Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-01-19 / 826. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD vSjpy Cleveland, Ohio pending VOL. XXIII. ÉVFOLYOM. CLEVELAND, 1935 JAN. NUMBER 826. SZÁM~ A TŐKE ÉS A MUNKA A TEXTIL BÁRÓK LEZÍRÍSSAL mostoha testvérnek mutatkoznak FENYEGETIK A SZTRÁJKOLÓKAT EGYMÁST ÉRIK AZ ERŐSZAKOSSÁGOK ÚGY A CLEVE­LAND WIRE SPRING, MINT A TERMINAL TOWERT PICKE- TELŐ MUNKÁSOK MEGFÉLEMLÍTÉSÉRE. Cleveland Wire Spring Co. munkásainak sztrájkja, dacára a harc negyedik hónapjának, szilárd a munkások szolidaritá­sa folytán. A sztrájk bizottság egy kör­lapot csinált és azt valamennyi scab lakásának a környékén ki­osztotta, hogy a szomszédok is tudják, hogy milyen jeles egyé­nek laknak mellettük. Hogy a hatalmas Company- nak a picket line nagy károkat okoz, mi sem igazolja jobban, mint hogy az elmúlt hét egyik reggelén a békésen picketelő munkások egyikét John Ander­son mtársat a Company egyik gunmen je hátulról black jackel leütötte. Csak a segítségére sie­tő sztrájkolok mentették meg az erősen vérző munkástársat az agyon veréstől. Még az nap este egy másik sztrájkoló munkást a lakásáról hurcoltak el a rendőrségre, erő­szakkal vádolva. A szervező bizottság 200 dollár bond adá­sával a tárgyalásig szabadláb­ra helyeztette ezt a munkástár­sat is. Tudott dolog, hogy Anglia volt az első állam, amely fel­ismerte azt, hogy a nép állami segélyezése milyen hatalmas ellen szere a szocializmusnak a népek közötti elterjedésének. A világ népe fokozott elsze­gényedése egy újabb lépésre késztette Anglia törvényhozá­sát a segélyezés ügyében, amelynek célja most is ugyan az, mint a mit annak idején Lloyd George jelentett a hires segélytörvény gyakorlatba állí­tása után. A törvényhozás uj szabálya megállapítja, hogy 25 dollár jövedelem kell egy angol mun­kásnak hetenként, hogy magát fen tarthassa. Azok akik ennél kevesebbet keresnek, azoknak az állam fogja keresetüket 25 dollárra kiegészíteni. A 16 és A Terminal Tower takarító munkásnői sztrájkja is válto­zatlan. Az elmúlt szombaton délután ismét tömeg picketelés volt, amely végig húzódott a széles Terminal épület előtt. Eb­ben az órákban tízezrek figyel­mét fordították a jelzőtáblák és a picketelő munkások és munkásasszonyok az IWW har­cára. Vasárnap este amikor a picketelő munkáshők észre vet­ték, hogy az épületbe scabek igyekeznek menni jogos felhá­borodásuknak adtak kifejezést. A gyorsan, ott termett ren­dőrök két sztrájkoló munkás­nőt a rendőr állomásra kisér­tek, akiket 100 dollár bond mel­lett a szervező bizottság mind­járt kiszabadított, akik a ren­dőrségről vissza mentek a pi­cket linera. Mind két sztrájkban részt­vevők bíznak harcuk győzelmé­ben, mert szolidaritásuk mel­lett velük van az IWW tagsága akik anyagilag segítik őket a hatóság erőszakosságaival szem­ben. 65 év közötti munkások kerül­nek ebbe a segélyosztályba. Tizenhét millió munkás van ma Anglia területén, akik nem dolgoznak, vagy a 25 dollárnál kevesebbet keresnek akik most a segélylistára kerülnek. Ha Angliában valaha gyö­keret verhetne a kommunista mozgalom és neve eszméihez akarna hü maradni, bizonyos, hogy legelső sorban az állami segélyezés ellen, mint a mun­kásmozgalom akadálya ellen vezetné harcait. Ugyan ennek a pártnak a nevében ma Ame­rikában mozgalom van az álla­mi segélyezések bevezetése ér­dekében, amely mint Anglia ese­tében beigazolást nyert a for­radalmi munkásmozgalom el­leni legjobb védő eszköz. Támogathatja-e ezt a moz­galmat öntudatos munkás? PROVIDENCE, R. I. — Az elmúlt év szeptemberében le­fújt Általános Textil Sztrájk óta, nagy számmal voltak ki­sebb sztrájkok szerte az or­szágban. A sztrájkok csaknem valamennyiét a munkáltatók megtorló intézkedései idézték elő. Voltak esetek, amikor a munkáltató több heti sztrájk' után hajlandónak mutatkozott az elbocsájtott munkások visz- szavételére, azonban alig, hogy felvették a munkást, már újabb sztrájkot kellett kihívni az újabban elbocsájtottak vissza vételéért. Ilyen eset állt fenn a Ha­milton Woolen Co. South brid­ge, Mass, telepén, ahol már két sz ’áj k volt az általános sztrájk befejezése óta. Elősször szeptember 27-én, szüntették be a munkát; másodszor pedig, november 14-én. Mind a két sztrájkot a United Textil Workers szervezet hívta ki, amiért a munkáltatók elbocsáj- tották a szervezet tagjait. A sztrájk folyamán sok erő­szakosság történt és nagyszá­mú állami rendőrséget rendel­tek ki a telep őrizetére. A sztrájkolók magatartása végre kényszeritette a munkál­tatót a telep lezárására. Az igazgatóság most azzal fenye- getődzik, hogy a gyárat örök­időkre lezárják. A részvénye­seket rendkívüli gyűlésre hív­ták meg január 15-re, Boston­ba mely alkalommal a vállalat feloszlásának lehetőségéről fog­nak tárgyalni. Nem valószinütlen, hogy ez az intézkedés csak egy másik mumus a sztrájkolók ijeszté- sére, hogy térjenek vissza a munkára, azonban a visszhang, melyet a hir felzavart mutatja, hogy mily hatalommal rendel­keznek ezen korporációk. A Hamilton Woolen Co. a város dolgozóinak körül-belül egy ötödét foglalkoztatja. Amikor a hirt nyilvánosságra bocsáj- tották az egész város akcióba lépett a sztrájk befejezésének előmozdítására. A templomok­ban imákban kérték a sztrájk befejezését. Az üzlet emberek 2.500 aláírással petícióban kér­ték a gyár nyitva tartását. Ekkorra a textil munkások “őrangyala” Francis J. Gor­man is le utazott a “hatalmas textil központból” — Wash­ington, D. C. — hogy megnéz­ze mit lehet a sztrájk szetliro- zása ügyében tenni. Két napi tanácskozás után ma Massachu­setts Board tagjaival és John Chumley a National Textil Labor Board “munkás” repre- sentásával — jelentést adtak ki, melyben kinyilvánítják, hogy a Hamilton Woolen Mills union munkásait vissza rendelték a munkára a Massachusetts Board of Conciliation and Arbi­tration ajánlatai alapján. Ez az akció véget vetett a sztrájknak az union részéről. Azonban a munkáltatók semmi kötelezettséget nem vállaltak. A Board elnöke Edward Fisher bíró vállalkozott rá, hogy a munkáltatókat rábírja, hogy legyenek belátással és vállal­ják a rájuk eső részt a kontro- verzia elintézésében. A korporáció elnöke Ri­chard Lennihan kijelentette, hogy semmi tudomása nincs az egyezségről és dacára az union akciójának, a gyár nem nyílik ki hétfőn. Ez után a nagyszerű meg­egyezés után Mr. Gorman visz- szatért Washingtonba és kísér­letet tesz, hogy az összezavart ügyet valahogy a National Textil Labor Boarddal intéz- tesse el. A Hamilton Woolen Mills Corporáció 1 millió 500 ezer dolláros vállalat, mely 40 éven keresztül zsákmányolta ki a southbridgei munkásokat és a befektetett tőkére sokszorosan kisajtolták a kamatot, melyet ők szeretnek megérdemelt “munkadijnak” nevezni, de a valóságban törvényes rablás. A munkások ezen idő alatt üzem­be tartották a gyárat; szoron­gatták a centeket, hogy azon házat vegyenek, vagy házbért fizethessenek és eltartották a parazitákat. És most, amikor szervezkedési jogot követelnek, hogy ennek révén beleszólást nyerjenek a munkaviszonyok­ba melyek alatt dolgozni kény­telenek, a paraziták azzal fe­lelnek, hogy vagy robotolnak tiltakozás nélkül, vagy elviszik a gyárat és teljesen megfoszt- iák őket a megélhetés Tehető­ségének megteremtésétől. C. M. Anglia törvényhozása a nép megmozdulása ellen

Next

/
Thumbnails
Contents