Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-10-05 / 861. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ___ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ___ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........— 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland. Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Minden az IWW-t igazolja “ . . . háború mindig fenyeget, amig nemzetek élén őrült vezérek vannak.” A Clevelandon folyó katholikus kongresszuson a Cincinnati érsek beszédének a világbéke volt a tárgya és annak keretében tette azt a kijelentést, hogy a népeket mind addig fenyegeti a háború veszélye, amig őrült vezérekre bízzák a sorsukat. Úgy a Cincinnati érseknek, mint a katholikus egyháznak nem érdeke és távol is állanak még a gyanútól is, mintha a magán tulajdonon nyugvó rendszert megváltoztatni akarnák, annak dacára, hogy Jézus, akinek a tanain épült fel ez a ha­talmas erőt képviselő intézmény, volt a leghangosabb ostoro- zója a vagyont gyűjtő kalmároknak, az idők folyamán az egy­házak nemcsak hozzá alakultak, de a legerősebb támaszai és védői lettek a kapitalista rendszernek, amelyben a legtökélete­sebben fejlődött ki az “aki bírja, marja” elmélet a gyakorlat­ban is. Ismerve az egyházak függőségét a mai rendszerhez, irtuk ide az érsek beszédének magvát, de másrészt azért is, mert 17 esztendővel ezelőtt az IWW 166 tagját állította bíróság elé Ame­rika uralkodó osztálya, mert a szervezet, mint a munkásosztály egyetlen képviselője azt a tanítását vitte a népek milliói közzé, hogy a demokrácia védelme hazug jelszó a csillagsávos lobogón akkor, amikor a nemzet fiatalságát háborúba viszik. Egész könyvtárakat megtölthető könyvek és újság cikkek jelentek meg e 17 esztendő alatt, amelyek azt igazolják, hogy az a sok százezer ember, akik a világháború áldozatai lettek, nem a demokráciáért, nem egyes nemzetekért pusztultak el, de az egyes iparvállalatok pénzharácsolása érdekében. Nem kívánjuk itt újból hangsúlyozni, hogy minden hada­kozó nemzet hadseregének a háborúba vitt zászlaját a katholi­kus egyházak a győzelem áldásával láttak el, ami azt jelentette, hogy minél több “ellenséges” katonát sikerüljön meggyilkolni. Még sokan vannak, akik emlékeznek arra is, hogy a katholikus egyház feje a római pápa önkezűleg adta áldását az olasz fegy­verekre, amelyek a magyar és más nemzetek katholikusaira lettek tüzelésre beállítva. Az IWW harminc esztendős létezése óta szüntelenül hir­deti — és ebben nem gátolta meg a hosszú börtön és ember­telen üldözés sem — hogy a munkásosztálynak, amelyből minden országnak a nincstelenjei kerülnek ki, ha helyzetükön változ­tatni akarnak, úgy ne bízzák ügyüket, sorsukat másokra, ha­nem vegyék azt a saját kezükbe és szervezetten, Egy Nagy Szervezet által intézzék azt el a saját szükségleteik szerint, mert hogy az érsek szavait használjuk nemcsak őrült vezérek vannak a nemzetek és népek élén, de a legkisebb rendőrtől a rendszer legmagasabb hivatalban levő közegéig, hamis, a maga és a kis számú vagyonos osztály érdekét szolgáló egyéniségek vannak. Mi nem kívánjuk az érsektől, hogy utat is mutasson a né­peknek arra, hogy miként szabadíthatja meg magát az ő őrült vezérektől, de elvárjuk ez őrült vezérek által veszélyeztetett ember millióktól, hogy ők maguk is ismerjék már fel ezt a ko­moly veszélyt és keressék az ipari unionizmus elméletén épülő Egy Nagy Szervezetet, mert csak az nyújt módot és alkalmat, hogy minden időkre megszabaduljunk a vezérektől, és ezen az utón olyan erőhöz juthat a munkás osztály, hogy ezt az alakos- kodó rendszert is megszüntethetjük, hogy helyébe állíthassuk az ipari demokrácián nyugvó ipari köztársaságot. Csak az IWW szervezet emelte fel szavát a háborús véreng­zések ellen abban a formában, amely komoly összeomlással fe­nyegette a vérengzés lehetőségét. Ezért volt ellene az ország üldöztetés, ezért kellett börtönbe zárni a mozgalom legaktivabb- jait. És ezért az idők jelét látjuk abban, hogy a most készülő háborús zenébe a katholikus egyház intőleg szól bele, mert lát­ja, hogy az nagy lépésekkel sietteti a rendszer bukását győző és legyőzőiteknél egyaránt. Az IWW a maga valóságában; Nem amilyennek hiresztelik Angolból fordította: Vlasits Márton. (Folytatás.) A kapitalisták tudják és ismerik is erejét, azért próbálták már meg születése után eltenni láb alól. A 2-ik országos gyűlésen ke­mény harc folyt annak eldöntése fölött, vájjon az uj szervezet a kapitalista magántulajdon, vagy a bérmunkásság érdekében mü- jön. A bérmunkások küldöttei győztek ezen a gyűlésen. Ennek a gyűlésnek az utójátéka a munkásárulásoknak nyugati formá­ban való lefolyásáról, szól. Ezen árulások nagyban akadályozták az IWW haladását. De hisz éppen azon célból lettek ezek az árulások elkövetve, ezt kívánták a kapitalisták is. Azokban a harcokban, melyek csak személyeseknek látszottak eszmékről és érdekről volt szó, mert ezekből fejlődött ki az általános 8 óra munkanapért való küzdelem. A kapitalisták és annak ügy­nökei a Western Federation of Miners (WFM) és az AFofL együttesen megnyerték az első csatát az IWW ellen. Néhányan ezen küzdelem vezéralakjai közül már nincsennek az élők sorá­ban, de árulásuk eredménye utána is érezhető volt. A WFoíM megszűnt munkástényező lenni, eladta magát az AFofL-nek, amely többé-kevésbbé a munkáltatók ellenőrzése alatt áll. KI A POLITIKÁVAL! Az IWW történetében a második és legjelentősebb erőpró­ba a negyedik évi gyűlésen 1908-ban játszódott le. Itt a politi­kai akcióról volt szó. Az évi gyűlés úgy döntött, hogy az IWW nem lehet munkás szervezet és politikai párt egyidejűleg. Ek­kor az IWW letépte magáról a politikai ábrándok ragályos be­tegségeket hordó köntösét. Ez a betegség minden munkásmoz­galmat megmérgezett. Ettől megszabadulván arról volt szó, hogy a tőkés osztály és a munkásság közötti állapotokat gazdasági alapon szabályozzak mindaddig, mig a két osztály közötti viszony teljesen megnem szűnik. Ez a határozat ter­mészetesen nem tetszett a politikusoknak. Szövetkeztek az IWW ellenségeivel, nekik önkéntes szolgálatot teljesítettek az IWW rágalmazásában. Az úgynevezett munkáspolitikusok végezték a kapitalisták piszkos munkáját. Képzeletüknek szabad szárnyalást engedvén eredményesebb munkát végeztek mint a kapitalista osztály közvetlenül megfizetett bérencei. Ezek a politikusok és pártjaik elmerültek saját ábrándjaikba. Az IWW szilárdan áll és fejlődik. Természetesen a régi politikai pártokat újak váltották föl, de ezek is, híven kapitalista beállításukhoz, ér­demnek tekintik az IWW-t szennyezni, mert a szennyezők ez­által kiérdemlik uraiktól a húsos fazék mellé ülést. Mindezek darára az IWW halad az egyenes utón, nem törődve a politikai ebek csaholásával, akik kimondottan sem nem kapitalisták sem nem munkások. Az IWW elvei és céljai az Elvi Nyilatkozatában vannak lefektetve. Az elvi nyilatkozat a legcéltudatosabb és legfontosabb munkás okmány, amit valaha a munkásság nevé­ben és annak vezérlésére kinyilatkoztattak. ELVINYILATKOZAT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztálv áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása i szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL ptf"— ' < , A VALÓDI NEMZETKÖZI MUNKÁS SZERVEZET. Amint látni fogjuk az IWW az elveit nem csak egy ország munkásosztályára alkalmazza, hanem minden ország munkás­ságára. Ahogy az egy iparban dolgozó munkások függnek a más iparokban dolgozó munkásoktól, éppen úgy az egy ország munkásai is szükségszerüleg függnek más országok munkásai­tól. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents