Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-11 / 842. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 május 11. “Kik a Bűnösök” 5-ik előadása Chicago és környékén Április 27-én, szombaton este zajlott le az IWW chicagói magyar tagjainak rendezésében Pika Pál munkástárs által irt “Kik a Bűnösök” 4 felvonásos társadalmi dráma. Az első előadás kezdetétől mindvégig megtartotta azt a páratlan sikert és igazán meglepő hatást, amelyet még Amerika magyar színpadán úgyszólván egyetlen színdarab sem ért el. Az ötödik előadás East Chicagóban zajlott le, a volt Szabó Hallban, eme hatalmas terem összes ülései megteltek — dacára annak, hogy szombat este volt. Nyolc óra után néhány percei Köhler munkástárs bejelenti, hogy a színdarab kezdetét veszi. A felvonások gyors egymásután peregtek le az east chicagói magyar munkások és munkásnők legnagyobb figyelme, hol derültségben, hol hangos zokogással kisérte a fáradhatatlan szereplőket az első jelenettől az utolsóig. A chicagói Modern Színkör, amelynek tagjai között oszlott meg eme hatalmas, megrendítő, társadalmi drámának szerepei, derekasan és párját ritkitóan állották meg helyeiket ezúttal is. öt előadáson keresztül az elmúlt év október havától kezdődőleg — ahogy a próbák megkezdődtek — a legnagyobb áldozatokat sem kiméivé, egyetlen egy cél lebegett szemeik előtt. Tanítani és nevelni Chicago és környékének magyar munkásait és ezt el is érték. Tökéletes alakításaikkal már az első chicagói előadás után megnyerték Chicago és környéke magyarságának szretetét. Szájról-száj- ra járt a hir “hogy ily színdarabot, oly tökéletes szereplőkkel még nem láttam,” ha tízszer játszák le mindannyiszor megnézem,” “őszbe borult a fejem, gyermek korom óta nem sírtam s ma mint egy gyerek sírtam végig az egész drámát.” “Ez a színdarab életem keserves napjait ujitotta fel előttem.” Csukló zokogások között mondotta egy south ■ bendi leány. Mindenütt a legnagyobb elismrés úgy az íróval, mint a szreplőkkel szemben jutalmazta a mindvégig hálás és értelmes közönség. Mindenütt meg volt a színdarab hatásának nyomatéka, incidense, de a legnagyobb mégis az ötödik előadás alkalmával East Chicagóban történt. A harmaidk felvonás alatt, amikor az ügyész a tanukat vallatja, amikor az esküdtek meghozták az itéletett s a biró kihirdette azt, a közönség foly- tonasan pisszeget, bu-bu levele kiáltások kisérték mindvégig s ez újból megismétlődött a negyedik felvonás alatt, amikor a kormányzó megtagadta a halálra itéltnek a kegyelmet. A negyedik felvonás végeztével a közönség szemeiket tö- rölgetve lassan vonultak el helyeikről, hogy a táncra előkészíthessék a termet. Sajnálatos eset történt, egy öreg hetvenöt év körüli jóságos öreg asszony a színpad bejárata előtt állva keservesn sirt s amint az egyik szereplő munkástársnőnk lejött, zokogva kérte, hogy “kérem szépen tessék megmondani, hogy mikor fogják azt a jó embert temetni, akit itt kivégeztek, én szeretnék a temetésére menni.” Ugyan ebben az időben a terem másik végében két markos magyar ember körül fogta Zára munkástársat azt hitték, hogy ő volt a biró, aki a névtelen Willire a halálbüntetést kihirdette s folytonos káromkodás közepette fenyegették dacára annak, hogy váltig hangoztatta, hogy ő nem is játszott a darabban, mégis egy csepp híja volt, hogy el nem verték s csak munkástársaink közbelépése értette meg a két elkeseredett munkás emberrel, hogy nem ő volt a biró. Ezen incidensek után kezdetét vette a tánc, amely a késő reggeli órákig tartott. East Chicago magyar munkásai előtt is sokáig emlékezetes lesz a “Kik a Bűnösök” társadalmi dráma. Ezzel aztán a jövő ősszig befejezést nyert a “Kik a Bűnösök” előadása. Ez utón adjuk elismerésünket és köszönetünket a “Kik a Bűnösök” szereplőinek, akik igazán fáradhatatlanul végezték vállalt munkájukat az elmúlt hat hónapon keresztül, mely idő alatt ötször léptek fel Chicago és környékén lakó magyar munkások ezrei előtt, végezve a tanítás és nevlés nehéz munkáját. Köszönet az east chicagói, south bendi és chicagói munkástársaknak, munkástársnőknek és mindazoknak, akik az előadások és mulatságok sikereit elősegítették. Mi az IWW chicagói magyar tagjai ígérjük, hogy a jövő ősszi és téli szezonban újból egy tanulságos és értékes szindarab- bal jövünk Chicago és környéke magyarsága elé, addig is kérjük önöket, hogy nyári mulatságainkon, ameylek érdekes és tanulságosak lesznek, támogassanak bennünket. A vigalmi bizottság. Nincs jobban befektetett pénz, mint a melyet ki hagytunk magunktól csalni: mert ezen közvetlenül okosságot vásároltunk. Hasznos tudnivalók A leves tápláló értéke. — Tápláló értéke a húslevesnek igen csekély, azért mégis helyes az a régi jó szokás, hogy a nagyobb szimpozionokat levessel kezdik meg. A levesnek ugyanis megvan az a tulajdonsága, hogy alkalmasabbá teszi a gyomrot annak a nagy munkának az elvégzésére, mely egy bőséges ebéd bekebelezése alkalmával reá hárul. A leves elsősorban is melege által hat jótékonyan a gyomorra. A meleg folyadék izgatja a gyomor nyálkahártyáját, minek következtében az emésztő nedv elválasztása bőségesebben történik. De nemcsak a melege hat igy a levesnek, hanem a benne foglalt különböző anyagok is, a milyenek a konyhasó, a foszforsavas sók, továbbá azok az anyagok, melyeket a melegvíz a benne levő húsból kivont, a kreatin, az enyv és más egyebek. Ezek az anyagok részben közvetlenül izgatják a gyomor hártyáját, nagyobb- részben azonban fölszivódásuk után. A fölszivcdott anyagok ugyains az egész idegrendszerre hatnák izgatólag s ez az idegizgalom előmozdítja az emésztést. Az enyves anyagok, melyeket a leveshez hozzá szoktak adni, azonkívül még célszerű kiegészítését is képezik a tápláléknak. Az organizmusba került enyves anyagok ugyanis rendkívül gyorsan és teljesen szét bomlanak s szétesésük folytán megóvják a szervezet fehérnyéjét a szétbomlástól. A borjúláb, a sertésláb, az ökörfark, melyeket a levesbe tenni szoktak, emelik annak átpláló értékét, mert igen sok bennük az enyves anyag. A leves ezenkívül az utána elfogyasztott kompaktabb ételek fölemésztődését is elősegíti. A leves a gyomornedvet egyenletesen szétteríti a gyomor egész falára, igy a tömöttebb falatok puha alapra esnek, a gyomor falát nem nyomják és minden oldalról körülvétetnek az emésztőnedvvel, melynek behatása alatt azután könnyen fölemésztetnek. A leves tehát bőséges étkezés előtt mindig jó hatással van a gyomorra, mert emésztőképességét fokozza, de azért mégsem tanácsos különösen gyönge gyomru embereknek sok levest enni. Egykét kanál jó leves jó hatással van, de már egy nagy tányérral ha eszik az ember, az inkább kárára lesz. A sok folyadék meghigitja a gyomor emésztőnedvét, mi által ez alkalmatlanná válik az ételek megemésztésére. Helytelen eljárás azért az, hogy a gyomorbajosokat levessel traktál ják. A sok leves még azt a csekély emésztőnedvet is hasznavehetetlenné teszi, a melyet ilyen beteg gyomor produkálni képes. UTOPIZMUS (Folyt, a 6-ik oldalról.) Ez a társadalom, — mondja Weitling, — csak bizonyos mennyiségű munka árán 1 artható fenn. Ebben a munkában mindenki résztvesz, de hogy ki mit végez ebből a munkából, azt egészen a véletlen intézi. Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy Péter gyárigazgató s Pál kovács a Péter gyárában. A gyár termelvényeinek elkészítéséhez mindkettő munkájára szükség van. A termelvény- nek a társadalom csak akkor veheti hasznát, ha az teljesen elkészült. Éhez pedig úgy Péter, mint Pál munkájára egyformán szükség van. Miután minden rész egyformán fontos a termelvény elkészítéséhez, ahoz Péter és Pál egyformán járultak hozzá. így tehát Péter és Pál egyforma jutalomra jogosultak. A mai rendszer alatt azonban Péter nagyobb jutalmat kap, mint Pál. Ez tehát igazságtalan. Ez már csak azért is igazságtalan, mert valakinek el kell végezni mindkét munkát. Az csak egészen a véletlen müve, hogy Péter a gyárigazgató és nem Pál. Még azt sem írhatjuk Péter előnyére, hogy ő többet tanult. Ez csak azt jelenti, nogy szerencsésebb körülmények között született, vagy jobb viszonyokba jutott, mint Pál. Sőt mégha mindjárt okosabb s tehetségesebb mint Pál, akkor sem jár neki nagyobb jutalom, mert hiszen a tehetség nem az ő érdeme, hanem a véletlené, amely azzal a tehetséggel felruházta. A javakat tehát közösen termeljük, de az azokból áradó élvezetek nem egyenlően vannak elosztva. Pedig ha mindenkinek egyenlően részt kell venni a javak termelésében, akkor a javak nyújtotta élvezetekhez is mindannyiunknak egyformán van jogunk. A társadalomban senkinek sincsenek különös érdemei. Ha valaki sokat használt a társadalomnak, ez csak azt jelenti, hogy a társadalom őt olyan körülmények közé helyezte, amely azok megtételére képessé tette. Ennek elmulasztása bűn lett volna, de meg- tevéseért semmiféle hála, semmi külön jutalom nem jár. A mai társadalom azonban egyenlőtlenül, vagyis igazságtalanul jutalmaz. Az egyenlőségnek ezt a mindennemű különbséget, osztályozást kiküszöbölő érvényesítését nevezzük tiszta demokráciának, amelyet olyan tisztán, olyan megragadóan, mint Weitling, soha senki ki nem fejezett. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
