Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-19 / 863. szám
1935 október 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK---------------------------A. K. rovata-------------------------A nemzetközi munkás központ svájci irodájának jelentése szerint 20 ipari állam munkanélküliéinek száma 1935 június 30-án 20 millió 461 ezer, 1934 év ugyanezen hónapjában 20 millió 285 ezer volt, eszerint az elmúlt 12 hónapban a munkanélküliek száma a 20 ipari államban 176 ezerrel szaporodott. Ezen kimutatás az egyes államok kormányainak jelentése alapján készült. Németországra két millió munkanélkülit tüntet fel. Hitler hazájában több mint 2 millió ember napi 10 centért, étel és lakásért dolgozik közmunkákon katonai reguláció alatt. Hitler kormánya betiltotta a nőknek az iparokban való alkalmazását, ami hathét millió nőt fosztott meg a kenyér kereséstől, akiknek^ helyeit hihetetlen olcsó bérért férfiakkal helyettesítik. Németországban még ma is 14—15 millió azoknak száma, akik állami segélyben részesülnek. Németország egyetlen ipara a muníció gyártás, amelyben a német munkások százezrei foglal- koztattva vannak. A Junkers részvénytársaság naponta 14 bombaszóró repülőgépet ad ki. Ugyanez a társaság Dessau telepén naponta 6 tanket állítanak elő. A Krupp telepen hónapok óta szünetnél- kül szaladnak a gépek. 1934- ben 14 millió Mauser-féle fegyvert, 1 millió gyorstüzelő gépfegyvert állítottak elő. A zsidókat százezrével fosztották meg munkájuktól s ezek sem . tartoznak a munkanélküliek hivatalos kimutatásába. Az Egyesült Államokban három millió ember van alkalmazva állami közmunkákon havi 19—94 dolláros fizetéssel. Csaknem egy millió a CCC ba- rakokban havi 25—30 dolláros fizetéssel és mégis 11 és fél millió a hivatalos kimutatás a munkanélküliekről. Ezen húsz ipari állam valamennyi kormánya hamis kimutatás utján szerepel. Az egyetlen ipar ma a fent jelzett 20 ipari államban a muníció gyártás, az emberölés művészete. Németországban a hadseregre s annak felszerelésére havonta 240 millió dollárt költenek. Ugyanazt teszi Francia, Angol, Amerika, Oroszország s minden más apró-cseprő állam erején felül költekezik gyilkoló szerszámok modernizálására s azok kezelőinek kiképzésére, eltartására. Ez a burzsuá demokrácia, amelynek védelmére készítik, építik a gyilkoló eszközök óriási halmazát. A kapitalista osztály uszály-, hodozó munkásvezérei a hat-, esztendős pangás után, — amely idő alatt a kizsákmányoló osztály minden alkalmat megadott, hogy munkásainak bérét minél alacsonyabbra szorítsa — tehetetlenek, alkalmatlanok a bérrabszolgák sorsának, gazdasági harcainak irányítására. Volt idő, amikor ezek a munkás vezérek teljesen karmaik között tartották a kizsákmányolt bérrabszolgákat és kényük-kedvük, de legfőképpen érdekeik szerint szolgáltatták ki a kapitalista osztálynak. Ma sűrűn találkozunk bérharcokkal, amelyek a vezérek rendelete, sőt akarata ellenére történnek. Ezek a bérharcok fényesen tükrözik visz- sza azt a rettenetes elnyomatást, amelyben a még foglalkoztatott bérrabszolgák tengődnek. Az amerikai munkásosztály, amely előtt idegen elemnek tüntetik fel a sztrájkokat, lázongásokat, megtanították őket arra, hogy vezéreik parancs szavára táncoljanak. A folyton fejlődő géprendszer s az azzal együtt hatalmasodó kegyetlen kapitalizmus, lassan bár de fokozatosan osztálytudatra, közvetlen cselekvésre tanitja a bérrabszolgák millióit. Az elmúlt évek hatalmas sztrájkjai, lázadásai arra késztették az Egyesült Államok “uj osztás” “Share the Wealth” hangzatos frázisok közzé bujt kormányát, hogy a munkásvezérek karmai közül kisikló munkásosztályt szárnyainak védelme alá vegye. A kormány alattomos félrevezető aknamunkája a munkásosztály sztrájkjainál ma már minden osztálytudatos bérrabszolga előtt világosan áll. Alig egy esztendővel ezelőtt a kormány megbízottai lecsapolták a féker munkásvezérek kezéből kisiklott autómunkások sztrájkját. A szövőmunkások, a san franciscoi általános sztrájk, a mineapolisi kocsisok sztrájkja, a toledoi, Terre Haute, indianai, Camden, N. J. hajógyári, a nyugati államok erdei munkásainak harca és számtalan más elkeseredett harcok, amelyekben a munkás- fékerek tehetetlenek voltak, a munkások elkeseredett jogos követelések letörésére, dacára a szövetségi kongresszus által^ elfogadott Wagner-féle törvény- javaslatnak, amelynek egyik paragrafusa megtiltja az államok nemzeti őrségét — mil- liciát — a sztrájkoló munkások ellen felhasználni. Ez a törvény is csak papiron van meg s korai volt az öröm a “Labors Magna Charta” sikerei felett. Minden törvény csak akkor válik tényezővé ha azt a szervezett munkásosztály gazdasági harcaival vívja ki. A kormány sikeresen csapolta le a munkásvezérek karmai közül kicsúszandó akroni gumi munkálok harcát. A puhaszén bányászok sztrájkjának harma- ' dik lecsapolását, szinte nevetségessé teszi Amerika bányász munkásait, hogy ^ a kormány minden kívánalmának hason- csuszva tesz eleget. Szinte hihetetlenség, hogy azok a bányászok, akik az amerikai munkásmozgalom elszánt, keserves harcaiban, még a fegyveres felkeléstől sem riadtak vissza jogaik védelme érdekében, ma mint a juhok lapulnak meg a kormány rendeletéire. Egy azonban biztató és örvendetes az amerikai munkás- osztály kezd fokozatosan osztálytudatra ébredni. Rövid idő kérdése az, hogy a kormány munkásbarát álarca mögött meglátja az igazi munkásfé- kert. örvendetes, hogy az utóbbi évékben dacára ennek a rettenetes munkanélküliségnek, nyomornak, melyet az ipari s kereskedelmi pangás okoznak a nincstelen bérrabszolgák szolidaritása sokkalta szorosabb mint bármikor ezelőtt. Ma nagyon kevés kapitalista üzem képes fentartani üzemét a munkásosztály legundokabb salakjainak, a scabeknek segítségével. örvendetes jel, s éppen az osztálytudatos munkások szempontjából örvendetes, hogy azon tanítás és nevelés, melyet az elmúlt néhány évtizeden át végeztek észrevehetően gyökeret ver az amerikai munkás- mozgalomban. Ezek a harcok, melyek ma mind sűrűbben és sűrűbben ismétlődnek meg, még nem a társadalom gyökeres problémájának megoldásáért folyik, még csak a nagyobb darab kenyér, a tiszteségesebb bánásmód, jobb munkaviszonyok jegyében folyik le, de a harc az az elszántság és szolidaritás, amelyet ezekben a harcokban tanúsít a munkás- osztály, figyelemre méltó. Ama tanítás, hogy a “munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közöség nincsen, hogy nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található az emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják akikből a munkáltató osztály áll,” nap- ról-napra mélyebben hatol be az amerikai bérrabszolgák agyába. A kapitalizmus vallása. Én birtoklom a földet, természeti kincseivel, s a termelő eszközöket, amelyek birtokában csalás, hazugság, rablás és gyilkolás nyomán jutottam. Az én törekvésem hajtja a férfiakat, nőket, gyermekeket a gyárak, ipartelepek égő kemencéinek poklai közé. Én kancsukás ostorral a kezemben hajtom a bányák sötét, piszkos mélyébe az engedelmes, szófogadó rabszolgákat, megtöröm őket testben, érzékben és gondolkozásban, mi által lehetővé teszem, hogy amit ezek az emberi formák termelnek, saját javamra értékesitsem. Pénz és pénz az én istenem, amelynek oltárán a termelők hadseregét és annak feleslegét áldozom fel. Amikor jobban gúzsba szorítom a bérrabszolgák millióinak jogát, szabadságát, amikor béreiket a létezés fokának legalacsonyabbjára szorítom le, akkor a politikus, a pap, a sajtó a népek irányitói, az iparok kapitányának, fejedelmeinek neveznek el. Pénz, vagyon az én istenem, amelynek fölébe helyezem az emberiség minden jogát, hatalmát. Jogaimnak megvédése érdekében busásan fizetett politikusaim értik a módját a milliók és billiók bevasalásának. Felépitik a hatalmas mindenre kész hadsereget, a járomba hajtott bérrabszolgák megalkotják a modern gyilkoló eszközöket és ha a vagyont, pénzt szerető szivem úgy kívánja egy más nemzet fiaival szembe állítom őket, biztos távolságból kiadom a parancsot: hajrá, tüzelj ! ölik, gyilkolják egymást, mert az én vallásom a vagyon, a pénz. Ha szerződést, vagy megállapodást kötök munkásaimmal azt csak addig tartom tiszteletben, amig érdekeim a pénz a vagyon gyűjtésének útját nem gátolja. Engem okoznak azokért a bűnökért, amelyek állandóan pusztítják az emberiséget a rablás, gyilkolás, a nyomor, a szenvedés, az agyondolgozta- tás, a gyűlölet, melynek szitása az egyedüli reményem uralmam fentartására. Én megsemmisítek törvényt, rendeletet, szószéket, sajtót, szabadságot, hogy saját érdekeimet megvédhessem. Én nem szolgálok sem istent, sem embert az én humanizmusom mindenek felett a vagyon, a pénz. Addig amig a munkásosztály széttagolt szervezkedési formája reform törekvés, mig a sajtó az egymás elleni gyűlöletet hirdeti, addig uralmam biztosítva van. De amint osztálytudatra ébrednek az elnyomott milliók és gazdasági hatalmuk tudatára jönnek, amikor felösmerik, hogy hatalmam a hazugság, rablás, ámítás, árulás, tolvajlás, csalás és gyilkolás, uralmamnak egyszer és mindenkorra vége szakad. A gyakorlat nagyon drága tanító mester. A józan gondolkozás volna olcsóbb, de abból meg kevés van. Aki azt hiszi, hogy sokat tud, az nem képes tanulásra. A nó'k ruhába az uj módot, férjbe a jó módút keresik. NYUGTÁZÁS. Szept. 29-től — okt. 12-ig. Előfizetéseket küldtek: E. May, Cleveland............... 1 A. Alakszay, Akon.............. 3 St. Ehasz, New Brunswick 3 A. Gazdag, Homestead....... 1 G. Petrovits, Detroit...... 1 Jos. Horváth, Chicago......... 1 S. Varga, Buffalo................. 2 M. Danka, Cleveland........... 1 B. Krajnik, Trenton........... 4 G. Rauch, Akron................ 2 J. Barczi, Cleveland.......... 1 Lockner-Kollár Cleveland..... 3 H. Varjú, Chicago............... 1 L. Rost, Phila....................... 2 J. Kollár Cleveland............... 1 M. Vlasits, New York......... 1 A. Erdélyi, Buffalo.............. 1 N. N., Nutle......................... 1 James Kohajda, Algir......... 1 A. Kucher, Pittsburgh......... 1 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Szept. 29-től — okt. 12-ig. E. May, Cleveland........... 1.00 MBSz. East Pittsburgh.... 64.13 J. Kollár, Cleveland......... 1.00 összhang Dalkör Pitts.... 5.00
