Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-06 / 837. szám
1935 április 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal A SZÁJHŐSÖK Nagyon sok munkással találkozunk, akiknek a beszéde után azt hisszük, hogy már kész forradalmárok, sőt még olyanok is nagyszámmal vannak, akiknek a békés szervezkedés, már nem iá elég forradalmi, hanem ezek már gyilkolni, a kormányt lefoglalni, minden ellenzéket kiirtani akarnak. Tegyük alapos vizsgálat tárgyává ezeket a veszedelmesen forradalmi ellenieket, akik a gyilkosságon alól nem is kezdik lejebb, mert ezek nagyon veszélyes alakok, részben azért mert tudatlan szájaskodásuk, nagyon kapóra jön a hivatásos agent provokatőröknek, akik szintén a kapitalisták és a kormány emberek legyilkolásával akarják kezdeni. A napokban találkoztam egy ilyen forradalmárral, aki már nem látja lehetőnek a szervezkedést, mert már ő volt mindenféle szervezetben még a kommunistáknál is, ő már csak a kapitalisták legyilkolásánál akarja kezdeni a forradalmat. Persze ezt is ha más csinálja meg, mert hiszen szervezkedni is éppen azért nem akar, mert abban neki is részt kellene venni, cselekedni, de a gyilkosságot majd a vezérek, vagy erre a célra vezérek által dirigált terroristák fogják elvégezni, ő csak majd tapsolni fog és hurrázni. Pedig azon kezdődött az egész, hogy panaszkodott, hogy minden drágább és a munkabért meg nem emelik, illetve csak 4 centtel emelték, mert az ipse nem hivatásos agent- provokatőr, hanem egyszerű munkás és arra a felszóllitásra, hogy a sirás helyett inkább szervezkedtünk volna, akkor könnyen lehetett volna 20 százalékos bér javítást is nyerni, azt mondta, hogy nem lehet szervezkedni, nem akarnak, ő már megpróbálta, igy csak a kapitalisták leölésével látja megoldhatónak a helyzetet. Arra a kérdésre, hogy ha a munkások szervezkedni sem akarnak, még ő sem, aki már akar jobb helyzetet, akkor hogyan volnának elég erősek a kapitalistákat legyilkolni, azt válaszolta, hogy ahoz nem kell olyan sok, igy remélte, hogy abból könnyen kimaradhat, amig a szervezkedésből nem. Bár kiismertem, hogy csak szájhőssel van dolgom, azonban megkérdeztem, hogy ő már tagja az ilyen irtó csapatnak, akik majd a kapitalistákat legyilkolják, amire méltatlankodva tiltakozót, hogy ő, dehogy, hát hogy gondolok ilyent. Persze azzal lett elintézve, hogy ha ő nem tenné meg, ne biztasson másokat rá. Csak olyat tanácsoljon amit ő is hajlandó mindjárt megtenni, példát mutatni. Nagyon sok ilyen ^ munkás akad akik fizetés nélkül is romboló munkát végeznek, részben mivel a tiszta célszerű munkásmozgalmat sokan az ilyen szájhősök után Ítélik meg, részben a hivatásos agent provokatőröknek a malmára hajtják a vizet és igyekeznek elhitetni a még hiszékeny tapasztalatlan munkásokkal, hogy csakugyan nem lehet már szervezkedni, hiszen ő a nagy hős már volt szervezve de belátta, hogy nem lehet, igy igyekszik ezt másokkal is elhitetni. Az ilyen munkások hasonlítanak ahoz az emberhez, aki a szomszédját tanitgatja, hogy hogyan kell az asszonyt ráncba szedni. Egyszer a szomszéd véletlenül éppen akkor került a házukhoz, mikor az ágy alól feleselgetett vissza az asszonyának, hogy ő bizony nem bújik ki onan “akár hogyan is kiabál, hogy bújjon ki. Később még ő dicsekedett a szomszédnak, látja szomszéd igy kell, megmutattam, hogy azért sem jöttem ki az ágyalól, hiába kiabált az asszony.” Az ilyen szájhősöket legjobb egy pár észretéritő szóval elintézni és faképnél hagyni, mert az ilyeneknek a természetében van, hogy a szájukkal végezzék el azt amit ténylegesen gyávák elvégzeni, alkalmat adnak, hogy velük mérjék a munkásmozgalmi aktivitást. Meg kell nekik mondani, hogy csak olyat ajánlgassanak amit ők maguk is megcselekednének, amit ők gyávák megtenni azt ne ajálgassák má- sokank, hanem bújjanak el az ágy alá, ahová valók. A kommunista pártmozgalom rokonszenvezői között nagyon sokat találunk ilyeneket, akik ha voltak is párttagok, nagyon kevés ideig lehettek, de legtöbb csak hazudja, hogy volt, hogy jobban meghallgassák a hiszékeny munkások, de rendesen a gyávaságát takargatja azzal, mikor nagybölcsen kijelenti, hogy nem lehet a munkásokat szervezni. Mert ő nem akar szervezkedni, nem akar ténylegesen részt venni a harcokban, csak filozófiáim, tracs- csolni róla. Vannak kevésbbé veszedelmes szájhősök, akik mindent Ígérnek, hogy megfognak tenni, sőt ha nagyon szorítják őket, be is állnak tagnak, éppen oda ahová a barátjai tartoznak. Még arra is hajlandók, hogy színdarabokban szerepeljenek, vagy mulassanak jókat a mozgalomért csak a gyárban ne zaklassák, pláne a sztrájkokban nem hisznek, ő szerintük az csak reformista akció, ők a kapitalista osztály föltétien megadásánál alább nem adják, azt követelik, arra szavaznak minden két évben, azért mulatnak minden két évben és munkás lapot is azért olvasnak ha nem gyakrabban jön mint két hetenkint. Igen ezek az ultra forradalmárok, elitélik a sztrájkot, az barbár eszköz ottan még ki is kapnak az emberek, ne kívánjuk tőlük, hogy ők is részt vegyenek ilyesmiben, azt csak anarhista IWW-isták hirdetik és cselekszik, de ő hisz az egyedüli üdvözítőben, a kapitalista osztály megdöntésében az által, hogy addig tanítjuk és szavaztassuk a munkásságot amig olyan sokan leszünk, hogy a kapitalista osztály megadja magát, “fötétlenül.” A bér javítás, a munkaidő rövidítés csak reform és a sztrájkokat a kapitalista osztály szereti, mert úgy kiéhezteti a munkásokat és ha ad is nekik bér javítást, azzal leszereli a forradalmat. Az ilyen álbölcselkedések is csak arra jók, hogy a tényleges harctól kimeneküljenek, tudják, hogy a sztrájkok a mindennapi harcok a legjobb gyakorlati cselekvések a végleges leszámolásra és az ilyen üzem- kontrólt gyakorló munkások, legfegyelmezettebb csapatai az uj rendszernek, de hát az áldozattal jár, ott többet kell tenni mint egy néhány pohár bort leönteni, vagy bohóckodni, ott nem tapsolják meg a nézők, mert nincs is idő rá, meg a rendőr bácsik nagyon brutálisak a sztrájkolókkal. De azért az ilyenek is for- radalmiabbak a forradalmárnál, még Marx tanait is jobban ismerik, mint ezek az anarhista IWW-isták, sőt még azt is megtudják vitatni melyik volt hamarabb a tyuk-e, vagy a tojás, ő szerintük a tyuk. Az ilyen száj hősök ártalmatlanok és csak hagyni kell őket, a forradalom vihara és annak az előcsatározásai a bérharcok, levizsgáltatják, elsöprik, elnémítják őket, vagy teljes gyávaságukban bemutatja őket a munkásság előtt. Vi. Junior Column “Till the gods are disposed to be more propitius” That when a men and his wife in the so-called days of prosperity worked — and worked hard — were able, by systematic saving of a few paltry sums, to invest it in a shack — starting them on the road to being “property- owners:” that now, after ten or twelve years, with perhaps a half dozen children on their hands, the term “shack” is too princely a name for their hovel which is falling on their heads because of neglect when the wage earner could no longer keep it up because of “cuts” and “cuts” in salary, until now he and his family are virtually starving amidst plenty. . . Then there was the man who had worked all his life. Now broken in spirit and in health he had given up the struggle; “turned broken in spirit and in health, he had given up the struggle; “turned up his toes” his enemies said; leaving his bereaved family destitute. One boys was working but his capabilities as a provider were nil . . . Then there was the old lady .— reputed to be a women of some means (every town must have one like her) — I don’t know about her riches but she worked in a factory during the day and at night, playing a fiddle, wondered around the bright lights, begging. The cases of these families were only three of many. In each of these instances, one party in the family worked in a certain factory and in spite of or because of this employment, they were starving. (As you know, the Welfare discontinues aid when they get wind of the employment of any of their charges.) These workers and their families weren’t living; they were existing. Yet, even the lowly worm will have his day: and when a number of them resorted to a strike they had power enough to carry the majority of their fellow workers with — almost to a man. They had power, yes, but not enough stamina. Success within their reach and they muffed it. One by one and in small groups they went back to the prison of their own choosing. WHY???? BECAUSE THEY WEREN’T EDUCATED IN THE IWW WAY: THEY WEREN’T ORGANIZED: THEY LACKED SINGLENESS OF PURPOSE! Anna Zsamar. OPEN FORUM. Newark, N. J.-ben minden pénteken este 8 órai kezdettel az IWW rendezésében 8 Centre Street top floor a saját helyiségében, szemben a Tub állomással. Belépő dij nincs. Kérdések. Hozzászólások. Mindenkit szívesen látunk. A GRU rendes osztály gyűlését tartja minden kedden este 8 órakor, 8 Center St. alatt. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
