Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-03-30 / 836. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 március 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .......... 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Győzni fogunk Ez a véleménye a National Screw sztrájkoló munkásainak, akik hatodik hete nem csak a picket line-t tartják, de Cleveland városának munkás harcai történetében a legelszántabb küzdelmet is kell, hogy megvívják a vállalat és a gyárosok szövetsége által beállított fegyveres gangszterekkel szemben. Az emberiség ezen söpredéke az ország különböző városainak a salakja, akik nem csak a leghazafiasabb gyárosok védelmét élvezik a minden javakat előteremtő munkásokkal szemben, de teljes aparátussal ezek mellett és a munkások ellen van itt szolgálatban a város rendőrsége is, az a testület, amelyet közvetve a clevelandi lakosú sróf gyári munkások tartanak fenn a különböző adók megfizetésével. Még soha azelőtt ilyen nyíltan nem vallott szint Cleveland város rendőrsége, hogy a munkások egy darab nagyobb kenyér harcában nem a rend fentartását szolgálják, hanem a munkások harcának a letörését segítik elő a gyárosoknak azáltal, hogy a rendőri kocsikon, szállítják a gyárba be és a gyárból ki a scabeket, amikor a sztrájkolok egy elhaladót arra kérnek, hogy ne menjen a gyárba, ne legyen társainak árulója, a rendőrség a sztrájkolóknak ugrik és börtönbe hurcolja őket, de hogy a megszólított, a készen tartott nyitott kést rántja elő, azt a rendőrség nemlátja, sőt ő nyitja ki a gyár kapuját, hogy a scab mielőbb bent lehessen. És ezzel a gyalázatos terrorral szembeszálva, a sztrájkoló munkások a legnagyobb bizalommal vannak ügyük győzelmében. E harc bukásáról azok beszélnek csak, akik munkástársaikat elárulták, akik rendőri felügyelet mellett kerülnek a gyárba, ahonnan csak a hét végén egyszer mernek hazamenni, akik otthon lámpa világa nélkül a sötét szobákba zárkóznak, akik az ajtó kopogtatásra hideglelést kapnak, akiknek a feleségük, a családtagjuk nem mer a tisztességes munkások előtt mutatkozni, ezek a patkányok a maguk gyalázatos viselkedésüknek a magyarázatára használják azt, hogy a sróf gyári munkások sztrájkja nem fog győzelemmel végződni. A gyár munkásai között csak elenyésző kis számban vannak, akik munkatársaikat elárulva patkányokká lettek, ezek a sztrájk kime- netelére nincsennek kihatással, ezt tudja minden sztrájkoló. Ezt igazolja az az izgalom, amely a gyár belsejében uralkodik és amely a főigazgató halálának is volt az okozója. Ezért meggyőződése minden sztrájkolónak, hogy ez a harc csak győzelemmel fejeződhetik be. A sztrájktörőkön kívül, a magát kommunistáknak tartó Uj Előre szeretné a sztrájkoló munkások között az egységet megbontani. Lesi puskás módon J. Fodorokat szóllaltat meg, akik egész nap a sztrájkolok panaszait Írják össze, hogy milyen elégedetlenek azok a sztrájk bizottsággal és az IWW-val. Arról azonban egy szóval sem emlékeznek meg az Uj Előre irodájában ülő Fodorok, hogy a március 20-án, tartott sztrájkolok gyűlésén 458 sztrájkoló 3, olvasd három ellenében újból elutasította a kommunisták vagy bárki más testületnek a sztrájk irányításába való bevonását. Ipari szolidaritás a felszabadulás útja (P.) Amikor kizsákmányoltakról beszélünk, ebbe beleértjük az egész munkásosztályt — mindazokat akik bérért dolgoznak. A munkásosztály felszabadítása alatt a bérrendszer megszüntetését értjük. Az IWW kizárólag csak a bérért dolgozókat szervezi, nem az Ígéretek alapján; mert az IWW abban különbözik minden — úgynevezett “forradalmi?” alakulatoktól, hogy csak a megszervezett munkásosztálytól teszi lehetővé a társadalmi átalakulást. És ebben a küzdelembe a munkásoknak egyformán kell kivenni részüket. A társadalmi átalakulást nem a kormányváltozásokban véli; mert az ilyen fajta cselekedeteket csak idő és energia pocsékolásnak tartja. Ezért az IWW sohasem folytat harcot a rendszer politikai gépezetének megbuktatására, mivel a politikai gépezet a fennálló rendszernek osztályintézménye csak és mint ilyen nagyon kevés beleszólása van a rendszer igazgatására vonatkozólag. Az ígérgetők csak a társadalmi átalakulás idejének eljövetelét hosszabbítják meg és egy lépéssel sem hozzák közelebb a munkásosztályt a felszabaduláshoz. Sőt még megtévesztik a már harcra készeket az osztályharc tényleges megvívásától. A kapitalizmus erőssége nem a kormányzatában van, hanem a termelő eszközök tulajdonosainak megszervezett trust- jében. Ezzel nem azt akarjuk magyarázni, hogy a munkásosztálynak is trustöket kell formálni — hanem, hogy a munkásosztálynak meg kell szervezni azt a termelő hadsereget, akik a hatalmas ipari trustök számára a termelő erőt szolgálják, úgy hogy egy adott pillanatba a munkásosztály megtagadhassa további szolgálatát az ipari trustök számára. Ezen cselekedete a munkásosztálynak nem az Ígéreteken alapul — hanem csak egy jól megszervezett ipari cselekvés végrehajtásával jöhet létre. Ebből az akcióból minden munkás ki kell, hogy vegye részét, ami tényleg csak kizárólag a jól megszervezett munkások ipari szolidaritása folytán jöhet létre. Ezek nem Ígéretek; mert ezt magának a kizsákmányolt munkásosztálynak kell véghez vinnie — mindenféle külső beavatkozás nélkül. Az IWW tanítása ez. Nem ígéreteket ajálni — hanem tanítani és megértetni a munkásokkal, hogy felszabadulásuk csak saját közvetlen cselekedeteik révén jöhet létre. A “forradalmi” jelzőkkel ellátott pártok vagy csoportosulások, mindent Ígérnek a munkásoknak — ha például rájuk szavaznak — vagy őket bizzák meg a munkásosztály felszabadításával. Minden cselekedetüket a munkásosztály drágán fizet meg. Mivel a megszervezett munkás- osztály cselekedete nélkül képtlenek azoknak érdekébe cselekedni. Ha ezen esetben is a munkásosztály kell, hogy legyen a végrehajtó erő — akkor mi szüksége van a munkásoknak a hi- „ vatásos ígérgetőkre, vagy “felszabadítókra?” A fent megnevezett tények bizonyítják, hogy a megszervezett munkásosztály van csak hivatva önmagát felszabadítani. Ezért különbözik az IWW minden más — hivatásos “forradalmi” alakulatoktól; mert felösmerte azt a tényt, hogy csak egy iparilag megszervezett munkásosztály tudja betölteni hivatását a társadalmi átalakulásban. A múltak tapasztalatai megtanítanak bennünket arra, hogy nem elegendő a felszabadítás elérésére a hiszékenység — hanem teljes osztálytudatosság kell ahoz, hogy a munkás- osztály önmagáért cselekvésre is képes legyen. Ezen cselekvések alatt nem azokat a cselekedeteket értjük — amit munkáscsoportok a felelőtlenség tudatában a munkásosztály rovására elkövetnek, amely cselekedett egy cseppel sem hozza közelebb őket a végcél elérésébe sőt, meghátráltatják a végcélért küzdők törekvéseit. A munkások, akik felösmerték azt a tényt, hogy a mai rendszer nem alkalmas az emberiség boldogulására — és ennek helyébe egy más rendszert kell építeni — fogadják meg az IWW-nak azon tanítását, hogy a bérrendszer megszüntetése csak az iparilag megszervezett munkásosztály müve lehet. Ne legyenek tovább hiszékenyek, ne bizzák sorsukat az Ígérgetők kieszelt nagy mondásaira, hanem sorakozzanak a munkások azon táborába ahol nem Ígérnek, hanem arra tanítják és szervezik a bérmunkások ipari hadseregét, hogy saját erejéből az ipari szolidaritás hatalmas fegyverével társadalmi átalakulást hozzanak lé*-e. A NATIONAL SCREW szrájkolók egy csoportja agitációs körútra indul a keleti városokba. Gyűlések keretében a sztrájk körülményeit fogják ismertetni. A csoportban részt vesz Frank R. Cedervall a clevelandi M. W. Ind. Union 440 szervezője és a sztrájk bizottság két tagja Libby Scheurman és Suzanne Kish az első gyűlés New Yorkban lesz április 2-án, kedden este az Irving Plazában. Továbbá gyűlések lesznek szombaton, vasárnap, hétfőn, Philadelphia, Boston, és Schenectady. Figyelje az értesítéseket. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s a* élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály all. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
