Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-19 / 863. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 19. Aratnak a municiógyárosok Az amerikai kapitalizmus 1935-ik év első 6 hónapjában az olasz hadsereg számára szállított 3 millió 63 ezer 991 dollár értékű muníciót. Ugyanezen idő alatt Ethiópiába szállítottak 175 ezer 920 dollár értékű muníciót. Amerika összes fegyver és lőszer gyárai már hónapok óta 24 órás üzemben dolgoznak. Ezek a halálgyárak a világ minden részébe folyósítanak rendeléseket, csak pénzt, arany pénzt lássanak érte. Olaszország részére szállítottak 4 ezer egyszáz láda töltényt, 103 teher autót és 171 személyszállító a u t o.m o b i 11. Ugyancsak az olasz hadsereg részére Afrikába szállítottak egy ezer teher és 150 személy autót. Ethiopia hadserege részére szállítottak 150 teher és 49 személy szállító autót. Hírek szerint mind a két államnak óriási rendeléseik vannak az Egyesült Államok halál gyáraiban, melyek az év második felében esedékesek. Az amerikai polgári sajtó éber kutya módjára ügyel arra, hogy a kormány semmi olyan intézkedést ne hozzon életbe, amely a hóhér gyárosok profitját veszélyezteti. Az embermészárlás jó üzletnek bizonyult az 1914—18 években lefolyt mészárlás alkalmával, Amerika istenfélő fegyver, lőszer muinció gyárosainak. Annyi profitot csináltak, hogyha azt a 125 millió lakosság között egyenlően széjjel osztották volna, minden egyes egyén 16 dollárt kapott volna. 1918 elején a Morgan pénzintézet 2 billió dollárt kölcsönözött az Alliesoknak, amikor a kölcsön folyósítva lett az amerikai nagykövet Londonból kábel utján tudatta az Egyesült Államok elnökét, hogy az egyetlen ut a kereskedelem és a demokrácia biztosítására, ha Amerika is hadat üzen, Németországnak. Megtörtént. Nyomban utána 10 billió dollár kölcsön folyósittatott, amely ősz- szeg az amerikai nép között egyenlően széjjel osztva 83 dollár esett volna fejenként. 1914-től 1918-ig a háború, kezdetétől a végéig, Amerika 60 billió dollár értékű kölcsönt — pénz és áruban — engedélyezett Európának. Ez az ösz- szeg fejenként ötszáz dollárt tesz ki, amelyet Európa csődbe jutása folytán az amerikai népen kell bevasalni. A kizsákmányoló osztálynak mindegy honnan jön a pénz a fő az, hogy jöjjön bármilyen utón is. Sem politikai pártok hangzatos vezérei, sem a proletár diktatúra komiszárjai nem riadnak vissza a profit az arany zsebelésétől, bármilyen véres legyen is az. Nemtörődnek azzal, hogy hány millió proletár fiú élete, hány proletár család jut keserves nyomorba, ezrek, tízezrek az őrültek házába, a háború borzalmai nem háborgatja őket, nincsen elvük, meggyőződésük, emberi mivoltuk, csak egy van a pénz, az arany! Amely elvakit kapitalistát, “forradalmár” politikust egyaránt. A világ forradalmi munkás- osztályát 1914—18-ban nyomorultul elárulták a Scheidema- nok, a Vanderveldék, a Kauts- kyak, Millerand, Briand, Snowden, MacDonald, Noske-féle politikus “forradalmárok” ma még rutabbul, még alávalóbbul, árulják a bérrabszolgák vérét, fejét a Stalinok, a Pieckék, a Di- mitroff, Browders, Darcy, Foster kombináció. 1914-ben a szocializmust gyalázták meg a “munkásosztály” vezérei, 1935- ben a kommunizmust, a vezérek nemzetközi gyülekezete megtagadja a világ forradalmat, egyezségre, szövetségre lépnek a burzsoázia salakjaival. Fegyvert, lőszert, muníciót szállítanak a feketeinges fascista hordának, készítik, segítik a világ proletáriátusának a mészárlását. Náluk ez a kommunizmus ! Minden a saját fejével gondolkodó becsületes, őszinte forradalmárnak, be kell látnia, hogy a politikai munkáspártok, bármily nevet is viseljenek, azok vezérei minden adott alkalommal a forradalmi munkás- osztály gaz árulóivá válnak. Az egyetlen osztálytudatos forradalmi szervezet, amely inkább elvérzik a harcban, de minden körülmények között a munkásosztály jogaiért, minden erejével a háború, a fas- cizmus és annak szülőanyja a kapitalizmus ellen visel kérlelhetetlen harcot, ez a szervezet az IWW. A világ forradalmi munkás- osztályának Egy Nagy Szervezete, nem Ígéri hangzatos frázisokban, hogy ezt és azt fogjuk csinálni, hanem cselekszik. A múlt fényes bizonyíték, hogy amig ennek a szervezetnek titkárai, szerkesztői, szervezői s elszánt harcosainak ezrei voltak a börtönökben addig a politikai “mnkás” pártok vezérei az egész világon áruba bocsájtot- ták a munkásosztály forradalmi eszméjét. Egy újabb világháború küszöbén állunk. A munkáspolitikai pártok, az egész világon a “proletár haza” diktátoraival az élén már nem árulják, hanem újból eladták a forradalmi munkásosztályt. Eladták a francia imperializmusnak, a cseh kapitalizmusnak, a fekete inges fascizmusnak. Ennek hallatlan árulásra csak egyetlen válassza lehet a munkásosztálynak s ez az Ipari Egy Nagy Szervezet kiépítése. Itt az ideje szervezkedni, az Ipari Egy Nagy Szervezetbe, amely szervezet semmi szin alatt nem ösmer el semmi más háborút, mint osztályharcot, a tőkésosztály és a munkásosztály között. Estélyek a szervezési alapra: CLEVELAND West Si- de-en október 19-én, szombaton este 8 órai kezdettel társas vacsora 3930 Lorain Ave. Vacsora jegy 65 cent. Vacsora után tánc. PITTSBURGH North Side-on október 21-én, hétfőn este az International Socialist Lyceum helyiségében 805 James St. társas estély kitűnő műsorral. Belépő dij nincs. A tánc zenét Nagy Árpád coraopo- lis-i zenekara szolgáltatja. CLEVELAND East Side-on október 26-án, szombaton este az Ifjúsági teremben, 11213 Buckeye Rd. társas vacsora. Vacsora jegy előre váltva 50 cent a helyszínen 65 cent. Práger rádió zenekara játszik. NYERS JÁNOS munkástárs Ohio állam déli részében felfogja keresni a Bérmunkás olvasóit és a magyar munkásokat, akik még nem olvasói lapunknak. Kérjük ezen városokban lapunk olvasóit, hogy tőlük telhető támogatásukat adják meg Nyers János mtársnak ezen munkájában. CLEVELAND East Side- on a magyar propaganda csoport 8622 Buckeye Rd. minden pénteken este pont 8 órai kezdettel előadást vagy vita estélyt tart. A Bérmunkás minden olvasóját szívesen látjuk. Boldog ember az, akinek szociális érzelmű a felesége, megosztja vele nemcsak a nyomorúságot, de a ruhára való pénzt is. TÉLI SPORT Irta: Edmond Cleray. Axel Foenskjold, a sitanár, volt a téli divatos üdülőhely, Kulm, primadonnája. Szálas, magas, izmos, dús, sötétszőke- haju, kékszemü, vakítón fehér, pompás fogú — mint egy északgermán. A hotel igazgatója pompás fogást csinált, mikor egy hónapra szerződtette. A nők, asszonyok, lányok, bomlottak érte, mikor reggel megjelent a hotelhallban, mindenki köréje csoportosult. Legtöbbet, vagyis inkább folyton, Lugette báróék társaságában időzött. Aminthogy a kis Lugetta báróné tagadhatatlanul a legszebb asszony volt az egész telepen. Barnapiros, csillogó feketeszemü, sikosz- tümjében ennivalón édes. És milyen bátor! . . . senki olyan vakmerőén neki nem vágott a hosszú, havas pályának. Axel nyomában. A kicsit köpcös, de csökönyösen kitartó báró, a férj, többnyire lemaradt és nem egyszer nem is a saját lábán, vagyis inkább sítalpain ért le, hanem gurult, mint egy lavina. Ilyenkor kedélyes beletörődéssel tűrte, hogy kinevessék, ez már együtt jár a téli sportolással. Axel egészen nyíltan udvarolt a kis bárónénak, aki természetesen büszke volt, hogy az összes nőktől körülrajongott si-tanár éppen őt tünteti ki udvarlásával. Vígan folyt a flört, kinn a pályán, este a hotelhallban, a jószerencse kedvezéséből egy emeleten laktak, egyre összetalálkoztak a folyosón, liftben. Axel csak azt nehezményezte, hogy a báró pillanatig sem mozdult a felesége sarkából. Nem mintha feszélyezte volna, mert egyszerűen átnézett rajta, de mégsem jutott előbbre a bármily heves, de alapjában ártatlan flörtnél. Utálatos dolog, mikor egy férj feleségének árnyékává szegődik. Hacsak néhány órára eltávolodna. Axel biztosra vette, célhoz érne. Az asszonykában megvolna a hajlandóság, elárulta ábrándos tekintete, engedelmes hozzásimulása, délelőttönként a jégen, korcsolyázás közben, vagy este a táncnál. És mikor vacsora után a cocktail mellett Axel történeteit hallgatja, hogy csillog a szeme, az egész asszony csupa odaadó vágyakozás . . . Mert Axel nemcsak a sportolásnak nagymestere, de a társaság szórakoztatásának is. Ez este is valami érdekes vadász- történetet beszélt el. A történet hőse természetesen ő maga volt. A kis bárónő lélekzetét visszafojtva hallgatta, hogy támadta meg Axelt egy hatalmas medve, hogy ugrott rá, hogy védekezett Axel a puszta két öklével, hogy szúrta a végső pillanatban, miközben már csak fél kezével védekezett, a másik kézzel hirtelen előrántott vadászkést markolatig a medve szivébe. Mikor a történetet befejezte, Axel magasra emelte poharát. — Szkol! ... — szólt egyenest a báróra nézve és egy hajtásra kiitta az erős szeszt. Mikor látta, hogy a báró csak egy kortyot iszik és vissza akarja tenni a poharát az asztalra, keményen rászólt: — Igya ki! . . . az én hazámban a legnagyobb sérelem ilyenkor egy hajtásra ki nem üríteni a poharat. Ez már ak- kor is szokás volt, mikor őseim, a vikingek, ellenségeik koponyájából ittak. A kis báróné megborzongott és tangózás közben szerelmesen simult Axelhez. — Axel, maga nagyszerű ember . . . Axel válasza egészen furcsán hangzott. Ezt kérdezte: — A férje jó alvó? — Igen ... — csodálkozott rá a szép asszoriy — miért érdekli ? — Hát . . . mert tudom, hogy pár nap múlva elutaznak és . . . mert imádom magát, drága! . . . Imádom, érti ?... ma éjjel várni fogom, holnap éjjel is, a szobám ajtaja nyitva lesz . . . Mikor a férje elaludt . . . — Hallgasson, az Istenért . . . megőrült, Axel . . . Lehetetlen! . . . soha, érti, soha .. . Ma éjjel semmiesetre . . . talán holnap . . . És tovább tangóztak. * Másnap este a bárban ünnepelték a bucsuestét. A köpcös báró vitte a szót. Axel és a kis báróné csodálatosan szóra- kozottak voltak. Csak mikor a báró javaslatára kedvenc italukat, a canadian-club cocktailt
