Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-08-25 / 806. szám

1934 ugusztus 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal Kapitalista jótékonyság Észak és Dél Carolina álla­mokban van egy hatalmas vil­lanyt szolgáltató trust, mely most a jótékonyság leple alatt zsarolja a két állam lakossá­gát. Ez csak most vált nyilván­valóvá, amikor Mr. Duke az alapitója és tulajdonosa 123.647 drb. részvényt hagyományozott jótékonysági cimen a templo­mok, papok, egyetemek, iskolák részére a fenti két államban. Ezt a nagyszivüséget, csak úgy tudjuk megérteni, hogy ha figyeljük az eseményeket a fenti hagyaték körül, ugyanis egyetlen leányának 125.904 drb. részvényt hagyományozott, igy látta védve annak az érde­keit, hogy összekötötte a leánya jövőjét a jótékonysági alapít­vánnyal, arra számítva, hogy amikor a jótékonysági alapít­ványát fogják védeni a papok, professzorok, politikusok ugyan­akkor a leányáét is, illetve an­nak a jövedelmét is egyforma hűséggel fogják védeni. A kétfelé osztott részvények után, 10—10 millió dollár évi jövedelem van most biztosítva, ezt a horribilis jövedelmet fe­nyegeti most a nép. Egyik me­gyében megsokalották a ma­gas villany fogyasztási árakat, igy a Federal Kormánytól kér­nek 2.767.000 dollárt, melyen egy olyan villany fejlesztő te­lepet tudnak felállítani, mely évente 50 millió kilowat villany­erőt képes előállitani és ha ezt 5 centjével eladnák, amint a Duke Co. adja, akkor egy év alatt kifizetődne a telep. Ezt akarják most a politiku­sok, papok, professzorok meg­akadályozni, nekik évente több ezer dollár jövedelmet biztosit a jótékonyság elosztása mely rájuk van bízva, igy kézzel lábbal tiltakoznak egy újabb és a lakosság által felállítandó villany telep ellen. Bár még csak egy megyének a szükség­letét állitaná elő, azonban a jó példán tanulva más megyék, államok lakossága is követné, mikor bebizonyosodna, hogy a köztulajdonban levő villany te­lepeken D/ó centért kaphatják a villanyt kilowat ját, amig Mr. Dukenak és a jótékony­ságnak 5 centet kell nekik fi­zetni érte. A lakósság megelégelte az ilyen jótékonyságot. Amidőn összehasonlítunk ilyen közösség által kezelt vil­lany árakat és utána való hasz­not, akkor nagyon is világosan meglátszik az a nagy haszon, melyet a magántársaságok ke­zelnek el. így az is meglátszik, hogy jótékonysági alapítvá­nyaikat is csak megvesztegeté­si szándékkal teszik. Mr. Duke is nagyon ügyesen számított, mikor leányának sorsát össze igyekezett kötni a jótékonysági hagyatékkal, tud­ta, hogy a prostituált politi­kusok, papok, professzorok hű­ségesen fogják azt védeni. Amig egyetlen leányának jut 10 millió dollár évente, úgy sok iskola, templom és pap között lesz a másik 10 millió kiosztva, akik kötelességüknek fogják tartani azt védeni. így nem csak az ilyen megtévesztő jó­tékonysági hagyatékot, hanem ezt a rendszert is hüségessen védik ezek a papok, politikusok, akiknek hasznuk van belőle, mert ez lehetővé teszi parazita életüket. Miss Dorise Duke-nak az édes apja jó védőszenteket nyert meg, hogy a tízmilliós jö­vedelmet leányának biztosítsák, melyet most fenyeget az a tény, hogy a lakósság meglátta, hogy sokkal olcsóbban volna képes egy újonnan építendő villany telepen a villanyt előállitani, mint a papok, politikusok, pro­fesszorok által védett Duke Company tói kapja. Mr. Duke e számítását ha nem is ma, de a közel jövőben keresztül fogja huzni a fejlő­désen alapuló Ipari Demokrá­cia eszméje. Nem csak az ilyen megvesztegetési célból való jó­tékonysági alapítványokat, ha­nem azt a rendszert is megfog­ja semmisíteni, mely egy egyén­nek tiz millió dollár évi jöve­delmet biztosit, amig 14 millió családnak csak koldus kenyér jut, még az is szűkösen. Az ilyen harcok, melyekben a papokat, politikusokat, pro­fesszorokat a magántulajdon oldalán látjuk olyan szemér­metlenül harcolni, csak sietteti a leszámolás napját, mert min­dég több és több munkásnak nyílik fel a szeme. Azok a munkások akik to­vább látnak az orruknál, figye­lik az eseményeket, öntudatra ébredtek, azok már harcolnak ezen profit rendszer ellen és mindég többen akadnak, akik felébrednek és harcolnak ve- i lünk együtt, hogy békességet, szeretetet és testvériességet teremtsünk a földön, ne legyen kizsákmányolt és kizsákmányo­ló, ne legyenek koldus szegények és 10 milliós évi jövedelemmel rendelkezők. Aki elég bátor a szebb, tö­kéletesebb rendszerért velünk együtt harcolni, az ne haboz­zon, álljon a sorainkba, hogy mentői hamarabb megvalósit- hasuk azt. Vi. NEHAGYJA a kis jegyek szelvényének a beküldését az utolsó napokra, mert azokon nagy elfoglaltságunk lesz az országos értekezlet előmunká­lataival. Intézze azt el még ma! MEGHÍVÓ! Az IWW pittsburghi tag­jai, az összhang Dalkör közreműködésével augusz­tus 25-én, szombaton este 8 órakor az International Socialist Lyceum 3-ik eme­leti termében (805 James St. N. S. Pittsburgh) TÁRSAS ESTÉLYT rendeznek. Az összhang Dalkör fellépte mellett, Wiener Andor munkástárs tart rövid előadást és be­számolót a kerületben végzett munkák haladásá­ról. Nők és gyermekek részé­re Ice Cream lesz felszol­gálva díjmentesen. Hozza magával családját és isme­rőseit. Pittsburgh és kör­nyéke magyar munkásáig nak szives megjelenését kérjük. Belépti dij nincs. Tisz­telettel : Az IWW tagjai. — Gapon Páter. . . . — Természetesen, Gapon pá­ter a népvezér, aki 1905 január 9-én, a Téli Palota elé vitte a népet, hogy a cár jóindulatát könyörögje a nép részére. A rendőrség, melynek Gapon ügy­nöke volt, már előre elfoglalta a Téli Palota előtti teret. Ágyuk, kozákok. A könyörgő népet korbáccsal fogadták. Hullák ez­rei a Newszky Prospekten. . . — A pártok, a Duma, — ajánlotta Halmos Szilárd. — Azok már közelebbi ese­mények. — Holnap kezdjük? — Igen, holnap kezdjük. Az uj szerkesztőségi rovat példátlan sikert aratott. Mindennap újabb és újabb anyagot kellett adni. Sokan voltak, akik az első, második alkalommal a történel­mi rovatnál fölkeltek és elmen­tek. Néhány lapszám után már majdnem teljes számú volt a hallgató közönség. Hitetlenül csóválta mindenki a fejét, mikor arról beszéltem, hogy az orosz parasztnak a fia csak különös kegy folytán lehet közhivatalnok, hogy itt a pa­rasztnak ahoz, hogy falujából harminc kilométernél nagyobb távolságra elutazhasson, a he­lyi hatóság külön engedélyére van szüksége. A numerus clausus intéz­ményéről már odahaza hallót- teilt. Az érdeklődés folyton foko­zódott, mikor az orosz diákság nagy tömegmozgalmairól be­széltem, a harcokról, melyek a zsidókat és parasztokat elkü- lönöző törvények változtatását célozták. A legnagyobb hallgatóságom akkor volt, mikor a Duma-vá­lasztásokról beszéltem. A fiuk nevetve mesélgettek a magyar választásokról, melyeknek ösz- szes atrocitásai eltörpültek az orosz választási trükkök mel­lett. A harmadik Duma válasz­tásainak történetéről volt egy ellenzéki brosürám, melyben meg voltak irva a hires volga- vidéki választások. — A választás napján kinyi­tották a zsilipeket, viz alá bo­csátották az egész Volgavidé- ket. — így akadályozták meg a jajveszékelő népet a választá­sokban való részvételben. A lénavidéki bányászok pe­rével kapcsolatban ismertettem meg a hallgatóságot Alexan­der Kerenszkivel, aki most a negyedik Dumában a trudov- nik (nemzeti munkáspárt) cso­portnak volt a vezére. f A lénai aranybányatársaság munkásai a bányatársaság kon- dérainak husvagdalékai között egy ló nemiszervének darab­jait találták. A bányászok fel­lázadtak, a katonaság közéjük lőtt, óriási munkásmozgalmak keletkeztek és a lénai bányá­szok monstre perének tárgyalá­sán kérdezte meg Kerenszki hi­res beszédében, mely a politikai élet előterébe dobta a fiatal ügyvédet: — Merre vezet az orosz élet útja? Mentői jobban közeledtünk a napi politikához, annál nagyobb lett hallgatóim száma. A fiuk megismerkedtek az orosz jobboldal, a fekete százak vezérkarával. Polubojarina asz- szonnyal, Markovval, Maklakov- val, Scseglovitovval és Puris- kieviccsel. Az orosz demokrata párt vezéreivel, Miljukovval, Rodicsevvel és Singarevvel, a szociáldemokrata párt két szár­nyával, a mensevikokkal és a bolsevikokkal, akik között az volt a különbség, hogy mig a mensevikok orthodox Marxis­ták voltak, a bolsevikoknak az az volt a felfogása, hogy nem kell sajnálni a munkásság vér­áldozatait, ki kell őket vinni a barikádokra, harci forradalmi szellemet kell beléjük vinni. Minden levert lázadás csak az uralkodó rendszer elleni gyűlő-: letet szítja, nem kell törekedni arra, hogy a munkásság részé­re a szakszervezetek utján na­pi krajcáros eredményeket ér­jenek el. — Mentői rosszabb, annál jobb! — volt a jelszavuk. Nyugati politikai felfogásun­kat a legérzékenyebben sértet­ték a forradalmi szocialista párt maximalistái, akiknek a jelszava az volt, hogy a ható­sági terrorra egyéni terrorral kell felelni. Ezek rendezték a merényle­teket a belügyminiszterek, a kormányzók ellen, az ő mozgal­maiknak vezetője volt Szavin- kov Boris. Merénylőiket és esz­közeiket a fanatikus, szifiliszes, vagy tüdőbeteg diákok soraiból toborozták, akiknek az élet már úgyis mindegy volt. A táborban fordítottuk Pribisevszkinek egy regényét, “A sátán fiait,” mely­ben ezeknek az orosz diákok­nak az élete volt megjelenítve. Voltak érthetetlenségek, ami­ket európai fejjel a mi bará­taink sehogy se tudtak megér­teni. Egy este a történelmi rovat­ban azokról az intelligensekről írtam, akik a farkasok pasz- szusával utaznak. — Farkasok passzusa, a leg- hirhedtebb orosz rendőri intéz­mény. “Po volcsim billettam” a hivatalos neve. Akinek ilyen rendőri igazolványa van, vala­mely politikai bűnöző, vagy I száműzött, annak nem szabad vonatra szállni, nem szabad egy községben huszonnégy óránál tovább megmaradni. Gyalog járnak faluról-falura ezek az örök üldözöttek, parasztok kunyhóiban húzódnék meg s amerre csak járnak, magukkal hurcolják az engesztelhetetlen gyűlölet, az 'örök forradalom miazmáit. — Mese. — Ez nem lehet igy igaz! Európai aggyal nem akarták hinni a fiuk, hogy az orosz köz- igazgatás kitalálta a farkasok passzusának intézményét.

Next

/
Thumbnails
Contents