Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-04-27 / 840. szám

1935 április 27. bérmunkás 5 oldal emléket állítanak a MUNKA HALOTTAINAK “Mért zokog bácsika, legyen inkább vidám. Látja e temetést, ugye milyen fényes. Ha a fia nem lett volna katona, Ilyen temetésre szert nem tett volna soha.” ABET. ELVI TÜRELMESSÉG LAS VEGAS, NEB. — Majd­nem két esztendeig tartott az itteni erőmüveknek az úgyne­vezett Boulder Dam-nek az építkezése, amely az ország egyik legnagyobb, de hozzáte­hetjük, hogy a legveszedelme­sebb ilyen építkezése volt. Az óriási erőmű a Colorado Kivernél a meredek hegyoldal­ban van és a Bérmunkás is több esetben megemlékezett azokról a harcokról, amelyeket az ott dolgozott munkások le­folytattak az építkezést végez­tető munkáltatókkal. Ezeknek a harcoknak a mun­kások részéről történt jogos­ságára világit fényt az a pol­gári híradás, hogy Las Vegas városának vezetősége az elké­szült Boulder Dam egyik alap­zatába egy emlékművet helyez­nek el annak a nyolcvanhat munkás emlékére akik a min­den tekintetben veszélyes épít­kezésnél az életüket vesztet­ték. Amikor ezek a szerencsétlen­ségek történtek az építkezés közepette és a munkások a munka beszüntetés fegyveré­hez nyúltak hogy a vállalkozó­kat több védelem és nagyobb biztonság beállítására kénysze­rítsék — még élénk emléke­zetünkben van hogy milyen erőszakosságokat követtek el a munkásokkal szemben és az Amikor a kedves elnökünk vissza jött a halászásból, sajtó konferencia volt a Fehér Ház­ban, sok újságíró várta, hogy milyen megváltó eszmék jutot­tak a nagy ágyúnak az eszébe. A rendes köszönés után, az elnök kedélyesen kérdi. “Remé­lem az urak mindnyájan vettek a Baby Bondokból?” “Mivel?” kérdi az egyik éhenkórász újságíró. Kérem, önök is kaptak 15 százalékos béremelést az NRA-n keresztül vagy nem? Igaz, de 30 százalékkal meg többet kell fizetni minden szük­ségleti cikkért, tehát amit az NRA adott, az AAA duplán vissza veszi, vagy nem? A Detroiti sikkasztó banká­rokat akikre a kormány rábi­zonyította, hogy a tisztviselő- ség, (persze csak a nagyobb kutyák között) egymásnak fe­dezék és elszámolás nélküli kölcsönöket adott spekulációs célokra, az esküdtszék egy jó ebéd élvezése után felmentette. Mint rendesen. agitátorok izgatásainak tar­tották a munkások panaszait. Most ugyan ebből a forrás­ból megtudja az egész világ, hogy milyen jogos volt a na­gyobb védelem követelése. Bár az ünnepség csak a 86 halott emlékének szól, teljesen hall­gat a több száz baleset és tel­jesen munkaképtelenné váló nyomorékokról, akik a minél több profit harácsolás elvének lettek áldozatai. Az erőmüvek építkezései ál­talában veszélyes munkák és a biztositó társaságok osztá­lyozásai szerint itt veszti leg­több munkás az életét, nem azért mintha a tehnika fejlett­sége nem nyújtana kellő biz­tonságot a munkásoknak, ha­nem azért, mert a vállalkozó­kat a munkát kiadó kormány nem kényszeríti azok alkalma­zására, mig a munkások szer­vezetlenül veszik fel a munkát, és a tarthatatlan helyzet kény­szeríti őket — legtöbbször a balesetek megismétlődései után, hogy a szervezkedés terére lépjenek. Nem csak az ilyen munkála­toknál, de általában a munká­soknak elsősorban a szerveze­tüket kell kiépiteniök, hogy már a munka vállalásakor úgy a bér, mint a munkavégzésének a körülményeit ők határozhas­sák meg. Ezt hirdeti, tanítja az IWW és ezt a célt szolgálja az Egy Nagy Szervezet. Fogadok egy lovat egy házi nyúl ellenében, hogy Mellont is felmentik. Mr. William Hearst az újság király, akinek a lapjait sok millió munkás olvassa, tehát igy Willi tudja és nyíltan mondja, hogy “a munkásságnak nincsen elég esze hogy a saját ügyeit intézze” és ezért van szükség arra hogy az eszes kapitalisták intézzék azt helyettük. Sajnos, nagy részben igaz, de Williék gondoskodnak arról, hogy akiknek megjön az esze a munkások között, azokat kive­ressék gunmenekkel, rendőr bo­tokkal. És akiket még lehet azt meg mindenféle módon metélye- zik, kábítják. Csak most, hogy az SLP magyar lapja 25 esztendős ju­bileumára készülődik, tudtuk meg, hogy miért nehéz a sze­gény beteg embereknek a vá­rosi kórházakba bejutni. Ugyan­is telve vannak a kórházak azokkal, akiket az A MUNKÁS 25 esztendő alatt a deleonizmus lángoló fáklyájával megperzselt. A békés és gyors fejlődés­nek, az eszmék kristályosításá­nak legnagyobb ellensége a fa­natizmus, bigottság. Úgy a fascizmus, mint a kommunista párt erre épit, ebben testvérek. Nem tűrnek meg semmi ellen elvet, nem adnak akalmat más véleménynek nyilvánítására. A fanatizmust annyira visszik, hogy apát fia ellen, testvért- testvér ellen, mint árulót, ké­met és gyilkost használnak. Úgy Németországból, mint Oroszországból szivárognak ki a hírek, hogy sok gyermek a saját apját jelenti be a ható­ságoknak, hogy más vélemé­nyen mernek lenni, nem említ­ve, a pártban más véleményen levők üldözését. Ezért lehetséges az, hogy az egész európai munkásmozga­lomnak, egy átkos visszaesés, egymás elleni harcokban való elvérzés lett az eredménye. A szociálista minden eszközzel harcolt a kommunista párt el­len és viszont és mindenféle politikai párttag harcolt a szin- dikalisták ellen, aminek az eredménye az lett, hogy a fas­cizmus megerősödött, az egy­más ellen harcoló munkásságot, könnyű szerrel leverte. Ennek van régi és könnyen megérthető magyarázata, me­lyet azok akik az európai mun­kásmozgalmakat,! semleges szemüvegen és a külömböző or­szágok történelmének ismere­te után Ítélik meg. Azok tud­ják hogy 1910-től kezdve az lom Európában nem volt más, csak a jó pozíciók, betegsegé­lyezési, állami állások haszolá- sából állt, mely az egész ve­zetőségi és befolyásos pozíciók betöltésére magához vonzotta az oportunista, a munkásokat csak eszköznek használó elle­nieket. Az IWW mint gazdasági és nem elvi egyetértésen, hanem gazdasági együvétartozás alap­ján szervezi a munkásokat, igy mindenféle pártnézeti emberek­nek a lerakodó helye. Mint ilyen szervezet, türelemmel, elnézéssel, sőt néha-néha jóta­náccsal van, a külömböző párt­vallást való tagjaival szemben. Alapjában véve Amerikában a fanatizmus nem birt még ed­dig olyan mély gyökeret ver­ni, mint az európai országok­ban. Itten eddig csak a kom­munista párthivők akartak minden másvéleményen levő munkást felakasztani gyűlései­ket széjjelverni, a leginkább Németországban általuk beve­zetett fegyveres testvérharcot alkalmazni itten is. De nem si­került, a munkásságnak a józa­nabb része ettől visszariadt, megborzadt. Felismerte, hogy csak az egész munkásosztály széjjelzülésére, egymás által való kivégzésére vezet. Az amerikai munkásságnak a hagyománya sem hozza ezt magával, itten nagyon sok ház­ban, az apa republikánus, a fia demokrata, vagy megfordít­va és ha van is vita, de min­den gyűlölet nélküli. Itten nem történne meg az, ami megvan Németországban, hogy először is az apa dob kö­vet a szocialista fiára, sőt el­lenkezőleg. Itten ezen sorok írója helységében történt, hogy a republikánus apa akinek a pártja nyertesen került ki a választási “szóharcból” szo­ciálista fiának adott tanácsokat, útbaigazítást, hogy mit hogyan kellett volna, vagy mit nem kellett volna csinálni nekik, hogy több szavazatott nyerhes­senek. Ezen demokratikus szólás vélemény és elvhirdetésének a szabadsága, teszi lehetővé az eszmék kristályosodását, tisztá­zását. Teszi lehetővé a békésebb átalakulást. Ez föltétien szük­séges, hogy a vérengző, szen­vedélyeket, gyűlöletet felszaba­dító polgárháborúkat, tömeg­gyilkosságot, elnyomatást meg­akadályozhassunk, mégis nyitva lehessen az ut forradalmi vál­tozásokra. Nem akarjuk azt mondani, hogy ez minden bizonnyal igy lesz Amerikában, nem állítjuk, hogy nem e a fenevadat szaba­dítják ránk, mielőtt a társadal­mi forradalmat megvívhatjuk, de nekünk akik a békességet, biztonságot akaró munkásság­nak a harcait vívjuk, nem le­let, nem szabad, mesterségessen szittani a gyűlöleteit, türel­metlenséget, másvéleményen levő, de szintén a munkásság sorai közzé tartozók között. Ez adja meg az IWW törté­nelmi hivatásának betöltési le­hetőségét. Ezért legszebb és legnagyobb jövője van az IWW- nak. Ez az egyedüli munkás- mozgalom mely egyesítheti a munkásságot, elvi, vallási, né­zet külömbségek dacára is. Mi csak nyerhetünk, az által, hogy nyíltan, szabadon mond­hatjuk meg az uj társadalmi rendszerre vonatkozó tervein­ket. Minekünk meg van ala­pozva, tervezve ez az uj társa­dalmi rendszer, melyet büsz­kén adunk bárkinek a meg­vizsgálására, ha tetszik és ha a gazdasági helyezete a töme­gekkel, a munkássággal egy­forma akkor csak jóvá hagy­hatja, elfogadhatja annak a helyességét. És ha a gazdasági érdeke vagy tudatlansága, el­fogultsága nem is ismerteti be ennek a helyességét, akkor sem félünk a kritikától. Nem érde­künk az ellen véleményt el­nyomni, mert nem félünk tőle. A napnál is fényesebben tud­juk igazságunkat, helyességün­ket, történelmi hivatásunkat bizonyitani. Vi. Mr. Mellon Azzal próbálja elütni a köz­véleményt, mert nem fizette meg a jövedelmi adót, hogy 2 és fél milliót adományozott a depresszió óta Charityre. Mr. Mellon ne féljen semmitől nem lesz semmi bántódása, mert hi­szen a saját szolgái ítélkeznek felette. Na meg hát, hogyan is lehetne olyan személyiséget megbüntetni aki az elmúlt év­ben csak 6 millió dollárt volt ké­pes a rabszolgákból kipréselni — mint profitot. Ez is jó vicc

Next

/
Thumbnails
Contents