Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-27 / 840. szám
1935 április 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK MEGINT EGY TRÉFA. Azt mondják megátalkodott emberek, hogy a földön nincs igazság, pedig dehogy! Egy polgári lapból vesszük egy valószínűleg tévedésből beszúrt vezércikket, amely igy szól: BOCSÁNAT, KÉREM. A californiai San Quentin börtönben, mely arról hires, • hogy az ártatlan Tom Mooneyt rabul tartja, a minap akasztottak fel egy 19 éves négert, Rush Griffint. Képzeld a törvényszék dilemmáját, mikor az akasztás után négy nappal rájöttek, hogy egy los angelesi biró elodázta a kivégzést egy önvédelemből elkövetett gyilkosság alapján fellebezésig. Úgy látszik, egy ábrándozó hivatalnok az Íróasztalában felejtette a bírói végzést. Persze kellemetlen, de tévedni emberi dolog. És a californiai törvényszék, mely kiválóan ügyes az ilynemű baklövést elintézni, hozzáfogott a könyvei rendezéséhez. A törvényszék gépezete mozgásban egész komoly formában. Az állami felső bírósághoz küldi az aktákat a halott ember életének “megmentésére.” A kegyes testület látszólag kiállítja a kivégzés elodázását s punktum. így ismétli meg California a szedett-vedett banda (vigi- lantos) meséjét, akik tévedésből az ártatlant akasztották fel. A banda előadója igy kér bocsánatot az özvegytől: “Nagyon sajnáljuk az esetet asszonyom” megbillentve csörgő kalapját “de úgy látszik magunkat tettük nevetségessé.” CSODABOGARAK. A fentiből sok van itt. Ezek között is talán első helyen áll “az amerikai forradalom” lányai. Ebbe a nemes társaságba csak 100 százalékos hazaleányok juthatnak. Mivel “forradalmárok” lányai, azzal tűnnek ki hogy vörösellenes vészkiáltásokkal praktizálják hangszálaikat és nyilvántartják mindazon elemeket kik a felsőből tévedésből vagy meggondolatlanságból /helyteleníteni merik mesés társadalmi berendezésünket. Most ülik 41-ik évi konvenciójukat. Azzal akarják most megmenteni az országot, hogy a kongresszusban törvénybe hozzák, miszerint “minden tanító kötelezve legyen esküt tenni az Egyesült Államok alaptörvényeinek betartására és védelmére.” A saját árnyékuktól ijedező öreg nénikék ha látták volna az iskola- igazgatók nemrég tartott konvencióját, hol Dr. Beard bombát dobott parazitaellenes kijelentésével; hogy a tanítómesterek mennyire hesseget- ték maguktól a lázadó szellemet; ha ismernék az iskolák vasszabályait, mely az esetleges lázadó tanítónak torkára folytja a szót, nem akarnák a suba alatt fényesen működő szájkosarat “hivatalos” és “törvényes” köntössel bevonni. Ez még szemnyitó lehet a homályban leledző plebejusnak is. HOWARD SCOTT. Április 16 egy valóságos bolondos áprilisi nap volt. Egész nap dühöngött. De este felé mintha az öreg természetanyánk elfelejtett volna valamit január közepe táján, e napra tartogatva küldte hozzánk kegyetlenül fagyasztó hófúvásban. A tó szélén, hol a hatalmas de bután megépített Public Auditórium dölyfösen teüzenetének fogadására, szorgos kezek bontogatták a nemzeti lobogókat, hogy feltűnően ütköző pontokban hívja fel figyelmünket a zászló-fogalom mindent behálózó ferdeségére. Valóban úgy látszott, hogy a csuhával takart farizeus imája lesz az előadás megnyitója. Csak ez hiányzott a díszletből. Ehelyett egy őszbevegyülő veterán, valószínűleg a munka veteránja — igyekezett az emelvényre s követte egy hatalmas növésű csontos, hideg külsejű személy — Howard Scott. Az öreg közvetlen ülésmegnyitója a kinyomatott és szétosztott kérdések negyedik pontját emeli ki, mely a technocra- ták szervezeti formáját és metódusát érinti. Szerinte az előadásnak nem célja a közvetlen toborzás. Csatlakozást, támogatást csak kiválasztottakból MÁJUS GYŐZELME Május köszönt ránk, Május napja vár: Ma dobj a sutba mindent, proletár, S ki munkahelyed’ éjjel is lakod: Ma tárd ki szived’, tárd ki ablakod’. Fogadd a tiszta, üde fényözönt, Mit bokrétásan Május hava önt. Nekünk beszél, nekünk ujjong, nevet, Hogy jön a télre zengő kikelet A zsenditő, az ékes virradat, Mikor a szívben Bátorság fakad, Bátorság — szilaj, merész, mint az orkán, Tisztitó erő bömböl ki a torkán — Hogy ne poshadjon tovább itt az élet — Mi akarjuk az igazat, jót, szépet, Mindent akarunk, minden kell nekünk — Mindnyájan csak a jóra születünk! Az öntudatunk konok és kemény, Dacos bennünk a májusi remény! Virággal, dallal nekünk integet: Jön a telünkre zengő kikelet! A tegnap és ma lomhasága untat — A Nap felé fordítjuk homlokunkat, Tüzéből dúsan megtelik szivünk, Szent kozmosz örök létében hiszünk S a glóbusz mélyén gyökeret verünk, Hogy uj világba keringjen velünk! Friss ujjongással telik meg a lég, Ilyen csoda, hejh! nem volt soha’ még! Ahová harcra dobbanik a lábunk: Boldogságunkra bizton rátalálunk, S nem sir a Nyomor többé soha föl: A diadalmas Május tündököl! TUBA KÁROLY. kint a közelben levő viskókra s az emberrablásáról hires kereskedelmi és központi irodai épületekre, nem is szólva a törvényszéki palotáról, hol fagyasztó szeleknél is hidegebb fogadtatásban részesül az oda- kényszeritett nincstelen — valóságos orkán dühöngött. Ezen keresztül törve fogcsikorgatva vacogó fogak közt szidtam a végzetet, mely megbízatást nyújtott egy hideg számokkal dobálódzó számtudás meghallgatására. Ezernél többen, öregek és ifjak, rongyosok és jólöltözöttek, munkások jórészben, de soraik tarkítva néhány parazita kíváncsiskodótól, bizonyos humánus melegséget árasztott a teremben. Amint a hallgatóság kezdett kialakulni az előadó tartja kívánatosnak. Semmiesetre sem akarják a politikusok semmiféle fajtáját, vagy a rakettereket, vagy az egyletes- dit majmol ókat. Azokat akarják, kik a rendelkezésre álló kurzusokban hajlandók nekifeküdni és tanulmányozni az árurendszert. Párszavu bemutatásban átadja a szót az előadónak. Ezúttal csak annyit: A Public Auditórium, mely a legtöbb esetben hazafias cécók politikusok és fékerek, a társadalom hátán lebzselő élősdik lerakodó helye — úgy hisszük — csömörlést érzett a szatirikus paskolástól, mely folyékonyan, hidegen, de annál kiméletle- nebbül ömlött az előadó ajkáról. Nem felejtkezve el a hallgatóságról, melynek “javarésze a komédiát, a szavazómarhák időközönkénti kérődzését, az émelygős rablás, gyilkosságok meséjét éppúgy élvezi mint a jelen előadást annyi külömb- seggel, hogy az előbbiekben fürdeti saját énjét, mig a ma estiből — remélem — találnak anyagot a későbbi elgondolásokra.” Scott, a súlyosan kiábrándult elkeseredett szavaival mérhetetlen csapásokat adott az önfontásság posványában fetrengő, cirkuszi bohócok által falhoz állított “derék amerikaiakénak, “akiket az árurendszer elősdei keztyüskézzel ökörmódjára terelnek az ita- tóra. Mivel az adatok özönét felesszámban, minden kertelés nélkül rajzolta meg, az egy és fél órában elmondottakból néhány kiemelkedő érdekes pontját egy másik alkalomra toljuk ki. Előre bocsájtva, hogy a mély elmélkedés még mindig nem lehet kibúvó az osztályharc hétköznapi munkájának végzésétől. A ma elnyomatása elleni küzdelemre gondolunk. S—n. Aforizmák Kevés dolog van, a mi oly biztosan fölvillanyozza az embereket, mintha elbeszélünk nekik valami jókora szerencsétlenséget a mi nem rég történt. Ritkák volnának a barátok a bajban? Ellenkezőleg! Alig kötöttünk barátságot valakivel, máris bajban van és pénz kell neki kölcsön. “Hogy kedveljék az embert, nincs más mód, mint a legegy- ügyübb barom bőrét ölteni fel.” A legalázatosabb viselkedéssel is csak alig-alig sikerül kikönyörögni a megbocsátást a szellemi felsőbbség vétkére. Még a kutyák sem bírják a nagyon barátságos bánásmó- dott, az emberek pedig egyáltalán nem. Megbocsátani és elfelejteni any- nyi, mint drágán szerzett tapasztalatokat kidobni az ablakon. Rut egy állapotban van a világ: a vadak fölfalják, a szelídek pedig meg csalják egymást és ez az, amit úgy hívunk, hogy a világ folyása. HELYREIGAZÍTÁS. Április 20-iki számunk 3-ik oldalán “Országos csalás” című közleményünk összeállításában tévedés történt. A második hasáb alsó öt sora a negyedik hasáb ugyanezen dolgozat további folytatása. Mig a második hasábnak uj bekezdése a harmadik hasábon olvasandó: “Szinte látjuk, amint tamáskodóan . . .” stb. bekezdéssle. így olvasva az egészet elkerülhetjük az esetleges fogalomzavart, mely az összeállításnál észlelhető. Szerk. c
