Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-02-02 / 828. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1935, február 2. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. BOCONÁD községben lakó Gosztonyi Sándor dohányker­tészetében dolgozott az elmúlt év folyamán Krizsány István dohánymunkás kinek feleségén kívül 4 gyermeke is van. Az egész évi keresete 150 pengőt tett ki, miből 100 pengőt adó­ba lefogtak tőle járandóságá­nak kifizetésekor. Krizsány kérte a jegyzőt, hogy ne tart­sanak vissza 100 pengőt a 150 pengő keresetéből, mert gyer­mekei mezítelenül járnak és ruhára kell a pénz, mit kere­sett. A jegyző, mely abból a fajtából való (mind ilyen) kik a háború alatt a hadbavonultak feleségeit és gyermekeiket le­gelni küldték ha kéréssel já­rultak eléjük, most sem tagad­ta meg magát. Eredménye, hogy Krizsány a jegyző ablaka alatt felakasztotta magát. De az adó az kilett fizetve és itt ez a legfontosabb. Egy paraszt ma még kevesebbet számit mint valaha. De a fajt védik. NYOLCSZÁZ HARMINCHAT ezer 181 ipari munkás közül a magyarországi 63 szakszer­vezetek kötelékébe 111.561 munkás tartozik. (Szakszerve­zeti Tanács.­ZIMMERMANN István székes- fehérvári munkanélküli fog­lalkozású egyén alkotó vágyá­ban elkészítette a világ legki­sebb dinamóját. A dinamó hossza 4 milliméter, magassá­ga 2 milliméter. A tengely egy- tized milliméter vastag. Üzem­képes állapotú. Ezt az embert is mint munkanélkülit a kapi­talista rendszer sok tiz és százezer társával feleslegesnek tartják, hogy él. KECSKEMÉTI ember piacon most zárult az ember vásár az 1935 évre. Ilyenkor veszik fel a hires város gazdái mun­kásaikat a folyó évre. Már most nézzük meg közelebbről milyen évi bérek mellett adták el a nincstelen magyarok mun­kaerejüket erre az évre? Meglett munkabíró ember évi bére 150—160 pengő egyébb semmi. Akik hónapszámra sze­gődtek el azok havonta 15—16 pengő bért kapnak minden nél­kül. A szerződések nagyobbik részben a gazdák tanyáira szól­nak. Az idei bérek csupán har­madrésze a tavalyi béreknek és felét sem érik el a 3 év előt­tieknek. Ezideig még ilyen kí­nai kulikat megszégyenítő bé­rekért sem tudtak kb. másfél- százán elszegődni, kik a Csoko­nai színház mögött lesik, hogy talán az ő erejükre is akad vevő. Kecskemét hires gyü­mölcstermő és exportáló vidék egyébként. BUDAPEST népének elszegé­nyedését jelzi a főváros 1934 évi jelentése. Ebből megtudjuk, hogy 3 és félmillióval kevesebb adóbevétele volt Budapestnek, mint 1933-ban. Végeredmény­ben minden budapesti lakosra 69 pengő 47 fillérnyi adófize­tés jutott 1934-ben. Képzelhető tehát ha heti 1 pengőnél többe kerül a fővárosi nép fejenkénti városi adója (az állami ezen felül van) milyen tökéletesen terpeszkedik reá a bürokrácia és szív ja vérét a népnek. MEZŐHEGYESEN, most kez­dődött a szokásos téli vadá­szat, melyen Horthy Miklós is részt vett. Vele együtt több miniszter puskázta a felhaj­tott vadat. Egy-egy vadászati nap többe került mint amit egy kecskeméti robotos egy évre fizetést kap. De azért Ma­gyarország Európában a nyu­galom szigete mondotta Göm­bös de azt hisszük ha egyszer megmozdul itt a föld akkor ilyen földrengés még nem volt mint amit az évi 150 pengős keresetek fognak végezni. Ami késik az nem múlik. PEST MEGYÉBEN a munka- nélküliség szintén ijesztően emelkedik. Amig 1933-ban 48.818 volt a létszám az 1934 évben, már ez a szám 54.279-re emelkedett. A megye a kivetett pótadónak, még az 50 százalé­kát sem bírta behajtani. A SZAKSZERVEZETEK tag­jainak munkanélkülisége: Vasmunkások 31.9 százaléka, épitőmunkások 31.8 százaléka, könyvnyomdászok 21.4 száza­léka, bőripari munkásoknak 17.8 százaléka, élelmezési mun­kásoknak 15.5 százaléka, fa­munkásoknak 22.2 százaléka, a kereskedelmi alkalmazottak­nak 4 százaléka, a kesztyümu ra­kásoknak 27.8 százaléka, könyv­kötőknek 20.2 százaléka, a min- takészitő munkásoknak 17.7 százaléka, a nemesfém ipari­munkásoknak 15.5 százaléka, a pénzintézeti tisztviselőknek 15.5 százaléka, a szállítási munká­soknak 13.5 százaléka, a szállo­dai alkalmazottak 28.8 százalé­ka, a zenészek 7.2 százaléka stb. stb. Tudnunk kell azt, hogy nem minden munkás tagja a szakszervezetnek és igy ez a szám valóságban sokkal maga­sabb százalékot adna ha a mun­kanélküliségről állami statisz­tikát vezetnének. Ilyen azon­ban itt ismeretlen fogalom. A SZEGEDI paprika világhírű, de kevesen tudják azt, hogy milyen hihetetlenül alacsony keresetet biztosit azok részére kik ebben a termelési ágban dolgoznak. íme jó ha évi 260 pengős keresethez jutnak, mely­nek megkeresésében az egész család részt vesz. Ez az összeg négytagú családra osztva évi 66.60 fillér jut fejenként. Az évnek mindennapjára tehát esik fejenként 18.3 fillér. Hogy ez milyen összeg elég ha tud­juk, hogy 3 doboz gyufa ára 18 fillér. Ugyebár a fajvéde­lemnek illusztrálására ennyi elég . . . ? OPEN FORUM Los Angeles Californiában az IWW rendezésében az IWW Hallban, 280 Lang Bldg. 212 S. Spring St. minden vasárnap este 8 órai kezdettel.. Belépő dij NINCS. Kérdések. Hozzászó­lások. OPEN FORUM. Newark, N. J.-ben minden pénteken este 8 órai kezdettel az IWW rendezésében 8 Centre Street top floor a saját helyi­ségében, szemben a Tub állo­mással. Belépő dij nincs. Kér­dések. Hozzászólások. Minden­kit szívesen látunk. 3000 férfit és nőt kér a new yorki IRVING PLAZA 15th St. és Irving Place befogadó képességének a megtöltésére február hó 22-én, az II Proletario az IWW olasz nyelvű lapja a táncmulatsággal egybekö­tött nagy HANGVERSENYE alkalmával. Belépő dij 40c. Jegyek elővételben meg­válthatok az IWW Hall­ban, 94 Fifth Ave. Megcsufolt apostolok A simakezüek menetelő csa­patát körültáncolta a fény. Fe- szitgető villanások hasítottak a fölszántott földek sötét folt­jaiba. A szikrászó sugarak ke­vés önzéssel a nagy búzatábla előtt pásztáztak. A fegyverek végén ágaskodó acélok játszi cikázásai, ütemesen le-fölugrál- va, talán az adott sebeket mos­ták magukról. A zuhogó vilá­gosságtól megszépültek a gyil­kos vasak. A vezénylő hangos rikoltozására, amelyeknek erőssége külön ijesztésnek volt szánva, megállott a mozgás. A fény elhalkult és a csillogó su­gárzásban fürdő menet gondo- lattalanná kinzott katonák csa­patává rutult. A puskatusok ledobbantak a lábak mellé. A földről, mint kíntól kivert har­mat, fölszállott a por. A szu­ronyok csiszolt vérmedre, bőr­és inatszakitó csusszanásra, hegytől markolatig ágyazva, várta a védtelen, eleven húst. A nagy táblán pedig megállt a munka. Lomha barmaikat, a csöröm­pölő ekéket, az életre- hasított rögöket otthagyva, magtól pú­pos kötvényeiket fölcsavarva, a lesültarcuak megindultak a meg­torlást hozó kemény csapat felé. Csupasz kezükről a tenyerük­kel illemtudan lesodorták a do­log piszkát. Tudták, miről van szó. Főpuha Ság nagyhajcsárját, a Bunkó Kezűt széthasított ko­ponyával találták meg pitymal- latkor az asszonyszállás előtt. Megkezdték a vallatást. A szuronyok árnyékában nagy len­dülettel zuhogtak az ütlegek és a vad pribékek bamba érzé­ketlenséggel vágtak bele, adott jelre, testvéreik arcába. — Pedig két fényes selyem­kendőt is kapott főnagyságos Bunkó kezűtől az asszony. — Ahá, büdös! Mond csak tovább! — Hát tudtuk, amit tud­tunk, csak épp ő volt sötétség­ben. Horgas Inu, a gyilkos, össze­tört tagokkal nyúlt el a Gyors­törvény magas színe előtt. Su­ta Szem gyáva szavaira most fölemelte véres, összetört ar­cát és megvető gyűlölettől fény­lettek a szemei. Kiköpte a vért és szájából halottas rekedtség­gel feltörtek a hangok: — Hallgass, te mindig szol­ga! A te asszonyod is az övé volt és mindenkié, aki csak kellett neki. Az enyém volt a legfiatalabb és csak két hete az enyém. Hát én nem adtam! — Te bitang! Hisz’ selymet kapott a condrád! És a Gyorstörvény fehérke- züi majoros méltatlankodástól hörögve, sipitva ordítoztak a halódó húscafat felé: — Lázadó! A katonák közül az Öreg Bőr, ennyi fölháborodottság lát­tán, illendőnek érezte, hogy megmozduljon. Belerúgott a fetrengő Horgas Inu arcába, hogy annak szét­tört az álla. Amikorra megszületett az ítélet: Halál! Már úgy kellett felkötözni az öreg diófa derekához, hogy elég nagy célpont legyen. A sortüz után csönd támadt. Talán a lehajtott fejekben még­is mozdult valami. De azok a gondolatok csak papucsban jár­tak. A meggyalázott özvegy visítása most kicsapott a tor­kából, oly kétségbeesett erővel, mint a roham kürt jele. Az egyik hajcsár ökle nyomán ez is ha­mar üppögéssé csitult. Főpuha Ság a lesültarcuak tömege elé állott. — Bjtangok! A göncöt és a kenyeret századok óta az én véreim adták nektek. Bölcső­teknőtök és sírotok az én föl­demen van. Mit akartok? Belő­lem éltek. Mindenetek, amitek van, az enyém. Lapos, aszott némbereitek becsebbek nektek tán, mint én vagyok. Hajcsára- im az én embereim és asszo­nyaitok is az enyémek. Ha moc­canni mertek, kiirtlak benne­teket. Barmok! A munkára legyen gondotok! Lóduljatok. A lesültarcuak újra beálltak a barázdába. A megkínzott Föld hátába újból belehasitott az eke és a széles, fekete sebekbe bele­hullottak a kemény magvak, hogy megcsalják és kiszipolyoz­zák a rögöket. A Homlok Embert a hajcsá rok Főpuha Ságnál beajánlok ták Bunkó Kezű utódjának így beszéltek: — Nagy a szarva, nagy í szava. Mind ráhallgatnak. Ha akarná, nagy bajoka- csinálhatna. De csöndes ember Csak tanít, magyaráz, figyel meztet. Jó erő, mindent tud, í legtöbbet dolgozik. Vezér! L( kell szerelni. Bólintott. — Legyen! ,, Amikor elhívták az eke mel lől, az egész táblán újra meg állott a munka. — Mit akarnak Tőle? És lopva mind az ő léptei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents