Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-15 / 809. szám
1934 szeptember 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal Junior Column A BANKER’S ADVICE are to free themselves from the status of wage slaves but through their organized effort as a class. If they do not desire to be dependent upon any master or any class they must organize themselves into the One Big Union of the IWW which is dedicated to the principle of the “Abolition of the Wage System.” John Feczko. COMMENT. Many people can — many people do, read the Editorial Page of their everyday, nondescript papers but do they each and everyone thoroughly digest what they read and exercise such logic when analyzing the material set before them ? Perhaps! However, it takes an intelligent thinker to analyze in black and white and such a one w,e have in Fellow Junior Wobbly, John. But don’t let that discourage you, Fellow Juniors, he isn’t going to “hog” the “home plate” — indeed, he’ll cheerfully move to the “fans’” stand and “egg” you on to victory. Don’t keep him waiting too long, nor other Fellow Readers either! Jr. Ed. AMunkásBetegsegélyző Szövetség hírei Occasionally the Editorial Writer of the New York American comes out with some very bright suggestions. One of these appeared recently in the Editorial entitled, “The Cat and Fox Tragedy.” The Editor said that Mr. Dumont Clark, late president of the American Exchange Bank, an old-fashioned banker and very wise, would say to young depositors: “Try to get fifty thousand dollars by saving and working hard, no matter how hard. And when you have the fifty thousand don’t let anybody get the money away from you. “With fifty thousand dollars your family can live and with that you are your own master, no man’s slave. Fifty thousand dollars that you actually have are better than fifty million dollars that you dream about. “Get your fifty thousand, no matter how long it takes you, how hard you work, or how painfully you save. After you have put that where nobody can ever get it from you, do what you like, and you are safe.” Now then is there anyone so ignorant as to question the “brightness” of Mr. Dumont Clark or the Editor? Such suggestions are ridiculous to the extreme. They are the philosophy of false hope. “Try to get fifty thousand dollars by saving and working hard, no matter how hard.” Indeed, all that workingmen can do is try. It is a false suggestion of hope because it is impossible of attainment. How many horny handed sons of labor can ever hope to “save” $50.000 in a lifetime? One would have to start at the age 14 and work until the age of 64 in order to earn $50.000. Even if working men wouldn’t get married, wouldn’teat, wear clothing, pay rent, gas, electricity, wouldn’t go to amusement houses, pay doctor’s bills, or ever be unemployed, they could not save $50.000 because very few workers live to that age. But a human being cannot simply live on hot air. He must consume in order to be able to restore his labor power to carry on production and consequently most of the money earned is used up in building up new labor power. There are very few working men who earn more than $1.000 a year. Indeed millions earn far less than this sum. Workingmen know this to be true from personal experience. Why then such suggestions? Very simple. If workers were to fellow this false phillosophy of “work hard and save your money” they would never organize to destroy the wage system through which they are exploited. There is no doubt that workers produce goods on an average worth much more than $50.000 but they do not get it. It goes to the absentee owners, the parasites of industry who convert human flesh and blood into dollars and cents, dividends, stocks and bonds, interest, PROFIT! It is not through hard work and saving that the workers SZERVEZZÜK MEG AZ IFJAKAT. 1. ) Felvehető minden egészséges gyermek egytől tizenöt éves korig. 2. ) Felvételnél egy felvételi kártya állittatik ki, melyen két tagtársunk állítja, hogy az ajánlott gyermeket ismeri, tudomása szerint az nem szenved semmiféle kórban vagy betegségben, s azért azt az Ifjúsági osztályba felvételre ajánlja, ez a kártya az osztály titkárának átadatik, ki aláírja s bélyegzővel hitelesítve elkészíti a központhoz való beküldésre. Az ajánlott után egy havi dijat 10 centet beszed és a központhoz beküld 10 cent egy havi dijat a felvételi kártyával. 3. ) Ifjúsági osztály tagjai havi dija 10 centben állapitta- tik meg. 4. ) Minden hó 15-ike előtt beküldendő az ifjúsági tagok dija, egy külön levélben, melyben más dolog ne legyen. Mely levélben semmi más ne irassék csak ez: Mellékelve küldöm a következő ifjúsági tagoktól beszedett havi járulékot. 5. ) Akinek nincs már letétje az osztálynál jövő hóra, az 21-én törlendő s joga a hó végén megszűnik. Ha újra visszajön uj felvételi kártya és egy havi dij beküldése alapján vétetik fel, mint uj ifjúsági tag. 6. ) Az ifj. tag elhalálozása esetén a temetkezési költségekhez a Szövetség a következő összeget fizeti: Kik nem voltak 6 évnél tovább tagok 100 dollárt. 6-tól kilenc évig tartó tagság után 125 dollárt. 9-től 12 évig tartó tagság után 150 dollárt. 12-től 15 évig tartó tagság után 200 dollárt. 7) Akik a 16 évet betöltötték, ha az osztály által egészségeseknek ismertetnek, orvosi vizsga nélkül felvehetők a rendes tagok közé. 8.) Akik valamilyen kórba vagy betegségbe vagy olyan hibába esnek, hogy a Szövetség rendes tagjai sorába nem vehetők fel, azok, mikor a 16 évet elérték, ha 10 évig tagjai voltak az Ifjúsági osztálynak 25 dollár tiszteletdijat kapnak és töröltetnek. baj, ha halottja van, szintén. Ilyenkor nem lehet kibújni. Ezért legcélszerűbb az ilyen szerencsétlen rokonnal haragban lenni, mert ez fölmenti az embert a kötelesség alól. S haragot szerezni nem nehéz. Egypár irigy szó, amit a koldus testvér vagy a felesége kiereszt a száján, vagy egy meg nem fizetett kölcsön meghozza s azután már nem kell törődni az elveszett emberrel. Haragra már az is ok volt, hogy elvette azt az asszonyt, aki lánynak olyan volt, mint egy debella, s asszonynak olyan, mint egy tehén. Évről évre megvan neki a baja s többnyire lányok. Egyik meghal, a másik megmarad: jut is, marad is. Dankóné — szegény — valamikor jótestü lány volt, de most már leromlott. Arca feke- te-sápadt, szája keserű, s ha sokat beszél vagy veszekedik, a szájaszéle habzik. Melle kiszáradt, s ha mégis szoptat, mint két turózacskó lötyög a hasa fölött. Hasa púpos, mindig, mintha állapotos volna, s már évek óta nem nagyon lehet ezt rajta észrevenni. Csak azt, hogy már megint szoptat. Hajdani telt lábai most még vastagabbak, dagadtak és vissz- eresek, szederjes, kék csomók ülnek benne. Azért a szomszédasszonyoknak van lelkűk azt mondani, hogy Csöszi Balogh jár hozzá, mióta az ura odavan. Ez a Csöszi egy kis sunyi ember, módos és özvegy, legénykori komája Dankónak, s annyi igaz, hogy néha megáll Dankónéval és megkérdezi, hogy hogy’ van. Dankó ugyanis odavan. Elment a Dunántúlra nyári hónaposnak a legnagyobb lánykájával. Átéh,ezték a telet, hol volt görhe, hol nem, s mihelyt lehetett, menekült. Legalább ott kosztot kap. Hazaküldeni, persze, nem tud, mert majd a végén fizetnek, de legalább eszik. Hogy Sári hogy él itthon a gyerekekkel, az az ő gondja. Annak se, ha nincs munka és annak se, hogy keveset fizetnek, ő elment megint dolgozni és letette a gondot. Gondolkozzon az asszony. Annak is ő az oka, hogy annyi gyerek van ? Más asszony elcsinálja magától, ebből meg úgy folyik, mint az iskolából, így gondolkozott ott a messzi sommásságban és este, ha megetette a jószágot, kiverte a pipáját, betette a bagót és nyugodtan aludt, amig nem dudált az elsőbéres. Neki mérik a komenciót. Dankóné hát úgy él, mint az égi madarak. Járja a határt. Kölcsönt ő már nem kap, rég túl van a hitelképességen. Napszám nincs, mosás sem igen akad. Nem is igen adnának neki, mert piszkos, talán még tetves is, gondolják a gazda- asszonyok és a boltosné nagyságák, nehéz a keze, meg minden, hát inkább csak a fürge lecse-locsikat hijják, akik lánykorukban megszokták, hogy’ kell az úri házaknál dolgozni. Dankóné meg csak napszámoslány volt. Meg aztán még attól is tartani lehet, hogy ellopná a fél kamrát a rongyos és éhes kölykeivel. Ügy él hát, ahogy tud. Hajnalban fölkel, veszi a zsákot és megy ki a határba. Egyszer szikfüvet szed, máskor bolon- ditót, nadragulyát, vad mályvalevelet, mikor minek van az ideje. Ha a meleg záporok kihozzák a gombát, azt szed, nyírás előtt bejárja a birkatelkeket, a juhászok a rühes és beteg birkák faráról levágják és eldobálják a ganéjjal összeszáradt koloncokat, ő felszedi és meleg vizben kimossa és eladja a zsidónak a tiszta gyapjút. Aratás után a tarlón szedeget, ősszel a krumpli-, tengeri- és répaföldeken böngészik. Télire meg hazajön Dankó, csinálnak megint egy gyereket, pár hétig élnek abból, amit hoz s tavaszig együtt éheznek. Ez igy megy évről évre. Az .egészben az a baj, hogy nagy már a konkurrencia. Hajdan az ilyesmi a legszegényebbek kiváltsága volt, ma pedig mindenki ebből akar már élni. Csapatostól özönlenek ki a határba és elfalják a szegényektől, ami az övék. Sőt vannak kapzsi emberek, akik szekérrel mennek szikfüért és beléndek- ért és valósággal letarolják, kirabolják a telephelyeket. Rendszerint déltájban jön haza. A gyerekei addig ott han- curoznak mosdatlanul, fésületlenül, egy ingbe, félpucéron az udvaron,4a gyepen, ha jó meleg van, fürdenek a gödrökben. Ha van kenyér vagy görhe, esznek, ha nincs, várnak, sírnak és veszekednek. A kicsik a na(Foly tatjuk)
