Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-02-09 / 829. szám
1935 február 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal Újra sztrájkba léptek a pécsi bányászok Még emlékezetes olvasóink ■előtt a pécsi bányászok múlt eszi sztrájkja, amellyel kapcsolatban az egész világ figyelmét felkeltették azzal a taktikájukkal, hogy a bánya méjében torlaszolták el magu- kat azzal az eltökélt szándékkal, hogy amíg követelésüket nem teljesítik, sem nem vesznek magukhoz ételt, sem nem jönnek fel a bányából. A pécsi bánya a Duna Gőzhajózási Részvénytársaság tulajdona, amely annak idején ígéretet adott a fizetések rendezésére, amire a sztrájkoló munkások feladták ellentállá- sukat. Most érkezett híradás szerint a bányászok az elmúlt csütörtökön újból beszüntették a munkát az őszihez hasonló körülmények között, részben a társaság nem váltotta be a fizetés javításra tett Ígéretet másrészt azokat a munkásokat, akik az őszi bérharcban aktivak voltak, a munkából elbocsátotta. A bányászok követelik első sorban az elbocsátott társaik vissza vételét valamint a megígért javításokat. Négy ezer sztrájkoló bányászról ad hirt a tudósítás, akik a szocialista szakszervezet kebelébe tartoznak. Csupán negyven bánász van köztük, akik a keresztény szocialista szervezethez tartoznak, akiket a többi munkások mint tuszokot, magukkal tartanak a bánya mélyében, mert ezek nem lennének szolidárisak a sztrájko- lókkal. Néhány esztendővel ezelőtt az ipari unionisták magyarországi csoportja sokat foglalkozott a bányászok helyzetével és több röplapot juttatott a munkásokhoz ismertetve az ipari unionizmus eszméjét és azokat a harci módszereket, amelyek az elavult szakszervezetek tehetetlensége mellett a munkások megmozdulásait győzelemre viszik. Ezt az ipari unio- nista taktikát láttuk a bányászok őszi megmozdulásában és ezt látjuk a mostani harcban is, amelyet talán már nem engednek leszereltetni a szociáldemokrata vezérekkel. A pécsi bányászok megmozdulását minden ipari unionista figyeli és annak győzelmét kívánja. Martins Ferry-i beszámoló Ünnepe volt Martins Ferry és környéke magyarságának január 26-án, abból az alkalomból, hogy a Bérmunkás olvasói szinelőadásra hivták meg őket a Magyar Házba. Pika Pál mtárs első színdarabját a MA- HOLNAP-ot mutatták be. A szereplőkről csak annyit, hogy ezúttal tetézték azt a nagysikert, amelyet néhány héttel ezelőtt Coroapolis és Pitts- burghban értek el. Mert a darabot a pittsburghi munkástársak hozták le és játszották le úgy, hogy a hallgatóság véleménye szerint ilyet itt még nem láttak. A zéró alatti időben nagy áldozat volt maguktól a pittsburghi munkástársaktól a lejö- vetel, de amikor látták a szépszámú közönséget és hogy milyen hatással van az előadás a hallgatóságra, elfelejtették az ut kellemetlenségeit és azon voltak, hogy előadásuk hozzá járuljon a munkások felvilágosításához, neveléséhez. És ha egy színdarabnak lehet nevelő hatása, úgy Pika munkástárs MA-HOLNAP-ja igazán az, amelyet a hallgatóság elejétől a végéig figyelt és élvezett. Nyers mtárs üdvözölte a hallgatóságot és mondott kö- szönetett a szépszámban való megjelenésért. Ismertette az IWW célját és kérte a magyar munkásokat, hogy csatlakozzanak a szervezethez mert csak ezáltal nyilik alkalmuk és módjuk, hogy a helyzetükön segítsenek. A rendkívüli hideg idő megduplázta a pittsburghi mtár- sak útiköltségét és igy az anyagi haszon jóval alul maradt annak a nagy erkölcsi sikernek, amelyet elértünk, de hisszük, hogy nem csak azok, akik az előadáson részt vehettek, hanem akik nem lehettek ott, azok is támogatni fognak bennünket a Bérmunkás terjesztésében az ipari szervezkedés eszmélyének a megismertetésében. Tudósitó. AZ IGAZI ADY — Könyv Kritika — 11óva tovább, a második évtizede is betelik korunk legnagyobb költőjének, Ady Endrének, az élők árnyékvilágából való távozása óta, de mind hatalmasabbra növő szellemi alakja körül, semhogy elcsöndesed- nék, inkább hangosabbá válik a zajos vita. Irodalmi kóklerek és nehéz tollú beérkezett irók: megközelítőleg hü, vagy teljesen ellentétes életrajzokban, folyó- irati ankéteken és irodalmi vitatkozásokban gyürkőztek egymással szemben a csatákban, melyeknek kivatásuk lett volna eldönteni, hogy a zseniális költő, voltaképen, hová is tartozott az osztályokra tagozódott társadalomban. Hogy voltaképen kik vallhassák magukénak? E fél—feudális korcs — kapitalizmus, avagy a földnélküli parasztok és ipari munkások-e ? A háborút és ellen- forradalmakat csináló ultrahazafiak, vagy pedig a leigázott és mégis felszabadulni vágyó munkások ? Nemzeti, hazafias költő volt-e és ha nem, menynyiben volt nemzetközi forradalmár ? Nekünk a háború előtti időkben fiatalon Amerikába vándorolt magyar munkásoknak — valljuk be őszintén — csaknem idegen volt és maradt egy ideig Ady Endre, aki az akkori magyar szellemi forradalom kellős közepében úgy törte át az elismerés burkolatát, hogy szép “apolló fején” rajta maradt a Parnasszus koszorúja. S ha Ady idegen volt, méginkább az volt a barátja és kortársa Bö- löni György, aki a tizenhat év óta folyó és folyton megújuló Ady vitákban, mint harcoló kortárs és igazi barát megszólalt a zárszó jogán. Jubiláló Munkás®Dalárda Egy emlékkönyv került a vegyen fel és a most vasárnap kezünkbe, amely abból az alkalomból került ki a sajtó alól, hogy az akroni dalárda tiz esztendővel ezelőtt kezdte meg mint a dal művelői működését. Ez a daltestület egyike azoknak az amerikai magyar intézményeknek, amely nem zárta el magát a fejlődéstől és anélkül, hogy egyetlen tagja nemzeti vagy pártpolitikai felfogását, nézetét, gátolta volna, alkalmazkodott a magyarság mindnagyobb elproletárosodásá- nak a tényéhez. A Bérmunkás olvasóinak az elmúlt szeptemberében Cleve- landon tartott országos nép- gyülésén az East Sideon ez a Dalárda lépett fel és a gyűlés vezető munkástárs úgy mutatta be a vidéki küldötteknek és a nagyszámú hallgatóságnak, hogy az akroni Magyar Ház Daltestülete. Már akkor és azóta egymást érték a testületben a viták, a megbeszélések, hogy a daltestület a tagjait képviselő az akroni Magyar Házban tartandó tiz esztendős jubileumi ünnepélyén a testület már ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALKÖR neve alatt szerepel. A magunk részéről gratulálunk nem csak a tiz esztendős jubileumhoz, de a név cseréhez is, amely kevesebb politikát fog bevinni a dalosok csoportjába, amely megölő je volt még mindenütt, ahová befész- kelődött a különböző gazdasági érdekű emberek együtt működésének. A daltestületek hivatása a dalmüvelése legyen. A maguk szórakozásán kivül ezt érvényesítsék a dalórákon kivül is mindazokon a helyeken, ahol alkalmat kapnak a dal lelkesítő, szórakoztató és művészi bemutatására. A. PACHY mtárs lapját, Gén. Del. Lodi, Cal., a posta vissza hozta, hogy a cimen nem jelentkezik. Tudassa pontosabb cimét, hogy a lapot kézbesit- igazi nevethessék a részére. A múlt évben több helyen előre bejelentett könyv, “Az Igazi Ady,” három évig tartó szorgalmas munkálkodás eredményeként, Párisban megszületett és mint a háború utáni magyar irodalom gyöngye, hozzám is eljutott. Szép kivitele, gazdag illusztrációja, kortörténeti feljegyzései, Ady levelei, eredeti kéziratai és kézirattöredékei, mind amellett tanúskodnak, hogy Bölöni György nem három évig készítette ezt a könyvet, hanem már 1904-ben kellett megsejtse a reá váró nagy feladatot, amikor a nagy útra készülő fiatal költővel Párisban megismerkedett és ösz- sze barátkozott. “Az Igazi Ady” nem egyszerű biográfia, nem is mindennapos olvasmány; háromszáznyolcvanöt oldalas tanulmány sőt mi több; történelem! Tükördarabja, vagy keresztmetszete annak a Magyarországnak, melyet régóta külföldre szakadtak. Mi, valójában sohasem ismerhettünk. Lexikonja azoknak a neveknek, szereplőknek, akik a kilencszázas évek elejétől az összeomlásig voltak valakik, vagy számítottak valamit. És az sem véletlen, hogy ezen nevek, mozajkszerüen illeszkednek Ady neve mellé haláláig, a Károlyi októbrista forradalom idejéig. Bölöni György “Igazi Ady”- ja, herkulesi erővel tépi ki a zsenit, a tolakodók köréből, darabokra hasítja a nemzeti színű lepelt, mellyel a kurzus farizeusai letakargatni próbálják és mintha az Agius istállóját takarító krisztust utánozná, vagy szellemét elhomályositani próbálják. Vissza adja a forradalom lantosát a proletár forradalomnak, a szebb jövőért küzdő magyar proletáriátusnak. Van tehát annak a megsejtésnek oka és alapja, melyet Bölöni, chicagói barátjának irt levelében nem is titkol: hogy alig hiszi, hogy könyvének a magyarországi piac megnyílna és nem valószínű, hogy árusítását ott megengedjék. Illő is volna, hogy mindazok, akiknek módjukban van, a könyvet beszerezzék és elolvassák. Elvégre Igazi Ady, csak egy volt és a könyv, mely ezt bizonyítja joggal viseli cimét. Wiener Andor. 3000 férfit és nőt kér a new yorki IRVING PLAZA 15th St. és Irving Place befogadó képességének a megtöltésére február hó 22-én, az II Proletario az IWW olasz nyelvű lapja a táncmulatsággal egybekötött nagy HANGVERSENYE alkalmával. Belépő dij 40c. Jegyek elővételben megválthatok az IWW Hallban, 94 Fifth Ave.
