Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-10-12 / 862. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 12. Hová lett a yorkvillei 0. mulatság jövedelme? illő megrovásban részesítenék. Mig egyesek önfeláldozóan dolgoznak a pártért, az osztályharc áldozataiért, fáradnak, gyűjtenek s becsületes munkásemberek keservesen nélkülözött centjeit, melyet az osztályharc áldozatainak javára vagy védelmére adnak, a vezérek MÁS CÉLOKRA HASZNÁLJÁK AZT FEL. Tom Mooney, Sacco-Vanzettí, a centraliai fiuk és az osztályharc számtalan más áldozatainak keserves szenvedésein élős- ködnek mint a piócák. Vizsgálatot kérünk! Követelünk!! Tom Mooneynak és az osztályharc áldozatainak nevével és szenvedéseivel való visszaélésből elég volt! TOM MOONEY ARTATLANSAGA A NAPNÁL IS VILÁGOSABB A United Mine Workers öles számú osztálya Yorkville, Ohioban 1935 julius havában egy nagyszabású nyári mulatságot rendezett Tom Mooney védelmére. A mulatság várakozáson felül sikerült. Yorkville és környékének bányász bérrabszolgái megértették a hivő szót segíteni kívántak azon a forradalmáron, aki már tizenkilenc esztendeje felemelt fővel vágja szemébe a kizsákmányoló osztálynak, hogy hamis vádak alapján tartják fogva. Az ő bűne, amiért csaknem két évtizeden keresztül a San Quentin fegyház lakója, — az osztályharc. Tom Mooneyt az ártatlan forradalmárt, testileg megtörte a börtön hosszú éveken át, de meggyőződésében éppen olyan, sőt még szikla- szilárdabban áll, mint valaha. És ennek a forradalmárnak szenvedésein élősködnek a “munkásosztály” a kommunista párt vezérei. Számtalanszor megírtuk, hogy a munkásosztály eme fékerei keselyük módjára élősködnek az osztály harc áldozatain. Annak idején közöltük Tom Mooney levelét, amelyben leleplezte a kommunista pártot, hogy az ő tudta és beleegyezése nélkül, a chicagói “Free Tom Mooney” kongresszus után a kommunista párt, az ILD New Yorkon kontra védelmi bizottságot alakított a Tom Mooney Molders Defense Committeevel szemben és tiz hónapon át négy DEAR MR. KOCHY: — Your letter of August 27 was received some time ago, sorry to have delayed answering. We have been quite short of help in the office as part of our employees are working together with the attorneys. However, I have checked through our bookeeping book and can find no record of receiving a donation from the United Mine Workers of America 51. We would appreciate having you check this matter up. Thanking you, we are Sincerly yours, Tom Mooney Molders’ Defense Committee. Anna Mooney, Secretary. Ezek után azt kérdezzük a kommunista párt és az ILD vezéreitől és az “Uj Előrétől,” hogy hová lett a pénz, amelyet a United Mine Workers 51-es számp warwoodi, W. Va. oszt. 1935 julius havában tartott pickniken bevettek ? A mulatság rendezői az “Uj Előre” köré csoportosult “kommunisták” voltak. Ezért bátorkodunk, felelősségre, kérdőre vonni őket. . Tudni kívánjuk, hogy kinek, mikor, s milyen név alatt számoltak el a Tom Mooney vénagy országos gyűjtést rendeztek, amelyben a kommunista párt, az ILD sajtói, szónokai részt vettek, sőt nagyon sok polgári lap is az ügy mögé állt, és tiz hónap elteltével megszólalt Tom Mooney, felelőségre vonta a kommunista pártot, az ILD-t, hogy “mikor fogják őt tudatni a Free Tom Mooney országos kongresszus határozatáról ? Mikor fognak elszámolni a gyűjtések eredményével? Megirta Mooney, hogy hónapok óta mellőzni kénytelen minden szükségletét vagy kívánalmait, mert csak 60 centje van s a Tom Mooney Molders Defense Committee pénztára is teljesen kiürült. Közöltük levelét mi is. Kérdőre vontunk a Bérmunkás utján a kommunista párt Minor, Hateway vezéreit, az ILD titkárát Pattersont, a válasz még ma sem érkezett meg. A hivatalos közvetítő az “Uj Előre” hallgatott, mint ahogy minden esetben hallgat, amikor a Bérmunkás vádat emel a kommunista párt és annak vezérei ellen. Tudatában vannak az “Uj Előre” szerkesztői, hogy a Bérmunkás vádjai nem légből kapott frázisok, hanem a tényeket tartalmazzák. Ez esetben is Tom Mooney védelmi bizottságának titkárától, Mooney nővérétől, közlünk egy levelet, teljes angol szövegében és magyar fordításban, íme a levél: TISZTELT MR. KOCHY: — Augusztus 27-éről keltezett levelét megkaptuk és sajnáljuk, hogy késünk válaszunkkal. Irodai alkalmazottaink egyré- sze ügyvédeinkkel együtt elvannak foglalva. Átnézve könyveinket nem találjuk nyomát, hogy az United Mine Workers of America 51-es lokálja adományt küldött volna hozzánk. Hálásak lennénk önnek ha utána nézne a dolognak, amit előre is köszönve maradunk tisztelettel, Tom Mooney Molders’ Defense Committee. Anna Mooney, titkár. delmére rendezett yorkvillei mulatság jövedelmével. Tom Mooney és az osztályharc számtalan más áldozatá- nevével már évek óta visszaélést követnek el a “kommunista” párt és az ILD vezérei. Teszik ezt mert a pártnak és a védelmi bizottságnak tagsága gerinctelen, nincsen bennük annyi emberi érzés az osztályharc áldozataival szemben, hogy amikor tényeket adnak a kezeikbe, annak visszaéléséért felelősségre s forradalmárokhoz (Folyt, az 1-ső oldalról.) az ügyben, hogy akkor semmit sem akartak tudni. A cél az volt, hogy valakit elítéljenek.” A következő tanú Warren K. Billings volt, akit Mooneyval együtt ítéltek el as Folsom börtönében raboskodik azóta. Bil- lings elmondta, hogy Swanson mint környékezte őt. Röviddel azután, hogy egy előbbi frameupból kifolyólag kiszabadult a börtönből, a Golden Gate Ave és Taylor St. sarkán álva Swanson közeledett hozzá és megszólította: “Hello Billings, nem ismer.” Billings nemmel felelt. Ezután Swanson megbánóan magyarázta, hogy nagyon sajnálja, hogy börtönbe jutatta őt és utána lesz, hogy munkához jutassa őt. Billings le volt törve és az ajánlat tetszett neki és oda adta a telefon számját. Ugyanaz nap a szobaasszony egy üzenet átadásával volt megizva, mely szerint Billings jelentkezzen Swanson irodájában a Pacific Gas and Electric épületében. Másnap reggel megjelent Billings az adott címen és Swanson bemutatta őt a vállalat magasállásu tisztviselőinek. Később egy felvételi ivet nyújtottak át neki. Kérdezték, hogy ismeri-e Mooneyt és mutatták neki az iratot, mely jutalmat ajánl a robbantó elitéltetéseért. A teendője az lett volna, hogy a tárgyaláson azt vallja, hogy Mooney mondta neki, hogy felrobbantja az épületet. Billings másnap ismét találkozott Swansonnal és nem a legkedélyesebb bu- csuzkodás mellett válltak el, mire Swanson megígérte, hogy “te és Mooney is a kezembe kerültök.” A rendőrség ez és más esetekben is a megszokott módszert használta. Nagy összegeket ígért, hogy ezáltal nyerjék meg az embereket hamis tanúvallomásra. Weinbergernek 5000 dollárt Ígértek és Billingsnek hasonló ajánlatott tettek, ha azt vallják, hogy Mooney volt aki a bombát elhelyezte. De mivel ezek nem mutatkoztak hajlandónak eladni önmagukat a “harminc ezüst pénzért” tehát valameny- nyit vád alá helyezték. Mivel az eredeti terv nem vált be és a megkörnyékezet- tek nem voltak hajlandók 5000 dollárért hamisan vallani Mooney ellen, uj terveket dolgoztak ki, melyek hozzá illeszkednek a körülményekhez még ha léghajót kell is használni, hogy Mooneyt arra a helyre vigyék, ahol a bomba felrobbant. Miután az érdekeltek le voltak tartóztatva, újabb felvonás vette kezdetét, melynek főszereplője a “vöröslámpa” kerületnek egy közismert pillangója volt, aki Estelle Smith néven szerepelt. Ezt a felcico- mázott tündért vették igénybe a hatóságok, hogy rá vegye Billingst a Mooney elleni vallomásra. Billings elbeszélése szerint drámai jelenet játszódott le a kerületi ügyész irodájában, amikor Estelle kisasz- szony lépett a szinre. Miután hosszabb rábeszélés után is hajthatatlan maradt Billings, ez a nőszemély térdre rogyva kérte, hogy fogadja el a felkínált 15.000 dollárt és esküdjön meg, hogy Mooney helyezte el a bombát. Billings erre nem volt hajlandó és az eredmény az lett, hogy több mint 19 éve szenved oly bűnért, amit el nem követett és ahoz semmi köze nem volt. Weinberg mégegyszer céltáblája lett a hamis vádakat kovácsoló társaságnak. Miután a bomba felrobbant és a kiszemeltek a börtönbe voltak, az 5000 dollárok csak cseppek voltak a tengerbe. A pénzhiány nem volt akadály és a kiszemelteket el kellett Ítélni ha az ítéletet meg is kell vásárolni. Weinberggel szemben újabb vesztegetési kísérletet kezdtek. Weinberg családos ember volt és úgy gondolták, hogy ha a vérdijjat lég magasra emelik beadja a derekát. Az újabb kísérletnél a családnak egy ismerősét vették igénybe, aki Dávid Färber néven ismeretes. Färber megjelent a börtönbe és kérlelte Weinbergget, hogy mondjon el “mindent, amit tud” és ennek ellenében $20.000-t kap és rendőri védelmet. Vagy elmehet Mexioba, vagy New Yorkba, ott nyit egy kis üzletet és biztosítva lesz egész életére. A tárgyalás folyamán sok megbotránkoztató adat kerül napvilágra, melyek az első tárgyalásnál el voltak tussolva. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket és azt, hogy a kaitalista összeesküvésnak ezen ártatlan áldozatai vissza nyerik-e szabadságukat? J. M. K. —rinru-yvinj-T. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
