteni. Ahová gépeket állítanak, onnan a munkásnak menni kell. Egy gépen dolgozó munkás vagy gépen dolgozó kevés munkás többett termel mint nagyszámú kézi szerszámmal dolgozó munkás. A gépek fölöslegessé teszik a munkást. A munkaerő helyettesítése a gépbeállitások főoka. De nem csak a munkaerőt teszi a gép fölöslegessé, hanem sokszor a tanult mesterembert is. Minél több gépet helyeztek el az iparokban, annál több munkaerő vált fölöslegessé, igy keletkezett a munkanélkülek hadserege. A munkanélküliek tömege kezdetben a tanulatlan munkásokból állt, de amikor mindig tökéletesebb gépeket találtak föl, fölöslegessé vátak a tanult munkások is. A munkanélküliek tanult és tanulatlan hányada .iként változik, amilyen gépeket találtak föl az iparokban. Ma már nincs a tanult munkásoknak az iparokban az a jelentősege ami volt. A gépek uralván az iparokat a kevéssé tanult és a nem tanult munkások képezik az üzemek többségét. A képzett szakember helyét a technikus foglalta el, de viszonylagosan az ipari proletáriátus a lényeges a modern termelésben. A mezőgazdaságban, a bányákban, a vasutakon és a tengeren a tanulatlan munkások vannak többségben. Ha ezek úgy szervezkednének, mint ahogy ezt az IWW ajánlja, ezek a társadalom öbbi elemeit kényszerithetnék kívánságuk és céljuk teljesítésére. A társadalomban és az iparban két harc volt észlelhető. Egyik oldalon a munkásosztály és a munkáltatók között, másrészből a tanult és tanulatlan munkások között. A munkásosztály keretein belül a tanult munkás igyekezett uralkodni a tanulatlan munkás fölött. A szakszervezetek egyik kimondott célja a gépek kezelését a tanult munkások részére biztosítani. Igyekeznek a tanulatlan munkásokat a gépek kezelésétől eltiltani. Ezek a szakszervezetek kiérdemelték a “Job Trust” elnevezést. A magasabb bérek, a rövidebb munkaidő és a jobb vi- szonyokérti követeléseikbe nem foglalták be a tanulatlan munkásokat és bizony sok kivívott előnyöknek a tanulatlan munkások adták meg az árát. Magas beiratási dijak, tanuló szabályaik és nevetséges hatásköri (jurisdictional) kérdéseik csak azért vannak úgy megcsinálva, hogy mindenkinek elmenjen a kedve a beiratkozástól. Ott, ahol a tanulatlan munkásokat szervezték is csak azért lettek szervezve, hogy saját helyzetükön javítsanak. így a tanulatlan munkások esetleges megszervezése sem volt általánosságban azok javára. így tehát a helyzet, hogy tanulatlan munkások szervezését elősegítették volna, inkább hátráltatták. Azonban az iparokban a gépek mindinkább tért foglaltak a tanult munkások mindinkább tért vesztettek az üzemekben, mig végre az üzem már csak a váza maradt a réginek. A munkanélküliség krónikussá, állandóvá vált és akarva nem akarva kellett vele foglalkozni. Kell is vele foglalkozni. Ez a probléma megfejtésre vár. A munkások fejthetik csak meg, ha szervezkednek. Mig a munkanélküliek hadserege állandó és növekvő, addig a munkanélküliség által sújtott személyek változhatnak. Nem minden iparban egyforma a munkanélküliek aránya, de a munkanélküliség problémája ugyanaz és csak a munkások fejthetik meg azt, a kapitalista társadalmon belül. A munkások egyenlőre a munkaidő rövidítésével enyhíthetik a munkanélküliséget. (Folytatjuk.)