Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-20 / 839. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 április 20. BÉRMUNKÁS Ez a mai rendszer (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ........ 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........... 3c _____ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland. Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A legtökéletesebb egységfront Ha nem a munkásság bőrére menne, úgy fejezhetnénk ki magunkat, hogy érdekes megfigyelése az eseményeknek, hogy éppen azok, akik állandóan az úgynevezett egység frontról beszélnek, akik mindenhol az egységfrontot akarják megvalósítani, ténylegesen annak vagy az ellenkezőjét cselekszik vagy pedig akaratlanul annak kifejlődését elgáncsolják, késleltetik. A kommunista párt hívei azok, akik ebben az egységfront emlegetésben a leghangosabbak és ha elemezni próbáljuk őket, akkor azt kell megállapítanunk, hogy vagy nem ismerik az egységfront lényegét és tartalmát, vagy kevésbbé vannak tisztába annak a pártnak a törekvéseivel, amelynek a neve alatt meghúzódnak. Mert a pártnak a kommunizmus megvalósítása lehet csak a kitűzött célja, amelyet olyan munkás tömegekkel valósíthat csak meg, akik abban hisznek és azért küzdenek is. A tisztán — kimondottan kommunistának nincs helye sem a vallásos intézményeknél, sem a polgári egyesületeknél, amelyeket soviniszta hazafiságuk tart együtt. De ellentétek kell, hogy tornyosuljanak a kommunizmus hívői és a kis és nagy ház és ingatlannal birók között is, mert hiszen ezek még görcsösebben ragaszkodnak magántulajdonukhoz mint az ezerholdasok és a nagy vagyonokkal rendelkezők. Szoviet Oroszországnak évtizedekig erős küzdelmei voltak és még ma is vannak a kisbirtokos kulákokkal. Mire építheti a kommunista az egységfrontját ezekkel? A magyar Bureo ismételten megállapítja, hogy ennél a tömegnél hatástalan volt az agitáció a balra tolódást illetőleg, mint ahogy hatástalan lesz mindaddig mig azokat a gondolkodásukat irányitó helyzetükről tisztán és őszintén fel nem világosítják. Erre azonban sem a polgári egyesületek, sem a vallásos intézmények de még maga a politikai párt frakciók sem alkalmas szervek. Mert a politikai párt nem egy, de ahány tagja van, annyi érdek kielégítésének az óhajával hozza össze a tagjait. Már pedig különböző érdekek kielégítése egy testületben nem nyerhet elintézést. Ezért állapítjuk meg, hogy a politikai párt vagy annak szószólói nem teremthetnek egységfontot, amelyre a legnagyobb szüksége van a munkásosztálynak. Az ipari unionisták, akik nem beszélünk vagy csak nagy ritkán beszélünk egységfrontról, vagyunk azok, akik azt kiépíthetjük arra a hatalomra, amely utolsó harcát megvívhatja a mai rendszer fentartóival. Mert csak a munkán levőknek lehet egy az érdekük, hogy munkaerejüket minél jövedelmezőbben adják el. Amig a munkás a munkán van és elég felvilágosodott, ez kell, hogy az érdeke legyen és hogy ennek érvényt is szerezzen a munkán levő többi társaival kell összefognia, egységfrontba állnia, megalkotni az EGY NAGY SZERVEZETET, amely minden dolgozóért egyformán harcol, küzd, hogy egyforma előnyöket biztosítson a munkásoknak. Ipari unionsták, New Yorkban, Chicagóban, Los Angelesben, Philadelphiában és az ország minden részéből a maguk harcuknak tartják úgy a takarító munkásnők több mint négy hónapos sztrájkját, mint a National Screw and Mfg. Co. ellen folytatott sztrájkot anélkül, hogy annak helyi irányításába beleavatkozásnak. Nem csak figyelik ezt az elkeseredett clevelandi sztrájkokat, de azokat sok setben erejükön felül anyagilag is támogatják. Nem azért, hogy válveregetést kapjanak érte, de mert az IWW tanítása alapján a legtökéletesebb egységfrontnak kell kialakulni, az egy mindért, mind egyért elv alapján. Hogy az IWW még nem rendelkezik azzal az erővel, amely egy srófgyári sztrájk gyors befejezésére oda tudná állítani a világítási, a közszükségleteken dolgozó munkások táborát — ez nem változtat azon a megállapításon, hogy csak az ipari szervezet utján juthat el a dolgozó munkások serege ahoz az erőhöz és hatalomhoz, hogy harcaiban egységes tudjon lenni a kizsákmányoló osztállyal szemben. Az ipari szervezet építése, erősítése az igazi eszköze az egységfront megvalósításának. Ez megtörtént esett, nagyon kedvemre volt, szemtanúja voltam, igy mint ilyen tovább adom, hogy tanuljanak rajta mások is, fényesen bizonyítja a mai rendszertelenséget, annak nyomorúságát és tehetetlenségét. Butcher shopban vagyunk, néhány asszony nézegeti a húst, hogy melyik olcsóbb, a segédek szolgálat készen várják, hogy mit “parancsolnak.” Jön be egy 50 év körüli ember aki sokkal idősebbnek látszik, fáradtan, rongyosan, alig hallható hangon, arra a kérdésre, hogy mi tetszik, rámutat a “Ring balonyra,” hogy abból szeretnék, lemérnek neki egy darabot ráírják az árát és szokás szerint, kérdik. “Még mit?” Egy kenyeret is szeretnék mondja halkan a fáradtnak látszó munkás, azt is oda adják és mire a “még mit”-re? nem válaszolt, igy beteszik egy papír zacskóba, melyet a bácsi megragad és minden köszönés és sietség nélkül megyen kifelé. Éppen a tulajdonos szolgálta ki, igy nagy meglepetve utána szól, hogy “mikor fog fizetni?” A munkás nyugodtan visszafordul és halkan de nagyon értelmesen, azt feleli “majd a jövő héten.” A tulajdonos meglepetésében még azt sem tudja, hogy mit csináljon, mérgesen kiáltja a munkásnak, hogy “hiszen én nem ismerem magát.” “Annál jobb” feleli a fáradtnak látszó, de alapjában éhes munkás és minden sietség nélkül kiment,, hogy éhségét csila- pitsa. Mennyivel értékesebb, ez a törődött, de józan eszü munkás azoknál, akik nyomorúság és éhség közepette sem merik az élet feltartásához szükséges élelmet, kikövetelni. Példára méltó, melyet akarva nem akarva majd millióknak kell követni, szervezetten, egyszerre. Vi. Az udvariasság okosság; tehát az udvariatlanság butaság. A National Screw, sztrájkbizottsága április hó 26-án, pénteken este az Ifjúsági terembe 11213 Buckeye Road NAGY GYŰLÉST hiv egybe, amelyre meghívta Cleveland minden munkás szervezetét, azok csoportjait. Belépő dij nincs. NYUGTÁZÁS. Ápr. 7-től — ápr. 13-ig. Előfizetéseket küldtek: J. Nyirán, Cleveland.......... 4 J. Nyers útról...................... 4 B. Nagy, Phila...................... 1 F. Szüch, So. Bend.......... 2 A. Refi Lodi......................... 1 J. Deák Akron..................... 1 A. Kucher, Pittsburgh........ 1 Alex Ács, New York........... 1 Nyers-Nyirán, Clev.............. 4 Steve Sütő, Chicago............. 2 J. Zára, Chicago................. 1 P. Turucz, Chicago.............. 1 L. Rost, Phila...................... 2 F. Zsamar, Manayunk........... 1 Ch. Ruttkay, Phila............... 1 St. Szutorisz, Chicago.—..... 1 Ch. Sass, Cleveland........... 1 S. Varga, Buffalo................. 1 P. Hering, Buffalo............... 1 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Ápr. 7-től — ápr. 13-ig. IWW cs., New York___ 21.00 SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK. A. Hulber, Richmond__ 2.00 IWW cs., New York....... 10.00 P. Turucz, Chicago......... 1.00 Geo. Mészáros, Cleveland 1.00 AZ IWW BROOKLYNI olasz csoportja április hó 20-án, este 8 órakor 158 Carroll St. helyiségében műsorral egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendez a szervezési alapjára. Belépő jegy ára 25c. A legtöbb jóismerősünkkel egyáltalán nem. állanánk többet szóba, ha hallanánk, hogy beszélnek rólunk a hátunk mögött. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. 'E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oJykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
