Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-22 / 810. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 szeptember 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE 1. W. W.________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre $2 10 One Year ......................$2.00 Félévre .............. l.v 0 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára 5e Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114._______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeve Rd.. Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A kapitalizmus fejfájára Egy haladó rendszer vesztett csatájának magára hagyott és csaknem elfelejtett bajvívója szólalt meg Amerika legelterjedtebb heti folyóiratában, a “Saturday Evening Post” nevű kapitalista közlönyben, Herbert Hoover exelnök személyében. Csaknem két évi hallgatás után, Hoover elmefuttatása amellett, hogy szenzációt keltő vádlevél és egyben csatakiáltás is a lecsúszott republikánus párt részéről, az uralomra került demokraták ellen. A Hoover által felvetett kérdés csimboraszója, sarkalatos pontja abban domborodik ki, hogy vészkiáltást sikolt a pusztába; megbélyegzi az NRA-t, mint amely a fascizmus szálás csinálója és elitéli azon intézkedéseit, melv látszólag kiöléssel fenyegeti az individualizmust, sablonositó és mindent csoportosító intézkedéseivel. A minimális munkabérek — maximális munkaidő szabályozása, Hoover szerint amellett, htyy ameri- kaiatlan dolog, általános lezülléshez és kikerülhetetlenül katasztrófához vezet. Nincsen szándékunkban az “Uj osztás” politikusait védelmünkbe venni, legkevésbbé nagy emberekké felszarvazni olyan egyéneket, akik nagynak csak akkor és azért Játszódtak, mert a kapitalista rendszer piadesztáljának, legmagasabb polcán ültek. De azért van néhány szavunk ez ügyhöz, nem zokszó és még csak nem is sirám! Ilyesmivel csak nyilazzanak a gyöngék — a versenygő politikusok! Ám emlékszünk a kapitalizmusra, abból az időből is, amikor Hoover exelnök, szolgálatott teljesítő libériás inasa volt. Emlékszünk arra a szépen hangzó Ígéretre, mely szerint hetenként legalább kétszer, két kukoricán hizlalt sárga bőrű kövér tyuk fog jutni minden szavazó polgár fazekába. Emlékszünk a diadalmámortól félrészeggé vált milliókra, akik az individualizmus Hoover korában, a bread-lineokban ébredtek fel. — No-no nem egészen. Hová lettél óh hová?! Te dicső individualizmus, függetlenség, egyéni érvényesülés. — Házak, telkek, bankbetétek mi lett veletek? A kövér koperták, a sárga hasú tízesektől duzzadok? Elmentetek messze, messze, hogy a korgó gyomrok görcsös ütemeire néha, mint a múltak kellemes realitásai, nyálatfakasz- tóan mint megannyi nem teljesülő óhaj gondolatban térjetek vissza, valahányszor arról az időszakról beszélnek, amely Hoover nevével nőt össze. Csináljunk hát egy katonás “Kerdeich-ot” fordítsunk hátat a kapitalizmus hooverszakának és nézzünk szemtől-szembe az eseményekkel. Az emberek osztályozása, osztályokbani tömörítése nem Rooseveltnek, sőt nem is a kapitalizmusnak a patentja. Évezredekre nyúlik vissza. Ott veszi kezdetét, ahol a társadalmi tej- lődés, a törzsközösségből, a magán tulajdon rendszerére tért át. Minden becstelensége, kapzsisága, embertelensége és bűne dacára, szabadon mentesíthet jük a kaoitalizmust Roosevelt ékkai a Brain Trusttel együtt; felmenthetjük az osztályokra való tagozódásunk miatt. Ezért nem ők felelősek. Mint minden rendszernek, úgy a kapitalizmusnak is fejlődésmenete, kiszabott útja van. Az emberi társadalmak és a társadami osztályok, az egyéni nézetek és akaratoktól függetlenül mint osztályok kellett betöltsék történelmi szerepüket. A nézetkülömbségek, egyéni súrlódások, vagy ellentétek, mozaik szerűen illeszkednek egymás mellé, még akkor is, ha az egyiket gyűlölettel, a másikat hálával rajzolja körül a történelem. Az amerikai kapitalizmus Hoover szakának lemérésénél azt kell megállapítanunk, hogy történelmi hivatásának teljesítésében, többet végzett pár esztendő alatt, mint amit a megelőző évtizedek alatt együttvéve. Mert fejlődésének eddig nem ismert határáig vitte fel a társadalmat és a rendszer törvényszerű emelkedésével a két osztályra oszló folyamatot! tisztázta. Hozzáférhetőbbé és könnyebben érthetővé tette a rendszer magával hordozott ellentéteit olyannyira, hogy az eddig szunnva- dozó proletárok sok milliós sorai között szaporodást mutat azoknak a száma, akik megértik, vagy legalább is meglássák, a termelés az szétosztás között tátongó űrt, magát a rendszer visszásságát. Mert a kapitalista rendszer, minden ellentéte és zsarnoksága ellenére, minden akadályon játszi könnyűséggel gázolt át és vonszolni tudta magával a társadalmat mindaddig, amíg a termelés és szétosztás között, megtartani tudta a balancot. Ennek elveszítése, a gyeplő ejtéssel határos. S hogy a portyázó szekér megvadult lovainak kocsisa ki volt? Hogy ki ejtette ki a gyeplőt, mitsem változtat a lényegen, nem bir fontossággal. A tény, tény marad. A kapitalista társadalom kizökkent rendes menetéből. Akik kigyógyulni tudtak a társadalom politikai nyavalyájából, tudják: — akik nem, majd megtanulják, — hogy a kapitalista rendszernek sokkal nagyobb baja van semmint személy cserékkel, vagy párt cserével orvosolni lehetne. A szétosztás összetört gépezetét megjavítani, legkevésbbé újjáépíteni, sem az elmúlt idők visszasirásával, sem szép szónoklatokkal, de a követelődző tömegek ideiglenes elnémitásával sem lehet. Le egyszerűsítve a dolgot, oda lyukadunk ki, ahonnan közel harminc évvel ezelőtt világot hóditó útjára elindult szervezetünk, az Industrial Workers of the. World. A bajok kutforrása, a bérrendszerben keresendő. Termelési rendszerünk, bámulatos fejlődésmenete és elért tökéletesedése, bérmunka, kizsákmányolás eredménye. A letört bérharcok, a munkaidő megrövidítésének törekvései, azoknak meghiúsítása, vérbefojtása a tőkések részéről, vagyonhalmozó- dáshoz, a szétosztási rendszer összetöréséhez vezettek. A társadalom nagy betegsége, a túlfeszített munka és a ki nem fizetett bér ellentmondása. Ám váltakozó sikerekkel lefolytatott küzdelmeink sem mutatják olyan tisztán az igazi eredményeket, mint azon tény. hogy a rendszerválság kellős közepében a tőkések maszkába öltöztetett cselédei, a legutolsó falusi politikusig beismerni kénytelenek a kizsákmányolási rendszer tarthatatlanságát. Jellemző, de egyáltalán nem meglepő, hogy a méltatlankodó ex elnök utódja, letette az “Ujosztásra” megkevert kártyát és telefon kagylón keresztül biztosította Rhode Island véreske- zü kormányzóját, hogy a szövetségi hadsereg készenlétben várja a segélykiáltást, hogy parancsszóra lőjje halomra a rövidebb munkaidőt és szégyenteljes magosnak csúfolt bért követelő sztrájkoló szövő munkásokat. A kétarcú isten Janus pofáját minden kétséget kizárva, a politikusokról mintázták. E dobhártyát repesztő vaklármában, ugylátszik, hogy nagy áldozatok árán, de mégis tisztázódnak a dolgok. Elkerülhetetlen, hogy rájöjjön a munkásság számottevő része az ő magára hagyatottságának. Hogy rájöjjön, miszerint nincs más kivezető ut, mint amit az IWW ajánl részére. Az ipari szervezetek kiépítése. a munkásosztály egyetlen biztositéka. Nélküle pusztulunk, általa legyőzhetetlenek vagyunk! /# EZ IS EREDMENY /# Akiknek nagyon fájt a “korcsok egybekelése” — amelyről nem régen a Bérmunkásban irtunk — mostan igazán orvoslást találhatnak rá. Bátran Írhatjuk, hogy ők nem megalkuvók ; mert hiszen .ez csak haladást jelent. Azt mindenki nagyon jól tudja, hogy a nép- szövetség a kapitalisták nemzetközi szövetsége és nagyon sokszor olvastuk ezt a frázisokkal telitett kommunista (?) lapokban. És uram mi történt, most már nem is telivér forradalmárok frigykötéséről lévén szó — a szocdemekkel, hanem az egekig feldicsért Szoviet Union szőröstől-bőröstől belépett a kapitalista “Népszövetségbe.” Most már írhatják öles hetükkel: Elvtársak! Ez nem elárulása a munkásosztálynak; csak politikai cselfogás. Baráti kézfogás Hortyval, Mussolinival na meg hát Hitlerrel. Ha most az amerikai komik egy erélyes tiltakozást küdenének Stalin elvtársnak egészen biztosan kiérdemelnék, hogy a forradalmi kommunista párt sarló és kalapács jelvénye ismét ott díszelegjen az Uj Előre fejlapján, hogy büszkén megírhatnák : megint egy lépéssel közelebb jutottak, hogy kiérdemeljék a forradalmi (?) jelvényt. — Ez is eredmény volna? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek hir- ják. akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
