Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-10-19 / 863. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1935 október 19.

SZILÁNKOK

Ha jártasok volnánk a magas diplomácia szövevényes titkaiban, olvasva a kapitalista lapok öles betűi mögé húzódó híradásokban a sötét Afrikáról, a civilizációt mérges gázok, bombák, húscafatokat repesztő lövegekről s az országfők tanácskozásáról London, Páris és Genevában, önkételenül keresnénk a faj, a vérbeli ellentéteket, melyek ilyen nagy öldöklő tusára bírja az embereket. Még diplomáciai jártasság sem kellene ilyen meddő sötét utakra tévedéshez elég volna, ha az iskolák végeztével becsuktuk volna a könyvet és szemünket az' élet megnyilvánulásokkal szemben. Iskolai képzettségünk éppen erre a fatális pontra helyezett bennünket a múltban a a mai tanítási rendszerhez hasonlóan. Középiskolába járó fiam panaszkodik a történelmi tananyag kikövetelt papagály- szerü ledarálásáról. Nagymeny- nyiségben, percnyi pontossággal kell nekik referálni az amerikai betyár “hódítók” hőstetteiről, a tankönyvben lefektetett szabályok szerint be kell vágni a görög istenek, Cézárok és Bru.tusok drámáját, ennek tetejébe ismerni kell a csillagsávos zászló történetét minden legkisebb részletében, hogy igy előkészítve alázatosan, bambán szalutálhasson butasága szimbólumának. Hat-hét órai gyorsiramban végzett agytömése után szédelegve hogy ja el az iskolapadot s megy ki az életbe, hol minden valóság éles szögletébe ütközik homályhoz praktizált látó és megértő énjének. Ez a lényege a nagytömeg iskolában és kívül szerzett intelligenciájának. Ezért kell pimasz hazugságok megtöltötte lapok diplomáciai bukfencezéseit napnap után szemlélnünk. Valóban úgy remélik, hogy a huszadik század hencegő civilizációja egy

jottányival sincs előbbre a bálványimádók gyerekéveitől.

Nincs hiradási szolgálatunk, nincs sasszemü megfigyélőnk, kinek alkalma volna megfigyelni és megfigyeléséről beszámolni a mai történések mozgató elemeiről.

Az afrikai törzsek és az olaszok összecsapásai csak befejező tényei annak a durva üzleti kártyavetésnek, mely szakadatlanul folyik a zöldposztóval betakart asztalok körül. A vetélytársak nem mennek bírókra. Ott kint a hegyekben, völgyekben, a tropikus ernyesz- tő hőségben folyik a vér, rothad a megcibált test. A külöm- böző országok moguljai tovább folytatják barátságos manőver- jeiket gazdasági fölényekért, néptömegek feletti uralomért.

Ennek az aljas játéknak mozdulatairól nem szól senki. Ez nem a nyilvánosság dolga.

A nyilvánosság múltban legelő szeme, sportban élő agya nem is tudná felfogni annak hétköznapi életére szóló kihatásait. Neki csak a felszint kell beadni. Genevát, Londont, Rómát, Mussolinit, s a többi előretolt papagályokat. Átfutja a lapokat megtörni bendőjét s jót alszik rá.

Hogy a milliók vérét kockára tevők gaz játéka saját otthonát, családját, hajlékát veszélyezteti? hogy itt közelében 11 éves gyerek öngyilkosságot követ el mert nem bírja tovább nézni testvéreinek, anyjának éhhalállal küzdő nyomorúságát ?, hogy kilencgyermekes anya tragikus sóhajban tör ki: “Nem nyugtalankodok magam miatt . . én birom az éhséget . . . de a gyermekeim ... se tej, se kenyér ... a házigazda kilakoltatással fenyeget.. hogy nemsokára fiát, tstvérét feláldozzák a háború szörnyének, a feje fölött levő levegő- eget pusztulását terjesztő mérgesgázzal töltik meg a csodás emberi alkotmányok ?, hogy nyomorult életet még a föld alá bújva sem mentheti meg? — erről nem gondolkozik.

Ezt az ipari unionistáknak hagyja, kik a múltban is életüknek javát áldozták a tunyaságban lebzselő emberi automaták védelmében.

S—n.

Harc a maradi és a haladó elemek között az AFofL konvencióján

(Folyt, az 1-ső oldalról.)

nyok az iparban állandóan rosz- szabbodnak.

A nemzetközi fronton kevés nézeteltérés várható. A vélemény csaknem egybehangzó aziránt, hogy a német nácizmus ellen a boykottot továbbra is folytassák és Green azon kijelentése általános támogatást élvez, hogy az Egyesült Államok a semlegesség álláspontján maradjon az olasz-abeszina háborúban.

A konvenció vitás kérdései között természetesen legfontosabb az Ipari Unionizmus kérdése. Egy percig sem hisszük azt, hogy még ha elfogadna is a konvenció az eszmét és a szakszervezkedési formát az iparival cserélné fel, sokat nyerne az amerikai munkásság. Mert az esetben is még mindig hiányozna a forradalmi szellem. Már pedig az eszme csak forradalmi szellemmel telítve és a szervezetet demokratikus alapokra helyezve szolgálhatná a célt. Kivenni a vezérek kezéből a hatalmat és a tagságra ruházni azt.

Estélyek a szervezési alapra:

CLEVELAND East Side-on október 26-án, szombaton este az Ifjúsági te- I remben, 11213 Buckeye Rd. társas vacsora. Vacsora jegy előre váltva 50 cent a helyszínen 65 cent. Práger rádió zenekara játszik.

NYERS JÁNOS munkástárs Ohio állam déli részében felfogja keresni a Bérmunkás olvasóit és a magyar munkásokat, akik még nem olvasói lapunknak.

Kérjük ezen városokban lapunk olvasóit, hogy tőlük telhető támogatásukat adják meg Nyers János mtársnak ezen munkájában.

CLEVELAND East Side- on a magyar propaganda csoport 8622 Buckeye Rd. minden pénteken este pont 8 órai kezdettel előadást vagy vita estélyt tart. A Bérmunkás minden olvasóját szívesen látjuk.

A 440-ES SZERVEZÉSI ALAPJÁRA NEW YORKBAN november 9-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Bérmunkás Hallban 1351 Third Ave.

MŰSOROS ESTÉLY LESZ

a jövedelem a connecticu,t-i szervezési költségre lesz forditva. Belépő dij a pénztárnál 35 cent.

NYUGTÁZÁS. Okt. 13-tól — okt. 19-ig. Előfizetéseket küldtek:

Rose Konz, Cleveland........... 1

D. Hajdú, Bedford.............. 1

G. Bakos, Los Angeles...... 1

M. Fekete, Coraopolis........ 2

G. Scherhaufer, Chicago.... 1

P. Bokor, Chicago.............. 1

ÁLARCOSBÁL

Irta:Jean Lambert.

Blanche a munkájára hajolva dolgozott. Asztalterítőt hímezett. Amikor Maurice a szobába lépett, fel sem kelt a helyéről, hanem barátságos üdvözléssel nyújtotta feléje a kezét. Maurice a család régi barátja volt, akivel szemben már kimentek a divatból a szigorúbb etikett szabályok.

— Alig tudtam a tömegen átvergődni — jegyezte meg Maurice, miközben leült —, az utcák tele vanak farsangoló néppel. Hol vannak a gyerekek?

— Elmentek az álarcosbálba. Viktor spanyol grandnak öltözött, Tóni pedig apródnak. Olyan boldogok voltak a fiuk . . . Bizonyára jól fognak mulatni.

— Most az ideje . . . addig mulassanak, amig fiatalok, — jegyezte meg Maurice és hozzátette — hát Marcel mit ir?

— Táviratozott, hogy holnapután érkezik haza.

Pár percig csend volt. Maurice szivarra gyújtott, az asz- szony munkáját folytatta. Hirtelen megszólalt a férfi:

— Mind elmentek, csak magát hagyták itthon, egyedül!

— Ugyan . . . miért vittek volna magukkal a gyerekek ... már öreg vagyok.

— öreg? ... — jegyezte

meg Maurice halkan, mintegy hangosan gondolkodva.

— Viktor a nyáron már húsz éves lesz, — felelte az asszony és szelíden mosolygott.

— Nem számit — vágott vissza határozott hangon Maurice —, maga gyerek volt, amikor férjhez ment.

— Igaz . . .

Újra elhallgattak. Mind a ketten gondolkoztak . . . Maurice és Blancha évek előtt, a diákszerelem regényes napjaiban szerették egymást, de a lányt szülei Marcelhez adták feleségül. A gyermekábrándot nem vették komolyan, Marcel pedig érett és jómódú ember volt. Maurice szoros barátságban maradt a családdal, ő volt a két fiú keresztapja. Minden este vacsora után feljött feketére. így megszokták, mintha a családhoz tartoznék és flör- tölésnek még csak a gondolata

se támadt fel a lelkűkben. Igaz, tiszta barátság volt.

Az utcákat elárasztó farsangi hangulat most valahogy megzavarta Maurice lelkét. Kis gondolkodás után újra megszólalt:

— Blanche . . . most, hogy a gyermekek már megnőttek, igazán gondolhatna kissé magára is. Ha Marcel itthon volna, ő is igazat adna nekem. Öltözzék, menjünk el legalább kettesben az álarcosbálba. Tudja, otthon egy szekrényem tele van régi jelmezekkel. Amióta szegény Henry bátyám meghalt, az egész jelmezraktára ott fekszik nálam érintetlenül. Mint művészember csupa stilszerü jelmezt gyűjtött össze. Negyedóra alatt elhozom a két legszebbet és elmegyünk. Van ott például egy csodaszép velencei díszruha a tizenhatodik század stílusában . . . Két selyemálarc is van mellette. Elmegyünk, mint a velencei patrícius és felesége . . . Nem fogadok el ellentmondást ... rohanok.

Maurice hangulata magával ragadta az asszonyt is. Csak akkor ijedt meg, amikor Maurice karján, jelmezben, álarcosán

lejtett végig keringőzve a zsúfolt báltermen. A zene, a bálozó tömeg saját leánykori emlékei Blanche-ot is magukkal ragadták. Remekül mulatott. A szeme csodásán csillogott, bágyadt arca kipirult, a túlterhelt háziasszony gondjáról, fáradtságáról megfeledkezett és boldogan engedte át magát Maurice vezetésének.

A teremben fojtó meleg volt. Maurice Blanche-ot egy mellékterembe vezette, ahol frissebb volt a levegő. Amint az odavezető folyosón áthaladtak és egy percig egyedül voltak, Maurice megállt, magához ölelte Blanche-ot és meg akarta csókolni. Az asszony alig hallható sikollyal kisiklott a karjai közül és elszaladt. Maurice megdöbbenve nézett utána. Az Ablak mélyedésében magas férfialak spanyol grand jelmezében kis, filigrán Gretchen-nek öltözött lányt tartott félig átölelve. Ezt a párt pillantotta meg Blanche, amikor megriadtan elmenekült. Megismerte a spanyol grand jelmezét és alakját . . . az ő Viktor fia volt . . .

Amikor Maurice az asszonyt a ruhatár közelében nagy baj-