Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-02-02 / 828. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935, február 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year .................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy _________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A hatatommal jog is jár Állandóan bizonyítjuk hogy a termelési eszközök, a nyers anyagok magán tulajdona teszik a kapitalista osztályt az ország és az egész világ hatalmasságaivá, akiknek azután szabad terük van úgy berendezkedni, ahogyan azt anyagi és személyes érdekük megkívánja. Ha egyesek, ha csoportok vagy tömegek ebben gátolják, nemcsak a maguk hatalmát, de az ugynevezett “haza” erejét is maguk mellé állítják. Hogy ezt a nehezen megértők is meglássák egy néhány eseményt vetünk itt a papirosra, amelyeket nem csak mi, megátalkodott elégedetlenkedők látunk meg, de ezrek és ezrek hetekig beszéltek azokról, amíg az iparmágnásokat képviselő “balra tolódó” kormány maga inti le tagjait, hogy a betűket, a szavakat nem minden esetben kell értelmezésük szerint venni és még kevésb- bé szabad azok szerint cselekedni. Egy esztedeje, hogy az amerikai nép erős figyelmet tanúsít a washingtoni kormány ugynevezett “New Deal” törekvéseivel szemben. Munkás füleknek is szokatlanul hagzó kitételek, szabályoktól hemzseg ez az újjáépítési tervezet, amelynek egyik pontja, az úgy nevezett 7-A, egyenesen felszólítja a munkásságot, hogy munkaerejét ne vigye egyedül a piacra, ne tegye azt a könnyű alkudozás tárgyává, hanem a többi dolgozókkal közösen, szervezet utján értékesítse azt. És erre olyan formát használjon, amilyent a maga felismerése folytán a legmegfelelőbbnek tart. Ez a paragrafus, amely talán a legismertebb lett a New Deal waggon számra készült akta csomóiból, éppen Washingtonból definiálva azt jelenti, hogy a munkásnak joga van a szervezkedésre és szervezetéül olyan formát választhat, amilyet akar és hogy a munkaadóknak ezt el kell ismerniük. Hogy a munkaadók nem nézik jó szemmel a munkások szervezkedését, ezt öntudatos munkások nem veszik tőlük zokon, mert hiszen magukhoz való eszük még nekik is van és tudják, hogy a gyárban történő szervezkedés nem mulatságok rendezése céljából történik, hanem azért, hogy a termelő munkások munkájuk gyümölcséből többett kapjanak vissza, hogy az ugynevezett haszon ne csak a termelésben közre nem működő gyáros kasszájába kerüljön, de szolgálja az a munkásokat a napi jóllakáson kívül egyébb kulturális igények kielégítésében is. És talán mert ezt a gyárosok érzelmét Washingtonban is ismerik, talán azért vált szükségessé, hogy a 7-A pontról többet és gyakrabban beszéljenek úgy a munkások, mint a munkaadók részéről, akik ha már elnézniük kell a szervezet alakulását, úgy gondolták, hogy lehetne az olyan szervezet is, amelyet ők irányítanak nagyobb kiadások nélkül. Ez a megokolás sem minden indok nélküli azok előtt, akik ismerik az amerikai munkás szervezetek történetét. Azok tudják, hiszen maguk a munkaadók hatalmas szövetsége is elismerte, hogy az American Federation of Labor a munkáltatóknak ugynevezett védvára, amely mögött a tőkés osztály a legnagyobb biztonságban érezheti magát, de a biztonsága mellett ez a szervezet igen költséges a munkaadók részére is. A 10 és 25 ezer dollárok között váltakozó évi fizetések terhesek ezért a biztonságért és igy született meg a Company union terve, amely amellett, hogy olcsóbban fentartható lenne, de a legtökéletesebben szétbontaná a munkások szervezeti erejét, mert hiszen miden gyár, minden műhely a maga önálló szervezetét alkotná, amelyeknek semmi közösségük nem lenne a szomszéd gyár munkásaival még akkor sem, amikor azok is ugyan azokat a munkákat, ugyan olyan szerszámokkal készítik el. Megindult hát a kísérlet, hogy a Company uniót tolják az előtérbe a szervezkedési szükséglet kielégítésére. És bár Amerika dolgozóinak csak egy kis hányada volt eddig szervezett munkás, de még a szervezetlenek is felismerték azt, hogy a Company union a munkások részére egyenlő a semmivel. Nem is vert az gyökeret és ahol még beszélnek róla ott is csak a gyáros megbizásából teszik, mert az egy t. . kéletes papiros szervezet. A munkaadók természetesen ezt a nagy nyilvánosság előtt nem ismerik be, de érzésüket tükrözik vissza azok az eljárások, amelyeket alkalmaznak azokkal szemben, akik szószólói a külső szervezeteknek, akik a munkások megbizásából őket megkeresik. Itt azután mindenki megláthatja azt, hogy a munkaadó, a gyáros, hatalmával jogokat is tulajdonit magának arra, hogy a saját osztálya szabályait, törvényeit a maga részéről felrúgja, megszegje. A hatalmas acélipar vezetői egyszerűen felrúgták a 7-A paragrafus intézkedéseit és telepeiken csak az általuk megszervezett union működhet. Az acél ipar vezetőit sok más kisebb üzem is követte. Az ország leghatalmasabb ujságvállalata, amely nehéz milliókat zsebel be évente a kormány hivatalos közleményeiért, san franciscoi vállalatától elbocsátott egy alkalmazottat azért, mert szervezni akarta a szerkesztőség tagjait. És amikor az ügyekben járatlanabb kormány tisztviselők a 7-A rendelkezéseit ezeken a helyeken is érvényesíteni akarták, feljebb valóiktól erős intést kaptak, hogy úgy az acél truszt, mint a lapvállalat nagy hatalom az országban, akik jogot formálhatnak a saját intézkedéseikre. De szükségtelen, hogy a messze nyugat, vagy az acéltelepek kormos légkörébe menjünk bizonyítékokért, amikor maga Cleveland eleget szolgáltat abból éppen a mi részünkre is. Az egy esztendeje folyó IWW szervezési munkálatok kapcsán százakra megyen már azoknak a munkásoknak a száma, akiket kizárólag azért bocsátottak el a munkából, mert közreműködtek abban, hogy az ott dolgozók külső unionba szervezkedjenek. Legtöbb helyen a megcsökkent munkaalkalomra hivatkoztak, amikor ezeket a sok esetben régi munkásokat letették, de voltak olyan esetek, amikor minden kertelés nélkül, tudtára adták ezeknek a mukásoknak, hogy szervezeti működésűkért nem dolgozhatnak többé a telepen. Az IWW az egyetlen szervezet ebben az országban, amely szervezeti formájánál fogva megtudja védeni a munkásokat a munkaadók büntető hadjáratával szemben. Az IWW az egyetlen szervezett az országban, amely győzelmes harcokat folytat le akkor, amikor más szervezetek arra képtelenek. Az IWW az egyetlen szervezet, amely különböző szerszámokkal dolgozó munkásokat egységesíteni tudja. Mindezekre az teszi alkalmassá az IWW-t, hogy kizárólag a munkások szervezete, amelyet a munkások irányítanak a saját maguk szükséglete és erejük szerint. , Az IWW végcélja a termelési eszközök magántulajdonanak a közös tulajdonba való helyezése, a bérrendszer megszüntetése. Ezek keresztül vitelére építjük az Egy Nagy Szervezetet a dolgozók bevonásával. A PHILADELPHIAI MODERN SZÍNKÖR február hó 22-én, pénteken este nagyszabású szin- előadást rendez a Kultur Otthonban. Színre kerül Farkas Imre 3 felvonásos vig operettje DEBRECENBE KÉNE MENNI. Az IWW Chicago (Barne Side) csoportja február hó 3-án, vasárnap délután 4 órai kezdettel a Magyar Házban 817 E. 92 St. szin- előadással egybekötött táncmulatságot rendez. Színre kerül Pika Pál négy felvonásos társadalmi drámája a KIK A BŰNÖSÖK. Már most felhívjuk a phi- lai magyarság figyelmét hogy ne mulassza el ennek a színdarabnak a megtekintését és jegyét elővételben vásárolja meg a szokott helyen. Belépő jegy előre váltva 35c., a pénztárnál 45c. A zenét Szepesi zenekara szolgáltatja. Úgy a helybeli, mint a környék magyarságát ezúton is meghívjuk. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibert tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
