Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-02-09 / 829. szám

1935 február 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal Újra sztrájkba léptek a pécsi bányászok Még emlékezetes olvasóink ■előtt a pécsi bányászok múlt eszi sztrájkja, amellyel kap­csolatban az egész világ fi­gyelmét felkeltették azzal a taktikájukkal, hogy a bánya méjében torlaszolták el magu- kat azzal az eltökélt szándék­kal, hogy amíg követelésüket nem teljesítik, sem nem vesz­nek magukhoz ételt, sem nem jönnek fel a bányából. A pécsi bánya a Duna Gőz­hajózási Részvénytársaság tu­lajdona, amely annak idején ígéretet adott a fizetések ren­dezésére, amire a sztrájkoló munkások feladták ellentállá- sukat. Most érkezett híradás szerint a bányászok az elmúlt csütör­tökön újból beszüntették a mun­kát az őszihez hasonló körül­mények között, részben a tár­saság nem váltotta be a fize­tés javításra tett Ígéretet más­részt azokat a munkásokat, akik az őszi bérharcban akti­vak voltak, a munkából elbo­csátotta. A bányászok követelik első sorban az elbocsátott társaik vissza vételét valamint a meg­ígért javításokat. Négy ezer sztrájkoló bá­nyászról ad hirt a tudósítás, akik a szocialista szakszerve­zet kebelébe tartoznak. Csupán negyven bánász van köztük, akik a keresztény szocialista szervezethez tartoznak, akiket a többi munkások mint tuszokot, magukkal tartanak a bánya mélyében, mert ezek nem len­nének szolidárisak a sztrájko- lókkal. Néhány esztendővel ezelőtt az ipari unionisták magyaror­szági csoportja sokat foglalko­zott a bányászok helyzetével és több röplapot juttatott a munkásokhoz ismertetve az ipa­ri unionizmus eszméjét és azo­kat a harci módszereket, ame­lyek az elavult szakszervezetek tehetetlensége mellett a mun­kások megmozdulásait győze­lemre viszik. Ezt az ipari unio- nista taktikát láttuk a bányá­szok őszi megmozdulásában és ezt látjuk a mostani harcban is, amelyet talán már nem en­gednek leszereltetni a szociál­demokrata vezérekkel. A pécsi bányászok megmoz­dulását minden ipari unionista figyeli és annak győzelmét kí­vánja. Martins Ferry-i beszámoló Ünnepe volt Martins Ferry és környéke magyarságának január 26-án, abból az alkalom­ból, hogy a Bérmunkás olvasói szinelőadásra hivták meg őket a Magyar Házba. Pika Pál mtárs első színdarabját a MA- HOLNAP-ot mutatták be. A szereplőkről csak annyit, hogy ezúttal tetézték azt a nagysi­kert, amelyet néhány héttel ezelőtt Coroapolis és Pitts- burghban értek el. Mert a da­rabot a pittsburghi munkás­társak hozták le és játszották le úgy, hogy a hallgatóság vé­leménye szerint ilyet itt még nem láttak. A zéró alatti időben nagy áldozat volt maguktól a pitts­burghi munkástársaktól a lejö- vetel, de amikor látták a szép­számú közönséget és hogy mi­lyen hatással van az előadás a hallgatóságra, elfelejtették az ut kellemetlenségeit és azon voltak, hogy előadásuk hozzá járuljon a munkások felvilágo­sításához, neveléséhez. És ha egy színdarabnak le­het nevelő hatása, úgy Pika munkástárs MA-HOLNAP-ja igazán az, amelyet a hallgató­ság elejétől a végéig figyelt és élvezett. Nyers mtárs üdvözölte a hallgatóságot és mondott kö- szönetett a szépszámban való megjelenésért. Ismertette az IWW célját és kérte a magyar munkásokat, hogy csatlakozza­nak a szervezethez mert csak ezáltal nyilik alkalmuk és mód­juk, hogy a helyzetükön segít­senek. A rendkívüli hideg idő meg­duplázta a pittsburghi mtár- sak útiköltségét és igy az anya­gi haszon jóval alul maradt annak a nagy erkölcsi sikernek, amelyet elértünk, de hisszük, hogy nem csak azok, akik az előadáson részt vehettek, ha­nem akik nem lehettek ott, azok is támogatni fognak ben­nünket a Bérmunkás terjesz­tésében az ipari szervezkedés eszmélyének a megismerteté­sében. Tudósitó. AZ IGAZI ADY — Könyv Kritika — 11óva tovább, a második év­tizede is betelik korunk legna­gyobb költőjének, Ady Endré­nek, az élők árnyékvilágából való távozása óta, de mind ha­talmasabbra növő szellemi alak­ja körül, semhogy elcsöndesed- nék, inkább hangosabbá válik a zajos vita. Irodalmi kóklerek és nehéz tollú beérkezett irók: megkö­zelítőleg hü, vagy teljesen el­lentétes életrajzokban, folyó- irati ankéteken és irodalmi vi­tatkozásokban gyürkőztek egy­mással szemben a csatákban, melyeknek kivatásuk lett vol­na eldönteni, hogy a zseniális költő, voltaképen, hová is tar­tozott az osztályokra tagozó­dott társadalomban. Hogy vol­taképen kik vallhassák magu­kénak? E fél—feudális korcs — kapitalizmus, avagy a föld­nélküli parasztok és ipari mun­kások-e ? A háborút és ellen- forradalmakat csináló ultraha­zafiak, vagy pedig a leigázott és mégis felszabadulni vágyó munkások ? Nemzeti, hazafias költő volt-e és ha nem, meny­nyiben volt nemzetközi forra­dalmár ? Nekünk a háború előtti idők­ben fiatalon Amerikába ván­dorolt magyar munkásoknak — valljuk be őszintén — csaknem idegen volt és maradt egy ideig Ady Endre, aki az akkori ma­gyar szellemi forradalom kellős közepében úgy törte át az elis­merés burkolatát, hogy szép “apolló fején” rajta maradt a Parnasszus koszorúja. S ha Ady idegen volt, méginkább az volt a barátja és kortársa Bö- löni György, aki a tizenhat év óta folyó és folyton megújuló Ady vitákban, mint harcoló kortárs és igazi barát megszó­lalt a zárszó jogán. Jubiláló Munkás®Dalárda Egy emlékkönyv került a vegyen fel és a most vasárnap kezünkbe, amely abból az al­kalomból került ki a sajtó alól, hogy az akroni dalárda tiz esz­tendővel ezelőtt kezdte meg mint a dal művelői működé­sét. Ez a daltestület egyike azok­nak az amerikai magyar intéz­ményeknek, amely nem zárta el magát a fejlődéstől és anél­kül, hogy egyetlen tagja nem­zeti vagy pártpolitikai felfo­gását, nézetét, gátolta volna, alkalmazkodott a magyarság mindnagyobb elproletárosodásá- nak a tényéhez. A Bérmunkás olvasóinak az elmúlt szeptemberében Cleve- landon tartott országos nép- gyülésén az East Sideon ez a Dalárda lépett fel és a gyűlés vezető munkástárs úgy mutat­ta be a vidéki küldötteknek és a nagyszámú hallgatóság­nak, hogy az akroni Magyar Ház Daltestülete. Már akkor és azóta egymást érték a tes­tületben a viták, a megbeszé­lések, hogy a daltestület a tagjait képviselő az akroni Magyar Házban tar­tandó tiz esztendős jubileumi ünnepélyén a testület már ÁL­TALÁNOS MUNKÁS DALKÖR neve alatt szerepel. A magunk részéről gratulá­lunk nem csak a tiz esztendős jubileumhoz, de a név cseré­hez is, amely kevesebb politi­kát fog bevinni a dalosok cso­portjába, amely megölő je volt még mindenütt, ahová befész- kelődött a különböző gazdasági érdekű emberek együtt működé­sének. A daltestületek hivatása a dalmüvelése legyen. A ma­guk szórakozásán kivül ezt ér­vényesítsék a dalórákon kivül is mindazokon a helyeken, ahol alkalmat kapnak a dal lelkesí­tő, szórakoztató és művészi be­mutatására. A. PACHY mtárs lapját, Gén. Del. Lodi, Cal., a posta vissza hozta, hogy a cimen nem je­lentkezik. Tudassa pontosabb cimét, hogy a lapot kézbesit- igazi nevethessék a részére. A múlt évben több helyen előre bejelentett könyv, “Az Igazi Ady,” három évig tartó szorgalmas munkálkodás ered­ményeként, Párisban megszüle­tett és mint a háború utáni magyar irodalom gyöngye, hoz­zám is eljutott. Szép kivitele, gazdag illusztrációja, kortörté­neti feljegyzései, Ady levelei, eredeti kéziratai és kézirattö­redékei, mind amellett tanús­kodnak, hogy Bölöni György nem három évig készítette ezt a könyvet, hanem már 1904-ben kellett megsejtse a reá váró nagy feladatot, amikor a nagy útra készülő fiatal költővel Pá­risban megismerkedett és ösz- sze barátkozott. “Az Igazi Ady” nem egysze­rű biográfia, nem is minden­napos olvasmány; háromszáz­nyolcvanöt oldalas tanulmány sőt mi több; történelem! Tü­kördarabja, vagy keresztmet­szete annak a Magyarország­nak, melyet régóta külföldre szakadtak. Mi, valójában soha­sem ismerhettünk. Lexikonja azoknak a neveknek, szereplők­nek, akik a kilencszázas évek elejétől az összeomlásig voltak valakik, vagy számítottak va­lamit. És az sem véletlen, hogy ezen nevek, mozajkszerüen il­leszkednek Ady neve mellé ha­láláig, a Károlyi októbrista for­radalom idejéig. Bölöni György “Igazi Ady”- ja, herkulesi erővel tépi ki a zsenit, a tolakodók köréből, da­rabokra hasítja a nemzeti szí­nű lepelt, mellyel a kurzus fa­rizeusai letakargatni próbálják és mintha az Agius istállóját takarító krisztust utánozná, vagy szellemét elhomályositani próbálják. Vissza adja a forra­dalom lantosát a proletár for­radalomnak, a szebb jövőért küzdő magyar proletáriátusnak. Van tehát annak a megsej­tésnek oka és alapja, melyet Bölöni, chicagói barátjának irt levelében nem is titkol: hogy alig hiszi, hogy könyvének a magyarországi piac megnyílna és nem valószínű, hogy árusí­tását ott megengedjék. Illő is volna, hogy mindazok, akiknek módjukban van, a könyvet be­szerezzék és elolvassák. Elvég­re Igazi Ady, csak egy volt és a könyv, mely ezt bizonyítja joggal viseli cimét. Wiener Andor. 3000 férfit és nőt kér a new yorki IRVING PLAZA 15th St. és Irving Place befogadó képességének a megtöltésére február hó 22-én, az II Proletario az IWW olasz nyelvű lapja a táncmulatsággal egybekö­tött nagy HANGVERSENYE alkalmával. Belépő dij 40c. Jegyek elővételben meg­válthatok az IWW Hall­ban, 94 Fifth Ave.

Next

/
Thumbnails
Contents